Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1911-07-13 / 28. szám
4 NAGYBÁNYA 1911. julius 13. közöttünk ily jól szervezett szinész-gárda. Ennek az ítéletnek levonásához elég megnézni estén- kint a nézőteret, hisz majdnem mindig tömve van. A közönség szokatlan pártfogásával tünteti ki a társulatot, de rá is szolgál: nemcsak az évad legsikerültebb újdonságait mutatja be, hanem oly nívós előadásokban, melyek cseppet sem éreztetik a vakácziós szezont. Két dolgot azonban nem hagyhatunk említés nélkül: a fél kilenczes kezdetet és a zónaelőadásokat. A darab fél kilenckor kezdődik s még egy gyorsan perdülő franczia bohóságnak is tizenegy után van vége; hát még az operettek; abból rendesen tizenkettő felé vergődik haza az ember. Pedig nem a színészek a hibásak, az előadás gyors tempóban megy, amint az kell is, de ha késő a kezdet, nem is lehet korán hazamenni. A zónaelőadásokról, azt hisz- szük, már az igazgató is belátta, hogy feleslegesek ; eltekintve a kakasülő publikumától, nem igen látogatják, talán álszeméremből, mert az adott darabok, bár ismertek, mégis csak vonzhatják a közönséget, már csak azon okból is: milyen is az, ha egy igazán jó társulat adja? Volna még egy körülmény, amit az igazgató figyelmébe ajánlanánk. Hogy az énekesnő délután is, este is főszerepet játszék, talán mégsem czélszerü a közönségre való tekintettel; hogy ő szívesen játszik, az természetes, az ő dolga, de az esteli közönség szívesebben venné, ha a szereplők pihent erővel, friss kedvvel játszanának, legalább az énekesek, akiken a fáradság leghamarább érezhető. Szerdán a drámai személyzet bemutatkozójául Biró Lajos vidéki történetét, a Sárga liliomot adták. E szatirikus vígjáték (nem színmű) ügyesen megrajzolt milieujével, pompás alakjaival, szellemes meseszövésével, melyet minden részben átfon az iró gunyoros jellemzése, az utóbbi idők egyik sikerültebb darabja. Az előadás igen jó volt. Czakó Miczi finoman átgondolt és pompásan megjátszott Juditja a legsikerültebb alakításnak mondható; Ross nagyherczege sem marad sokkal mögötte. Sipos gondosan kidolgozott Peredyje elsőrangú alakítás, mig Vidor Thurzó főhadnagy szerepében az ördögöt játszotta. Nem veszi rósz néven tőlünk e megjegyzést, hisz annyi jót irtunk már e rovatban róla s valószínűleg Írunk is még, de e megfigyelés igazsága mellett nagyon sokan tanúskodhatnának. Igaz, hogy a két szerep is hasonlít egy kicsit egymáshoz, sok benne az aforizma, melyek megértetését, ép úgy, mint az Ördögben, itt is czélul tűzte ki s beleesett abba a hibába, hogy önmagát utánozta. De nemcsak a főszereplők, hanem a kisebb szerepek megszemélyesítői is derekasan játszottak és ép az telte kiválóvá az előadást, hogy egy-egy színész nem tűnt ki az ensembleból, mert mindegyik egyformán igen jó volt, kivéve Dunai Rózsit, ki a cselédet kirívó túlzással játszotta. A mai cselédek a színpadon talán játszanának ilyen groteszk módon, de a természetben, tessék elhinni, sokkal természetesebbek. Csütörtökön Offenbach régi kedves operettjét, Hoffmann meséit hallottuk jó előadásban. Sokszor láttuk már e darabot Nagybányán, de ennyit belőle még soha. Természetes is, a daljáték operaszerü volta nemcsak képzett énekeseket, hanem fegyelmezett zenekart is kíván. Mindakettőt megtaláltuk Heves társulatában. Burányi szépcsengésü tenorja, precziz éneke, kedves játéka osztatlan tetszésre talált. Dénes Ella kis indiszpoziczióval énekelt s ezt a darab vége felé, mikor már fáradni kezdett, erősebben is lehetett érezni, különösen a magasabb hangoknál, pedig ázokat egyébként üvegtisztasággal szokta intonálni. Ennek daczára konstatálhatjuk, hogy kellemes estét szerzett a nézőknek kedves alakításával és ambicziózus énekével. Szende pompás baritonja kellemes meglepetést keltett, ilyen hanghoz hem voltunk hozzászokva. Igen sikerült alakítást adott Hellai, hasonlókép Mátrai, ellenben Pongrácz nem győzte hanggal. Egyébként elismerés illeti a társulatot e nehéz és fárasztó operett derék előadásáért, mert oly szépen sikerült együtteseket régen hallottunk, mint ez este. Pénteken zónában Luxemburg grófja ment. A darab elég ismerős már, az ősszel talán ötször adták, ebből lehet magyarázni, hogy a zónahelyárak daczára is meglehetős üres volt a nézőtér. Pedig Szende a czimszerepben, Heltai herczege, Komáromi modellje és Dénes Ella Angélája rendes helyáras előadást is megérdemeltek volna. Általában azt lehet mondani, hogy a színészeken nem lehetett észrevenni a zónás szereplést, minden túlzástól ment, olcsó hatást vadászó modorosságtól menten játszottak, pedig az ellenkezőkhöz a múltban eléggé hozzászoktattak mások. A legsikerültebb alkotás Heltaié volt, ki Bazilovics nagyherczeg szerepében igazán kitűnő volt. Szombaton Molnár Ferencz hires vig- játéka, .4 testőr került színre. Molnár újra bebizonyította, hogy ördöngös ember. Nemcsak a darab meséje invencziózus, hanem az a bámulatos sima franczia szellemesség, mely általában jellemzi Molnár darabjait, teszi értékessé a vígjátékot. A színésztől elhidegült feleség álmodozóvá lesz, a színpadi sikerhez, dicsőséghez, izgalmakhoz átidomult idegei nem tűrik a házas- élet filiszter egyhangúságát. A szerelemben is valami uj, idegeit felvillanyozó változást szeretne. A férj észreveszi, kivallalja s megtudja felesége ábrándos álmodozásának tárgyát: egy katona az ideálja, ki nem is szép, nem is okos, nem is férfias, de puha, nőies, finom, főúri származású, kellemes modorú. így képzeli az asz- szonyka az ideált, ki az ő szivét meg tudná lopni. A férj erre gondol egy nagyot, felöltözik gárdistának s el akarja csábítani saját feleségét. Vagy sikerül az asszonyt meghódítani, akkor még egyszer boldog lesz; vagy nem, akkor még boldogabbnak érzi majd magát, hisz felesége erényes marad. A játék jói indul, a feleség beleszeret a gárdistába, urába és — keblére veti magát. A férj felfedi magát s erre az asszony azt mondja, hogy — ő is csak játszott, mert az első perezben felismerte. A térj végre akár akarja, akár nem, ezt a mentséget kénytelen elfogadni. Eddig a darab. A két első felvonás remek, de a harmadikban nem tudott a szerző megnyugtató megoldást adni. Mi is csak kénytelen-kelletlen nyugszunk bele a kifejletbe, mint a férj a feleségének mentségébe s neki legalább az a vigasztalása van, hogy vele csalta meg a férjet. Áz előadás kitűnő, sőt azt mondhatni fővárosi nívójú volt. Vidor ez este remekelt. Láttunk már tőle sok szép szerepet, hogy csak néhányat említsünk, Cyranot, az ördögöt, de ez méltó párja azoknak. Voltak olyanok, természetes a fővárosban látták, kik a gárdistát túlságosan elrajzoltuak hiszik Vidor felfogásában. Epen nem, hisz maga az asszony mondja: ez a testőr nem szép, nem szellemes, nem is férfias — és neki mégis tetszik. Ezért alakított egész más gárdistát, mint Csortos s ez talán a szerző intencziójának — legalább a darab szelleme szerint — jobban megfelel. Vidor is tudott volna oly délezeg testőrt bemutatni, hogy beleszerettünk volna a színésznővel együtt, de nem akart bizonyára. S ez teszi szemünkben Vidort nagygyá, nem kópiázik, átgondolja szerepét s azt merjük állítani, nem is tévedett felfogásában. Méltó partnere volt Zöldg Vilma, a legapróbb uüanszig kidolgozott alakítást nyújtott s rosszulléte daczára sem lehetett megérezni, hogy nem úgy játszik, mint bizonyára szokott. Különösen mesteri volt a II. felvonásban, a páholyjelenet végén. A darab kisszámú szereplői mind kitettek magukért. Herczeg Vilmos a kritikust kiválóan jellemezte, Reviczky Etel pedig élethűen mutatott be egy fogadott mamát. Az összjáték maga páratlan volt s azt lehet mondani, hogy a társulat még nem produkált ily pompásan összevágó előadást, amiben természetesen a rendezőnek, Baghy Gyulának is oroszlánrésze van. Vasárnap délután zónában az Obsitos került színre, este pedig másodszor a Czigány- szerelem. Ez utóbbiról már elmondtuk mondanivalónkat előző számunkban, itt csak azt hozhatjuk fel, hogy az előadás teljesen párja volt az elsőnek, eltekintve a zenekar diszharmonikus kirohanásától az első felvonás elején. Hétfőn mérsékelt helyárak mellett egy kissé vaskosabb izü franczia bohóság, Theodor és társa ment, de nem »itt először«, hanem »itt másodszor«. Theodor és társa szövetkezeti alapon álló közkereseti társaság, amely szintén az emberek ostobaságára alapítja jövedelme gyarapítását. Annyi ötlet, szellemesség, furcsábbnál furcsább helyzetek vannak benne, hogy lehetetlen az embernek magát halálra ne kaczagnia. Azonkívül jól megvan borsozva pikantériával, csoda-e, ha tetszett? Az előadás pompásan sikerült. Az összes szereplők remekeltek: Zöldy Vilma, Bellái, Vidor és a többiek Mátrai, Herczeg, Czakó Miczi, Sipos, Ross. A zóna azonban nem igen válik be, alig volt közönség, viszonyítva az eddigi látogatottsághoz. Kedden Fali Leó bájos zenéjü operettjét, a Babuskát adták. Tárgya az egész darabnak alig van, csodálkozik az ember, miért kellett hozzá négy ember, hogy ezt az üres valamit megírják. Ä nagybácsi elszökleti unokaöccsének kedvesét, vigasztalásul nyakába sózza saját régi szeretőjét. De a fiatalok hűek maradnak egymáshoz s a végén mégis egymásé lesznek. Ennyi az egész, ami a sok ostobaság, az Ízléstelenségig menő drasztikusság után a darabból megmarad. De a zenéje annál kedvesebb. Az előadás elég jó volt. Pongrácz Maliid bájosan adta a tudatlan kis bakfist s énekszámai is sikerültek. Dénes Ella rettenetes spanyol tánezosnő volt. Szegény Heltai! ügy meggyömöszölte, agyonagyabugyálta, hogy ha hálában zsába volt, az okvetlen elmúlott. Ajánljuk hasonló betegség esetén mindenkinek. De a nadrágszoknya, eltekintve a betét-kupiétól, jól festett. Igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy már Komáromi Gizin is láttunk, de ő nem énekelt hozzá. Egyébként Dénes játéka igen temperamentumos volt, de a férfiak még a színpadon sem szeretik látni a temperamentumot az erővel párosulva. Meg aztán ezt a jelképes cseiekvényt nálunk, hála Istennek, meg nem értik. Többi énekszámai igen szépek voltak, különösen a »Palkó, te hunezut rajkó« refrénű, meg egy triója Keltáival és Ross- szal. Mátrai pompás karrikaturát adott a direktorban s ő képviselte a darabban a finomabb komikumot. Heltai alakítása a nagybácsi szerepében elsőrangú volt, Ross ez este is pompásan játszott, kár, hogy énekelni nem tud jobban. A közönség nagyszerűen mulatott, a vidám hangulat állandó volt, csak megint majd tizenkettőkor végződött az előadás. De nem baj, utoljára, mert holnaptól kezdve 8 órakor kezdődnek az előadások. Heti műsor: Szerda: Karenin Anna, dráma. Csütörtök: Cassanova, operett. Péntek: Elvált asszony, operett. Szombat: Sasfiók, dráma. Vasárnap délután: Erdészleány, operett (zóna); este: Az asszony verve jó, népszínmű. HÍREK. Julius 12. Személyi liirek. Dr. Mákray Mihály polgármester hivatalos ügyben Budapestre utazott, — Wachsmann Vilmos m. kir. csendőrszázados nyaralásra városunkba érkezett. — Sípos Bertalan csányi földbirtokos nejével együtt városunkba érkezett. — Morvay Győző budapesti főgimnáziumi igazgató családjával városunkba érkezett. — Kölcsey János kir. táblabiró, a szatmári törvényszék bírája a nagybányai kir. járásbíróság ügyvitelének megvizsgálására városunkban időzik. Uj tb. vm. alüyyész. Osaba Adorján főispán a legutóbbi rendkívüli vm. közgyűlésen dr. Bornemissza Béla fehérgyarmati ügyvédet tiszteletbeli vármegyei tiszti alügyészszé nevezte ki. Számgyakornoki kinevezés, A pénzügyminiszter Pap Gézát a nagybányai bányaigazgatóság mellé rendelt számvevőséghez díjas gyakornokká nevezte ki. es m ttevásárlási íorrás! Alapittatott 1894-ben. ékszerész Rákóczi-tér. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát az összes híres gyártmányú órákban. Nagy választék arany- ezüst és brilliáns ékszerekben, továbbá valódi és china-ezüst árukban.
