Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1911-10-19 / 42. szám
2 NAGYBÁNYA 1911. október 19. rivilégiumol ad egy társaságnak az em- erszállitásra s az eltávozókról mindörökre leveszi a kezét. Pedig ha a kivándorlás rendes lefolyását nézzük, látnunk kell, hogy a legritkább eset, hogy egyszerre kivándoroljon egy egész család. Legtöbbször csak a férfi megy, hogy keressen, gyűjtsön annyit, hogy itthon aztán könnyebben megtudjon élni. De ha a haza küldött pénz elvész, bizony nem fog soká vágyakozni a visszatérés után, hanem viszi maga után a családját is. S ha a család is künn van; azok már elvesztek örökre a régi haza számára. Ne tagadjuk el az igazságot: a törekvés meg van, ezt a hazaáramló pénzfolyamatot, mely évente kitesz 2—3 milliót forintokban, biztositani, de csak terv marad minden felmerült eszme Pedig a bankoknak is jó üzlet lenne ennek a nagy pénzforgalomnak lebonyo- litása, ha egy egységes vezetés volna, ha lenne egy amerikai magyar bank, mely egyedül volna jogosítva a pénz szállítására s melyet egy sereg fiókintézet felállítása mellett megalapíthatna vagy egy magyar bankcsoport, vagy az állam a postatakarék mintájára. Felállítása nem ütközik akadályokba, mutatja Olaszország és a többi országok példája. Feltétlenül jó üzlet és ami a legfontosabb s a mit még áldozatok árán is biztositani kellene az államnak: rendezve lenne ez a megoldatlan, sok keserű fájdalmat, csalódást okozó életkérdés, megmutatná az állam, hogy tud gondoskodni meszire költözött fiairól. a zugbankárokról kiadott belügyminiszteri rendelet egyébként a következőleg hangzik: Az Északamerikai Egyesült Államokba kivándorolt állampolgáraink pénzküldeményeinek hazaküldésére, valamint megtakarított pénzük elhelyezésére amerikai kisbankárokat vesznek igénybe, kik hangzatos magyar bankár czimen ajánlják fel szolgálataikat s minden eszközt fel használnak, hogy a kivándorlókat üzleti körükbe vonják és igen sok esetben, a beléjük helyezett bizalommal visszaélve, megbízóikat érzékenyen valamelyes méreg, hadd zúdítsa a mások nyakába s miután ez is megtörtént, a tárczairó személye ismét előtérbe lép s igyekszik egy-két jó adomával a szerkesztőt még rózsásabb kedélyhangulatra bírni s ha ez is sikerül, a legtöbbször egy »a propos« szóval a tárcza születése is kezdetét veszi. Ez az »a propos« szó bevezetése azon édes mosolylyal előadott interpellácziónak, hogy nem volna-e hajlandó a t. szerkesztő ur egy tárcza árát előre kiutalványozni ? Ezek volnának azok a körülmények, melyek a születést megelőzik, röviden, szárazán előadva. Talán fölösleges mondanom, hogy kellő kémszemle s idején való attakirozás mellett a legtöbb esetben a szerkesztő kegyes hajlandóságot érez magában s e kegyes ténnyel a tárcza születése is felfüggesztetik s bizonytalan időre elnapoltatik. Az elejtett fonalat mindenkor — ezt biztosan állíthatom — a szerkesztő veszi fel. A carme- auxi strájkról a legfurfangosabb diplomácziával az irodalmi térre viszi át a társalgást s nem késik abbeli meggyőződésének kifejezést adni, hogy vannak bizonyos irók, akik nem dolgoznak, akik lustálkodnak s állandóan lopják a napot. S az »a propos« szó után, mérget lehet rá venni, hogy az az interpelláczió jő: mikorra is készül el már az a tárcza? Egy gyönge, bizonytalan hangon elrebegett ígéret és átadatik az ember a metrompásnak azzal, hogy a vasárnapi tárcza X-től (t. i. a leelőlegezett írótól) jő. megkárosítják. A spittsburgi cs. és leír. konzulátus jelentése szerint az 1911. év folyamán a kivándorolt magyar állampolgárok pénzeinek kezelésével foglalkozó következő bankárok szüntették be fizetéseiket. I. P. V. Rovmanek és Társa bankháza, melynek Newyorkban, Pittsburg- ban és Tniontowban vannak üzletei; tartozásainak összege körülbelül 800.000 ezer dollárra tehető. II. A Göczel Árpád és Társa bankháza, melynek Pitlsburgban volt üzlete, tartozásainak összege körülbelül 46 000 dohára tehető. Ili Haz- bula M. bankháza, melynek Ambridgéban volt üzlete, tartozásainak összege körülbelül 40.000 dollár. IV. Korláth M. bankháza, melynek Wind- berben és Scalp Levelben volt üzlete, tartozásainak összege körülbelül 60000 dollár. V. Ze- many András bankháza, melynek Windberben volt üzlete, tartozásainak összege körülbelül 500.000 dollár. VI. Klein Jakab bankháza, melynek Pittsburgban, Duquesszében és Homestead- ban volt üzlete, tartozásainak összege körülbelül 250.000 dollár. VII. Klein Izidor bankháza, melynek Braddvekbau volt üzlete, tartozásának ösz- szege körülbelül 85.000 dollár. Vili. Beda János bankháza, melynek Dubwesneben volt az üzlete, tartozásainak összege körülbelül 45 000 dollár. Valamennyi most felsorolt bankház ellen a csőd eljárás folyamatban van s a csődtömegekből a hitelezők javára csak kevés lesz megmenthető. A Pittsburgi cs. és kir. konzulátus a hozzáforduló felek érdekében minden lehetőt elkövet és, hogy eljárása eredményre vezessen, kívánatos volna, hogy a magyar hitelezők képviseletükkel a konzulátust bízzák meg és ne egyes amerikai ügyvédeket, mert ezzel elérhető lenne az, hogy a már úgyis megkárosítóit hitelezők az amerikai ügyvédek által követelt s aránytalanul nagy díjazás megfizetésétől megkiméltes- senek, másrészt pedig, hogy a konzulátus a hitelezők nagyobb számát képviselvén, a csőd eljárásokra, különösen a tömeggondnokok kinevezésére nagyobb befolyást nyervén, ez által is a hitelezők érdekeit szolgálhassa. Miután feltételezhető, hogy a bukott bankházak hitelezői között olyanok is vannak, akik Amerikából már visszatértek s szintén károsultak, ezek vagy jogutódaik ügyeik elintézésénél saját érdekükben a pilsburgi cs. és kir. osztrák-magyar konzulá tus közbenjárását vegyék igénybe. A konzulátus a csődhitelezők érdekében csak úgy járhat el, ha az igénybejelentést a csődhitelező sajátkezűig aláírta, aláírását pedig az Egyesült Államoknak Magyarországon székelő konzula hitelesítette és egyszersmind a konzulátusnak mindazon bizonyítékokat rendelkezésére bocsájtják, amelyek a követelések érvényesítésére befolyással lehetnek. Korláth M , Zemany András és Hazbula M. még a csődeljárás megindítása előtt megszöktek és nincs kizárva, hogy a hitelezők pénzének egy részével Magyarországba jöttek. Ez a jó ur aztán pártfogása alá veszi az embert. Legelőször mosolyogva ismétli a szerkesztői ukázt s azután megkérdi, hogy hova is küldjön el a tárczáért. Legtöbbnyire a pesti oldalon valami kávé- házat nevez meg az ember s a kitűzött időben pedig a tegtöbb iró valami eldugott budai kis korcsma tájékán savanyu vizes bor mellett elmerengve szokta nézegetni a kék eget, a halvány fényességű s rózsás fehérbe játszó bárányfelhőket, amint szállnak, szálldogálnak messze kelet felé , .. s egyszerre csak előterem, mintha a föld mélye dobta volna ki, a szedőgyerek s élő kérdő- és felkiáltójelként állva az ember előtt kijelenti, hogy eljött a kéziratért. — Hát nem meg mondtam, hogy a kávéházba jöjj ? — Igen is kérem, de mégis gondoltam, hátha itt találom! S e közben ravaszul pislogat s rendületlenül várja a kéziratot. És megkezdődik a harcz, a küzdelem a szedőgyerekkel. — Ugyan öcsém nem volnál szives egy pár havannát hozni ? — Igen szívesen ! S inig a havannákért jár, mondhatom, a legtöbb tárcaíró kocsira kap s a város másik végére hajtat, hogy zavartalanul, meregve nézhesse a kék eget, a halvány fényességű s rózsásfehérbe játszó bárányfelhőket, amint szállnak, szálldogálnak messze kelet felé.. . . És egy kitörő hahotázás után, hogy mily A nagybányai festőkolónia életéről. Október 18. A Nagybányai Hírlap -ban a festőkolóniáról ismételten olyan közlemények jelentek meg, melyek fölötte alkalmasak arra, hogy a város közönsége körében azt a bitet keltsék, mintha a tetepen levő festők: a fiatalabbak s a vezelő tagok között viszálykodás volna Fölpanaszolták, hogy a vezetőség maradi, a fiatalabbak törekvéseit lekicsinylő s hogy a telep fölvirágozla- tása érdekében elég agilitást nem fejt ki. Rá fogunk mutatni arra, hogy mindez a vád nem állja meg a helyét. A nagybányai festőiskolát (a szabad szó azt jelenti, hogy a felvétel nincs előképzettséghez kötve) kilencz évvel ezelőtt (Hollósy távozása után) alapították annak mostani vezetői: Ferenczy Károly, Réli István, Thorma János és Grünwald Béla, aki azóta azonban Nagybányáról eltávozott. Nyolcz éven át az iskola fölvirá- gozlatása és íöntartása érdekében a legönzetlenebb, legenergikusabb munkát fejtették ki. Az iskola egész generácziót nevelt föl. A fiatalabb festőnemzedék majd minden tagja megfordult itten. Szívesen jöttek ide s a nagybányai festőiskola az egész világon páratlanul álló intézmény volt, ahol mindenki szabadon érvényesíthette talentumát; a vezetők mindenütt tanácscsal, megértéssel, méltánylással vagy várakozással voltak az uj generáczió munkálkodásával szemben. Az, hogy minden toborzás, szervezkedés, reklámozás nélkül a nagybányai festőiskola évről- évre megtartotta látogatottságát, csak a vezetők liberalizmusának köszönhető. Ha elnyomás, terrorizálás, egymás nézeteinek nem tisztelése lett volna napirenden, nem húzott volna az ifjúság oly szívesen oda, hol a szabad munkán s az Isten áldotta szép természeten kívül semmi más földi jó nem kecsegtette őket. Ismételjük : tavalyig az iskola minden hozzájárulás nélkül, a saját erejéből állott fenn. A vezetők minden dotáczió nélkül végezték fáradságos munkájukat s ezzel nemcsak tanítványaik, de minden kulturember háláját érdemelték ki. A múlt esztendőben Nagybánya város közönsége, kulturális érzékű polgármestere által vezettetve, méltányolta azt a munkát, amit az iskola vezetői végeztek s a telep fennállását pompásan sikerült azt a gyereket lóvá tenni, a megszabadulás felett való érzett öröm végtelen jól eső árja önti el az ember egész valóját. És száll az ember lelke is, álmadozva, önfeledten, messze kelet felé, hol fényesebb a napsugár, mámoritóbb a virág illata, fájóbb a dal s tüzesebb, csillogóbb a bor. ... — Tessék kérem, itt vannak a havannák ! Most meg rajtam a sor, hogy átváltozzam kérdőjellé, majd megtapogatom karját, mellét, hogy itt van-e valóban, Ő az, nem holmi ostoba vízió üzi-e velem játékát? Ö az, itt van testestül, lelkestül. — Hát te hogy kerülsz ide ? — Kocsin jöttem, mondja vigyorogva. — Miféle kocsin ? — Hát a nagyságos ur kocsiján, kapaszkodtam hátul. — Derék gyerek vagy | szokta mondani ilyenkor az ember savanyu mosolylyal. És megkezdődik az írás. Ah, mélyen tisztelt asszonyom, ha tudná mily érzelmek háborognak ilyenkor az iró lelkében, azon sem csodálkoznék, ha a regények, novellák s tárczák összes hősei és hősnői cziánkáli által pusztulnának el ez árnyékvilágból .. . * Ez intim, bizalmas hangú levelet találtam egy elsárgult, kitépett foliánsra írva, kegyelem az indiszkréczióért. Égly Mihály.
