Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1911-02-02 / 5. szám
2 NAGYBÁNYA 1911. február 2. künkön, ha annak népét megmenteni akarjuk s ki akarjuk emelni azon állatias sorsból, melybe a nyomor, a kultura- nélküliség s megélhetése legprimitívebb feltételeinek teljes hiánya juttatta. Évtizedek nagy mulasztásait kellene itt pótolni czéltudatos, állandó és intenzív munkával, melynek keresztülvitelére épen szervezeténél és rendeltetésénél fogva a hegyvidéki kirendeltség volna a legilletékesebb tényező. S az áldásos és népmentő munka teljesitését talán az ország egyetlen egy vidéke sem könnyítené meg annyira, mint épen a mi vidékünk, mely gazdag kiaknázatlan erőforrásokban, mely csak a maga jóságos tündérére vár, hogy varázsos vesszejével egy elesett, nyomorgó vidéket a kultúra és munka verőfényében ragyogó, megelégedett és boldog meseországgá varázsoljon át. Kiaknázatlan vizieróink fölös számmal vannak; hegyeink, erdőink a legkülönfélébb fanemekben dúsak; eléggé bőséges legelőterületek állanak rendelkezésre. S mégis, e természeti kincsek közepette: általános a nyomor. Ugv érezzük magunkat, mint az az ember, akinek kezében a kenyér, de nincs kése hozzá. Nincs kereseti forrása a népnek. Nyáron a szűkös napszámbérekből még csak eltengeti valahogyan az életét, de télen már nyomorog, mert keresete elapadt. Pedig a hegyvidéki népség munkaszerető és tanulékony. Kereseti forrásokról kell tehát legelsősorban is gondoskodni, melyek állandóak legyenek. A mi vidékünket természeti kincsei szinte predesztinálják arra, hogy itt, sok százezer holdas erdők közepett, a vizi erők felhasználásával játékgyárat létesítsünk, házi ipari műhelyeket nyissunk olyan czikkek gyártására, amikért a statisztika adatai szerint milliók és milliók vándorolnak a külföldre. Tehenészeti telepeket kellene létesítenünk, melynek termékei a viczinális vasutak felhasználásával könnyen és busásan értékesíthetők. A városok és falvak tulajdonaiban meglehetősen nagy területek állanak művelés nélkül, mert azoknak kultúra alá való vételével nem tudnak megbirkózni. 8 e lehetetlen állapotok mind az országos közgazdasági érdekek rovására esnek, mert e lehetetlen állapotokat orvosolni nem is igyekszik senki. Aki segíthetne, az talán nem is tud azokról, akik meg tudnak, azok nem segíthetnek. Ez az a circulus vitiosus, mely ijesztővé növeszti a köznép nyomorát s amely polip csápjaival egyre szíjjá a vérünket: Ki Amerikába! Nagyméltóságos Uram! Nem lehet czélunk, hogy ez alázatos kérelmünk szerény kereteiben mi egy nagy és szakszerű gazdasági pro- grammot adjunk. Mi széles vonásokkal csak a rideg valóság képét rajzoltuk meg, mely kérelmünket megtisztitja az önös czelokra való törésnek még csak a gyanújától is s színtiszta valóságában csillogtatja törekvésünket, melyek országos és politikailag is eminens czélokat szolgálnak. Mert nem szabad feledni, hogy a mi hegyvidékünket nem magyar ajkú nép lakja, akiket a tudatlanság s főleg a nyomor nagyon is előkészít és fogékonvnyá tesz arra, hogy alkalom- adtán álapostolokra hallgasson s azok utján induljon. Más lesz a helyzet azonban, ha az a nép is a kultúra utján gondolkodóba kap s főleg. ha a hatalmas államot nemcsak az adóexekutorok képében fogja ismerni, hanem érezni lógja istápoló, támogató, segítő kezét s látni fogja, hogy vannak, akik törődnek ő vele is! Ezt az áldásos s nagy nemzeti misz- sziót is végző munkát azonban nem lehet a távolból intézni, hanem csak a I mentésre szoruló hegyvidékek fokusá- ; ból, mert hisz ez a munka egész embert kiván s azt, hogy a segitőkéz mindig a I megmentendő kezének ütőerén legyen! Legerősebb s leghazafiasabb meggyőződésünk sugalta e sorainkat s mi bízunk is Nagyméltóságodnak a mentő- akczió iránt ez ideig is tanúsított nagy szeretetében, hogy épen az óhajtott siker elérése érdekében meghallgatja kérelmünket s a hegyvidéki kirendeltség szatmárvármegyei megbízottjának székhelyét a hegyvidék központjába: Nagybányára helyezi át, vagy ha Nagykároly és ! vidékén is oly égetően sürgős és fontos a mentési akczió, úgy Nagybányán is ' egy külön kirendeltség részére külön székhelyet állít; mert ismételjük, maga ez a hegyvidék óriási elmaradottságában egész embert kiván. Fogadja Nagyméltóságod megkülönböztetett tiszteletünk és nagyrabecsülésünk őszinte nyilvánítását. Nagybánya, 1911. január 26. Makray, Égly, polgármester. főjegyző. ködött a széllel, hogy ne törhesse ketté száraz, kiszikkadt derekát. Nagy, lomha kiszáradt göröngyök váltották | föl a zörgés kökény, a galagonyabokrokat. Az ! emberre gondol'am, akinek ekéje fölhasitolta az ugart, akinek sarlója levágta a selymes, zöld füvet, akinek ásója fölturja a göröngyöket. Nem láttam sehol. Csend, tompa, halotti csend volt és én nem bírtam az enyészetben az uj élet csiráit meglátni. A gyerek unta magát, nyugtalankodott. Fölállt és ő is ki akart nézni. Háta mögött a sarokban zöldfogantyus napernyő támaszkodott. Ős'-ze fogja törni az ernyőt, ha sokat izeg- mozog. Össze fogja törni és újra kikap. Szólni kellene neki. Csak ennyit: vigyázzon, fiam, összetöri az ernyőt. Vagy: asszonyom, tegye a hálóba az ernyőt, mert összetöri a gyerek. Eh . .. mi közöm hozzá! Idegenek. Miért ártsam bele magamat a mások dolgába. Szélmalom mellett robogtunk el. A vitorlák úgy forogtak a szürkeségben, mint óriási, őskori szörnymadár nagy, fekete, suhogó szárnyai ; vagy mint fenyegető, száguldó ördögfi hosszú, fekete palástja . . . A gyerek tapsolt és ugrált. A szék megrecsegett. — No most eltört, döbbentem meg és visszafordultam. Nem még, de el fog törni. Biztos, hisz minduntalan nekitámaszkodik ez a gyerek. Nagyon ki fog kapni. Már hallani véltem az ütéseket és megborzadtam előre a gyermeksirástól, amelynél keserűbb, vádlóbb hang nincs a teremtésben. — Igen, mégis csak szólok. Hisz nekem mibe sem kerül és megmentem vele ezt a gyermeket. Vagy nem ? még sem . . . Küzködött bennem az ember a kulturem- berrel, a természetes formákkal. Az igaz, becsületes egyszerűség a rideg várossal, a közönbös- sel, az önzővel, a másokkal nem törődővei. Küzködött bennem a másokért is tenni akaró erő, a lusta, magába — zárkózott énnel. Az egyik ösztökélt, nem hagyott nyugton, a másik unottan, elvásottan lebigyesztett ajakkal hagyta kiabálni: é3 én gondolatban figyeltem a tornát. Kíváncsian, felelemmal vártam, melyik győzedelmeskedik. A gyerek izgett-moz- gotf, az ernyő állt bután, bénán, tehetetlenül a sarokban és én küzködtem a problémával. Mert azzá nőtte ki a lelkemben a dolog. Néha világosan cikkázott át bennem: — Ostobaság, közönséges ostobaság. Nem a legegyszerűbb volna vagy szólni, vagy fogni az ernyőt és a hálóba dobni. De miért? Van ennek a kérdésnek miértje. Ez igy van I rendjén, igy kell lennie. Csak az elromlott, meg- vékonyult beteg idegzetek csomózzák igy oldha- I tatlanná a világ legsilányabb kérdéseit. Hisz ez j nem is kérdés. Eh, végre is szólnom kell. Most ! is neki tápászkodott. Utoljára is el fog törni az ernyő. Es én leszek az oka. Világos, hogy én leszek az oka. Én, mert csak egy mozdulatomba, egy hangba kerül és megakadályozhatom a katasztrófát. Mert az lesz, tragédia, fájó, keserves, szomorú tragédia ennek az ártatlan gyermeknek az életében . .. Mert az bizonyos, bogy a gyermeklélek épp úgy átéli az ő tragédiáit, mint a felnőtt. Igen, szólok .. . most . . . Ropp .. . recscs ... a feszes ernyő derékban kettétörve lefordult. A gyermek tágranyilt szemekkel, holtsápad- tan maradt állva és rám esett pillantása esdőn, kérőn, nagy, előre megérezett fajdalomtól riadtan. Ezt a pillantást soha életemben el nem felejtem. Anyja pulykavörösen ragadta meg, vitte ki a folyosóra. Mintha mindegyik csapás engem ért volna, az a nyöszörgő sírás a lelkemet tépdeste, marcangolta . . . Vágtattunk bele az éjszakába. Nem mertem ránézni a sarokban meghúzódó szepegő gyerekre, aki összetörtén, lesujtottan, megbénul- tan ült, mint akit meglátogatott, legázolt az élet .. . Azóta sokszor lejátszódott körülöttem az ernyő története. Sokszor láttam embereket, akiknek csak egy ujjúkat kellett volna megmozdítaniuk és az ernyő nem törik el ... Harasztliynó Szederkényi Auua. SZERETI EGESZSE8ÉT? Ki ne tudná, hogy utólérhetetlenül legjobb hashajtó a világhírű Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz. Minden tablettán rajta van e két szó: Viasza a hamisítványokkal, mert kártékonyak. Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz. Minden tablettán rajta van e két szó: Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak j A népszámlálás végleges adatai. Január 31. Városunkban tegnap csoportosították véglegesen a népszámlálás adatait s a hatalmas csomagokat ma el is küidötlék az országos statisztikai hivatalnak. Abban a helyzetben vagyunk tehát, hogy városunkra nézve a népszámlálás eredményeit a leghitelesebb alakban közölhetjük. Városunkat a népszámlálás alkalmából 22 számoló kerületbe és VI. felülvizsgálati körre osztották be. Az első felülvizsgálati körbe tartozott: A Rá- kóczi-tér, Felsőbányai-utcza a Rákospallóig, Kossuth Lajos-ulcza a Szendy-térig, a Vár-utcza, Vár- köz, Bercsényi és Magyar-ulczák; a Szent Miklós- tér, Szent Miklós, Róbert Károly, Kigyó és Vár-
