Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1911-10-26 / 43. szám
1911. október 26. 3 NAGYBÁNYA A kereskedelem és a pénzdrágaság. Október 25. Világszerte drágult a legfontosabb áru: a pénz ára, amely az egész gazdasági forgalom alapja. Valamennyi nagy európai jegybank felemelte a kamatlábat, mert a gazdasági forgalom roppant nagy igényeket támasztott és a jegybankok a nagy gazdasági tevékenységet a pénz megdrágulásával fékezni akarják. Az általános drágaság közepette a pénznek ez a megdrágulása újabb drágulást jelent az egész vonalon. A termelés drágább üzemtőkével dolgozván, kénytelen a maga produktumainak árát felemelni Ez az áthárítás a gyárosnak, termelőnek, iparosnak feltétlenül és könnyen sikerül, mert vezetője: a kereskedelem védtelenül ki van szolgáltatva neki, minden szervezet hijján. Kérdés azonban, hogy a kereskedőnek ez az áthárítás sikerül-e ? Az üzletek folytonos szaporodása a kereskedőket rákényszeríti, hogy mentői csekélyebb haszonra való tömeges eladással szerezzenek maguknak vevőközönséget. És a vevő után való vadászásban az árak alákínálásának igen fontos szerep jut. ügy, hogy az üzemköltségek és az áru beszerzési árának megdrágulását a kereskedelem alig képes a fogyasztó közönségre áthárítani, amely a megélhetés nehézségeivel küzdve, keresi a legolcsób bat és olt vásárol, ahol a legjutányosabban jut az áruhoz. És igy a kereskedő nincs abban a helyzetben, hogy a drágább hitelt akár pénz-, akár áruhitelt élvez, mert hiszen az utóbbi is drágul a kamatlábemelés folytán — bekalkulálhassa az árba Így aztán bátran állíthatjuk, hogy a pénzdrágaság legérezhetőbben éppen a kereskedelmet fogja sújtani, amely védtelenül áll, két malomkő közé: egyrészt a termelés, másrészt a fogyasztás közé ékelve. Alaptalan tehát az agráriusoknak és a szocziálistáknak az a folytonos vádaskodása, hogy a közvetítő kereskedelem okozza a nagy drágaságot. A mindenkori drágulásokból a kereskedelemnek van a legkevesebb haszna, mert a kereskedő mindig mint önálló, külön védtelen egyén áll egyrészt a termelők karteljeivel, másrészt a fogyasztók agi- tácziójával szemben, annak ellenére, hogy a kereskedelem működése egyenesen kiküszöböl- hetetlen, mivel a fogyasztó kereskedelem nélkül nem juthatna el a termelőhöz. És amikor látjuk azt a sok méltatlanságot és üldözést, amelynek a kereskedelem ki van téve, gondolkodóba kell esni az ország gazdaságának jövője fölött. Mert a kamatlábemelésnek a súlyát legelső sorban és leginkább a kereskedők fogják megérezni. Ők azok, akik legtovább fizetik a drágább hitelkamatlábat, mely a hitelezési viszony lejártáig lép éleibe. Pedig a kereskedő nincsen abban a helyzetben, hogy üzemköltségeinek e hirtelen megdrágulásával szemben az eladási árak felemelésével védekezzék. Éppen ez szolgáljon tanulságul kereskedőinknek arra, hogy közös eljárással iparkodjanak a magyar kereskedelem testén rágódó rákfenének: a túlságos versenynek kinövéseit megnyirbálni. Tagadhatatlan, hogy az uj üzletek alakulása és nyitása terén tultengés észlelhető csaknem valamennyi szakmában, amelyek a versenyt módfelett és nagyon egészségtelenül ki- élesitik. Ez a tulprodukczió üzleti életünk életerejét és egészségét veszélyezteti. A mostani pénzdrágaság reávilágit erre a nyavalyára, amelyet kiirtani, amely ellen küzdeni létérdeke a magyar kereskedelemnek. Az első lépés e védekező hadjáratban a törvénytelen verseny kérdésének törvény utján való szabályozása. Ez a kérdés már le van tárgyalva a kereskedelmi minisztériumban s a vonatkozó törvényjavaslat is készen áll; csak sürgetnünk kell, hogy a törvényhozás elé kerüljön. Meg vagyunk győződve arról, hogy a verseny egészségesebbé és tisztességesebbé tétetnék megfelelő korlátok felállításával és az egészségtelen tulprodukczió menten véget érne A festőiskola. Október 25. Fölkéreüünk a következő sorok közlésére: A nagybányai festőiskoláról a sajtóban megjelent tendencziőzus közlemények arra indították a festőiskola egyik vezetőjét: Thomm János mestert, hogy az iskola adminisztrálására megválasztott vegyes bizottság elé vigye ama panaszokat, melyek a sajtóban az iskola vezetése körül elhangzottak. A vegyes bizottságnak a város által delegált tagjai, — a művésztagok nem vevén részt a tárgyalásban — foglalkozván ez ügygyei, a közönség tájékoztatása végett a következőket tartják szükségesnek kijelenteni: 1. A nagybányai festőiskola nem városi intézmény, hanem kifejlődése és kifejezője azon művészi törekvéseknek, miket városunkban Hollósy Simon mester alapozóit meg, majd a melynek vezetését Hollózy eltávozásával Ferenczy Károly, Grünwald Iványi Béla, Réti István és Thorma János mesterek vették át s hasonló szellemben vezettek tovább. Az, hogy a város a festőiskolát nagy érdemeinek elismeréséül támogatja s évi szubvenczió- val látja el, az iskolát még városi intéz- ménynyé nem avatja, valamint nem avatta az iskolát állami intézménynyé azon körülmény sem, hogy egykor az állam szubven- czióját is élvezte. Miből önként következik, hogy az iskola művészi vezetése kizárólag azon mesterek kezében van, akik az iskola alapításában részt vettek, majd annak élén állva az iskolának hírnevet szereztek s e művészi vezetésbe senkinek beleszólása nem lehet, amint nem volt a múltban sem. Épen ezen okból a vegyes bizottságnak a város által delegált tagjai illetéktelennek tartják magukat és mindenki mást arra, hogy a művészi vezetést felülbírálja. Az iskola a jelenlegi művészi vezetés alatt derekasan megállotta helyét akkor is, midőn egészen magára hagyatva, minden anyagi támogatás hijján, dicsőséget dicsőségre aratott s bizonyára még jobban meg fogja állani helyét a jövőben, midőn nem kell küzdenie a legprimilivebb nehézségekkel. Mindezeket épen a művészi irányítás és vezetés szabadsága sérthetetlenségének szempontjából kellett kijelentenünk, hiszen a művészi vezetés szabadságának megtámadása vagy béklyóba verése egyértelmű volna az iskola tönkretételével. E művészi irányítás szabadságát karakte- rizálja az is, hogy a festőiskola vagy mü- vészkolonia tagja lehet mindenki, aki az iskola művészi törekvéseivel egyetért, sőt az is, aki más művészi utakon halad, de legalább respektálja, tiszteletben tartja az iskolának a múltak hagyományaiból fakadt irányítását és törekvéseit. Aki pedig e törekvéseket semmibe sem veszi, vagy föltartóztatni, megbontani akarná, azt senki sem kényszeríti arra, hogy az iskola vagy művészkolonia tagja legyen. 2. A vegyes bizottságnak a város által delegált tagjai a legnagyobb elismeréssel győződtek meg arról, hogy a festőA soffőr becsapta az ajtót és várakozni látszott. — Amatiba! — szólt Livia. A kocsi, negyven lóerejü, ragyogó Mercedes, megindult a szelid lejtésű, kitünően gondozott országúton, mely a márcziusi virágpompában álló dombot félköralakban övezte s kastély és park csakhamar elmaradt mögötte. Enrico nem mert a contessinora nézni, hanem kitekintett a száguldó kocsiból a domboldalra, melyen pompás villák és apró kunyhók álltak festői összevisszaságban. A kunyhók némelyikét csaknem tetjesen elborították a rájuk hajló cytésus-bokrok aranysárga virágfürtjei, a falakra felfutatott gléeinia ágai roskadoztak a lila virágpompa alatt. A domboldal felől má- moritó virágillatot hozott a szellő. A leány sürü, barna fátyla alól, melyet a gyors robogás légáramlata hevesen lobogtatott, lopva figyelte Enricot. Szemeinek azúrkékje a vörhenyes fátylon át zöldes fényben ragyogott, s ajkai jókedvű, csaknem pajkos mosoly ült. A fiatalember zavara láthatólag mulattatta. — Enrico! — szólt lágyan s előrehajolt> úgy, hogy Bottarinak akarva, nem akarva arcába kellett néznie. A nevelő keresztnevének hallatára elfelejtette a világot maga körül. Dobogó szívvel, tágra- nyilt szemekkel bámult a csodaszép leányra, a ki a fátylát felhajtotta. — Parancsol, grófnő ... — hebegte. — Ön bizonyára nem tudja elképzelni, hogy miért hívtam magammal ? Azt azonban tudja, hogy szeszélyes vagyok ? — Tudom, grófnő ... — válaszolt Enrico, s arca mintha felhő árnya érte volna, pillanatra elborult, mert a fiatal Belmonte grófra kellett gondolnia, a ki három héttel ezelőtt főbelőtte magát Livia miatt. — Nos, megmondom, hogy miért hívtam — szólt hangját halkitva Livia, azután hangosan odaszólt a soffőrnek: — Gyorsabban ! A gépkocsi hangos bugással szelte a levegőt, a szelid kanyarulatu utón ügyesen kikerülve a szemközt jövő jármüveket. Livia hevesen megragadta Enrico kezét, kinek agyába tolult a vér. — Azért hívtam — szólt hevesen — mert szerelmes vagyok! Tekintsen körül, nézze a virágzó fákat, a bokrokat, a kertek virágait . . . Érzi a virágzás mámoritó iilatát ? Ezeket mind a tavasz, a szerelem mámora bóditotta el. Csoda-e ha én is rabja lettem a mindenható érzésnek, melynél nagyobb, fenségesebb, hatalmasabb nincs a világon . . . Enrico szédült. Karjával önkéntelenül magához szorította a grófnőt, aki ellenkezés nélkül tűrte. — És én azt akit, szeretek, gyötörni akarom — folytatta a leány.— Meg akarom kínozni, hogy érezze ő is azt a maró féltékenységet, a mit én. . . Giulio Colonna herczeg látni fog bennünket, mert ilyenkor mindig erre lovagol... Ah, hogy meg lesz lepve, ha együtt lát bennünket és mint kínozza majd a féltékenység!., . Enrico Bottari szivében rombadőlt egy világ. Egy ragyogó, csodaszép tündérvilág, mely hirtelen, váratlanul édent varázsolt élete sivárságába, de el is tűnt nyomban, mint a fata morgana ködképei. A gépkocsi százhúsz kilométer sebességgel rohant az utón, mely itt nyilsebesen nekitartott A főváros központján. Villamos megálló. 10 perez a központi és a nyugati pályaudvarhoz. 80 legmodernebben berendezett szoba Augusztus hé 1-én megnyílt az Edison-Szálloda Budapest, VII., Hársfa-utcza 59. sz. (Király-utcza sarkon.) Tulajdonos: POLLAK JÓZSEF. Hideg és meleg vízvezeték. Központi fűtés, villanyvilágítás. : Figyelmes kiszolgálás. Értekezés minden modern nyelvben. Szobaárak 3 koronától! : :
