Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1911-02-09 / 6. szám
2 A napi sajtó ebbeli népszerű közleményei pedig nem ritkán egyoldalúak, elfogultak, tudománytalanok. E téren még sok a tennivaló. Újabban két igen derék tanitó-ember lépett a küzdők sorába, két testvér: Borbély György, a zalaegerszegi főgimnázium tanára és Borbélv Sándor, a •y ' váczi orsz. siketnéma-intézet igazgatója. Már régebben bátran és kitartóan har- czolnak, mindenik a maga körében, a magyar nemzeti vagyon megmentése és gyarapitása érdekében, a magyar iparvédelem ügyéért. Tudják és hirdetik, hogy csak gazdaságilag független nemzet lehet igazán szabad és önálló, hogy minden magyar embernek elsősorban a maga háza küszöbén kell felállítani az önálló vámterület sorompóit s a maga eszményében kell megállapítani az önálló nemzeti bankot. Most a veszélyeztetett édes anyanyelv védelmére keltek a tudomány, a meggyőződés, a lelkesedés fegyvereivel. A legszerencsésebb formát választották. A legközönségesebb, tehát egyszersmind legveszedelmesebb idegen és magyartalan szók, szólásformák, kifejezések, szerkezetek, szóelrendezések közül bemutatnak vagy 150 szemenszedettet, kimutatják a magyar nyelv szellemével, természetével, törvényeivel ellenkező voltukat, érthetetlen, "nevetséges idétlenségüket, rámutatnak törvénytelen származásukra s megmutatják a helyes magyar kifejezéseket. Nem száraz tudományossággal, nem nehezen érthető szakszerűséggel irt tanulmányok ezek, hanem népszerű, könv- nyed stilusu tárczaczikkek, érdekkeltő, elmemozditó, élvezetes olvasmányok. A mindig érdekes és szellemes előadás majd vaslogikával bizonyít, majd negédesen humorizál, majd az irónia, szatíra, szarkazmus, a jogos felháborodás, sőt néha a hazafias túlbuzgóság ostorával sújtja a bitorlókat, mindig meggyőződésből, tehát meggyőzően és győztesen. Nemcsak az észhez szólnak e "czikkek, hanem a szívhez is; nemcsak meggyőznek, hanem utánuk, hogy váltak ki a sötétségből és hogyan olvadtak ismét bele . .. Kísérték őket, amint befordultak a hegy alatt, hogy beljebb, beljebb haladtak a kanyargós utón, nehéz szagu fenyvesek közt. Mentek egymás mellett odáig, ahol már kissé meredek az ut, ahol a nők egészen önkénytelenül nyújtják a férfi felé segítséget kérő, parfümös kezüket. Az illatos fehér karok, gyönge, hajlékony ujjak úgy hajolnak ott a férfivállra, karra, mint a sötétségből kiűzött csodaszép, exotikus virágszárak, virágszirmok. Achmed kavicsokat dobált a vizbe. Ahogy a kis kövecske lehullt, érezték, hogy esik egyre gyorsabban-gyorsabban a mélybe és mikor a víztükörhöz csapódott, ők is mintha gyönge ütést, éreztek volna. — A fehér asszonyok mind rosszak, mondta Achmed és fölkelt. Az ügyvéd nem felelt. Lefelé indultak, de mielőtt az útra befordultak volna, még egyszer visszanéztek. — Kegyetlenül meglátja itt magát az ember, ha sokáig bámul a hallgatag vizbe. Pfuj, de csúnyák vagyunk. Hogy elnyü, hogy elront bennünket az élet. Achmed, édes fiam, mit akarsz te itt köztünk? Menj vissza a te kék eged alá, menj vissza oda, ahol örökké süt a nap. Vesd le magadról azt a fehér nadrágot, rúgd le magadról azt a lágy szarvasbőr czipőt. Az a ruha megmar, mint a mérges kigyó, az a czipő a sátán kereke, pokolba visz. Minek jöttél te ide ? — Elhozott a Nölhig ur. — Kicsoda? — A Nöthig ur, a doktor. Annak nagy i meg is hódítanak. Élet, hév, lélek van bennük. A könyv értékét emelte jeles Írónk, Bérezik Árpád programmszerü bevezetése s idevágó érdekes czikke. Az a mintaszerű mód, amelvlyel ezt a nehéz és fontos feladatot megoldották a szerzők, kívánatossá teszi, hogy ilyen módon rendszeresen összefoglaló, kimeritő nagy munkában dolgozzák fel az idegenszerűségek és magyartalanságok egész anyagát. Meg vagyok győződve, hogy becsületes és hasznos dolgot mivelek, mikor a Borbély testvérek könyvét a legmelegebben ajánlom mindazoknak, akiknek nem közömbös a nemzeti nyelv ügye. Herrmann Antal dr. NAGYBANYA Problémák. — Lelki egészség és divat. — Február 8. A lelki betegség mindig az ellentéte a fo- j kozott lelkitevékenységnek, érzésnek, akadályt j nem ismerő hitnek. Akinek ily érzése és ilyen hite van, az minden akadályt elhárít, ellenmon- j dáson győzedelmeskedik. A tökéletesség bennünk meglévő ideálja, az önzetlenség és szeretet eszménye voitakép csak tökéletesebb lelki egészség jele. Az átlagember belső egészsége nem állítható oda példának, mert ép ő van kitéve minden befolyásnak, hajlik kicsinyességre, gyökerezik mélyen az élet. anyagi I föltételeiben. Ha igazán örökölt valami rosszat elődeilől, nem emelkedik a tudatosság am i fokára, hogy ezt magában, magából kigyógyitsa. Tények elölt nem hunyhatunk szemet, van jellemhibák átöröklésére elég példa. Ep ezért, nem csodálkozhatik eléggé az ember azon, hogy miért nem gondolnak az emberek többet a maguk jelleméletéve!, annak esetleg kóros tüneteivel. Az embert magasabbra való törekvésében sok minden akadályozza. Mig az ember abban az állapotban leledzik, minek a legnagyobb jóakarattal csak »természeti állapot« lehet, a neve, addig nem is hozhatók erői szellemi összhangba, inkább egymás ellenében működnek, sőt egymást lerontják. Korláton túlmenő pótlás akadályozza az elhasználást, korláton túlmenő elhasználás a pótlást. A legmagasabb norma az ember számára nem az egyszerű, a principio ösztön, hanem az ösztön legyőzése, nem a nyúlt agy, hanem a nagy agy, nem a természet, hanem a szellem magaháza van Helonanban. Betegek gyógyulnak benne. Ezeknek a betegeknek nem fáj semmijük, de mégis fáj mindenük. Ezek tudnak járkálni, enni, inni, mégis mintha minden percben megakarnának halni. Aztán eljött egy nap Nöthig ur, én ott, guggoltam a napon a sátor előtt, vártam Fatimái. És jött a doktor ur. Egy bambusznád- vessző volt a kezében, azzal csapkodott és az apámat kereste. Én megmutattam neki merre ment, de nem kisértem el. Nemsokára visszajöttek mind a kelten és azt mondtak, nekem el kell mennem. Elmentem. Nem szóltam semmit, elmentem. Faiimé nem jött akkor. Sokszor visszanéztem, amig csak láthattam a sátort, de Fatimé nem jött. Elkésett ezen a napon. — És azóta Achmed? — Azóta ? — No igen. — Megyek mindenüvé Nöthig urrai. Dolgom sincs. Én sokat tanultam. Ráérek. Csak olyan szobadísz vagyok. Nölhig ur szereti az ilyesmit. Van a a szobában kínai váza is, japán kályhaellenző. Achmed elhallgalott. Belemeredt az éjszakába. A fenyők közt szél zúgott, birkózóit a mozdulatlan, halott levelekkel ... — Nem tudom magam elé kényszeriteni. Idézem nappal-éjjel, vágyón, fájdalmasan, hangosan, szerelmesen és nem láthatom meg. Nem tud egy világos kép kialakulni a khaoszból, a lelkem zűrzavarából. Olyan messze van tőlem az a sátor, az a pálma, az az ég, az a sivatag ott Helonában, mintha már száz évet aludtam volna, mióta láttam. Ha az ő barna szemét hívom, fehér asszonyok kék szeme néz rám, ha fekete 1911. február 9. sabbrendü aspirácziói szerint kialakított valóság. — Lehet-e egyáltalán norma alant?! A természetben nincs az ember és szellemi egészsége megítélésére támpont. Fizikailag sem igen állapítható m g a normális ember típusa, j De ha már a konvenczionáüs egészséggel annyit kell az embernek törődnie, érte minden nap újból dolgoznia, annál inkább kellene az embernek lelki egészségére minden órán vigyázni. Emberek, kiknek nincs magasra kitűzött életczéljuk, képesek egy teljesületlen vágyért éjszakák nyugalmát, alvását föláldozni. Termé- ! szetes és szigorú következmény, hogy a balsors, vagy egy bonyolult lelki élmény a végső egyensúly billenésig hajtja őket. Mens saua in corpore sano, ez áll a szellem egészségére is. A lelki élet egészségének vannak fizikai föltételei is. Friss levegőjű szobát mindig teremthetünk magunknak, utalok itt Angliára, hogy egyre jobban terjed éttermekben is az igazán kulturális no smoking (nem dohányzás). A friss levegőjű séta is még legtöbbször ingyen áll rendelkezésünkre. Természetesen nem az aszfalton és nem egy modern embernek, aki végre is csak többre becsüli a magányos sétát, mint az oly oktalanul és gépiesen taposott aszfaltot. Friss színekre is szükségünk van, olykor elég lesz talán ehhez dolgozószobánk egyik másik sarkát máskép berendezni, vagy életünk olvasóján egy másik szemen imádkozni s imádságban is a lélek vágyainak szárnyat adni, vagy hiába vannak örvendetes, fájdalmas és dicsőséges titkok ? Hogy életviszonyainkból az idegesség jobban kifogyjon, az értékes egyén cselekvéseken kívül akkor leszen elérhető, ha legközelebbi környezetünkkel szemben próbálunk átalakulni és átalakitólag hatni. Azzal még nem leszünk nagyzolók, ha a kicsinyességet családi körünkben leküzdjük. Azzal csak azt bizonyítjuk, hogy lelki sajátunkká tettük azt az angol társadalmi szokást, hogy az a férfi, aki napközben ingujban dolgozik, este vacsorán feketébe öltözik, ünnepe). Leveti a robotot, a fárasztó detailokat, egész ember. Persze ez eljárás nemcsak önlegyőzést ki- \ ván, hanem magunk, sőt mások gyengeségeinek I meglátását, hogy önmagukkal szigorral s másokkal szemben kíméletesen cselekedhessünk. Humanitás, igazi humanitás kívánja, hogy a haragot, ellenkezést elltávolitsuk, magunktól. Ez a negativ oldal. A pozitív az, hogy mindent eltávoütsunk, ami embertársunk útjában áll, sőt legpozitivebben azt tegyük, ami őt boldoggá teheti. Minden szeretetlenség a saját belső nyugalmunkra, szellemi egészségünkre tör. Hogy a fösvény milyen förtelmes bomlásfolyamatot indit meg, arra rettenetes példa Gogol »Holt lelkei«-ben Pluskin, aki természettől nem haját tapintom, szallagos, szőke hajak illatát érzem ... A fehér asszonyok nagyon rosszak, uram. Mint a kígyók férkőztek hozzám, csak akkor vettem észre, hogy ott vannak, mikor már rátekerődzött hajlékony kigyókarjuk, bársonyos rossz testük a szivemre, a lelkemre, mindenre. Ezek az asszonyok mind egyformák. Az anyja olyan, mint a lánya. Mind csak egyet akarnak J és azt nem tudják akarni. Mig a férfiak busán i járják az életet, addig ezek az asszonyok mint j a ragadozó madarak röpködnek ide-oda és le- ' csapnak rájuk. Engem mind akar. Azt hiszik az . én fekete testemből uj izgalmak, uj gyönyörök sarjadzanak . . . Mit keres a szememben ügyvéd I ur ? Nincs ott más, mint sok-sok álmatlan éjszaka bűne, gyalázatossága ... Az én homlokomon. Teleirták már a fehér asszonyok hazugságaikkal .. . Tuczat, fáradt vagyok én is. A bölcs fölébred és mielőtt visszafordulhatott volna, megragadták az asszonyok és ki sem is engedték karmaik közül, mig ki nem szívták szomjas vampir- karjaik az utolsó csöpp vérét. .. Pedig engem hogy várnak otthon . . . hűségesen, a sir szájáig tartó hűséggel és — — Haza fog menni, Achmed. — Minek? Mit keressek én ott Helonában? Csendesen járlak a hangtalan éjszakában. A hold kibújt a felhők alól és óriás torzképeket I vetített eléjük az útra. Olyan volt a feje az árnyképnek, mint egy szörnyetegnek. A keze vékony és hosszú, a lába kurta. Ha feléje csaptak a bambusz-vesszővel, visszaütött hosszú kezével. Jobban siettek, hogy elhagyják, de utolérte őket, nem maradt el, csak ment gúnyosan mellettük a holdas éjszakában.
