Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1911-03-09 / 10. szám

1911. márczius 10. NAGYBÁNYA 7 mosdanak. A város másik részében vannak a régi sultánok mausoleumai. így a többi közt a rigómezei ütközetben elesett I. Murad mauzo- leumja. A kupolája nyitott, mert ő úgy kívánta, hogy az ég harmatja nedvesítse az ő sírját. Dél volt, mikor a szép fekvésű hotelbe értünk hol az udvaron volt terítve. A francia menü igen jól volt elkészítve, a borok kitűnőek. Ebéd után a bazárokba mentünk, hol selyem czikkekbeu még szebbet lehetett kapni, mint Smyrnában. Az utazástól, a nagy melegtől bágyadtan éreztünk vissza Mudaniába. Már messziről lát­tuk, hogy a tenger erősen fodrozódik, haragos zöld tajtékot hány és erősen zajlik. Összecsaptuk a kezünket és egymástól kérdeztük: mi lesz? hogy lesz? A Constantinápolyban vízbe esett család kétségbeeső vergődése még élénk emlékezetünk­ben volt. Mindnyájunk bátorsága oda lett. És ez nem volt elég. A matrózok látva a helyzetet, kijelentették, hogy ily körülmények között nem hajlandók a kialkudott bér mellett az utasokat bebárkáztatni. Hiába volt minden kapaczitálás, kijelentet­ték, hogy személyenként 10 frankot kérnek. A nap leáldozóban, egyre jobban sötétedik, de a matrózok engesztelhetetlenek, rendőr sehol sincs, hogy azokkal őket az alku megtartására szorítani lehetne mint Riminiben, hol a rend­őrök felvont szuronynyal a bárkába szálltak. Ily körülmények között látva, hogy még veszedelmesebb lehet az expeditió, ha késünk, a matróznak egy aranyat adva, beszálltunk a bárkába. Utánunk a többi is betódult. És megkez­dődött a habok feletti táncz. Mindnyájan lekuporodtunk, hogy a suly- elosztás a bárka fenekére jusson. Nem láttunk a tengerből semmit, de érez­tük haragját. Egy hullám felemelt egészen a tarajára, hogy utána egy mély örvénybe zúdítson, melybe a következő hullám eltemetni készül. Nem te­metett, csak sisteregve lespriczczelt mindnyá­junkat. A matrózok egyre ordítottak, ami egy csep­pet se volt alkalmas a mi félelmünk csillapítá­sára. És ez a halálos tortúra egy félóránál to­vább tartott, mig a hajónkat elérhettük. Itt kezdődött el még az igazi haddelhadd. A hajóhoz nem lehetett közeledni, mert az oldal bordáin megtörő hullám eltemetéssel fenyegetett, csak egyes pillanatokban fogtak ki egy-egy áléit utast a lépcsőn álló matrózok s vitték fel ölben őket, kiken akkorára már teljes mértékben ki­tört a tengeri betegség. A nők legtöbbje nem mutatkozott a va­csoránál, akik megjelentek, enni nem tudtak, mert a tengeri betegség hatalma alatt állottak. A megjelentek egészen rémmeséket tudtak beszélni a kiállott félelemről s akik a csolnak fenekén meglapultak, azok voltak a leghango­sabbak hőstetteik elbeszélésénél. Szóval közel voltunk Ábrahám kebeléhez. Kikerülve igy Scilla és Charibdist, szent fogadást tettünk, hogy Mudaniába többé nem megyünk, még ha nagy Muftivá is akarnának minket tenni. Minket többet nem lát. Most pedig búcsút veszek a tisztelt szer­kesztő úrtól, valamint a nyájas olvasótól is. El­nézést kérek, ha netalán leírásom sok helyütt száraz, vagy hosszadalmas volt. Én csak mulat­hatni óhajtottam, egyéb ambiczióm nem volt s ha ez sikerült, akkor boldog vagyok Legköze­lebb, ha Isten megsegít, megírom, milyen a husvét Sevillában, a gesztenyék hazájában. (Vége.) IRODALOM. Révész János imakönyve. Révész János ev. lelkész, szerkesztő kolle­gánk abból az alkalomból, hogy elérte papi mű ködésének 25. évfordulóját, meglepetésszerüleg egy újabb, igen értékes munkával ajándékozta meg az ev. egyházat, melynek immár országos nevű írója lett. Révész, amint azt mindnyájan tudjuk, a leg­fáradhatatlanabb emberek közé tartozik. Tevé­keny részt vesz közéletünkben, az elsők között van minden kulturális, társadalmi mozgalomban s amellett, hogy az ev. egyháznak mintaszerű vezetője, ráér arra is, hogy egyre szaporítsa iro­dalmi műveinek a köteteit. Mert bizony már kö­tetekre rúgnak az ő irodalmi alkotásai, melyek­ből, úgy találomra, kiemeljük a következőket: 1. Emlékkönyv. 2. Az 1790/1. törvényczikk. 3. A nagybányai iskola története. 4. A nagybányai egyház története. 5. Ilyen az élet. 6. Szatmár- vármegye naptára I. 7. Szatmárvármegye nap­tára II. 8. A keresztre feszitett Jézus hét szó­zata. (Böjti beszédek) 9. Egyház és haza. 10. Nagybánya és Vidéke 20 kötet. 11. Igehirdető (szerkeszti Soltész Elemérrel.) 6 kötet. E munkákhoz járul most legújabb jubiláris műve: Köznapi imák. Révész János irodalmi működése azonban a felsorolt müvekkel korántsem merült ki. Szá­mos más egyházi és világi műve jelent meg a szaklapokban, füzetekben, világi lapokban. Ilye­nek a Kölcsey-beszéde, a nagybányai torony felavató imája, a Kossuth 90 éves születése nap­ján Tállyán mondott beszéde stb. stb. A Köznapi imák szerfölött díszes, vaskos kötete, amily nagy meglepetést keltett, épen olyan nagy, országos érdeklődésre tarthat számot. A kötet szerfölött nagy terjedelmű anyagot ölel fel. Ilyen terjedelmes, hasonló munka ezideig még nem jelent meg. Révész Dávid zsoltárai alapján irta meg 20 teljes nyomtatott ivre terjedő imáit s mint gya­korlati lelkész úgy szerkesztette meg könyvét, hogy minden ima két oldalt foglal el. Ennek a praktikus előnye az, hogy a lelkésznek, aki e könyvet használja, nem kell fordítania, ami sok­szor zavarokra adna alkalmat. Igen értékes része a műnek a tizenkét bib­liai áldás is, ami eddig sehol sem jelent meg igy összegyűjtve. Különösen dicséretre méltó Révész köny­vében az a keresztény irány, mely minden po­lemikus megjegyzést kerül, úgy, hogy az imákat bátran elmondhatja akárki, aki Jézus hívei közé tartozik. Nem hagyhatjuk emlités nélkül azt a törzs­gyökeres, zamatos magyar nyelvet, melylyel az imák ékeskednek. Ez az imakönyv irodalmi te­kintetekből is oázisa minden magyar szívnek most, midőn nap-nap után kerékbe tördelik a magyar nyelvet. A könyv nyomása Nánásy nyomdájának válik becsületére. Olyan szép nagy betűkkel van nyomva, hogy az öregebb hívők szemüveg nél­kül is olvashatják. A díszes kötés Dávidliázy Kálmán debreczeni czéget dicséri, aki Révész könyvéhez külön stilizált fedelet. Ára a műnek díszes kötésben 6 K; meg­rendelhető a szerzőnél. Az ev. egyházban eddig is megjelentek szór­ványosan 2—3 hétre szóló hétköznapi imák, de külön hétköznapi imakönyve a magyar ev. egy­háznak eddig nem volt. Révész János teljesen úttörő munkát végzett s méltó emléket állított lelkészkedésének 25 éves jubileumára. Sorainkat e könyvről írott, Soltész Elemér szavaival végezzük: A nagybányai lutheránus egyház pedip egy kicsit büszke lehet a papjára. Sőt — legyünk bőkezűek — egész Nagybánya városa bátran megengedheti magának ezt a szel­lemi fényűzést! A Magyar Figyelő most megjelent 5. száma első czikkének Mezei Ernő, az érdemes régi publiczistának egy tanulmányát közli, amely az uj állam építők czimén erős, nagy, szenvedélyes szavakkal ismerteti és bírálja a magyar szabad­kőművesség azon áramlatát, amelyek destruktiv és nemzetellenes tendencziákat képviselnek, szemben a szabadkőmivesség igazán humánus és progresszív lényegével. Gróf Tisza István »Andrássy Gyula a művészetről« czimen irt ta­nulmányt, amelyben Andrássy Gyula gróf mű­vészeti felfogásával szolidárisnak vallja magát és kimutatja, hogy mindkettőjük felfogása egy­formán szemben áll az uj irány szertelenségei­vel és számításaival. A leánykereskedés ellen ezúttal özvegy Báthory Nándorné közöl meg­döbbentő adatokat a szerencsétlen hungárákról és jelöli meg azokat az eszközöket, amelyek a szégyenletes állapoton változtatni tudnának. Lövik Károly novellát irt a számban, amely­ben a stylusnak ismert művészetét sajátsá­gosán érdekes színezettel mutatja be újból; Lósy József: A bükk kisded ősemberéről ter­mészettudományi tanulmányt irt. »Levelek Ma­gyarországból« czimen a szerkesztőség uj ro­vatot nyitott, amelyben az ország különböző vidéki czentrumaiból az ottani politikai, társa­dalmi, gazdasági állapotokról közöl értesítése­ket. Az első ilyfajta levél e számban jelenik meg és Debreczenből van keltezve. Igen gazdag a szám színházi része, amelyben mindenek előtt Csajtay Ferencznek tanulmányát találjuk az Operaház válságáról. Ambrus Zoltán pedig a Pornográfia és színházak czimén bonczkés alá veszi azon jelenségeket, amelyek a pornográfia burkolt fajtáit mind gyakrabban színpadra vi­szik. Színházi krónika és gazdag feljegyzések rovata egészíti ki a Magyar Figyelő ez 5. szá­mának tartalmát, mely méltóan sorakozik az eddig megjelent négy szám eszmei és tartalmi gazdagságához. A Magyar Figyelő előfizetési ára negyedévre 6 korona. Kiadóhivatal Buda­pest, VI. Andrássy-ut 10. HIVATALOS RÉSZ. 1090—1911. sz. Árlejtési hirdetmény. Nagybánya város f. évi 600—16 kzgv. szám alatt elhatározta, hogy az uj országos vásárteret, az Agyagos-utcza végén és a köztemető közötti téren ren­dezi be és ezen munkálatokra, mely 1. a földterület elegyengetése, utak és árkok létesítéséből; 2. vásártér berendezés és korlátok­kal való ellátásából; 3. vásártéri iroda, állategészségügyi és vásárvámszedési irodák létesítésé­ből és 4. a szükséges hidak készítéséből áll, f. évi mározius hó 13-án délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében nyil­vános árlejtést hirdet. Tehát felhivatnak mindazon vállal­kozók, kik ezen munkálatokat akár külön- külön, akár együttesen elvállalni óhajtják, 5 % biztosítási összeg letevése mellett ajánlatukat adják be, mert utóajánlat figyelembe vétetni nem fog. Az ajánlat lehet Írásbeli zárt, avagy, szóbeli ajánlat is. Az építési feltételek, illetve a rész­letes munkálatok kimutatása a városi iktatóhivatalban megtekinthetők és a vál­lalkozók a bővebb felvilágosítást a v. h. mérnöktől nverhetik. J A költségvetési űrlapok darabonként 2 koronáért kaphatók. Nagybánya, 1911. február hó 26-án. Dr. Makray Mihály s. k. polgármester. Bérbe kiadó a Szombat-u. 4. sz. a. lakóház és kert, három szoba, zárt üveges ve­randa, konyha, kamara, pincze, fáskamara, kü­lön fásszin. Villanyvilá­gítás, jó kút, csatorna. Értekezhetni Gyön- gyössy Gyulánál, czukrászda. _ ~~

Next

/
Thumbnails
Contents