Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1911-01-26 / 4. szám
Ianul agráris ízűnek mondották, ebben a második számban észre, fognak kapni, mert Tisza most ugyanennek a kérdésnek a másik oldalát is megvilágítja. Hisz nem arról van szó a Magyar Figyelőben, hogy valamely párt vagy osztály érdeke jusson egyoldalú kielégítésre. A Magyar Figyelő éppen az ilyen egyoldalúság, az ilyen kasztokra való osztás ellen küzd, hisz minden sorában a magyarság egyetemét szolgálja. S merit a legjobb, a legközvetlenebb forrásból. Mert pld. ki tudna világosabb választ adni arra a kérdésre, hogy mire való s minő jellegű legyen a mi haditengerészetünk, mint ennek a tengerészeinek a főparancsnoka, Montecuccoli gróf ? A Magyar Figyelő tehát magát ami leendő dreadnought-jainknak fővezérét szólalhatja meg s ezzel lehetővé teszi, hogy e drága problémát is világosan megértsük. Újra aktuálissá válik a politikai pártok harczai közepette ez a régi szó: magyar sza- badelvüség. Kevés szóval élnek vissza any- nyira mint ezzel. Még kevesebb ember tudja, mit is fed az. Réz Mihály szép tanulmányban elemezi ezt a fogalmat s követi alakulását a legnagyobb magyartól, Széchenvtől máig. Ez sem pártczikk, csak a magyar gondolkodás és érzület egy nagyszabású megnyilvánulásának objektiv bemutatása. Vagy ki szólna nálunk illetékesebben a kultúra művészi vonatkozásairól, mint Alexander Bernát vagy a színháznak a magyar művelődéssel való sajátszerü és nagyon érdekes kapcsolatairól, mint Ambrus Zol- láu? A magyar Figyelő mind a kettőnek friss és mesterin megirt mondanivalóit közvetíti ebben a második füzetben közönségünkkel. Jogi irodalmunk egyik legkitűnőbb képviselője Edvi Illés Károly a jogi oktatás reiormját mélyreható czikkben tárgyalja. Nálunk, a jogászok világában, igazán nem közömbös egy kérdés. Számadó János a régi magyar kertmüvészet s az ősi parkok elvirult pompájáról ad képet, végül a szépirodalom is díszes helyet kapott e füzetben: Herczeg Ferencz »Napváros«-a az irodalom barátai számára nem köznapi csemege. Hat kis czikk sorakozik a füzet végén a »Feljegyzések* gyűjtő czim alá. Éles, csípős a hangjuk. Ferdeségek, kinövések, nyegleségek ostorozásai, vagy pedig kultúrái vonatkozású jegyzetek érdekes tudományos és irodalmi jelenségekről, A Magyar Figyelő ezt a rovatot szemelte ki polemikus megjegyzései számára, amelyek mindig fején találják a szöget s ha sebet is ejtenek olykor valakin, a kultúrának érdekében teszik azt. Igazi kullurmühely, a magyar értelmiség találkozó helye az uj lap. S ez a magyar értelmiség fel is fogta hivatását s örömmel sietett a közös munkára. 1911. január 26. az embernek nincsen senkije, senki ezen a nagy világon, senki, talán még a jó Isten se. — Tudom, szólt Bandi és elkomorodott, a hangja olyan furcsa volt, valami különös rezgett benne, amit nem akart, vagy nem tudott még kimondani. De érezte, biztosra érezte, Julcsa is érezte ... Mi is lehetett ó szent Isten, mi is lehetett? A levegő olyan forró lett körülöttük. Vájjon mitől? Ki tudná? Ó, ki tudná azt?... A levegő forró és két ember bámulja egymást. Egy fiú és egy lány. Két idegen, mindkettő idegen. A lány suttogni kezdett: Bandi urfi, most nincs itthon senki. Ilyenkor hazajön az ur, tudja, hogy nincs itthon senki ... és, és ... de most nem félek . . . nem, mert itt van Bandi ur . . . ugy-e nem enged urfi . . .? Ugy-e nem enged? Az ur olyan csúnyákat mond ... Én elakartam szökni, és akkor vett nekem egy keszkenőt és én maradtam, és úgy félek . . . most nem, most nem . . . — Urfi . . . — Mi az? . . . Már majdnem egymás mellett voltak. A levegőrészek reszketni kezdtek a testek körül. Ugyan mitől ? . . . Két nehéz lélekzés hallszott, egy-egy recscsenés a padlón. Megálltak. Bámulták egymást, de nem látták. Csak érezték egymást. Velőkig érezték, hogy egymás mellett vannak és nem szóltak. A köd harangozni kezdett a fülükben. Zúgott a testük. Forró gejzirpatakok ömlöttek végig. Ó, isteni csönd volt ez, mikor nem tudták, hol vannak, csak bámulták egymást, csak érezték egymást.. Csak forró zuhalagban keringett a vér és a levegő bomlasztó tikkadtan. Mitől ? Ugyan mitől ? . . . a falu csöndben volt, NAGYBÁNYA HÍREK. Január 25. Személyi Mr. L. Bay Lajos országgyűlési képviselő pár heti tartózkodásra Budapestre utazott. Áthelyezés. A főispán Schönpflug László vármegyei közigazgatási gyakornokot, tb. szolgaidról Nagysomkutról Nagykárolyba helyezte át s az alispáni hivatalba osztotta be. Adókivető bizottság. Ilosuay Aladár alispán az 1911., 1912 és 1913. évekre megalakítandó adókivelő bizottságba városunkra nézve rendes tagnak Miskolczy Sándort és Moldován Lászlót, póttagoknak pedig Szász Józsefet és Molnár Antalt nevezte ki. Az ipartanács tagjai A kereskedelmi s iparkamara a törvényhatósági ipartanács tagjaivá 1911. évre is Olavitzky Károlyt és Kapás Mihályt jelölte. Kisorsolt esküdtek. Városunkból a februári ülésszakra esküdteknek a szatmári kir. törvényszéken Boda Gyula, Hoffmann Árpád és Radó Andor sorsoltalak ki. Esküvők. Dr. Muntyán János orvos a napokban vezette oltárhoz dr. Lukács László lacz- lalusi plébános, volt országgyűlési képviselő leányát : Veturiát. — Károly Béla selmeczbányai számtiszl az elmúlt héten tartotta esküvőjét Strohmájer József utbiztos leányával: Eleikávai Az esküvőn mint tanuk Jamnik Viktor és Stroh- májer Ferencz szerepeltek. Bankett dr. Makray polgármester tiszteletére. Abból az alkalomból, hogy a nagyszabású István-szálló átádatott a közforgalomnak s a vízvezeték építési ügye is oly előrehaladott stádiumba jutott, hogy a tűzcsapokból a város közönsége máris kielégítheti vízszükségletét, a város polgársága folyó hó 21-én nagyszabású, fényes bankettel ünnepelte polgármesterét, kinek oroszlánrésze van e korszakos alkotások életre- hivásában. A banketten mintegy százhuszan vettek részt városunk társadalmának előkelőségei közül s az egész estélyt szokatlanul meleg tónusok uralták. Midőn dr. Makray polgármester megérkezett a nagy ízléssel fölteritett nagy terembe, az ünneplők már majdnem mind együtt voltak. Lelkes, őszinte óváczió hangzott föl. Mindenki lelkesen éljenzett s a zenekar a Rákóczi- indulóra zendilett rá. A bankett menüje a következő volt: Hal és sonka. Bélszín és szárnyas. Túrós és almásrétes. Zsardineltó. Bor és fekete kávé. Az ételek, valamint a figyelmes felszolgálás mintaszerűek voltak s valóban dicséretére de fönn a hegyen sikoltozott az örökké éber szerelem s az alföldi falu csöndben leste, mint mint olvasztja meg a jégbércz ormát a tikkasztó levegő. Az alföldön csöndben szeretnek az emberek, a hegytetőn mindig szélvész dühöng, olyan, mintha hideg volna, pedig nem, csak alattomos, de szívós erejű és vulkanikus. A lány halkan, hiuzszerüen bujt, közeledett a fiúhoz. A harang mind közelebb, közelebb kongott, valahol a szivük tájékán vert ... Isteni szívdobogások, mikor egy lány csak egy félméterre van a fiútól. Jaj, boldog, boldog, boldogok mindaketten . . . S a hegytetőn méla dübörgéssel kitört a vulkán. A fiú kinyújtotta karját, ordított egyet és felkapta a lányt, duhaj, őrületes köröket tánczolt vele mind a levegőben, mind a levegőben ... A lány alól eltűnt a föld s mintha úszna, csilingelő bárkán úszna, boldog volt, százszor boldog, mint egy nem cseléd. Ah! eljött a szerelem királyfi és viszi, viszi magával lébolyitó sebes, mértföid lépésekkel, viszi viszi, talán a mennyország felé ; valami egészen más illat van most, a harangok zugnak, mint egy lakodalmi menet, mint egy nász. Ö, megy, megy, megy . . . Hová? Ki tudja, hová?! . . . A lába földet ért, csendesen, simán, a dereka meghajlott, a virág is meghajlik, mikor csókolja a szél. A feje hátrabukott, haja kibom- iott . . . Mit bánta ő ? Egy forró, ah, forró arcot érzett arczán . . . ó, Bandii Bandii — suttogja és elakad a szava. Szájon csókolta Bandi a néma sötétben .. . A külső ajtón a zárral piszkál valaki. Zörög. — Ah, az ur!.. . az ur! ... sikolt Julcsi. Ránt egyet-kettőt a ruháján és kiszalad. válik az István-szállónak. Az első pohárköszöntőt a városi képviselőtestület nevében dr. Kádár Antal bányakerületi főorvos mondotta, Igen szép beszédben méltatta a polgármester érdemeit s indítványozta, hogy ez érdemek elismeréséül a város aláírás utján egy közkutat építtessen, melyet dr. Makray Mihály kútjának nevezzenek el. Dr. Kádár a közkút létesítésére a maga részéről mindjárt 100 koronát ajánlott föl. Az indítványt az egész társaság nagy lelkesedéssel fogadta s nincs kétség benne, hogy a díszes közkút mielőbb fölépül. A tisztikar üdvözlését a megjelenésben akadályozott Égly Mihály főjegyző helyett Bálint Imre erdőtanácsos tolmácsolta lelkes szavakkal. Kapás Mihály a polgárság képviseletében mondott szép felköszöntőt; Almer Károly, a Kereskedelmi Bank igazgatója az István-szálló részvénytársaság nevében köszöntötte a polgármestert kiváló érdemeiért, mig Moldován László a városi takarékpénztár jókívánságait fejezte ki megkapó szavakkal. Révész János a sajtó üdvözletét tolmácsolta osztatlan tetszés mellett. Dr. Makray Mihály meghatottan köszönte meg az óvácziót; az elismerés e spontán megnyilvánulásai igen kedvesek előtte, mégis az érdemeket visszahárítja a képviselőtestületre, melynek ő csak erélyes végrehajtója volt. A lelkes éljenzés lecsillapultával Stoll Béla igen szép beszédben a polgármester édesanyját és feleségét éltette; Brebán Sándor a g. kath. hívek nevében emelt poharat a polgármesterért. Dr. Menyhárt Gáspár kolozsvári ügyvéd a polgár- mesteri s a város képviselőtestületét éltette, kik büszkék lehetnek egymásra. Szőke Béla plébános igen lelkes szavakkal Makrayt, mint a kultúra terjesztőjét éltette, mig dr. Stoll Tibor a vadászt köszöntötte a polgármester személyében. Moldován László általános tetszés között ezután Virág Lajosra ürítette poharát, ki e bankett rendezésével alkalmat adott arra, hogy a város társadalma iiy szép ünneplés keretében fejezze ki elismerését, rokonszenvét szeretett polgármestere iránt. A bankett folyamán több üdvözlő távirat érkezett a polgármesterhez. így táviratilag fejezték ki üdvözletüket Harácsek László miniszteri tanácsos, Bodnár Gáspár tanfelügyelő, Ember Elek szerkesztő. A társaság a legpompásabb s a legfesztelenebb hangulatban, a kora reggeli órákig maradt együtt. _______________________________________3 _ Ba ndi utána kapkod a kezével, aztán el- bámul. Furcsa, émelyítő ize van a csóknak, ha félbemarad. Szédít és pergetni kezdi a világot a szem tengelye körül. Bandi összeesett. 0, nem tudta meg, hogy idegenben százszor édesebb az otthoni csók, a falu csókja. A szoba fellélekzett, a ködök szétszálltak, a forróság elült. A bútorok pattogtak, régi, idegen, dohos szaguk ismét szétáradt a szobában. 0, be idegen, be idegen itt minden . . . Julcsi visszajött, lámpát hozott. Rózsaszinü fény futotta be ezt a ridegséget és megvilágították'Bandit is. Még mindig a földön feküdt, de már magához tért. — Szent Isten, mi lelte az urfit?! Bandi feltápászkodott: — Semmi . . . — Beteg az urfi ? — Nem . . . — De —- olyan szomorú . . . — En ? . . . Nem . . . — Minek olyan szomorú? — Nem vagyok én szomorú . . . — De igen . . . Talán haza busul az urfi ? Feküdjön le az urfi, most puhára vetettem az ágyat . . . — Jó .. . köszönöm . .. maga nagyon jó .. . Elbámultak valahová. Ki tudja hová? . . . Elfogta hangjukat a csönd, ami rémes volt, jaj, nagyon rémes. Nagyon rémes a csönd, mikor ketten egymásra bámulnak. Nem is szóltak, csak csendesen remegtek. A köd, a köd, ez a borzalmas valami újra szállt. Miért ez a köd ? Jaj, miért van az ember körül köd, mikor nem tudja mit csináljon ? Csak bámul és a szobában rezeg
