Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1911-02-16 / 7. szám

így. Akkor voit a házasélet, ha nem is szinültig, de legalább félig, vagy legrosszabb esetben har­madáig tejfel s ily esetben megérdemelte, hogy fenékig ürítse azt ki az ember. Ma azonban, amikor már mindent, meghamisítanak, ma már a házasság ugyancsak kevés tejfelt tartalmaz. Csak ugv a legtetején úszkál valamelyes fehér szinü sűrűbb folyadék, melyet az ártatlanul naiv felek tejfelnek néznek s ettől a maszlagtól meg- kótyagosodva azután hullanak be a házasság ma már íjjesztően sötét vermébe. Mert bármint szépítsük is a dolgot, a sta­tisztika, ez a legbecsületesebb tudomány nem téveszthet meg bennünket, sem senkit, aki látni, tapasztalni s szemlélődni óhajt. A statisztika, melyet sokan száraz tudománynak neveznek, azok, kik az igazságot nem szeretik, a statisztika megmutatja, hogy a házasságkötések számának ijjesztően nagy arányát képezik ma már a váló­perek s ami még borzasztóbb, nagy százalék jutott a szerencsétlen életmód által előidézett tragédiáknak is. Hogy hány csendes dráma ját­szódik le a lefüggönyözött, külvilágtól légmen­tesen elzárt falak között, erről még a statisztika sem tud számot adni, de a mindennapi életben lejátszódó események hűen beszámolnak ezekről is s igazolják azt a tételt, hogy ne házasodjunk, amig ... S itt van a gordiusi csomó, me*y még megoldásra vár. Meddig van ez az amig?! Hol kezdődik s hol végződik?! Ez az örök probléma, mely megoldásra vár s melyet megoldani eddig egyetlen egy társadalomtudománynyal foglalkozó szociológusnak sem sikerült s nem is fog sike­rülni sohasem. Mert a mai kor emberei épen azok, melyek nem ismerik a határokat. Nem ismerik a hatá­rokat a jómódot illetőleg s nem ismerik a hatá­rokat a nélkülözések terén sem. Mindenben s mindenkor a szélsőségekben mozognak s e szélső­ségek kívánják azután azokat a nagy áldozato­kat, melyeket mindezekért a határtalanságokért fizetni kell. Hogy ma már a kereset nem áll arányban a szükségletekkel, erről azt hisszük, talán meg­emlékeznünk sem szükséges Mindenki jól tudja, hogy a legkisebb százalékai az embereknek kép­viselik azok, akik jövedelmeik arányában költe­keznek. Mindenki erején felül kénytelen hódolni a »Noblesse obiigenek.« Mindenkinek reprezen­tálnia kell. A diplomás ember úgy él, mintha ezer hold fekete föld a Bánátban termelné ré­szére a búzakévéket. A földbirtakosnak, kinek ezer holdat juttatott a vak szerencse, mágnás allűrökkel pompázik embertársai előtt, mindenki a világnak el, azt szemléli, hogy vájjon mit tart felőle s elhiszi-e, hogy tényleg olyan viszonyai is vannak, mint aminőket külszínre mutat. S ha azután a szerencsétlen családfő beíéroppan a nagy megterheltetésbe, mint a rosszul megterve­zett híd a túlsúlyba, akkor kész az eleven szomorujáték, melynek szenvt dö-hőset ő kép­1911. február 10. értette, hogy az ura, aki éhes szemekkel nézte, — nem tudott elmenni mellette. Anna elfogyasztott mindent, amit Dina asz- szony kitálalt részére. Most mély sóhajjal nézett fel tányérjáról és egyenesen az asszony kutató szemeibe. A leány mélyen elpirult, de arcza be­csületes, elszánt kifejezést öltött: — El akarok mondani mindent. — Az uram nincsen itt — mondta gyor­san Dina asszony — beszéljen! — Mindig örültem, — már az első nap óta — amikor láthattam a főnököt. És amikor először megcsókolt, nagyon megijedtem ugyan, de egyúttal meleg, jóleső érzés töltött el. Mind­jobban kínná változott ez az érzés, ügy rágó­dott a lelkemen, mint a kínzó éhség. Birkóztam vele — mindhiába. Vedelstádt ur titkos beczéz- getései őrületté fokozták lelkemnek éhségét. Mindenfelé merész gondolat szállt fel az agyam­ban. Éreztem, hogy egy napon beleszédülök a veszedelembe. Akkor maradtam otthon! És az­után jött a másik rém, a borzalmas éhség! Tiszta szemeimre a gond árnyéka borult. Egye­nesen, mereven nézett a selyemfüggönyökre, mintha ott leselkednék mögöttük a kisértet, amely vesztére tör. Dina asszony átölelte Annát. Ezentúl biztonságban lesz gyermekem — mondta és hangja melegen, mélyen, valósággal hálásan csengett. Segíteni akarom, amig újra biztosan, szilárdan és a saját lábán járhat! . . . Amikor hazafelé ment Anna úgy látta, hogy az utcza hirtelenül megvigasztalt, reménytelt képet öltött. NAGYBÁNYA viseli. A leányok már a szülői házban hozzá­szoknak ehhez az életmódhoz. Tisztelet a kivé­teleknek ! S akkor természetesen egy cseppet sincsenek megelégedve, ha esetleg a házasélet­ben nem folytathatják továbbra is ott, ahol a szülői házban abbanhsgyfák. S a boldogtalan hazaséletek száma így napról-napra növekszik, mert már az alapjuk elhibázott s megjavítani egyáltalában nem lehetséges. S ezek a sajnálatos állapotok egyelőre nem is fognak megváltozni. Nem addig, míg a szülők el nem kezdik a reformot s a szülői házban olyan nevelést nem adnak s olyan példát nem szolgáltatnak gyermekeiknek, amely nevelés és példa a jó útra nem téríti ezen megtévedt er­kölcsöket S mindaddig a leányoknak is ki kell tolni a házasélet elérkezte időt is s manapság már kevés leány akad, kinek húsz éves kora előtt elfogadható férj kínálkoznék. A jövedel­meket szaporítani Dem olyan könnyű, mint a minő nehéz az igényeket lejebb szállítani s éppen ezért kévés reményünk kínálkozik arra, hogy a jelszó, meiy ifjúságunknál most oly annyira tet­szetős és divatos, hogy e jelszó: »Ne házasod­junk!« egyhamar veszítene erejéből s abból a hatásából, melyet a házasulandó fiatalokra gyakorol. „A kaszinó költözik.“ — Válasz. — Ha valamely eszme szószólója egyoldaiuiag tárgyal, ellenfele rendszerint azzal kezdi, hogy lássuk az érem másik oldalál is. A Nagybánya í és Vidéke múlt vasárnapi vezérczikkének el­olvasása után azt mondaui nem iehet. És pedig azért nem, mivei az éremnek megvilágilott oldala I is erős recíificatiora szorul. »A kaszinó költözik« ez. czikknek t. írója úgy látszik nem ösmeri a 25 év előtti költöz­ködés történetét, valamint a rugót sem, mely a Kaszinó jelenlegi telkének megvásárlását ezélzó mozgalmat annak idejében megindította. A Kaszinó 25 év előtti dolgaira teljes felvilágosítást nyújthat a Kaszinó mostani elnöke. Hiszen ő már akkor is tisztviselője volt a Kaszinónak. Ő bizonyára emlékezni fog, hogy a 25 év előtti költözködés nem szült általános örömet. Már 25 év előtt is sokan átláttak a szitán, látták a bekövetkező anyagi mizériákat, tudták, hogy a Kaszinó csak úgy teljesítheti kuilurmisszióját, ha az ahoz szükséges köiíség rendelkezésre áil. És az eltelt 25 év alatt mi történt? Czikkiró szerint sok építkezés, díszítés, változtatás, ren­dezés (parkett, villany). Nos, ez mind nagyon szépen fest — távolról. De akik a Kaszinóhoz közel álltak, akik a Kaszinó beléietében mint tényezők reszt vettek, jól tudják, hogy a melioz- hetlen kiadások fedezését csak elnökünk pénz­ügyi tehetsége tette lehetővé. Azt, hogy az István Szállóra a Kaszinónak odaköltözletéseből bármi czimen kár háramlauék, senki sem hiszi, talán maga czikkiró ur sem, azért az »előreláthatólag csekély bér«-ről, valamint a Kaszinó által el­foglalandó 10 szobának naponkénti 80 koronás jövedelméről nem beszélek. De czikkiró urnák ama nézetét, mely szerint mucsaias lenne a Kaszinót az István Szállóba költöztetni, nem hagyhatom szó nélkül. Hát nem a legnagyobb városok legnagyobb bérpalotáiban találkozunk a legtöbb latiéval, fő- és székvárosunkban hány kör és klub vau egy-egy nagy szálló épületében elhelyezve? Mucsaias nézetem szerint — legenyhébb kifejezést használva — a naiv nagyzolás, mint például a nagybányai Kaszinó kultúrpalotájának emlegetése. Egy kaszinó-tag. HÍREK. Február 15. Kinevezések. A m. kir. földmivelésügyi mi­nisztérium az itteni főerdőhivatal mellé rendelt számvevőségnél Brannich Gyula hivatalfőnök, számvizsgálót számtanácsossá, Fülöp Andor számtisztet számellenőrré és Kovács Árthur számgyakornokot számlisztlé nevezte ki. Kitüntetés. A Wienben múlt év folyamán tartott vadászati kiállításon a magyar csoport­ban kiállított vadorzó fegyverekért, vadász fel- j szerelésekért stb Kende Dániel láposbányai fő- ! erdőmérnök aranyéremmel lett kitüntetve. 3 A polgármester utazása. Makray polgár- mester, Moldován László takarékpénztári igaz­gató kíséretében Budapestre ulazoíí, hogy a lá- posi vasút ügyében az illetékes helyen eljárjon. Bányászati és kohászati közgyűlés. E hó 12-én a helybeli és felsőbányái bányászati tiszt­viselők köréből számosán utaztak Budapestre, hogy az országos bányászati és kohászati egye­sület közgyűlésén résztvegvenek. Az elutazók között volt Oblatek Bála, Weisz György, Szokol Pál bányatanácsos és Bertalan és Muzsnay fő­mérnökök. Hozzájuk csatlakoztak: Bay Lajos orsz. képviselő, Farkas Jenő polgármester és Pap Márton felsőbányái számvevő is. Kinevezés. Szabó István nagybányai gya­korló tanart a Wienben Sállomásozó 82. gyalog­ezredhez tartalékos hadnaggyá kinevezték. Széchenyi lakoma a Casinoban. E lakoma iránt oly nagy az érdeklődés, hogy eddig már nyolcvanan Írtak ala a banketten való részvé­telt. A lakoma hölgyekkel lesz. A szokásos be­szédet dr. Bencz Janos mondja a Széchenyi ser­leg kiürítése előtt. Eljegyzések. Marosán Emil a Marosán Testvérek czeg törekvő beltagja eljegyezte Almer Verát. — Gottpreis Ferencz m. kir. bányabiztos eljegyezte Hősisük Gabikát Mármarosszigetről. — Mois Győző tart. honvédhadnagy, felsővisói kir. jarasbirósági jegyző, Mois János helybeli lakos, ny. all. tanító fia, eljegyezte Felső-Visón Stetz Sándor dr. ottani ügyvéd leányát: Erzsikét. A Teleki-Társaság alapszabályai. A mull év tavaszán a belügyminisztériumhoz fölterjesztett alapszabályok azzal a megjegyzéssel érkeztek vissza, hogy az alapszabályok egy-kél ponttal még bővítendők. Különösen súlyt helyez a mi­niszter a társaság vagyoni dolgaira. Az alap szabályok már a napokban kiegészíttetnek s engedélyezés - - illetőleg jóváhagyás czéljából ismét fölterjesztetnek. Húshagyó keddi mulatság. Vettük a követ kező meghívót: Meghívó. A nagybányai jóté­kony asztaltársaság 1911. február hó 28-án (húshagyó kedden), szegény árva gyermekek segélyezésére, a Polgári Olvasókör összes ter­meiben, humoros műsorral egybekötött zárt­körű táncvigalmat rendez, melyre kívül cím­zettet és b. családját tisztelettel meghívja a rendezőség. Kezdete este pont 8 órakor. Be- lépő-dij: Személyjegy 2 K, családjegy (3 sze­mélyre) 5 K. Jegyek előre válthatók: Tréger Lajos, Horváth Ferenc, Szappanyos Jenő, Vajda Márton és Sipos Lajos urak üzleteiben. Felül- íizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Kik tévedésből meghívót nem kaptak, de arra igényt tartanak, szíveskedjenek az asztaltársaság bármely tagjához fordulni. [ Meghívó kívánatra előmutatandó. — A ren- j dezőség előzetes tudósításai: Jelmezeseket a kö- I zönség köréből is szívesen látunk. Mulatság közben az asztaltársaság változó bobókás fel­vonulásai. Aki komoly marad, dijat nyer. A legtöbbet táncoló hölgyek és urak kellemes meglepetésben részesülnek. Tánc tartamára cu­kor- és narancsesőről a rendezőség gondos­kodott. Esernyő nélküli megjelenés kéretik. A mulatság sikerét 65 tagból álló vigkedélyü fia­talság biztosítja. Tekintettel a járványos időre, petrezselyem árulása a rendőrkapitány által szi­gorúan tiltva van. Sokat ülni egyfolytában nem szabad. A táncterem szemkápráztató fénnyel lesz díszítve és kivilágítva. Éjjel 12 órakor Car- neval herceg díszes temetése nagy pompával, jelmezes kísérettel. A legtöbb könynyet hullató jutalomban részesül. Makray kútja. Makray kutjára újabban a következő adományok folytak be: dr. Gondos Mór 5 K, Harácsek László (Budapest) 50 K, Lovrich Gusztáv és neje (Budapest) 50 K, dr. Lovrich István (Budapest) 20 K, dr. Lovrich Gyula (Budapest) 20 K, özv. Hock Józsefné (Bu­dapest) 5 K. Révész Janos 5 K. Eddig begyült összesen 440 K. További szives adományok Nagy­bánya város takarékpénztárához küldendők. A kiütéses tifusz, mint illetékes helyről értesülünk, Fernezelyen tovább nem terjedt. A négy fekvő beteg gyógyulóban van. A két házat erős csendőri fedezet alatt tartják s minden összeköttetést és érintkezést szigorúan megszün­tettek. így a betegség, mint örömmel jelezhetjük, senkire el nem ragadt s teljes remény van hozzá, hogy e két házzal be is van végleg fejezve.

Next

/
Thumbnails
Contents