Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1911-05-18 / 20. szám

1911. május 18.

NAGYBÁNYA

3

nesek« annyi mindenféle ingyen szolgálatot kérnek, sőt gyakorta a legkedvesebb önérzettel meg is követelnek, amire azon a bizonyos müveit nyugaton, melyre vasárnaponkint ma már a négy elemi osztályai fölfegyverzett legutolsó suszterinas is hivatkozik — régesrég nincsen példa. Ezerszer meg volt írva — boszantó banalitás az újra ismétlése — de egy-egy hasonló eset, mint amelyről föntebb rövid telegráf-stilus- ban megemlékezünk — ismét csak felszínre veti ezt a haszontalanul kicsépelt szalmát és ismét megismételteti minden józan ember előtt a kérdést, hogy miért kíván az ingyenesek népes gárdája ingyen szolgálatot épen a hirlapirástól és miért nem jut ez urak és hölgyek eszébe soha, hogy ingyen kérjenek a péktől kenyeret, a szabótól ruhát, a kofától zöldséget és igy tovább, végig a szükséges és nem szükséges dolgok egész vonalán, a kalapon libegő structoll- tól kezdve le egészen a czipőlalpig.

A valóban humánus és jótékony jellegű akcziók és intézmények szolgálatát a sajtó szívesen vállalja. Szívesen üti mellet ük a reklám dobját teljes erejével, még akkor is, ha ezirányu készségével egyesek vissza is élnek. Az ingyenesek azonban a saját privát hiúságaikat és érdekeiket is közügynek szerelik kijátszani és szem- hunyorilás nélkül kívánják meg az újságoktól, hogy szolgálják őket. Ennélfogva tehát tökéletesen igaza volt annak a kis vidéki újságnak, midőn a szóbanforgó arczképleleplezését nem tekintette sem humánus, sem jótékony jellegű közügynek, hanem a hölgyválasztmány egy olyan magánügyének, melynek szolgálatát semmiféle erkölcsi indokból nem volt köteles ingyen elvállalni. A reklám czikkelyek által elfoglalt helyet hasznosabb dolgok közreadására fordíthatta volna, mert a világ minden újságja, akár nagy, akár kicsiny — elsősorban üzleti vállalat, mely sem a papirost, sem a festéket, sem a gépet, sem a munkát nem kapja ingyen és ha rosszul számit, épen úgy felborul, mint a földkerekség bármely más vállalata.

Ezzel a száraz igazsággal legyenek már egyszer tisztában mindazon »ingyenes» urak és hölgyek, akik a magyar újságírás szolgálatkész- ségével habozás nélkül visszaélnek.

*

Sokan okulhatnának e sorokból erre mifelénk is!

Vándor apostolok.

Május 17.

A feminista bölcseség legújabb sütelü ötlete, hogy a női választójog érdekében felolvasó körútra indulnak az ország nagyobb

tán az italért, hanem némi részvéttel a tragikus hősnő iránt.

Amikor elszakadtam* szegény, nyomorult herczegemtől, mert más irányba kergetett a lelkem, mert valahogy ki akartam szabadulni Italországból, már tudtam, hogy nem lesz belőle semmi. Mások azok az emberek, akiket a vál- lukra emelnek. Az ilyen Sziklamell herczegeknek is csak az a sorsuk, hogy másoknak tartsák a hatalmas, kényelmes ülésre berendezett vállukat.

ügy történt. A napokban találkoztam valakivel, aki elmondta a sorsát. Nem úgy, ahogy én itt czifrázom, megmagyarázom, hanem valahogy nagyon egyszerűen, úgy, ahogy Sziklamell herczeg énekelte a Bozse Mári históriáját:

— Megházasodott. Azt mondta, dolgozni akar. A jóbarátok vissza akarták tartani ettől a végzetes lépéstől. És dolgozott és megfizették. Többé azonban nem volt népszerű. Hiszen csak dolgozott. Alig ivott. Kijött a tréningből. Egyszer nagykunyorálásra levitték egy választásra. Nem jól beszélt, tudákos volt. Ezt a szemére hányták, amitől elkeseredett. Sirt szégyenében. És inni kezdett. Akkor megint megbolondultak érte. ölelték, csókolták, térdet hajtottak előtte. Akkor éjjel megivott öt liter hegyaljai bort. Az utolsó litert egy hajtásra. Betegen jött haza. De már tovább ivott. Huszonnégy órával a halála előtt lefeküdt és 10 perczczel a halála előtt azt mondta a feleségének:

— Most már hivathatsz orvost.

Ezt az utolsó bravúrját ismét dicséretére rótták. És egész Italország megsiratta.

I városaiba s egy füst alatt természetesen tagokat gyűjtenek, híveket toboroznak, kioktatják őket mindarra a sok bölcseségre, melylyel ők már fülükön túl vannak s elküldik őket a szélrózsa minden irányába, hogy hirdessék az igét, mint megannyi uj bédischwimerrózsa.

Mikor a nők ennyit beszélnek, eszembe jut egy jó professzorom kérdése a kelepelő gólyák nemének meghatározásáról. A kedves öreg ur ugyanis minden évben feladta az állattanból ezt a kérdést:

— Ha két gólyát láttok a háztetőn kele- pelni, hogy tudjátok meg, hogy melyik tartozik az erős, melyik a gyenge nemhez ?

Kinos csönd.

Az öreg ur körülnéz, szakállát simogatja és mosolyog. Végül megszólal:

— Hát édes fiam, az tartozik a gyenge nemhez, amelyik tovább kelepel.

Ilyenformán a feministák csak szigorúan konzekvensek, amikor sokat beszélnek. Hiszen ez még nem volna baj Ma már sok mindenről tartanak felolvasást, igy egy-két felolvasással több — nem dűl ki a világ feneke.

Hanem témát okosabbat is választhatnának.

De Uram Isten, beszélni a nők választójogáról? — hiszen ez egészen diluvialis kérdés. Hiszen a világ teremtése óta a nőknek megvan nemcsak a választási, hanem az általános titkos, házankénli szavazás és választás joga. Nem ők választják ki jövendőbelijüket? Hát nem ők mondják ki az »igeu«-t, vagy »nem«-et? Hát nem elég, hogy egy emberéletet kormányoznak, még országot is akarnak irányítani? Nem, nem. Ez már egy kissé sok lenne!

Úgy látszik, a feministák nagy természeti igazságokról feledkeznek meg, avagy nem is tudják ezeket. Ez az t. i., hogy a férfiak a nőben a nőiességet szeretik. Minél nagyobb mértékben van ez meg a nőben, annál vonzóbb a férfiakra, annál több kérőben válogathat. Ez a nőiesség pedig nem abban áll, hogy kiállunk a pódiumra szónokolni a nők választási jogáról, otthon pedig nem tudunk felvarrni egy gombot, nem tudjuk megíőzni a levest, nem tudunk kenyeret dagasztani s a szegény férj csak azon veszi észre, hogy házas ember, hogy most otthon eszi meg a rósz ételeket s nem a vendéglőben.

A feministák igen ravaszul megfordítják ezt az okoskodást s azt mondják, hogy azért kell a nőnek kenyér után nézni s a férfiak hatalma alól magukat teljesen emancipálni, mert nem mennek férjhez, kevés a férfi, ezek sem igen akarnak nősülni.

Hát várjunk csak egy perczet. A statisztika adatai szerint — és alkalmasint a valóságban is — több fiúgyermek születik, mint leány. Nem áll tehát az, hogy olyan rósz volna az arány a leányok és fiuk között. Nem áll tehát az sem, minthogyha a leányok nagy része azért nem menne férjhez, mert nekik férj nem — jut. Dehogy, dehogy. Hát régebben miért nem volt meg ez a szomorú helyzet? Azt mondják a feministák, hogy most nagy a drágaság, nehezebb a megélhetés, ezért nem nősülnek a férfiak. Ez sem áll. Nagyobb a drágaság, több a munkabér, magasabb a fizetés, punktum. Nem itt van a hiba. Hanem igenis a mai házi nevelési rendszer riasztja el a férfiakat a nősüléstől!

Tud a mai leány jól főzni ? Értem, hogy i jól főzni, mert főzni én is tudok, de ha azt a gulyást, amit én főzök, egy feminista megenné, tudom olyan hólyagos lenne a nyelve, hogy nem szónokolna többet. Tud-e kenyeret sütni? Egy felsőbb leányiskolái növendék nemrég a vizsgán azt felelte, hogy a kenyeret nem sütik, hanem a pék csinálja. Tud-e varrni alsó, felső ruhaneműt? Tud-e egész nap otthon ülni és családjával foglalkozni ? Hány kérdést tehetnék még fel, amelyekre szomorú »nem« a felelet. Es tud-e a férjhez menendő leány czifrálkodni ? Tud-e divatos, drága kalapokat hordani? Tud-e színházba járni? Tudja-e a nap jó részét tetszelgő sétával, tenniszszel eltölteni? Igen, igen, a legnagyobb igen erre a felelet. Ezért nem nősülnek a férfiak. Ezért jó lesz, ha a feminista apostolok ezekről a témákról is felolvasást tartanak, ha már igazán használni akarnak a nemüknek.

Igaz, hogy akkor lassanként megszűnik a i feminizmus — mint ilyen, de lesz helyette sok boldog családapa — mint olyan.

HÍREK.

Május 17.

Ismételten kérjük lapunk hátralékos előfizetőit hátralékaik szives beküldésére. Egyben kérjük előfizetőinket, hogy a lap expedicziója körül felmerülő rendetlenségekről bennünket értesíteni szíveskedjenek, hogy a bajt azonnal orvosolhassuk.

Személyi hírek. Torday Imre tanácsos, az ev. egyházkerületi közgyűlésre Debreczenbe utazott. — Dr. Makray Mihály polgármester holnap, csütörtökön a felsőbányái s nagybányai vasutak közgyűlésére Budapestre utazik.

Uj mütöorvos. Dr. Almer Sándor fővárosi orvos, Almer Károly bankigazgató fia, ki két év óta dr. Réczey sebészeti klinikáján a nagyhírű tanár tanítványa volt, a mütőorvosi vizsgálatot kitűnő sikerrel letette. Dr. Almer Sándort a nyári hónapokra Málnásra, a kies fekvésű fürdőhelyre hívták meg orvosnak.

Áthelyezett törzsorvos. Dr. Virágh László m. kir. honvédtörzsorvosl, városunk szülöttét Miskolczról Budapestre helyezték át. Dr. Virágh már el is költözött uj állomáshelyére.

Kinevezés. A földmivelésügyi miniszter Ger- deniís László mérnököt, városunk fiát a vízügyi műszaki személyzet létszámába segédmérnökké nevezte ki.

Áthelyezés. A főispán Kállay Szabolcs főszolgabírót saját kérelmére Fehérgyarmatról Mátészalkára helyezte át.

Uj vármegyei tb. alügyészek. Csaba Adorján főispán dr. Sulyok Sándor és dr. Weisz Sándor szatmári ügyvédeket vármegyei tb. t.alügyészekké nevezte ki.

Érettségi biztos Szatmáron. A közoktatás- ügyi miniszter a szatmárnémetii ref. főgimnáziumban tartandó érettségi vizsgálatra a kormány képvisélelében Kiss Gábor budapesti főgimnáziumi tanárt, ki főgimnáziumunkban is hosszabb ideig volt tanár, küldte ki.

Esküvők. Slojits Iván belügyminiszteri s. titkár folyó hó 11-én tartotta esküvőjét Alexy Kornél áll. iskolai igazgató leányával: Elzával. Az esküvőn mint tanuk Bazini Grisza László műegyetemi tanár és Lakos Imre ny. postafőnök szerepeltek. Az ifjú pár az esküvő után Budapestre utazott. — Marosán Emil jónevii kereskedő junius 5-én tartja esküvőjét néh. Almer Lajos leányával: Verával.

Érettségi vizsgálatok. A nagybányai állami főgimnáziumban az érettségi vizsgálatokat junius hó 1., 2. és 3. napjain tartják meg. A vizsgálatok elnöke, mint azt már jeleztük, dr. Morvay Győző fővárosi főgimnáziumi igazgató lesz.

Színházi hir. Krasznai Ernő színigazgató, ki jelenleg Felsőbányán időzik társulatával, tizenkét előadásra helyhatósági engedélyért folyamodott a városi tanácshoz. E kérelemmel a szinügyi bizottság mai ülésében foglalkozott s tekintettel arra, hogy Krasznai igazgatónak zenekara nincs, az engedély megtagadását javasolta, minek folytán a tanács folyamodó kérelme fölött napirendre is tért. Hogy azonban városunk közönsége a nyári hónapokban színház nélkül ne maradjon, a városi tanács megkereste Heves Béla és Krémer Lajos színigazgatókat, hogy julius vagy augusztus havában nem volnának-e hajlandók városunkban előadásokat tartani ?

A szatmári kiállítás A szatmári kiállításra az ipari tárgyak bejelentésére kitűzött határidő május hó 15-én lejárt. Miután azonban még egyre érkeznek’a bejelentések, az igazgatóság a határidőt junius hó 1 ig hosszabbította meg.

A vármegyei közgyűlésből. A legutóbb tartott vármegyei közgyűlésen a nagybányai bizottsági tagok majdnem teijes számban részt vettek. Ott voltak a közgyűlésen: dr. Makray Mihály, Moldován László, Torday Imre, Égly Mihály, dr. Vass Gyula, Révész János, Molcsány Gábor, Bálint Imre, Almer Károly, Harácsek Vilmos, Fábián Lajos, Hanzulovits Kristóf. A bizottsági tagok tömeges megjelenésének oka a láposvölgyi vasút segélyezése volt. Post tot discrimina rerum a vármegye a közgyűlés második napján a láposvölgyi vasútnak a 200.000 koronás segélyt megszavazta, mely összeget, valamint a más vasutaknak megszavazott segélyeket is az ingatlan forgalom után kivetett 1% pótadóból fognak fédezni. A vármegyei közgyü-