Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1911-05-11 / 19. szám
4 NAGYBÁNYA 1911. május 11. HÍREK. Május 10. Személyi Iiirelí. Thaisz Péter és Bohellyné Thaisz Fanny városunkba érkeztek. — Dr. Komoróczy Iván Boit- ner Károly járásbiró kíséretében hosszabb útra indult. Beutazzák Olasz- és Francziaországot s Bécsen át érkeznek vissza. — Dr. Lovrich Sándor fővárosi kórházi igazgató-főorvos pár napot városunkban töltött. — Da- moTcos Ferencz főszolgabíró rövid tartózkodásra Parisba utazott. Kinevezés. Csaba Adorján főispán dr. Luby László vármegyei aljegyzőt Szatmárvármegye törvényhatóságához tiszteletbeli szolgabiróvá nevezte ki. Uj postaügynök. A nagyváradi posta- és távirda igazgatóság Herskovics Tinkát szakállas- falvai postaügynökké nevezte ki. Érettségi biztosok. A vallás- és közoktatás- ügyi miniszter a nagybányai állami főgimnáziumhoz érettségi biztosul dr. Morvay Győző fővárosi főgimnáziumi igazgatót küldte ki. — Dr. Bencz János nagybányai főgimnáziumi igazgató pedig a losonezi állami főgimnáziumnál lesz az érettségi vizsgálatok elnöke. A Teleki-Társaság uj tagjai. A Teleki- Társaság e hó 6-án tartotta tagválasztó ülését, melyen a rendes tagok közül kilenczen vettek részt. Betöltésre került négy tagsági hely, melyekre Boromisza Tibor festőművészt, Kádár Antal dr. kincstári főorvost, Komoróozi Iván dr. földbirtokost és Tersánszky József irót választották meg. Tiszteletbeli tagokul dr. Földes Béla és Stoll Béla választattak meg. A gyűlésen még a május havi felolvasó ülés programmját tárgyalták meg. Nyolczvan év. Feledhetetlen emlékezetű bányakiucstári kér. főorvosunk, dr. Lovrich Gyulának özvegye szül. Puskás Gizella, május hó 7-én, Gizella napján szűk családi körben ünnepelte meg névünnepét, amely napon töltötte be nyolczvanadik életévét is. A kettős ünnepnapon a család tagjain kívül városunk előkelőségei közül igen számosán üdvözölték a tisztes matrónát, ki nyolczvanadik születésnapját is friss egésszégben érte meg. Igen sokan levélben, táviratban fejezték ki jókívánságaikat. Mintha megsiketült volna, oly borzalmas csöndességet érzett s érezte, hogy nem mozdul most a levegő sem, nem mozdul, nem susog az erdő sem most és minden jelentőség nélkül dermedt mozdulatlanul áll mostan: ez az utolsó előtti pillanat, amelyek után valami borzalmas megsemmisülés következhet csak: a halál. Most szerette volna a költő, ha e pillanatban talán egy másik világról nézők milliónyi tömege nézi halálraváltan, vergődve és lélekzet- visszafojtva a látványt, most szeretett voina még lelkének egészen ismeretlen mélységeiből kiáltani egyet, egy harsonát és tragikummal teli ordítást, de nem tudott semmit sem szólni, kitárta a két karját, körül hordozta fejét a komor mindenen, amelyről azt hitte, hogy vele együtt elpusztul — s előrebukott a hűvös fűre. Meghalt. Az ég aljának biborszine hirtelen ultramarínra vált, az erdő és az egész vidék fekete sötétségbe merült, de a feketeségből a minden szimfóniája most már hallhatóbban hangzott, még titkosabban, mint azelőtt, de valahogy egészen más volt a melódiája, mélyebb, szimbólikusabb. Szimbóluma volt talán az uj világ jövetelének ... S a köitő lelke mig szédülve egy másik világ felé röpült az űrben, megérezte, hogy életének minden tragikuma eltörpült a halál tragédiája mellett. Hogy mig ő belőle odalent már semmi, semmi eleven nincs, ott marad még élve millió és millió dolog s hogy mig ő elérkezett élete utolsó stácziójához, uj állomásokról uj életek indulnak a világba, a mindenbe, amelyről ő azt hitte, hogy véle együtt meghalt. Hogy semmi sem halt meg, csak ő. A fővárosi sajtó Révész kötetéről. A Pesti Napló vasárnapi számában a következőleg emlékezik meg Révész János legújabb kötetéről, a Hétköznapi imák ról: »A magyar protestáns egyházi irodalomban régen ismeretes Révész János nagybányai evangélikus lelkész neve. Pre- dikácziói és imái különösen nemes egyszerűségűkkel, lendületes voltukkal és szép magyarságukkal válnak ki a hasonló müvek közül. Most Hétköznapi imák czimmel egy kötet imát adott ki lelkipásztorkodása huszonöt éves jubileumának emlékezetére. Figyelemreméltóvá teszi az is, hogy a magyar evangélikus egyházirodalomban eddig nem voltak ilyen hétköznapi imák. Révész János könyvében százötven ilyen hétköznapi ima van s ájtatosságuk, keresetlen szépségük mellett abbeli eredetiségükkel is becsesek a protestáns egyházi irodalomban, hogy Dávid zsoltárai vannak bennük feldolgozva. A héber királyköltő hatalmas lendületű fohászainak költészete hatja át Révész János imáit; meg-meg- esendülnek bennük a zsoltárok lélekbe ható akkordjai és ezáltal még ájtatosabbá, mélységesebbé válnak. Egy ájíatosságában megihletett vallásos költő munkája ez az imádságos könyv, amely egyébként nem felekezeti jellegű: bármelyik felekezet tagja elmerülhet az olvasgatásába. Tizenkettedik müve ez már a kiváló egyházi írónak, de valamennyi közül kiválik az értékességével. Nem filozofál benne, mint a német imairók és nem igyekszik virágos frázisokkal hatni az olvasóra és a hallgatóra, mint a régebbi magyar imairók; ehelyett a magyar ember eszejárásának természetes egyszerűségéhez alkalmazkodik és szinmagyaros nyelvében mindig kerüli a hatásra számító szinonim-szavakat s a leglendületesebb fohászkodásokban is csak olyan szavakkal él, amelyek nem okozhatnak fogalomzavart, ellenben azonnal megelevenítik a fogalmat. Ebben is követte a zsoltárok pásztori egyszerűségű nyelvét. A mű a szerzőnél rendelhető meg s ára csinos vászonkötésben 6 korona. A Thaisz-család sírboltja. Mint azt már jeleztük, a Thaisz-család diszes sírboltja az ev. temetőben elkészült s most már csöndes lakói is vannak. Városunkban ugyanis exhumálták a a Thaisz-család itt eltemetett tagjait s a sírboltban helyez'ték el; ugyanott helyezték örök nyugalomra Thaisz Petemé szül. Demidoff Kornélia herczegnőt, kinek koporsóját Budapestről szállították Nagybányára. Az uj sírboltban most már a következő halottak nyugosznak : Thaisz Ferencz lelkész, Thaisz Ferenczné, Thaisz Betta, Thaisz Pélerné Demidoff Kornélia, Robelly Lajos, Simkő József és Simkó Józsefné. A koporsókat Szőke Béla plébános és Révész János lelkész szentelték be, illetve áldották meg a család s előkelő közönség jelenlétében. A képkiállitás. Lapunk más helyén részletesen foglalkozunk azon pompásan sikerült képkiállitással, melyet a nagybányai festőiskola tagjai az újonnan épült diszes iskolaműteremben azon alkalomból rendeztek, hogy a Kálvineum városunkban tartotta ünnepélyét. A képkiál- litást naponta nagy közönség látogatja. A képkiállitás f. hó 16-áig marad nyitva. Felhivjuk a nagyközönség figyelmét ismételten e képkiállitásra. Belépő-dij nincs. Bontják az ev. templomot. Az elmúlt héten már megkezdették a régi ev. templom bontását A kis tornyot már egészen le is bontollák s pár nap alatt a bontási munkálatokkal egészen el is készülnek, hogy megkezdhessék az uj, diszes templom felépítését. Az uj templomot a felsőbányái utcza vonalában épilik föl. A terv gyönyörű s az uj templommal valóban egy diszes középületet nyer a város. A temploin- épités mintegy 80 000 koronába kerül s bizony még sok adományra van az ev. egyháznak szüksége, hogy ez összeget egészen fedezhesse. Mi is fölkérjük lapunk olvasóit, segítsék bármi csekély összeggel az ev. egyházat a tempiomépitésben. Az adományokat, melyek az ev. lelkészi kivatalhoz küldendők, esetről-esetre lapunk hasábjain is nyugtázzuk. — A régi templom lebontása alkalmából talán nem lesz érdektelen, ha megemlékezünk azon régi időkről, midőn ez a templom épült. A most lebontott templom építési előkészületeit 1804 évben kezdették meg s már 1805 február 14-én tették le az alapkövet Birngruber András első kurátorsága alatt, ki a templomépitésnek egyik legbuzgóbb munkása volt. A város hatvan szál fát adott a templomépitéshez, a fák vékony hegyeit és ágait szintén átengedte a téglaégetéshez s azt tanácsolta, hogy téglát együtt égessenek a reformátusokkal, kik szintén templomépitéshez fogtak. A templomépités tehát 1805—1807 év közötti időre esik. Az építés patriáchális házi kezelés utján történt, a hívek munkával, pénzel, natu- ralékkal segítették az építést, sokan napszámban is elmentek dolgozni, még a polgárok közül is ingyen. Birngruber curator pontos számadásai szerint a templomépités 3000 frtba került. Megjegyezzük azonban, hogy a templomot 14 évvel később újjá építették s igv azt régi, eredeti alakjában még rajzok után sem ismerjük. A templomépilésre szükséges összeget országos gyűjtésből teremtették elő, melyhez az engedélyt még 1796 ban megszerezték. A felépült templomban 1808 november 20-án tartották az első istentiszteletet, de csak 1809 szeptember harmadik vasárnapján szentelték föl ünnepélyesen. A régi templomnak összesen hét lelkésze volt: Mateják György 1801—1811, Cimmerman Pál 1811—1820. Thaisz Ferencz 1820—1853, Bronz József 1853—1858, Moczkovcsák Károly 1860-1863, Bérezi Pál 1863—1885, és Révész János, ki 1886-tól lelkésze az egyháznak. Az uj templom felépítése őszre várható s remélhető, hogy még ez évben fölszentelik. Érettségi vizsgálat. Mint már jeleztük, a főgimnázium nyolezadik osztályában e hó 8-án kezdődtek el az osztályvizsgálatok s e hó 13-án érnek véget. Az írásbeli érettségi vizsgálatok e hó 16., 17. és 18. napjain fognak megtartatni. Rédl Károly tragikus halála. Megdöbbentő váratlansággal, tragikus körülmények között halt meg f. hó 7-én Szatmárott Bédl Károly, az Osztrák-Magyar Bank szatmári fiókjának főnöke. Vasárnap délután sétára indult nejével és 11 éves kis fiával, akiket a rajongásig szeretett. A Rákóczi-utczán mentek a Kossuth-kert felé, mikor dr. Kölcsey Ferencz háza előtt Bédl Károly hirtelen szédülésről panaszkodott. A szédülést annak tulajdonította, hogy erős szivart szív, amit azonnal el is dobott. De a rosszullét nem múlt el és Bédlnek már csak annyi ereje volt, hogy eltámolygott sógorának, Beizinger Sándornak a közelben levő gyógytáráig. Ott eszméletlenül összeesett és mire dr. Haimann Rezső orvost segítségül hívták, már nem volt benne élet. Rövid pár pillanat müve volt és Bédl Károly már nem élt. A gyógytárból a mentők kocsin szállították el az Osztrák-Magyar Bank épületében levő lakására, ahova a még mindig kétségbeesetten reménykedő család elhívta dr. Weisz Károlyt, de már ő is csak a jóval előbb beállott halált konstatálhatta. Bédl Károly halála általános mély és igaz részvétet keltett nemcsak Szalmáron, de városunkban is, hol sok jó ismerőse volt. Mindenki szerette és tisztelte benne a kellemes, úri modorú, előzékeny embert, a páratlanul pedáns, szorgalmas hivatalnokot, a rajongással szerető családapát. Tragikus halálát régi betegsége, az ütőérelmeszesedés okozta. A boldogultat f. hó 9-én helyezték örök nyugalomra óriási részvét mellett. — Bédl Károlynak kiváló érdeme van abban, hogy a városi takarékpénztár az Osztrák- Magyar Bank meilékhelye lehetett. Nagy jóindulattal viseltetett mindig városunk iránt s jóindulatát élvezték a többi pénzintézetek is. Városunk takarékpénztárának igazgatósága úgy rótta le kegyeletét a boldogult emléke iránt, hogy kül- döttségileg képviseltette magát a temetésen s a koporsóra koszorút helyezett. A küldöttség vezetője Moldován László igazgató volt s részt vettek benne: Csüdör Lajos aligazgató, Bévész János és Haráesek Vilmos igazgatósági tagok. ilcsó és tiÉiísi forrási Alapittatott 1894 ben. ékszerész Rákóczi-tér. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát az összes hires gyártmányú órákban. Nagy választék arany- ezüst éa brilliáns ékszerekben, továbbá valódi és china-ezüst árukban.
