Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1911-03-16 / 11. szám
1911. márczius 16. NAGYBÁNYA 3 Magyarországra nézve az első kötelesség mindenesetre a galicziai és bukovinai határ szigorú szemmeltaríása lesz, mivel a történeti tapasztalatok szerint a pestis hozzánk arról szokott betörni. De ez talán pestis nélkül is éppen oly hasznos rendszabály lenne, amilyen lehetne a közegészségügyi igazgatás gyeplőinek szorosra fogása. Keneűi Géza. Társadalmi problémák. Budapest, márcz. lö. Magyarország népe a sok gáncs ellenére mégis csak halad halad, lassan és vontatottan, de mégis fejlődik a kultúrája, a gondolkodás- mód, az eszmekor. És pedig nem az európai államok maradi példája vonzza, hanem a gyár- kéményes munka országa: Amerika. Eltekintve attól, hogy a fonográf irtózatos divatjával Amerika teljesen meghódította Magyarországot és eltekintve attól, hogy Magyarország koldus és dolgozni vágyó-tudó népe odamenekül, ha a dús magyar föld megtagadja tőle a megélhetést : mindezektől eltekintve, sajnálattal mutatja közállapotaink nyomorúságát, hogy egy keszthelyi vendéglős, megelőzve Európa minden áliamát, egyenesen Amerika közepébe ugrott be a Joghallgatók Segítő Egyesületének küldött hirdetésével, melyben tudatja, hogy a nyári évadra vendéglőjében pinczéri szolgálatra csak éreítségezett, indexes jogászokat óhajt alkalmazni 200 K havi fizetéssel. Ez a díjazás mindenesetre fog egy pár emberre találni, mint ahogyan már talált is, bár az eszme idegen, sőt tipikusan és kirívóan amerikai. Egyik nagy napilap egyszer nem régiben felsorolta, hogy mi mindennel foglalkoznak New-Yorkban az egyetemi hallgatók, hogy azt a pár esztendőt az egyetemen valahogyan nagy keservesen letöltsék és diplomához, megélhetéshez jussanak. Ez az eszme, ha kissé excentrikusnak látszik is, van benne valami jóleső és megható. Egyrészt, hogy akad már olyan is, aki megszorult intelligenseknek« munkát ajánl s viszont az is, hogy ezek a megszorult, kutyabőrre váró urak nem rúgják el dzsentri gőggel a munkát kínáló alkalmat, sőt örvendenek neki, mert az utána következő iskolaév pár hónapját kevesebb gonddal élhetik át. Ma még különös ez s talán ők maguk is szégyenkezni fognak miatta, de azt hiszem, hogy ez is ugyanoly motívumokkal kezdődik, mint a lányoknak, nőknek üzletben, hivatalokbani alkalmazása. És talán ép oly rohamosan fog ter— Gyűlölöm ezt az ablakot — mondta a fiatalabbik, a hevesebbik — mert torzítva mutatja az embereket. Nem nézek ki többé rajta. — Nem is érdemes — dünnyögte a másik kettő. És nem is néztek ki sokáig, egész tavaszig. Tavaszszal, egy olyan kora tavaszi napon, mikor először örvendünk, hogy vége a sok fagyoskodásnak és lessük, hogy a körutak fáin mikor pattannak ki az első rügyek s mint nőnek, fakadnak lassan világoszöld, egészséges levelekké, egy ilyen napon már nem bírták tovább. Megszegték a fogadásukat s szomjas, kutató, mosolygó szemekkel nézték az arra siető, tolongó, jókedvű sokaságot. Épen háromnegyed háromra járt az idő. — Jobbra nézzetek — mondta egyszerre izgatottan. Kíváncsian néztek arra. Egy fiatal leány jött arra. Apró, fürge léptekkel sietett. Kényes kez- tyüs kezével ügyesen, discréteu fogta össze a ruháját. A ruhája pedig abból a jól ismert rózsaszín perkálszövetből készült, ami olyan jólesően ri ki a sok divatos, sujtásos, selyemmel, bársonynyal fölczifrázott ruha közül, mint az üvegházi kimondhatatlan nevű s szinü virágok közt a búzavirág. Fekete, bársonyos nézésű szeméi a földre szegezte szigorúan, komolyan. — Bájos, elragadó s milyen tisztességes — mondta a lelkesedésre hajló fiatalabbik ember, a másik kettő pedig komolyan és szakértelemmel bólintott hozzá. — Csak el ne késsen — mondta még az egyik s aggódva nézett a ketyegő órára. Es aggódtak érte mindhárman, mert már két perczczel elmúlt háromnegyed három ,.. jedni ez a munkarendszer, mint ahogy ma már nagyon sok iroda kizárólag nőkkel dolgoztat. És ez fogja tulajdonképen meghozni a munka diadalát, mikor intelligens és tanult és nem műveletlen emberek fogják meg a munka végit. Ennek aztán természetes következménye lesz, mint Amerikában látjuk: a találmányok és a művészi munka tökéletessé válása. Magyarországon még nem tudják felfogni a különbséget egy felvilágosult, müveit, kitanult ember és egy iskolázatlan, faragatlan, absolut műveletlen ember munkája közt. Abban igazuk van, hogy ehez a primitiv házi-kézi iparhoz nem foghat egy tanult ember, mert hiszen nem azért tanult 10—15 évig, hogy suszter-inas legyen belőle, de viszont nem gondolják meg azt sem, hogy ez a primitiv munka is művésziessé válhat, ha rhüvészileg képzett emberek formálják. És csodák ma már csak az ipar terén fordulhatnak elő. És minden nagy találmány, Blériot repülőgépjétől Marconi drótnélküli távírójáig, mindennek tulajdonképen csak ipari czélja van . . . Nem a háború okából találta föl Blériot a monoplánt, hanem, hogy megkönnyítse a közlekedést. Egyszóval Magyarországon történt egy do- . log, mely első pillantásra komikusnak tűnik, ! holott komoly, igen komoly előjele ez iparunk gyökeres átváltozásának, mert ahhoz igazán nem ; kell prófétai szem, hogy lássuk, hogy a közel jövőben igen-igen sok követőre fog találni a keszthelyi vendéglős kereskedelmi és ipari világunkban és hogy ennek meg lesz a természetes következménye, az is bizonyos . . . 1 F. B. F. | f Dr. Kádár Ambrus. | * I Márczius 15. A szatmári egyházmegyét egymásután érik a legsúlyosabb csapások. Csak nem régiben te- I mették el egyik kiváló papját, Irinyi Tamást, most I a székeskáptalan nagyérdemű s lelke nemességéért köztiszteletnek örvendő tagja, dr. Kádár Ambrus kanonok, szentszéki helyettes elnök költözött el az élők sorából. E haláleset bennünket, nagybányaiakat kétszeresen érint, mivel a boldogult főpapban dr. Kádár Antal bányakerületi főorvos édes testvérét gyászolja. Dr. Kádár Ambrus már régóta betegeskedett, de súlyos idegbaja daczára, még három-négy héttel is ezelőtt, a rendkívüli hidegekben minden reggel gyalog ment lakásáról a székesegyházba, részint szentmisét mondani, részint ájtatosságait végezni. Az orvosok minden intelme hiábavaló volt, a főpap nem tudott meglenni a maga elé szabott kötelességek szigorú teljesítése nélkül. Egy reggeli ájtatossága után erősen meghűlt, influenzát kapott és ez ágyba döntötte február 22-én. Az influenzából tüdőgyuladás fejlődött, amely aztán gyorsan megőrölte különben is gyenge, törékeny szervezetét. Az elmúlt héten szerdán este már olyan rosszul volt, hogy másodízben vette fel a haldoklók szentségeit, bár öntudata nem hagyta el egy pillanatra sem. Azzal az Istenben vetett erős bizodalommal és szelíd megnyugvással, amely őt egész életében jellemezte, éjfél után egy pár óra körül csendesen elszenderült, úgyszólván szenvedés nélkül adta vissza nemes lelkét Teremtőjének. Amily egyszerű volt a megboldogult főpap élete, olyan egyszerűséggel ment végbe temetése is. ö maga akarta igy, hogy ezzel is több jusson az emberbaráti és egyházi czéloknak, amelyeknek pártolása nemes szivét egészen betöltötte. Koporsója fölött alig diszlett nehány virágszál, a koszorúk erdeje is hiányzott, de annál nagyobb számmal sorakoztak ravatala körül tisztelői, hogy kikisérve őt utolsó útjára, külsőleg is lerójják iránta a hála adóját, amellyel a szatmári katho- likus társadalom tartozik neki. A temetési szertartást, amely szombaton délelőtt 9 órakor kezdődött, Hehelein Károly pápai prelátus kanonok végezte nagy papi segédlettel. A Rákóczi-utczai gyászházban megjelentek a családtagokon kívül a városi törvényhatóság főbb tisztviselői, a kir. törvényszék bírói karából számosán, a kuUurintézetek vezetői, a kir. kath. főgimnázium, a kir. kath. tanitóképző intézet növendékei tanáraik vezetése alatt, az irgalmas nővérek, a Jézustársasági atyák, az irgalraasrendi barátok, a cs. és kir. és a m. kir. honvédtisztikar stb., ezenkívül nagyszámú gyászolóközönség, úgy, hogy a halottasház udvara alig bírta befogadni a megjelenteket. A növendékpapság megható gyászéneke után a koporsót feltették a négyesfogatu gyász- hintóra, amelyre az egyetlen koszorút az elhunyt főpap testvérei tették. Folytonos harangzúgás között a gyászmenet ezután végighaladt a Hám János-utczán a Deáktérre, hol a székesegyház ellőtt megállva, a növendékpapok bevitték a koporsót a templomba és a főoltárral szemben fölállított ravatalra helyezték. A templomban Hehelein Károly kanonok tartotta nagy segédlettel a gyászmisét, mely után a koporsót újból beszentelte. A kispapság gyászéneke között újból megindult aztán a menet a Széchenyi-utczán át a temetőbe, ahol a kápolna közelében helyezték örök nyugalomra a nagy- szivü főpapot, akinek emlékézete mindenkor áldott marad. Dr. Kádár Ambrus 1845. február 25-én született Aknasugaton és 1872-ben lett áldozópap. Azután a bécsi Augusztineumba került, majd visszatérve az egyházmegyei iktató és ssertartó hivatalát töltötte be. Gyors egymásutánban lett szentszéki jegyző és püspöki titkár, tiszteletbeli kanonok, zsinati vizsgáló, püspöki irodaigazgaló, mesterkanonok, bényi ez. prépost, éneklő kanonok, püspöki helynök, a zsinati vizsgálóbizottság elnöke, olvasó kanonok, pápai prelátus és a Vigilántia bizottság tagja. Nemcsak egyházi, de világi körökben is nagy tekintélynek, becsülésnek örvendett dr. Kádár Ambrus páratlan szivjósága és a szegények iránti bőkezűsége miatt. Még életében minden jövedelmét alapítványokra és szegény felebarátai támogatására költötte, ő maga szerényen, szinte aszkéta módjára élt. Végrendeletében is, mint értesülünk, vagyona legnagyobb részét és 24.000 korona készpénzét jótékony intézeteknek hagyományozta. Bútorait a szeminárium, vagyont érő könyvtárát pedig a székeskáptalan örökli. Az elhunyt testvérei a következő gyászjelentést adták ki: Alulírottak a maguk és nagy rokonságuk nevében lelkűknek nagy fájdalmával jelentik, hogy forrón szerető testvérük és rokonuk, méltóságos és főtisztelendő borosjenői dr. Kádár Ambrus pápai prelátus, püspöki helynök, olvasó kanonok, a bold. Szűzről nevezett bényi c. prépost, a zsinathelyettesi és a középiskolai hittantanárokat vizsgáló bizottság elnöke, a szent István-társulat irodalmi osztályának és az Aquinói szent Tamás-társaságnak tagja, a hittudományok bekebelezett doktora, hosszú, kínos és szent türelemmel viselt betegség és a szentségek többszöri buzgóságos felvétele után f. hó 9-én, hajnali 1 órakor Isten és emberek előtt olyan kedves és példás életének 67 évében, Isten szive szerinti papságának 39 évében megtért a jó Istenhez, akit olyan buzgón szolgált s akinek üdvözítő látása után utolsó szenvedéseiben olyan forrón epedett. Üdvözült testvérünket folyó hó 11-én V2 9 órakor temetjük a Rákóczi-utcai kanonoki házból, onnan a székesegyházba visszük, ahonnan az ünnepélyes Requiem után a hidontuli temetőben tesszük örök nyugalomra. Szatmárnémeti, 1911. március 9-én. Az örök világosság fényeskedjék neki! Ágnes és Antal a boldogult- nak testvérei. HÍREK. Márczius 15. Személyi hir. Révész János ev. lelkész az ev. uj templom ügyében Budapestre utazott, honnan holnap érkezik vissza. Áthelyezett óvónő. A közoktatásügyi miniszter Kandó Katalin borbándi óvónőt a nagybányai állami óvódéhoz helyezte át. Áthelyezés. Őfelsége a király Rusz János nagybányai kir. járásbirónak a pécsi kir. járásbírósághoz való áthelyezését megengedte. A szimpatikus járásbiró távozását őszintén sajnáljuk. Eljegyzés. Szalasi és losonczi Losonczy Gyula szinérváraljai földbirtokos eljegyezte dr. Konrád Jenő miniszteri tanácsos, igazgató főorvos leányát: Jölánhát. Dr. Róth törvényszéki elnök betegsége. Több vármegyei lap megírta, hogy dr. Róth Ferencz, a szatmári kir. törvényszék népszerű elnöke súlyos betegen fekszik Nagykárolyban. Mint most
