Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1911-03-23 / 12. szám
1911. márczius 23. NAGYBÁNYA 3 nevét nem méltók ajkukra venni; van bátorságuk aggodalmat mutatni a jelen, reményt a jövő iránt, nekik, akik okai annak, hogy sivár a jelen, vigasztalan a jövő. Ott él ajkukon a haza, ott olvadozik gyöngyöző pezsgő után inye- sen csettintgető nyelvük alatt a szabadság, egyenlőség és testvériség jelszava s pohosra dagadt gyomrukat simogatva riogatják: itt élned, halnod kell! ... Hadd legyen tetszésük szerint! Hadd legyen ez a nap minden külsőségeiben az övék, hadd használják ki az előrelörtetők minden előnyét, hadd játszák a csupa tűz hazafit, hadd pufogassák el szónoki készségük nedves puskaporral töltött rozsdás mozsarait, hadd bámulja ma őket az: óh édes nép és: nemzetem reménye magyar ifjúság! . .. Hadd legyen ez a nap az övék! Akiknek nem ajkán, de szivükben él a haza, azok ma csöndben, magukba szóló áhítattal ünnepelnek. És várják meg az időt, mely mihamarabb lesz eljövendő, mikor a mai műhazafiakról lekopik a festék, lerongyolódik a diszmagyar s a maguk árva meztelenségét fitogtatva, a mai lelkesedést meghazudtoló gyönyörrel vetik magukat a szabadgondolkodás és nemzetköziség szennyes hullámaiba . .. És ez a nap is hadd legyen az övék. Egészen az övék! Személyi hir. Lorántházi és zágorhidi Lóránt Dénes m. kir. csendőralezredes a napokban a nagybányai csendőrség szemléje végett városunkban időzött. Eljegyzés. Kellner Béla kapnikbányai m. kir. bányamérnök jegyet váltott Hetey Etelkával Nagykárolyból. A Teleki-Társaság felolvasó estélye. A Teleki-Társaság, mint azt már jeleztük, f. hó 27-én felolvasó estélyt, ezt követőleg pedig zárt ülést tart a Lendvay-szinházban. A felolvasó estély műsora igen érdekes és változatos s nincs kétség benne, hogy a közönség ez este zsúfolásig meg fogja tölteni a színházat. A végleges műsor a következő: 1. Nyitány. Előadja a bányászzenekar. 2. Elnöki megnyitó. 3 Dalok. Zongora- kíséret mellett énekli B. Kováts Adrikó. 4. Költemények. Irta és felolvassa Takács Ilus r. tag. 5. Dal szöveg nélkül. Előadja a bányász-zenekar. 6. Költemények. Irta szentkereszti Szalay Margit vendég; bemutatja Révai Károly r. tag. 7. Magyar népdalok. Zongorán előadja B. Kováts Géza. 8. Elbeszélés. Irta és felolvassa dr. Vass Gyula r. tag. 9. Operarészlet. Előadja a bányász-zenekar. 10. Zárszó. — Felolvasó ülés után zárt ülés. formák. A czél ugyanaz, csak a módok és eszközök változók. Hanem kérem, hogy siessen, újból gyöngébbnek érzem magamat. Keressen papirt és tollat, bogy jegyezhesse, amit mondani akarok. Tass az íróasztalhoz sietett, tollat és papirt keresett elő s visszatért a beteg ágyához. Rémülettel látta, hogy a beteg hátrahanyatlott, szemei lecsukódtak s izgatottan hánykolódik. Segítségért akart kiáltani, de észrevette, hogy a beteg ajkai mozognak, előbb töredezett szavakat hallott, majd egész mondatokat. Mozdulatlanul maradt s egész erejét megfeszítette, hogy egy hangot el ne veszítsen, amint a beteg szólt: — Miért tapsolnék, Miss Maud? A adagiot elhibázta s az már rosszul játszik, aki nem tökéletesen játszik. Hogy a többiek eszeveszetten tapsolnak ? Azt hiszi, a taps a művészetének szól ? Emlékszik még, csak a múltkoriban olvastuk, hogy mondta Tieck csizmás kandúrja: »Oh, be gyönyörűen énekel ez a fülemile. A hányszor a hangját hallom, mindig étvágyam támad, hogy felfaljam.« Nem tudja, hogy mikor egy ilyen szép leány hegedül, ez a sok frakkos férfi mind csupa csizmás kandúrrá változik? A beteg mélyen sóhajtott s aztán folytatta: — Az egész világ bámul engem, miss Maud. Tud maga erről? A hány könyvem megjelenik, annyi diadal. Én vagyok a legnagyobb gondolkozó, az emberiség jóltevője,mindenki meghajlik előttem, mindenki bámúl és csodál. Csak magának voltam kicsi. S én odaadnám az egész világ hódolatát a maga egyetlen barátságos mosolyáért. Mindenki azt hiszi, hogy az emberiségért dolgozom, csak én tudom, hogy minden gondolatom a magáé. Dolgozom, összeteszem az éjt a nappal, hogy híres legyek, hogy nagy legyek, hogy maga méltónak találjon magához. De maga nem akar tudni rólam, maga is a hírt, a diadalt keresi, A művészetnek Tárgy: Az alapszabályok módosítása. A belépés díjmentes. Esetleges adományok a társaság nemes czéljaira hálás köszönettel fogadtatnak. A páholyokra igényt tartók felkéretnek, hogy óhajukat folyó hó 25-éig a társaság titkáránál bejelenteni szíveskedjenek. A nagybányai festőiskola. A nagybányai festő szabad iskola a jövő hóban nyílik meg s költözik a város által épített műtermekbe. A festőiskola vezetői ez évben is Ferenczy Károly, Réti István, Thorma János mesterek lesznek. Akik az iskolának tagjai óhajtanak lenni s a kedvezményes vasúti jegyre igényt tartanak, e szándékukat f. hó 25-ig jelentsék a vezetőségnél. A főgimnázium építési ügye. (Legújabb.) Sváb Károly, a m. kir. vallás és közoktatásügyi minisztérium épitési osztályának főmérnöke tegnap délután városunkba érkezett, hogy az uj főgimnázium építése ügyében a helyszíni szemlét megejtse. A kiküldött főmérnök dr. Makray Mihály polgármester és dr. Rencz János főgimnáziumi igazgató kíséretében ma megszemlélte a főgimnázium régi épületét s azon nézetének adott kifejezést, hogy a régi épület még kibővített alakjában sem volna alkalmas a főgimnázium czéljaira s ha kibővítenék is, az csak foldozást, de nem a kérdés végleges megoldását jelentené. Nagyon valószínű, hogy a kulturminiszter és a kiküldött főmérnök referálása alapján azon álláspontra fog helyezkedni, hogy alkalmas helyen uj főgimnáziumot kell építeni. A villamos szinház. Az István Király Szálló bérlő-társaságnak villamos színháza az elmúlt héten három előadást is rendezett. Sajnos, a közönség nem látogatja oly arányokban a villamos színházat, amint azt megérdemelné. Minden előadás alkalmával uj műsort mutatnak be a legérdekesebb fölvételekből. A képek pedig csodásán szépek, tiszták s legkevésbbé sem szemrontók, mint a legtöbb moziban. Valóban érthetetlen a közönség nagy közönye, midőn úgyszólván pár fillérért oly élvezetes estéket szerezhetne magának. A bérlő-társaság elhatározta, hogy megszerzi a fővárosi Uránia-szinház darabjait is. Az első Uránia-előadás a nagyhéten lesz, midőn a passió-játék kerül majd bemutatóra. Előre felhívjuk erre a közönség figyelmét. akar élni. Én meg az emberiségnek élek, miss Maud. ügy látszik kifáradt, mert pár pillanatra elcsöndesedett, de aztán újból beszélni kezdett. — Most már nem bánná, miss Maud ? Már én nem akarom. Olyan fáradtak, olyan öregek vagyunk. Érdemes volt, miss Maud ? Hogyan kínlódtunk, hogy gyötrődtünk? Miért? Kiért? Másokért vagy magunkért ? Mindenki azt hiszi, hogy másokért, csak mi tudjuk, hogy magunkért. Mindenkinek hazudtunk, mindenkit megcsaltunk. Magunkat is megcsaltuk; azt mondtuk, az életet keressük s a halált találjuk. Elhallgatott s gyorsan, zihálva kezdett lóleg- zeni. Tass megijedt s megindult, hogy az orvosért szalasztasson. A zajra felnyitotta szemeit a beteg s megtört fényű szemeit Tassra függesztve, halk, töredezett hangon mondta: — Látja, milyen gyönge vagyok, barátom, Ugy-e, elaludtam ? De most már Írjon gyorsan. A legmélyebb gondolat — Hangja elakadt, nem tudta folytatni, csak ijedt szemeinek rebbenésével jelezte, hogy még mondani akar valamit. Tass közelebb hajolt, hogy megértse a beteg hörgése közül kihallatszó suttogást. Fülét csaknem a szájához illesztette, de csak annyit tudott megérteni, amint a haldokló erőtlenül lehelte : — Na . .. semmi . .. semmi ... Azután nagy csend támadt s Tass megindult, hogy hírül adja a Mester halálát. Amint elhaladt az ablak előtt, kitekintett. Künn, a hideg, csonllágyitó, novemberi esőben bandukolt egy rongyos, szomorú csapat. Férfiak, asszonyok, kiket rongyaik között, a vadul zuhogó esőben csak arról lehetett megkülönböztetni, hogy az asszonyok karján és hátán egy-egy gyerek furakodott a melegítő kendők alá, a férFölhivás Magyarország kartográfiája ügyében. A földrajzi társulat alföldi bizottsága Teleki Pál grófot, Teleki Géza gróf v. b. t. t. fiát, az ismert nevű ethnografust kérte fel arra, hogy kutassa föl és gyűjtse össze az Alföldre vonatkozó régi térképanyagot s Írja meg az Alföld kartográfiái történetét. A fiatal tudós most egy körlevélben fordul a szak férfiakhoz s a nagy közönséghez, hogy az anyaggyűjtésben segítségére legyenek. Nagy szolgálatot tenne bárki is, ha kevésbbé ismert gyűjteményekre, vagy egyes térképek létezésére fölhívná a szerkesztő figyelmét és segítenék őt e vázlatot Magyar- ország kartográfiájának biztos vonásokkal megrajzolt nagy képévé kifejleszteni. Halálozások. Lesújtó csapás érte Csordás József vasúti állomásfőnököt. Neje szül. Ko- vásznai Becsek Ilonka f. hó 16-án, életének 35. évében hosszú, kínos szenvedés után jobblétre szenderült. Szerető férje mindent elkövetett, hogy megmentse az életnek, de hiába volt az önfeláldozó ápolás, gyönge szervezete nem birt a gyilkoló kórral megküzdeni. Korai halálának hire városszerte igaz részvétet fakasztott. Halálát porig sújtott férje s két kis gyermeke siratja. A boldogultat f. hó 18 án helyezték örök nyugalomra a részvét impozáns megnyilatkozása mellett. A család a következő gyászjelentést adta ki: ». . .. Most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket és örülni fog a ti szivetek és senki el nem veszi tőletek a ti örömeteket. Ján.16, 22.« Csordás József mint férje, Ilonka és Józsika árván maradt gyermekei az összes közeli és távoli rokonok nevében is mély fájdalommal tudatják, hogy a felejthetetlen hitves, gyermekeit rajongásig szerető édes anya, szeretett testvér és rokon: Csordás Józsefné kovásznai Becsek Ilonka f. hó 16-án délelőtt 91/* órakor, életének 35-ik, boldog házasságának 13-ik évében, kínos szenvedés után jobblétre szenderült. A kedves halott hült tetemeit folyó hó 18-án d. u. 2 órakor fogjuk a ref. vallás szerint a vasúti nagyállomáson levő gyászházból örök nyugalomra helyezni. Nagybánya, 1911. március 16. Áldás emlékén, béke poraira I — Mély gyász érte városunk egyik régi, tisztes családját. Özv. Iring Mihátyné szül. Kapitány Klára f. hó 13-án, életének 82. évében elhunyt. A megboldogult matrónát f. hó 16 án temették nagy részvét mellett. A család gyászjelentése igy hangzik: »Mert aki sokat tűrt és szenvedett, annak is van elégtétele, az örök nyugalom és az örök béke.« Alantirottak úgy a saját,, valamint az összes rokonok nevében is mély fájdalomtól fiák pedig kosarakat, törött bútordarabokat, vagy egy-egy táblát czipeltek, melyekről Tass felé piroslott a vérkorbácsoló mondat: Lakást a ki- uzsorázott népnek! Földönfutók voltak, kik tüntető sétára indultak, hogy a világ szeme elé tárják, hogy nem akad számukra egy fedél a paloták városában. Tass felismerte őket s elfordult az ablaktól. S amint tekintete a könyvállványra tévedt s megpillantotta rajta a Mester műveit, négy-öt nyelvű kiadásban, hirtelen egy szentségtörő gondolat villant át agyán, ügy érezte, hogy az a sok adat, az a sok tudás, az a sok világító gondolat, a természet törvényeinek az a bámulatos felismerése, az emberek, a társadalmak lényegének, fejlődésének ama helyes meglátása, melyeket egy fényes elme egy hosszú élet szakadatlan munkájában e könyvekben egybehalmozott, mind csak értéktelen czifraság, hogy a világ semmivel sem jobb, az emberek semmivel sem boldogabbak ezekkel, mint ezek nélkül, ügy tűnt fel előtte, hogy a Mester utolsó szavai nem egy agóniába esett, halódó ember összefüggéstelen szavai, hanem egy bölcs utolsó vallomása, az igazság beismerése, hogy a legmélyebb gondolat is semmi, haszontalan játékszer s hogy nincs az a gondolat, mely az emberiséget megváltaná, mely ne egy emberért, hanem az egész világért született volna. Maga is megrettent, hogy szentségtörést követ el, hogy el akarja rabolni egy halottól a dicsőséget. Félve nézett a Mester arczára, mint ha attól tartana, hogy megtudhatná, mit gondolt. A Mester azonban szelíden, nyugodtan pihent, mint egy gyermek, ki még nem gondolkozik. Tass sóhajtott, hirtelen felnyitotta az ajtót s megindult, ünnepélyes hangon jelentette a várakozóknak : — A Mester kiszenvedett.