Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1911-04-27 / 17. szám
évfolyam. 3.7-lk: szám ISII. április Író 27. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden kéten csütörtökön reggel 8—12 oldalon.^ ÉG Felelős szerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 13. szám, hova a r lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. L 1 M I H A L Y. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében Is. Az otthoni munka. Április 25. Az éjjeli munkát szabályozó törvényjavaslattal kapcsolatosan felmerült az a terv is, hogy ezzel egyidejűleg az otthoni munka kérdése is megoldást nyerjen. Az otthoni munka a háziipar egyik faja. Háziiparunk azonban az utolsó tiz év alatt nyert irányitás mellett évről- évre nyer jelentőségében, különösen pedig azóta, hogy különböző dicséretesen működő társadalmi szervek alakultak, melyek a háziipari termelés értékesítésével foglalkoznak. Otthoni munka alatt azonban nem háziipart értünk. Mert az otthoni munka gyárak és ipartelepek részére megrendelt ipari termelés, melyhez az anyagot maga a munkaadó adja és minthogy az otthoni munkában férfiak, nők és gyermekek érdekelve vannak, az ipari termeléssel kapcsolatosan felbukkant társadalmi kérdéssel van dolgunk. Az otthoni munkának árnyoldalai azonban nagyobbak a gyári munkáénál és az otthoni munkásoknak létfeltételei és egészségügyi viszonyai rosszabbak, mint a gyáriparosoké. A gyárak a mai iparrendészet fejlődött követelményei szerint úgy ahogy mégis csak gondoskodnak a gyári munkás egészségéről. Ha a munkaadó hanyagsága folytán a munkást baj éri, a munkaadó felelős érte és kártéritéssel tartozik. Az ipartörvény pedig a gyermek- és nőmunkás érdekeit védi. Viszont a szakszervezeti mozgalom biztositja a bérminimumot és tarifaszerződések kötésével az ipar fejlődését mozdítja elő. Az otthoni munkások ellenben oly helyiségben dolgoznak, mely munkahelyiségnek, lakószobának és hálószobának szolgál. Egészségi viszonyaival senki sem törődik. A bérek pedig valóságos éhbérek, mert az otthoni munkával rendesen olyanok foglalkoznak, kik gyári munkásnak be nem válnak. Ez okból a munkaadók mindenképpen fenn akarják tartani az otthoni munkát, mert azt oly olcsón kapják, amilv olcsón azt gyárüzem el nem készítheti. Ezek az okok már régen megérlelték az otthoni munkások között azt a mozgalmat, mely az otthoni munkások erkölcsi és anyagi helyzetének javítását czélozzák. Vannak természetesen itt is optimisták, kik azt mondják: igaz, hogy az otthoni munkás rosszabbul van fizetve, mint a gyári munkás, meg van azonban az az előnye, hogy családjának élhet. Hát ez nagy tévedés. Mert ha férj és feleség pusztán az otthoni ipari munkából akar élni, ép oly kevéssé szentelheti magát a gyermeknevelésnek, mint a gyáriparos. Az otthoni munka szabályozásánál mindenekelőtt azt az elvet kell tartani, hogy az otthoni munkásé lényegében ép oly ipari termelés, mint a gyári munkásé, tehát kell, hogy ép oly feltételek mellett történjék az otthoni munka termelése, mint a gyáriparé. Tehát kell, hogy az otthoni munka bérei ugyanazok legyenek, mint a gyári munkáé. Vag}7is megállapítandó a bérminimum. Az otthoni munka ugyanazon egészségügyi szabályok szem előtt tartása mellett készüljön, mint a gyári munka. És minthogy az otthoni munka hasznát ugyancsak az vágja zsebre, aki a gyári munkáét, vagyis a munkaadó, a munkaadó köteleztessék az otthoni munka munkahelyeinek egészségügyi berendezéseinek fentartásáról. A munkaidő épp úgy szabályoztassék, mint a gyáriparé és ennek ellenőrzésével valamely munkahivatal bizassék meg. Továbbá meg kellene akadályozni, A „Nagybánya“ tárczája. Beteg Lázárok*/ Tűrök boszutlan, szótlan megadással. Véres vitorlám rongygyá szakadott. Amit az élet jókedvében ígért Ma: rom, hamu, bús szürkeség, halott. Mértföldes ut, vagy kurta lét odáig, Eol a Halál vigyorogva nyit kaput? Biz’ nem törődöm. Úgyse visz magával Egyebet bűnnél, aki oda jut. Beteg Lázárok árnya száll utánam, Kiket az élet bűbája megrontott. Osak én megyek utamon diadallal, Osókkal borítva a vitorla-rongyot. Sárosi Árpád. Az öltöny. — Irta: Jean Freffor. — Öt óra. Duval ur a villásreggeli után ment el hazulról, hogy egy üzleti ügyet elintézzen, amely legfellebb másfél órát ingényel. Ünnepélyes Ígérete daczára azonban, csak négy óra múlva jön haza. Madame, aki a legkal andosabb gondolatokat táplálta hosszú elmaradása miatt, a lehető legrosszabb kedvben fogadja. Duval (úgy tesz, mintha ezt nem venné észre): Ah! (leül.) Kissé soká maradtam el. *) Szerzőnek sajtó alatt levő kötetéből, Az asszony (csípősen): Kissé! Kissé soká! Nem tudom ugyan, hogy hol voltál, de mindenesetre nem unatkozhattál. Duval: Nem unatkoztam, de nem is mulattam. A szabók nem tartoznak a nagyon érdekes emberek közé. Az asszony (elcsodálkozik): A szabók ? A szabóval volt üzleti dolgod ? Azt hittem, hogy az ügyvédednél voltál? Duval: Olt is voltam. De miután tiz perez alatt végeztem vele, felhasználtam az alkalmat és felkerestem Maligruszt. Éppen azon a vidéken jártam és igy megtakarítottam egy utat. Az asszony (szkeptikusan): Engedelmeddel megjegyzem, hogy egy örökkévalóságig időztél Meligrusznál! Mit meséltél neki, érdekeset?! Duval\ Semmit. De ... a ... a minták megtekintése ... kiválasztása . . . mértékvétel . .. mindez időt igényel. Azután meg, mindig megkínál valami frissitővet. Mindig más megizlelni valója van a ficzkónak! Ma finom vörös borral kínált meg ... mellesleg megjegyzem, hogy kitűnő bor volt... Az asszony (vállvonogatva): Igazán ? ! Természetesen megint gyomorégésed lesz! Minő czélja van annak, hogy itthon vizet iszol az ebédek alkalmával, máshol meg habzsolod az alkoholt . . . Duval: Ugyan! Egy kis pohárral . . . Az asszony (közbevág ridegen): De mond csak kérlek: Mértókvétel — mintamegtekintés — kinek? Csak nem neked? Duval (tréfát kísérel meg): Miért ne magamnak? Csak nem gondolod, hogy mások részére választok ki öltönyöket? Az asszony (támadásra készen): Tehát megint rendeltél öltönyt? Duval (könnyed iróniával): Istenem! Hát igen . . . Utczai öltönyt. De csak egyet í Az asszony: Csak egyet? Ezt rosszul tetted 1 Rögtön féltuczatot kellett volna megrendelni. Akkor aztán csodálkozni méltóztatik, hogy nem takaríthatunk meg sémit! Duval : Bocsánatot kérek! Sohse kívántam, hogy a ruhákon takarítsunk I (Kézbe fogja a kabátja kihajtását és dühösen ránczigálja): Három éve viseltem ezt a ruhát! Az asszony: Hát a szürke ruhád ? Duval: Tán világos öltönyben járkáljak ebben a pocsék időben? Az asszony: És a fekete öltönyöd ? Duval: OhI Az kifogástalan! Úgy fénylik, mint a legszebb tükör! Az utczákon utánam járnak a hölgyek, hogy a hátamon nézzék meg, rendben van-e a ruhájok? Az assszony (gyorsan) : Ezt hogyan láthatod, ha mögötted járnak ? Duval (Zavartan): Hát . . . hát sejtem. Az asszony: Kifogásod az van mindig. (Sóhajt): Még akkor is, ha elpazarlod a pénzt! Duval (emelkedett hangon): Pazarlásnak minősíted azt, amikor valaki a legszükségesebbet szerzi be ? Az asszony: A legszükségesebbet ? Neked természetesen minden szükséges! De amikor a feleségedről van szó, óh! az egészen más dolog! Az én részemre minden fölösleges! Duval (még mindig tréfára akarja terelni az ügyet és egy kupiét fütyörészget). Az asszony (dühösen): Milyen kedves! És
