Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1911-06-01 / 22. szám
1911. junius 1. NAGYBÁNYA 3 ségleteinek ellátásából élnek, hanem élnek a vidék keresletéből is. Már pedig ha az uj vámtarifa a kereskedők és iparosok versenyképességét támadja meg, ha az uj vámtarifa "folytán a kereskedők nem lesznek oly helyzetben, hogy a közeli vidék kereskedőivel s iparosaival konkurálhassanak, ez azt jelenti, hogy a forgalom las«ankint eltolódik városunkból, mondjuk Nagy- somkuU a, vagy a közeli vidék más kisebb gócz- pontjába. Ez pedig a nagybányai kereskedelemnek s iparnak teljes csődjét vonná maga után. Épen ez okból a kérdés elbírálásánál a legnagyobb tárgyilagosságra, higgadtságra s szeretetteljes egyetértésre van szükség, hiszen régi igazság, akár az egyik ujjamat, akár a másik ujjamat vágom meg, egyaránt fáj az! Közös akarattal s minden szenvedélyességet kerülve, keressük a minden érdekeket egyformán kielégítő megoldást! Észrevételek. Május 31. Van városunkban egy szépséges hely, ugy- hivják: Széchenyi Liget. Szentelt berek ez, művészeti titkok megszentelt berke. Egy lélekkel és szemmel megáldott művész ember felfedezte valamikor s azóta az erdők faunjait hosszuhaju s természetkedvelő festőművészek helyettesítik. Ezek aztán lemásolva rejtek buvó- káit, markáns és nagyszerű színeit, árnyékos fasorait, csillogó hajnalát és buskomor, hádeszi alkonyát, megösmertetlék ezt a távoli, csendes völgykatlanba rejtett, itt maradi kincset a világgal. És most messzi földekről zarándokolnak ide, hogy a káprázatos szinpompát, a »Napkeleti Királyok« félelmetes sötétzöld színeit, a nap aranyos ragyogását, az égbolt nápolyi kékjét megcsudálják. Messzi vidékek lakóinak sóhaja ujul fel fülemben, kik boldognak tartottak engem, mert ezt a helyet mondhattam hazámnak s magukat végtelenül szerencsétlennek, hogy tőlük megtagadta a természet az ily bő adományt. Nagy messze a poros utczákon gyakran sírva gondoltam erre a helyre s irigyeltem azokat, kik itt laknak, kik bizonyára csapatostól mennek ujjongva a ligetbe szinpompában gyönyörködni és friss hegyi levegőt szívni. Nagyszerű, kényelmes padok mindenfelé, az utak szélén villanyfény, köröskörül zugnak a fák, trilláznak a madarak s a zöld szőnyegből tarka virágszemek bámulnak az emberre . . . Siettem haza. Hívott a nyár, hivott a liget... Nagymessziről a Kereszthegy bolongatott felém .. . Kora reggeli órákban siettem ki a ligetbe . . . Istenem — gondoltam — milyen teli lehet most a liget emberekkel, csak úgy nyüzsöghet, úgy zughat ... És mennyire csalódtam . . . Egy lélek se, egy lélek se! ... Olyan elhagyottság, olyan elárvult, titokzatos szentség, minha nem egy városnak üdülő helye volna, hanem egy istenháta mögé dugott fészek .. . Mentem délután, remélve, hogy ott találkozót ad a város intelligencziája egymásnak, főleg a hölgyek legújabb kosztümeikkel. Lesz egy kis élénkség, egy kis élet. És ime: egy pár ember alig lézeng a csodaszép utakon. Egy tizenháromezer lakosú városból a világ egyik legjelentősebb művészi, káprázatosán szép helye alig pár embert érdekel. És bizony nevessen az, kinek nem fáj a szive azért, de majdnem bizonnyal elmondható az, hogy ligetünknek állandó és mindennapos látogatója csak az a nagy, kóbor, fehér eb, amely naponta végig száguld egy párszor a füvön és utón. És ez az elhagyottság észlelhető az ulczáin- kon is. A régen oly élénk Főterünk korzója, most kong esténként az ürességtől, s a cinterem is elvesztette kedves, vonzó varázsát, pedig az ivlámpával ugyancsak sokat nyert szépségben az esti arcza. Nem tudom el se képzelni, hova lett Nagybánya utczáiról, tereiről a nép, az élénkség. Mért bújnak házaikba oly sűrűn az emberek, holott áldaniok kéne az lírát, hogy oly sok és oly rendkívüli szép üdülőhelyeik vannak ? Mért nem veszik észre ezek szépségét a itteniek is ? Eszembe jutnak a régi, telt korzók, a látogatott ligeti térzenék, sőt az érthetetlen okból beszüntetett nagyon-nagyon kedves csütörtök délutánok, mikor a czinteremben a város minden népének jókedvétől fokozva húzta a czigány a divalosnál-divatosabb nótákat, kuplé- kat. . . Milyen jó, kedves, vigalmas város volt a régi Bánya és milyen szomorú, milyen puszta, milyen elhagyott most itt minden. Pedig igazán nincs mért szomorkodnia Nagybánya népének ! F. B. F. Felfüggesztés előzetes vizsgálat nélkül. Tovább nem tudta folytatni, mert maga is halálra rémült a saját vakmerőségétől. Cato feléje fordult és szúró tekintetét szinte belevájta a megijedt emberbe. Fülöp bácsi most már csak dadogott és artikulátlan hangok hagyták el szederjessé vált ajkait. — Aki... aki . . nyögte utolsó erejének maradványával, de tovább nem jutott. Ebben a pillanatban mindnyájan úgy éreztük a tehetetlen düh fojtogató keserűségével, hogy a Cato a nyakunkon maradt. Szürke, gyilkos szemei tovább öli örömeinket, ráül még a koporsónkra is és onnét mondja majd gúnyosan: — Látjátok? Én élek és örökké élek és nem menekül előlem senki, még a halálban sem. Ezt éreztük és égő tüzes szemünket elhomályosította egy-egy könnycsepp és dühösek voltunk Fülöp bácsira, aki gyáva volt, tehetetlen és úgy hebegett, mint egy rósz diák, amikor csak a Ieczke elejére készült. Most csönd lett. Irtózatos düh kergette a szivem felé a vért. Vad ösztönök küzdöttek bennem és inkább öntudatlanul, mint tudva beleorditottam a lázas csöndbe: — A tanítónő 1 ... Cató megingott és rögtön rá zűrzavaros lárma riadt föl. Láttam, amint egy piszkos, szürkés fehér gombolyag, hasonlatos a Cato alakjához, eltűnt az ajtó mögött. És emlékszem, hogy harmadnapra ott ült az egész familia az ágyam mellett és beczéztek és ünnepeltek. Cató pedig elment. Elmesélték, hogy még másnap összecsomagolt mindent és kiköltözött a szőlőjébe. Nagyon alázatos ember lett belőle, félt mindenkitől és úgy beszélt a parasztokkal, mintha urak lettek volna. Pedig voltaképpen nem történt más, csak meghalt Cato és föltámadt az ember, aki bűnös, vagy büntelen, de megértő és nem kritizál, ha hiányzik hozzá az erkölcsi alap. Május 30. Mély megütközést, hogy ne mondjuk szomorú szenzácziót keltett országszerte, hogy a tiszai egyházkerület elnöksége ez év május 24-én hozott végzésével a debreczeni ágostai egyház kitűnő lelkészét, a tiszavidéki egyházmegye főesperesét Materny Lajost minden előzetes vizsgálat nélkül fölfüggesztette főesperesi s kerületi számvevői állásától. Az elnökség e tényében Gedulg Henrik püspöknek kezét látja mindenki, kinek a püs- pökválasztás alkalmával Materny Lajos igen komoly eltenjelöllje volt. Materny Lajos főesperesi hivatalát már át is adta Borlnyik György kölesei lelkésznek, az egyházmegye alesperesének, kinek az átvételnél Révész János nagybányai lelkész segédkezett. Ez ügyben a Debreczeni Független Újság tudósilója fölkereste Materny Lajost, aki a hozzá intézett kérdésekre a következőleg válaszolt: — Értesülésük csak az a része fedi a valóságot, hogy főesperesi hivatalomat átadtam Bort- nyik alesperes urnák, de nem mondtam le. A tiszai egyházkerület elnöksége május 24-én keltezett végzésével felfüggesztett főesperesi s kerületi számvevői állásomtól és Bortnyik György alesperest bízta meg a hivatal átvételével. A végzés azzal van idokolva, hogy hivatali mulasztást és a püspökavató ünnepséggel szemben szóbelileg kifejezett sértést követtem el. — Miben állott a mulasztás és mi volt a sértés ? — kérdezte munkatársunk. — Nem tudom — válaszolt a főesperes — és éppen azért meglépéssel fogadtam a végzést. Az első vádra nézve meg kell jegyeznem, hogy a kötelességteljesitésben mindig elől jártam, tehát nem tudom, hogy miben követtem el hivatali mulasztást. Ami pedig a püspökavató ünnepséggel szemben tanúsított sértést illeti: tudtommal senkivel sem tárgyaltam a püspökavatásról. — Mikor folyt le a vizsgálat? — volt tudósítónk további kérdése, amire Materny főesperes igy felelt: — Vizsgálat nem volt ellenem, sőt a vádat sem közölték velem, ezért nem tudom, — hogy tulajdonképpen *mi az, amivel vádolnak. — Mit gondol főesperes ur, mi lehet a magyarázata ennek a végzésnek? — Hallottam suttogni egy ellenem indított akczióról, melyet állítólag az itteni presbyterium egyes tagjai kezdeményeztek. Nem lehetetlen, hogy ez akció és a felfüggesztés között kapcsolat van. Azt is hallottam, hogy egy pletykából eredt a dolog, de hogy mi volt ez a pletyka, azt nem tudom pozitive, a vizsgálat során azonban — remélem — majd kitudódik. — Milyen jogorvoslatot szándékozik igénybe venni a felfüggesztés ellen? — érdeklődött tovább tudósítónk. — Erre nem felelek — mondta Materny főesperes és ne is tessék több kérdést intézni hozzám, mert én egyáltalában nem akarok s nem is fogok többé nyilatkozni erről az ügyről. Különben, mint tudhatja, nem kerestem a főesperesi tisztséget, most harmadéve le is mondottam róla és csak nagy rábeszélés folytán vállalkoztam ezen állás újból való elfogadására. * Aligha tévedünk, ha a felfüggesztés tulaj- donképeni okát abban a körülményben keressük, hogy Materny Lajos főesperes távoltartotta magát a nyíregyházai püspökavató ünnepségtől, mivel nem tartotta helyénvalónak, hogy résztvegyen Geduly Henrik püspök ünneplésében, akitől nagy elvi és személyi ellentétek választják el. Mindenesetre csodálatosnak tartjuk, hogy a huszadik században minden előzetes vizsgálat nélkül fölfüggesztik állásától az egyház- kerület egyik főtisztviselőjét és éppen azzal a főesperessel történik ez, aki legutóbb egyház- megyéje híveinek lelkes tüntetése közben nyerte el díszes tisztségét. HÍREK. Május 31. A hó elseje alkalmából ismételten kérjük hátralékos előfizetőinket hátralékaik szives beküldésére. S egyben kérjük, hogy az expediczió körül felmerülő' esetleges bajokról bennünket értesíteni szíveskedjenek, hogy azokat azonnal orvosolhassuk. Személyi Iiirek. Dr. Mákray Mihály a zsibói vasút közgyűlésére Budapestre utazott. — Dr. Morvay Győző fővárosi főgimnáziumi igazgató, kit a kultuszminiszter a nagybányai főgimnázium érettségi vizsgálatára elnökül küldött ki, városunkba érkezett. Pünkösd. Lombsátoros, rózsakoszorus, illatos tavasznak ragyogó ünnepe, piros Pünkösd napja, légy üdvözölve! A hit szárnyán égbe szálló lelkeknek, az örökéletü reménységnek, a mindenről lemondó, örökké élő szeretetnek, a lángoló ideálizmusnak örömteljes ünnepnapja vagy te! Vigasztalásnak magasztos ünnepe, üdvöz- légy! Óh ti, kik a hitvány anyagnak béklyóin csüggtök, nem tudjátok a piros Pünkösdnek fenséges mély értelmét. Ti, akik a gonoszságnak megalázott rabszolgái vagytok ; akik meddő életének alapja a fenhéjázó gőg, durva érzékiség; akiknek lelki törvéuye a véges, haszontalan anyag, tartalom nélküli hiúság; akiknek a
