Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1911-06-15 / 24. szám
1911. junius 15. 3 NAGYBÁNYA És itt, ilt a Virághegy háta mögött, a Ke- reszlhegy oldalában újra feltűnt az a vöröses szem. Én Istenem! — ordítottam — hogy kerül ez ide? Hisz a másik oldalon volt! És százszoros erővel ébredt föl bennem az a borzongás, mely a titkos dolgoktól fogja el az embert. Minden gj^ermekkori gyávaságom és remegésem felébredt, amint az isteni alkonyatban nézíem- néztem gyermekkori álmaim felébredt rémületét. Nagyobb voltam és megfontolóbb. Kutatni kezdtem a dolog nyitját. Megtudtam, hogy a vöröses valami a Kereszthegy háta, honnan az emberi pénzvágyás a fákat kezdte lekopasztani s mikor a fák eltűntek, akkor mennydörgéshez hasonlóan robbanó dinamitot helyez a sziklák alá és köveket fejt. Tehát kőfejtő ezt. . . Belevágódott a csákány a Kereszthegy oldalába s dinamit pajtással lopja, szaggatja, tördeli a fön- ségesen szép hegy legszebb, legritkább kincsét: a háromszög-alakot! Évek ’teltek, évek múllak s amit akkor gyerek fantáziámmal oly hirtelen s oly jövő távolba veszőn megéreztem, rideg, könyörtelen, szívtelen valóságban teljesedik: a szakadék magasodik s a hegy elképzelhetetlenül sokat vesztett szépségéből. Festők, művészek hangos szót emelnek, ha uj, modern palotát akarnak emelni egy régi, düledező, ócska kúria helyébe, melynek esetleg egyedül csak a tetején leesni készülő kakasforgó ad némi értéket, de nem úgy, ha a természet nagyszerű és fönséges adományát tördelik, zúzzák csákánynyal, dinamittal s teszik csúffá a legszebb természeti adományok egyikét, melynek kifosztása után nem marad ott más, csak csúf, kopasz, törmelékkel teli szakadék, mely örökké hirdetni fogja az utódoknak, hogy mily kevés érzéke volt apáinak a természeti kincsek irányában. Meg vagyok győződve, hogy ez irás után sem fogja romboló munkáját abbahagyni az a valaki, aki e dolgokat cselekszi, de legalább meg kell tudnia, hogy rettenetes dolgot cselekszik! F. B. F. A drezdai kiállítás. Junius i-f. A r. t. városok polgármestereinek orsz. egyesülete Nagybánya városhoz ép úgy, mint az ország összes városaihoz a következő felhívást intézte: A r. t. városok polgármestereinek orsz. egyesülete a drezdai hygiene kiállítás tanulmányozása ez óljából f. évi augusztus hó első felében a magyar városok polgármestereinek és szaklisztviselőinek a bevonásával (az oda- és visszautazásra szükséges idő beszámításával) legfeljebb 10 napra terjedő tanulmányi utazást rendez, mely czélból az összes magyar városokat felkérjük, hogy eme hasznos és tanulságos kiállítás tanulmányozására a város költségére megbízottakat kiküldeni szíveskedjenek. A tervezett tanulmányút éppen úgy, mint maga a kiállítás, nem szórakozás, hanem a komoly munka, a tanulás s a városok közegészségügye érdekében szükséges és hasznos tapasztalatok szerzése czéljából rendeztetik. A kiállítás ugyanis felöleli mindazokat a tudományos és gyakorlati kérdéseket, melyek a városok hygienikus életével kapcsolatban vannak, így a kiállítás, kiterjed a városi közegészségügyi berendezések minden ágára, mint pl. a városok vízzel való ellátására, a csatornázásra, az utak, ulczák és terek tisztántartására, a szemét kihordásra, a szemétégetésre, a lakás-hygeniára, a kórházakra, a fertőtlenítésre, a fertőző betegségek elleni védekezésre, egyúttal bemutatják ott a különböző nemzetek, különösen a német- országi községi temetkezések különböző rendszereit. A művelt államok városai bemutatják a városok közegészségügyének állását, fejlődését, az ezzel kapcsolatos intézmények legtökéletesebb rendszereit és legújabb vívmányait, amely úgy a szakembert, mint a szociálpolitikust egyaránt érdeklő fontos intézmények Útmutatásául szolgálnak, hogy mi a magyar város feladata, teendője a társadalmi közegészségügy terén. Ezek a kérdések nemcsak tudományos és gyakorlati szempontokból lesznek tanulságos alakban szemlélhelővé téve, hanem gyakorlati szakférfiak is fognak időnkint magyarázatokkal, felvilágosítással és szakszerű felolvasásokkal segélyére jönni az érdeklődőknek. Az egyesület elnöksége minden szükséges lépést megtesz a célból, hogy az utazással és ellátással járó költségek, kedvezmények kieszközlésével a lehetőséghez képest redukáltassanak. Ha figyelembe vesszük, hogy egy esetleg elhibázott s a technika és a tudomány legújabb és legmodernebb vívmányainak és tapasztalatainak ismerete nélkül készült közegészségügyi berendezés ezrekkel károsíthatja meg a várost, akkor ama reményünknek adunk kifejezést, hogy azonkak, akikre a polgárság igazgatásának, vezetésének s a közegészségügy ellátásának súlyos felelősséggel járó feladata hárul, módot nyújt a lek. képviselőtestület, (törvényhatósági bizottság) eme fontos kiállítás tanulmányozására .... Nincs kétség benne, hogy városunk képviselőtestülete is gondoskodni fog arról, hogy e nagyfontosságu kiállítás tauulmányoztassék s az ott tapasztattak városunk érdekében is gyümöl- csöztessenek, annyival is inkább, mert a nyújtott kedvezményekkel a részvételi dij alig számba vehető csekély összegbe kerül. Ilyen tanulságos kiállítás pedig egy évtizedben aligha egy fordul elő! Leghelyesebb volna, ha a város a polgármestert sav. főorvost küldené ki a kiállításra jelentéstétel kötelezettsége mellett. Értesülésünk szerint a m. kir. bányaigazgatóság dr. Kádár Antal kerületi főorvost szinte kiküldi a kiállításra. HÍREK. Junius 14. Áthelyezés. A pénzügyminiszter Topertzer Elek nagybányai m. kir. bányamérnököt Kapnik- bányára helyezte át s a líóta-Anna bányamű vezetésével bízta meg. Eljegyzés. Dr. Bacsinszky Ödön nagysom- kuli aljárásbiró eljegyezte Hubán Gyula szatmári gör. kath. lelkész leányát: Arankát. Esküvő. Dr. Mets Gyula ügyvéd a napokban tartotta esküvőjét Erdődön Bébay Dezső uradalmi felügyelő leányával: Margittal. Lőcse uj polgármestere. Lőcse uj polgár- mesterévé egyhangúlag Prihradny Oszkár volt kir. közjegyzőt, Prihradny Kálmán vasúti osztálymérnök édesatyját választották meg. Szabad előadás. Dr. Tantóssy József, az iparművészeti muzeum titkára szombaton este tartotta meg a muzeum-egyesület fölkérésére szabad előadását a női ékszerekről s azoknak iparművészeti fejlődéséről. A szabad előadást igen nagy közönség hallgatta meg, mely majdnem egészen megtöltötte a Lendvay-szinház termét. A szerfölött érdekes előadást mintegy 200 vetített képpel illusztrálták. A közönség az előadás befejeztével dr. Tantóssy titkárt lelkesen ünnepelte. Nagykároly uj főorvosa. Nagykárolyban igen izgalmas kortesbedés után vasárnap tartották meg a városi főorvosi választást. Három pályázó volt: Dr. Osilléry Ferencz fővárosi orvos, dr. Kovács József járásorvos és dr. Boóz Elemér városi alorvos. Az első szavazásnál egyik jelölt sem kapta meg az abszolút többséget s igy Kovács és Boóz jelöltek között pótválasztásra került a sor. A második szavazásnál Kovács Józsefet 12 szótöbbséggel Nagykároly főorvosává választották. Ebéd a plébánián. Szentháromság vasárnapján Szőke Béla h plébános fényes ebédet adott a város, mint kegyur tiszteletére. Az ebéden részt vettek: dr. Makray Mihály, Torday Imre, Csüdör Lajos, Brogyány Kázmér, Moldován László, dr. Kádár Antal, Égly Mihály, Bálint Imre, Csausz Gyula, Szentiniklóssy József, dr. Herczinger Ferencz, dr. Stoll Tibor, dr. Lakatos Mihály, Smaregla Mihály', Spiaregla János, Csüdör Ferencz, Mostis Lajos, Égly János, Halmay Imre, Mendyhovszky József, Szaucsek István. Az ebéden az első felköszöntőt Szőke Béla h. plébános mondotta vendégeire, majd Égly Mihály köszöntötte a házigazdát s vendégszerető édes anyját. Torday Imre szinte a plébános édes szavakat. De hogyan is hallotta volna, mikor éppen ő indított hadat ellenük ? Aztán attól fogva nem is tudtak olyan kedvesen porolni egymással. Máskor, ha valami czifra kívánságba belekezdtek, soha nem tudta, vájjon a végén nem gyujtanak-e szívből fakadó rengeteg hahotára. S most ? Most szegény asszony öt szót se tud elmondani, hogy a végén sírva ne fakadjon. Mi lesz ennek a vége? Hiszen már az eleje se volt jó, hogyan váljék hát be a vége. Már az egész környéken sugdosták, hogy bizony nagy baj van Ercsiné körül. De hát hogy is ne! Azelőtt az ura többet beszélt róla, mint a pap szent Mihály arkangyalról. Most meg nem termett az a balatonmelléki, melyik Ercsit meg tudná szólaltatni, hogy azt az asszonyt dicsérje. Hallgat még akkor is, ha más gáncsolni találja. Sok okát tudták a dolognak. Kis porczió irigység is beszélt belőle. Egyik azt tudta felőle, hogy nem is volt rendjén az egész házasság. Sokat járt-kelt az az asszony az erdőn: sok virágnak, növénynek ismerte a titkát. Vitt is haza belőlük. No — és ki tudja, nem-e értett hozzá? Mert hát ki látta, hogy egy Ercsi annyira dicsérje'a feleségét, kiben nyilván gyehennalélek lakott. Mások azt beszélték, kutya van a kertben. Ismét mások, hogy megbomlott fejében egy kerék. Voltak, kik féregkórságot emlegettek. S ezeknek talán igazuk is volt. Féreg lakott a fiatal asszony szivében. Féreg rágódott ifjú életén. Hallotta, mennyire megeredt ellene a világ nyelve, de mit törődött volna ő az egész világgal, csak az urától hallaná még egyszer e szavakat: — Szép is vagy, jó is vagy. Ezek talán újra pirossá tennék arczának hervadó rózsáit. Ezek talán újra visszaadnák ifjú életét. De hiába nézte olyan esennen azt a férfiút. Hiába ült galamblelke megtörő szemeibe, mikor azokat Ercsire emelte. Hiába kért, hiába rimánkodott az a lélek ott abban a tekintetben. Ercsi látta, tudta, miért rimánkodik, miért könyörög. Szive vérzett, csak ajkai nem nyíltak meg, csak azok nem rebegték a megváltó szavakat. Lakat, erős lakat volt rajta az »amen.« És az asszony hervadóit. Hervadott, mint a sárguló levél, a fonnyadó virág. Fájó megnyugvás tükrözött arczárói, akár az őszi tájon, mikor örökre búcsút vesz tőle a napsugár. Ott feküdt az ablak alatt. Künn madárdal hirdette a természet ébredését. Benn megtört zokogás egy költözködni készülő lélek búcsúját. A beteg fölveti szemeit. Keres valakit. Pedig az a valaki ott lesi visszafojtott lélekzettel a haldokló szivének utolsó dobbanásait. — Gábor — szólt az asszony elhaló hangon — én megérdemeltem. De most ugyebár megbocsátasz? Nem voltam én olyan rósz . . . A férfi könnyezett. S a fájó könnyek megtörték annak a végzetes »amen«-nak az átkát. Ercsi azt zokogta: — Szép is voltál, jó is voltál. Igen, csak volt. Az az asszony, mintha azt rebegte volna: köszönöm. S azután elszenderült mindörökre. Mindörökre. Amen. Oh! Ercsi a maga életét adta volna érte, ha ennek az »amen«-nak is megtudta volna törni az átkát. Pedig azt ember nem töri meg itt a földön sohasem. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát az összes híres gyártmányú órákban. Nagy választék arany- ezüst és brilliáns ékszerekben, továbbá valódi és china-ezüst árukban.
