Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1911-10-12 / 41. szám

2 NAGYBÁNYA 1911. október 12. A modern neveléstudományi vív­mányok nálunk csak a képezdei tan­könyvekben és tanügyi szaklapokban húzódnak meg, de az iskolában nem nyílik szabad tere az uj tanitógeneráció- nak, hogy egyéni kvalitását is érvényre juttassa, mert épen az iskola az, hol a vas- kalaposság miatt az igazi fejlődés csak nagy nehezen tud utat törni magának. A szakfelügyelet pedig mindennek nevezhető, csak éppen annak nem, ami­nek a nevét viseli. Az iskolaszék —kü­lönösen faluhelyen — a tanítóban nem az iskola vezetőjét és az iíjuság tanító­ját, hanem alkalmazottját tekinti, ki ha nem akar örökös torzsalkodást, kény­telen tűrni, hozzá nemértő nagyk^püs- ködők intézkedéseit tudomásul venni. A királyi tanfelügyelőség intézménye re­formálva lesz és pedig olyképen, hogy a tanfelügyelőséghez jogvégzett egyének lesznek beosztva az adminisztratív teen­dők ellátására, a szakfelügyeletet pedig a beosztott tanítók fogják végezni. Ez mindenesetre üdvös haladást jelent, de ki tudja, mikor kerül sor a kivitelre? A tanítói kar anyagi ellátásának ügye már régóta foglalkoztatja az érdekelt és illetékes köröket. Ennek megalkotására’ Zichy János gróf kultuszminiszter szak- férfiakból ankétot hivott össze, mely az ősszel viszi határozatát a miniszter elé. Reméljük, hogy a tanítói kar jogos kö­vetelményei ezzel kiegészítést nyernek, mert daczára annak, hogy az 1907. XXVI. és XXXII. t.-cz. 1. §§-ai állami, illetve köztisztviselőknek jelentik ki a tanítókat, anyagi javadalmazásuk még most sincs ennek megfelelően rendezve. A városi polgárság szervezése. Október 11. A Városok Lapja, mely a városok érdekei­nek egyik leghalhalósabb szószólója, A városi polgárság szervezése czimen igen figyelemre néhány napig marad Londonban, de nagyon sze­retné megtudni, megtalálták-e az ő hibája által elkallódott ékköveket. Minthogy azonban ittlété­vel e pillanatban keveset használhat és amúgy is sürgős dolga van, most eltávozik. A később érkezett vevő mosolyogva hall­gatta. Hátratámaszkodott székében és megjegyezte, őneki van ideje, ő várhat. A dolog oly ravaszul volt megcsinálva, hogy bizton és nyugodtan elvihették volna zsák­mányukat, ha Mr. Sylveseter, aki az üvegfal mögül figyelte az egész ügyet, nem telefonál nekem. Autóba ugrottam és néhány perczczel ké­sőbb már megjelentem nála. Épen abban a pilla­natban, amikor a hölgy már kezében fogta az ajtó kilincsét. A kapun mentem be hátulról, Sylvester ur magánirodájába, ahol röviden értesültem az eset­ről. Sylvester biztosnak hitte, hogy ezek ketten egyetértettek, noha nem tudta megmondani, hova kerültek a kövek és hogy melyikük rejtette el őket. Óvatosan elhúztam a függönyt és megvizs­gáltam a tett színhelyét. A segéd és egyik társa, még mindig buzgól- kodtak, hogy megtalálják az elgurult köveket. A hölgy feltűnően rázogatta a napernyőjét, be akar­ván bizonyítani, hogy nincsen benne elrejtve semmi. Éppen a kilincsre tette finom keztyübe bujtatott kezét, amikor rápillantottam a pult méltó czikket ir, mely joggal számot tarthat arra, hogy visszhangot keltsen a legszélesebb körökben. A czikk tendencziája az, hogy a várost a legszervesebb kapcsolatba hozza a városi polgár­sággal, vagyis hogy a város szervezkedése egy­úttal a polgárság szervezete is legyen, mert csak e tömörülés utján remélhető, hogy érdeik vé­delmében döntő sulylyal léphessenek föl. Bizony, ha e szervezkedés városunkban is megtörtént volna már s ha közgyűléseinken épen a szervezkedés miatt hiánya nem oly incziden- taliter történnének a szavazások, bizony most alig volna okunk a pótadótól remegni. Lesz alkalmunk még a szervezkedés kér­déséhez bővebben is hozzá szólanunk, most az alábbiakban csupán a Városok Lapjá-nak czikkét ismertetjük: A magyar városok orsz. kongresszusának czélja a magyarországi városok érdekei meg­óvásán és támogatásán, a várostudomány fejlesz­tésén és e tudomány eredményeinek, valamint a gyakorlati tapasztalatoknak a városok javára való értékesítésén munkálkodni. Ha e szép czél ellenére a kongresszus eddigelé a városi polgárság körében nem tudott még nagyobb érdeklődést kelteni, vagy ha na­gyobb sikerekre még nem hivatkozhalik, ennek az okát abban találjuk, hogy a működése idáig csak az u. n. hivatalos városra szorítkozott. Megbéníthatta ugyan a működését az a körülmény is, hogy rajtakivül még a városok­nak más szervezetei is működtek, de legnagyobb hátrányára az szolgált, hogy nélkülözte kebelé­ből azt az elemet, amelyre az egész szervezet működését alapítani kell, t. i. a városi polgár­ságot. Ha tehát a jövőben a városok kongresszusa valóban a városok egyedüli és közös szerve gyanánt akar működni és az akarja, hogy sza­vának nemcsak a városok előtt, de a politikai életben is súlya legyen, akkor legelőször is abban kell különböznie a városok eddigi szer­vezeteitől, hogy ne csak a polgármestereket, a városok tisztviselőit foglalja magában, hanem vonja be működése körébe a városi polgárságot is, fejlessze az összhangot a városi tisztviselő előtt ülő urra. E pillanatban mindyn kételyem eltűnt. Kirontottam az üzletbe, hogy feltartóztassam a távozni készülő hölgyet. A nyugodtan ülő férfiben felismertem London egyik legnagyobb gazficzkóját. Mr. Sylvester meg­nyomta a villanyosgombot és az e czélokra ké­szült villamos ajtózár működésbe lépett és nem engedte ki az ajókilincset hiába rázogató hölgyet. Agyvelöm lázasan dolgozott, miközben szemeim végigkutatták az üzletet. Azután megkönnyebbül­ten sóhajtottam fel, — megértettem mindent! A padlón, a bejáró ajtótól, az eladásra szolgáló pultig két-hátom félkör alakú, fekete foltot lát­tam meg. Most már tudtam, hová lettek a kövek. Jelek által figyelmeztettem a két alkalmazottat, akik hirtelenül hátulról fogták le székén az elegáns urat. A támadás oly gyors volt és oly váratlan, hogy az idegen, aki mit sem sejtve üldögélt helyén, ijedtében magasra emelte lábait és ez­által csakhamar bebizonyosodott sejtelmem helyessége. Gzipőinek sarkai ki voltak vájva, azaz belül üresek voltak és az ür fekete viaszkkal volt teletömve. E puha masszában voltak elrejtve a keresett ékkövek! Ha Mr. Sylvester nem érti meg a helyzetet, a tolvaj bizonyára egészen nyugod­tan és bántatlanul távozott volna el zsákmányá­val, amelyhez egy ujjal sem kellett nyúlnia, hogy magáévá tegye. és a városi polgárság között s biztosítsa a kellő szolidáris együttműködését. Amikor látjuk, hogy minden érdekkör szer­vezkedik, amikor látjuk, hogy olyan irányzat kap lábra, amely nem kedvez a városi polgár­ságnak, akkor szét kell menni az ország minden városába és meg kell értetni azzal a városi polgárral, hogy az összetartásra szükség van s a városi polgár összetartásában mily erő rejlik. Fel kell verni aléltságából, fel kell világosítani a nagy egyetemes városi érdekekről: Erre nagyon alkalmasak az u. n. meetingek. Ezeken alkalma nyílik a vezető embereknek, hogy az egyes városok polgárságának a fel­fogásával, gondolkodásával megismeskedhesse- nek, a polgársággal érintkezhessenek. Viszont a polgárság előtt feltárhatják a legaktuálisabb városi kérdéseket a tudomány tiszta világítá­sában. Oda kell tehát törekedni, hogy a városi polgár megismerje az ő érdekeit, hogy kifejlőd­jék benne az érzés az általános városi érdekek iránt. A városok szervezkedését úgy kell vezetni és irányitai, hogy az a szervezet egyúttal a vá­rosi polgárság szervezete is legyen és az politikai súlyai is bírjon. Egyszer már legyen vége annak az ön- állótlanságnak, hogy a városi polgárság mindig az uralmon levő irányzat pórázán vezettesse magát. Álljon a maga lábára valahára és szer­vezkedjen. Tárja fel a bajait, állapítsa meg az orvos­lás leghathatósabb eszközeit. Válogassa meg a vezetőit és aztán az összes városok közös szer­vezetében összeforrva, menjen rendületlenül azon az utón, amelyet az állami életben az élet­viszonyok újabb alakulata a városok számára kijelölt. HÍREK. Október 11. Személyi hírek. Schmidt József ny. államtitkár Stoll Béla és családja látogatására pár napot városunk­ban töltött. — Jámbor tajos budapesti műépítész a vá­rosi nagyszálló munkálatainak átadása végett városunk­ban időzött. Áthelyezés. Wachsmann Vilmos ni. kir. csendőrszázadost Belényesről Nagykárolyba he­lyezték át, hol a csendőrszárny parancsnoksá­gát veszi át. Imrék Ferencz százados, az eddigi parancsnok Beregszászba megy. Uj királyi tanácsos. Ő felsége a király Debreczeni István nagykárolyi polgármesternek a közügyek és Nagykároly város fejlesztése körül kifejtett tevékenysége elismeréséül a királyi tanácsosi czimmel adományozta. Doktorrá avatás. Boronkay Béla belei ref. lelkészt, aki városunkban lelkészkedett, nehány nappal ezelőtt avatták fel a kolozsvári tudomány- egyetemen a jogi tudományok doktorává. Eljegyzés. Horváth András szalmárudvari földbirtokos eljegyezte özv. Ilosvay Endréué leányát: Bellát. Fényes esküvő. Gotlpreisz Ferencz m. kir. főbányabiztos az elmuit szombaton tartotta es­küvőjét Máramarosszigeten Hősisük János ügy­véd leányával: Gabival. A polgári házasság- kötést Szabó Sándor alispán vegezte, mig a házasságot Bede Mózes lelkész áldotta meg egyházilag. Házasság után a menyasszonyi ház­nál fényes vacsora volt. Kitüntetett czég. A szatmári kiállításon, mint utólag értesülünk, a Salamon és Bernéit czég téglagyára is kiváló termékeiért ezüst-érem­mel lett kitüntetve. és sein leiásárlisi Hrrásl Alapittatott 1894 ben. ékszerész Rákóczi-tár. Ajánlja duaan fölszerelt rak­tárát az összes híres gyárt­mányú órákban. Nagy válasz­ték arany- ezüst és brilliáns ékszerekben, továbbá valódi és china-ezÜ3t árukban.

Next

/
Thumbnails
Contents