Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1911-03-02 / 9. szám
1911. márczius 2. NAGYBÁNYA 3 Szomorúsággal kell konstatálnom az eredménytelenségét eme mozgalomnak, nem szabad azonban reményünket veszítenünk arra nézve, hogy csak időkérdése lesz a lenti indítvány méltányosabb elbírálása. Nagy vonásokban a fentiekben számoltam be a lefolyt évtizedről. A kép teljes lesz, ha fölemlítem még azt, hogy egyesületünk az első helyen áll a város köztestületei között, befelé harmóniát, kollegialitást, kifelé liszteletet, megbecsülést teremtve a maga számára. Gyakran anyagi tehetségét meghaladó mértékben szolgálta a humánus czélokat, igyekezett a város közönségével állandó jó viszonyban lenni, sőt a selmeczi Alma Mater kollegialitásának kifolyásakép erdész szakiársainak majd mindegyikét szintén tagjaink közé számíthatjuk. Mindez programmszerü, czéitudatos és kiváló személyi kvalitásokat föltételező vezetés nélkül, nem lehetett volna egyesületünk munkálkodásának végeredménye. Egyesületünk megelégedéssel, sőt büszkeséggel tekinthet 10 éves múltjára vissza, mert ez a múlt biztosítéka egyúttal a jövőnek is, gazdag erőforrás a jövő feladatainak megoldásához. Az Isten segítsége kisérje egyesületünket a következő évtizedben is s éltesse annak fenkölí gon- dolkozásu s kiváló tudásu vezetőjét, éltesse az egyesület tagjait is. Jó szei’encsét! A városi takarékpénztár közgyűlése. Március 1. A városi takarékpénztár választmánya február hó 26 án, vasárnap déli V2 12 órakor tartotta rendes évi közgyűlését Mahray Mihály polgármester elnöklete alatt. A közgyűlésen a választmányi tagok szép számban jelentek meg s bár az egész közgyűlés szerfölött simán és rövidesen zajlott le, kiemeli a közgyűlést a sablonos keretből az a szép beszéd, melyben Mol- dován László igazgató azt fejtegette, hogy a takarékpénztár minő súlyt nyert és minő előnyöket élvez az által, hogy az Osztrák—Magyar Banknak mellékhelye lett, Elnök a gyűlést megnyitván, a jegyzőkönyv hitélesitésére Madán Ferencz és Almer Károly választmányi tagokat kéri föl. A közgyűlés az igazgatósági jelentést, nemkülönben a zárószámadásokat felolvasottnak tekinti. Elsőnek a számadásokhoz Szerenosy József szólalt föl, aki arra nézve kért fölvilágositást, hogy a forgalmi kimutatásban fölvett betétkamatadó összege miért nem egyezik a nyereség- és vesztesség-számlán ily czim alatt kimutatott ösz- szeggel. Ä fölvilágositást Moldován igazgató adta meg. A differenezia onnan ered, mert mig a forgalmi kimutatásba az 1910. évben tényleg kifizetett adóösszeg van beállítva, addig a nyereség- és vesztesség-számla az év folyamán végleg kifizetett kamatok után, továbbá a:j I. félévben tőkésített betétkamatok után járó adót, valamint a mérleg-számla teher oldalán az 1910. II. félévi fizeteílen betétkamat-adó czimen átmeneti tételként fölvett összegeket együttesen tünteti föl. Szerencsy választmányi tag a fölvilágositást köszönettel tudomásul veszi. Fábián Lajos az iránt intéz kérdést, hogy a letét üzletág nagy forgalma, valamint a mérleg-számlán »letét« czimen teherként kimutatott magas összeg miből ered ? Moldován igazgató előterjeszti, hogy gyakran előfordul, hogy a postán érkezett nagyobb összegek hovaforditása iránt az intézet megbízói csak napok múltán intézkednek. Az ily összegek, valamint az adósoktól visszatartott illetékek, vagy egyéb, egy későbbi időpontban fizetni kötelezett összegek kezeltetnek letétként, mely összegek néha eléggé magasra rúgnak. De az intézet a kérdést másképen nem oldhatja meg. (Helyeslés) Fábián Lajos végül megjegyzi, hogy a mérleg, valamint a nyereség és vesztesség-számla adataiból nem látja azt, hogy az intézetnek abból, hogy az Osztrák-Magyar Bank mellék- helye lett, anyagi előnyei is volnának. Moldován László igazgató hosszabb, igen talpraesett beszédben válaszolt ezen fölszőlalásra. Én, úgymond, már mint a Kereskedelmi Bank igazgatója lépéseket tettem az iránt, hogy a Bank az osztrák-magyar bank mellékhelye legyen, mert beláttam azt a nagy erkölcsi és anyagi erőforrást, mely ezzel jár. Sajnos, akkori törekvésem sikerrel nem járt. Midőn a városi takarékpénztár igazgatója lettem, ismét lépéseket tettem e régi idea megvalósítására s az sikerült is. Már magában véve az a tény, hogy az intézet bankmellék- hely, nagy, igen nagy erkölcsi súlyt képvisel, mely meghatványozza a bizalmat az intézet iránt, hiszen az intézet fölött a felügyeletet az osztrákmagyar bank teljesiti. De ettől eltekintve, eminensek azon anyagi előnyök is, melyek a bank- mellékhelylyel járnak. Utalok arra, hogy a nagymérvű városi építkezések folytán az intézet nagyobb összegű visszleszámitolási hitelt volt kénytelen igénybe venni. Könnyen ment ez, mert az osztrák-magyar bank az intézetnek, mint mellékhelynek visszleszámitolási hitelét fölemelte s az üzlet, nyereséges is volt, mert a bank-ráta s a budapesti bankok kamatlába között rendszerint V2— 1 százalék a különbözet. De fölemlítem azon előnyöket is, melyek a bankmellék- helyből főleg a kereskedőkre és iparosokra hárulnak, kiknek ezideig idegenbe kellett menniök, most pedig kereskedelmi váltóikat itt, a bank- mellékhelynél rendezhetik. Fix összegben ezen előnyök ki nem mutathatók, de ezen előnyöket már is érzi úgy a takarékpénztár vezetősége, mint a város kereskedő és iparos osztálya. Hogy az elért jövedelemből ezen előnyök számszerűleg ezúttal ki nem tűnnek, annak főoka az, amint azt az igazgatósági jelentésben is fölhoztuk, hogy tőkéink jó része ez évben a városnál minimális kamat mellett voltak lekötve. De ha egyébért nem, már azért is érdemes volt a bankmellék- helyért küzdeni, mert mint bankmellékhely, a városi takarékpénztár bármily hiteligényt a leggyorsabban kielégíthet. (Általános helyeslés) Fábián Lajos a fölvilágositást köszönettel tudomásul veszi. A közgyűlés ezután a zárószámadásokat jóváhagyta s a felelős számadóknak a fölmentvényt megadta. Stoll Béla indítványozza, hogy azon valóban szép eredményért, melyet a takarékpénztár az elmúlt évben elért, úgy az igazgatónak, mint az igazgatóságnak jegyzőkönyvi elismerés és köszönet szavaztassák. Az indítványt egyhangúlag elfogadták s ezzel a közgyűlés véget ért. HÍREK. Márczius 2. Kézjük előfizetőinket, hogy hátralékos előfizetési dijaikat beküldeni szíveskedjenek. Miután pedig az utóbbi időkben az elküldés után több lappéldány kallódott el, kérjük erről szives értesítéseiket, hogy a bajt azonnal orvosolni lehessen. Személyi hírek. Moldován László takarékpénztári igazgató bányaügyekben Bécsbe utazott. — Dr. Almer Sándor fővárosi orvos pár napot városunkban töltött. — Joós Lajos m. kir. bányatanácsos, erzsébetvárosi bánya- és kohófőnök az osztálygyülés alkalmából városunkban időzött. Bírói kinevezés, őfelsége a király dr. Szie- berth István budapesti törvényszéki jegyzőt a budapesti törvényszékhez bíróvá nevezte ki. Fényes esküvő. Fekete Lajos m. kir. bányamérnök vasárnap tartotta esküvőjét Radó Pál főerdőméruök leányával: Irénkével. A polgári csen-e valaki az utczán, azután gyorsan elfut... Egy pillanattal később jön ki Bamand ur, a párisi festő, aki azért jött Croixba, hogy néhány tengeri tanulmányt készítsen és akit ő többször elvitt magával a bárkáján. Kerdec Joes dühösen dörmög: Megesküdtem volna reál Azután nagyon nyugodtan feláll és hazamegy. Marie-Jeanne elébe fut. — Már visszajöttél, Joes ? Nagyon örvendek. — Igazán ?! — Jó fogásod volt ? — Igen, Marie-Jeanne, kitűnő ... kitűnő. Hát itt mi újság? — Semmi, nem láttam senkit. Amióta elmentél hazulról, ki se mozdultam a házból. — ügy?! — De mi lelt?. .. Milyen sápadt az ar- czod ! . .. Tán éhes vagy ? — Nem én, Marie Jeanne, csöppet sem vagyok éhes . . . Nem jól vagyok ma .. . Azt hiszem, hogy beteg leszek .. . Megfulladok ebben a szobában ... Kissé kimehelnénk. Átvágnak a magasan fekvő vad vidéken, ott, ahol kopár a szikla és még egy fűszál sem nő rajta. Az óriási granitbányák szélére érnek, amiket ezeréves, dühös küzdelemmel szakítottak szét a hullámok. Alattuk borzalmasan tátong a pokoltorok. A halászok ott sötét éjszakákon bűnös vizbefultak lelkeit vélik meglátni. — Ne menj oly közel Joes, megborzadok ... Akaratlanul odanyujtotta a kezét, amelyet a férfi erősen megfog. — Légy nyugodt, Marie-Jeanne . . . Különben, ha bele is esnék az örvénybe, nem lennék azért a sátán martaléka. — Félek Joes, nagyon félek! — Miért félsz ? Ha most halnál meg, nem- e volnál te is úgy, mint én, megmentve, az örökkévalóságnak ? Attól félsz talán, hogy a pokolba kerülsz ? — Örült vagy!. .. Minek ez a kérdés? — Nem vagyok én őrült . . . Ellenkezőleg nagyon, de nagyon nyugodt vagyok, amint láthatod ... De felelj, nem nyomja a lelkiismerefe- det semmi ? — Nem, erre esküszöm! Közelebb vonja magához az asszonyt és erősen megnyomja a csuklóit. — Hazug! — Joes! — Hazug és esküdtszegő! Meghalsz .. . Az asszony térdre borúi. — Igaz, bűnös vagyok, bocsáss meg. — Nem, Marie-Jeanne, meghalsz, még pedig azonnal. .. Még imára sem engedek neked időt... Heves mozdulattal rántja ki kezeit a kapaszkodó női kezek közül és a mélységbe zúdítja Marie Jeannet. Keresztet vet és sietve megy vissza a faluba. * — Bamand ur, megtekinti ma velem a pokoltorkát ? Estig szabad vagyok. Apály van, a tenger nagyon alacsony. Megtekinthetjük a barlangokat is. — Maga nagyon kedves Kerdec, ajánlatát örömmel fogadom el. — Akkor hát indulhatunk. — Vígan csevegve mennek el együtt. Joes tréfákat mond és nevetgél. Tíz perc múlva az örvény szélére érnek és lefelé kúsznak. — Jól vigyázzon Bamand ur! Egy ballépés és lezuhan a mélységbe. Egy ballépés és ön elveszett 1 — No, ne ijsszen meg annyira! — Elfelejtettem arra figyelmeztetni magát, hogy előbb Írja meg a végrendeletét. — Hallgasson el Joes, igazán félni kezdek. Kerdec gúnyosan kacag. __ Nini! ... Fél ... Inkább a szeretőjére go ndoljon! Mi lesz Marie-Jeanneból, ha maga meg talál halni? Ezek a tréfák megrémítik a fiatal embert. Glcsó és nili 1 Alapittatott 1894-ben. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát az összes hires gyártmányú órákban. Hagy választék arany- ezüst és brilliáns ékszerekben, továbbá valódi és china-ezüst árukban.
