Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)
1910-10-06 / 40. szám
1910. október 6. NAGYBÁNYA 3 ban nem is annyira a hirdetés, mint inkább más szempontok lebegtek azon tiz- tizenkét jónevü kereskedő és iparos előtt, akik ez ajánlatot tették. A legfőbb szempont az okkupáczió volt. A vasfüggöny okkupácziója. Hogy arra a mai agyonrek- lamirozott világban oly hirdetések ne kerülhessenek semmi pénzért, melyek nemcsak a nagybányai kereskedelemnek s iparnak, de a városnak sem válnak nagy dicsőségére. De azért a hirdetési jogot az ajánlattevők korántsem akarták privilégi- j ummá tenni. Befogadták volna maguk közé nyereség hajhászása vagy keresése nélkül bármely társukat, akiknek hirdetése tisztes s a megengedett határokat ál nem lépi. Dehát valljuk be, hogy mi, midőn az ajánlatot elvetettük a bérleti ár kicsinysége miatt s nyilvános árverést rendeltünk el, e fölötte fontos szempontokat teljesen szem elől tévesztettük. Sőt, nagyzási mániába és igen súlyos következetlenségbe estünk. Legalább is azt gondoltuk, hogy a nemzeti szinház vasfüggönyéről van szó, melyet minden este ezer ember betüzget unalmában, mivel szomszédokként teljesen idegenek kerülnek egymás mellé. Elhisszük, sőt konczedáljuk is. hogy a nyilvános árverésen talán pár koronával nagyobb bérleti összeget fogunk elérni, de vájjon fölér e pár korona azzal a kárral, amit esetleg egy nyerészkedő konzorczium fog a tisztes kereskedelemnek okozni? E sorainkhoz még hozzátettük azt. is, hogy a képviselőtestület e határoza nak meghozatalánál sulvos következetlenségbe is esett, mert mig a helyi lapoktól szívesen elfogadja az ingyen hirdetések közlését, sőt az ingyenhirdetések leadásáért egy darab húsz koronás aranyat fogad eí, addig az utczákon felálli- j tandó hirdetési táblákon, vagy a színházi j vasfüggönyön közzéteendő hirdetések árát jól megfizetteti. E sorainkból látható, j hogy a mi toliunkat a legnagyobb objektivitás vezette. A hozott határozatot a képviselőtestület egyetemének tudtuk be s még attól is tartózkodtunk, hogy valakit, aki a hirdetési jog odaadása ellen foglalt állást, megnevezzünk s ezzel az ügy ódiumát egyesek vagy bárki előtt is az ő személyükre hárítsuk. A hirdetési ügyben elfoglalt álláspontunk vagy felfogásunk lehet helyes vagy nem helyes. E felfogásunkat objektiv alapon bírálni, azt rosszalni vagy gáncsolni mindenkinek joga van s azt mi senkitől, annál kevésbbé egy nyilvános orgánumtól rossz néven nem vehetjük. De ennek a rosszalásnak vagy gáncsolásnak tisztességes érvelés legyen az alapja, ne pedig a merő gyanúsítás vagy a legcsunyább inszinuáczió. Ilyen csúnya inszinuáczióval illett bennünket dr. Ajtai Nagy Gábor, a Nagybányai Hírlap szerkesztője, midőn a mi sorainkkal foglalkozva a következőket írja: Egyéni felfogás dolga, de megmagyarázható. hogy a város főjegyzője »tiz-tizen- két jónevü kereskedő és iparos« meghiúsult, bár látszatra megdönthetetlen indokokkal utólag igazolt (— a kérvényezők beadványukban absolute semmiféle indokot fel nem hozlak, mely kézzel foghatóan olcsó ajánlatukat acceptábilissé tehette volna —) vállalkozását, mintlapszerkesztő saját kicsiny czéljai érdekében ügyesen felhasználja, j mert hisz a közgyűlés előtt való nap ő maga hívta fel figyelmemet az ajánlat olcsóságára: ám a köz szempontjából súlyos jelenségnek kell tartanom, hogy a város előkelő kereskedői és iparosai a saját érdekeiket palam et publice előbbre valónak hirdetik, mint a város gazdasági érdekeit. E szerfölött homályosan csörgedező soroknak pedig az az értelme, hogy én a közgyűlés előtti napon fölhívtam dr. Ajtai Nagy Gábor becses figyelmét a tiz-tizen- két jónevü kereskedő "ajánlatának olcsóságára, vagyis arra sugalmaztam dr. Ajtai Nagy Gábort, hogy ez olcsó ajánlat elfogadását hiúsítsa meg a közgyűlésen. Amikor pedig dr. Nagy Gábor kötélnek állott s szavazást provokált, én nem szavaztam vele, sőt az egész ügyet, mint mint lapszerkesztő a saját kicsiny czél- jaim érdekében ügyesen felhasználtam. Ha ezek a vak gyűlöletből odadobott állítások igazak volnának, valóban méltóak volnánk a legnagyobb elitélésre. De nem igazak. Én a vasfüggöny hirdetési ügyéről dr. Ajtai Nagy Gáborral soha egyetlen egy szót se váltottam. Igenis fültanuja voltam annak, midőn dr. Ajtai Nagy Gábor Révész János szerkesztőtársammal a városi hirdetések ügyével kapcsolatban a kereskedők ajánlatának olcsóságáról nehány szót váltott, de a szóváltásban részt nem vettem, sőt azt is határozottan állítom, hogy Révész János sem animálta dr. Ajtai Nagy Gábort a fölszólalásra. Révész János minden animálás nélkül s a nélkül, hogy a más háta mögé akarna bújni, helyt állott magáért a közgyűlésen. Ez állításaim igazolására tanuul hívom Révész János szerkesztőtársamat, aki kérdéseimre kijelentette, hogy ő egyáltalán nem emlékszik arra, hogy a vasfüggöny hirdetési ügyében dr. Ajtai Nagy Gáborral szót is váltottam volna vagy pláne őt a közgyűlésen való felszólalásra kértem volna. Már pedig ha dr. Ajtai Nagy Gábor állításai igazak volnának, akkor azokra Révész Jánosnak okvetlen emlékeznie kellene. Ezt a csúnya iszinuácziót én a magam részéről a leghatározottabban visszautasítom s az igazság érdekében elvárom, hogy rektifikálja, mert amig most tévedésének vagy rossz memóriájának tudom be, a rektifikálás elmaradásának esetén kénytelen volnék azt a czéltuda- tos gyanúsítás és ferdítés számlájára írni, ami pedig nagyon is a kollegiálitás rovására esnék. Nagybánya, 1910. ok- ber hó 5. Kgly Mihály. Nyilatkozat. A Nagybányai Hírlap legutóbbi számában dr. Ajtai Nagy Gábor felelős szerkesztő foglalkozva a színházi vasfüggöny hirdetési ügyével, a kővetkezőket írja: Valljuk meg őszintén, hogy sokkal nagyobb mértékben óhajtjuk a város, mint jogi személy gazdasági, sőt erkölcsi javait is különösen anyagi érvényesülésünk szempontjából igénybe vennt, mint a mennyit e javakból egyénileg készek és képesek vagyunk a városnak juttatni plane, mint amennyit valósággal szolgáltatunk is! . . . Ám a köz szempontjából súlyos jelenségnek kell tartanom, hogy a város előkelő kereskedői és iparosai a saját érdekeiket palam eí publice előbbre valónak hirdetik, mint a város gazdasági érdekeit. Nyilvánvaló ezen sorokból, hogy Ajtai Nagy Gábor ur bennünket a színházi vasfüggöny bérletére beadott ajánlat aláíróit gyanúsít meg azzal, hogy a magunk saját érdekeit előbbre valónak tartjuk és hirdetjük a város érdekénél s mi a város anyagi és erkölcsi javait érvényesülésünk szempontjából sokkal nagyobb mértékben óhajtjuk igénybe venni, mint amennyit e javakból egyénileg készek és képesek volnánk a városnak juttatni. Ahány szó, annyi súlyos pőrölyütés a mi tisztességünkön. Aki ismeri a nagybányai számottevő polgárság tisztes szándékait; aki tudja, hogy egyikünk-másikunk a város érdekeinek, a közügyek s a társadalmi intézmények szolgálatában a legteljesebb önzetlenséggel, sokszor üzleti ügyeink elhanyagolásával mennyi időt, fáradságot s ha kellett anyagiakat is áldoztunk és áldozunk, az nem fog bennünket ilyen arczpiritó vádakkal illetni. Ellene mond e vádaknak tisztes múltúnk s azt ilyen ötlegszerüen odavetett gyanúsításokkal beszennyezni senki részéről meg nem engedjük. Mi ajánlatot tettünk a színházi vasfüggöny bérletére. Éhez nekünk is, mint bárki másnak jogunk volt. A bérleti árt is jogunk volt felajánlani s mi annyit ajánlottunk, mint ameny- nyit az nekünk megér. Lehet, hogy másnak többet fog érni, de nekünk nem! A képviselő- testületnek is joga volt ajánlatunkat vagy elfogadni vagy elvetni. Nem fogadta el. Ezzel a dolog rendben volt s az ügy a mi részünkről lekerült a napirendről. De ehez az ajánlathoz olyan magyarázatokat fűzni, mint aminőket dr. Ajtai Nagy Gábor ur egy csomó tisztes kereskedővel és iparossal szemben megengedett magának, nemcsak nem illik, de nem is szabad s az ily eljárás és gyanúsítás ellen a leghatározottabban tiltakoznunk sazt visszautasítanunk kell. Nagybánya, 1910. október 5. Ajánlattevő társaink nevében is: Glavitzky Károly. Kupús Mihály. Jancsovits József. HÍREK. Október 5. Kolera és humor. — Pillanatnyi felvétel. — Csütörtökön éjjel oda robogott egy úriember a budapesti főkapitányság Zrinyi-ulczai palotája elé. A fiakkerből és képéből kikelve, megszólította a rendőrt: — Hol lehet följelentést tenni ? A rendőr az inspekciós szobába igazította, ahol Orz György kapitány és Szentkirályi fogalmazó tartózkodott. A késői látogató, aki jó- állásu magánhivatalnok, elmondta, hogy ellopták az aranyóráját és lánczát. —3 Hol ? — Az Islván-uti Tigris-szállóban. — Ki? — Egy nő. Ide most a fölvett tényállás helyére diszkrét pontokat teszünk . .. Egy órával később a detektívek már a főkapitányságra kisérték tovaj leányt, Horváth Rózsit. Vallott, mint a karikacsapás, az óra is megkerült, a láncz is és a magántisztviselő most már megnyugodva, boldogan hazahajtatott a — feleségéhez és gyermekeihez. A leányt tegnap délben áíküldölték az ügyészség fogházába. Mindennapos történet ez a kikapós férjekről és a tolvaj-leányokról s följegyzésre sem lenne érdemes, ha a véletlen nem fejelte volna meg a históriát. * Ay történt ugyanis, hogy az ügyészségen Horváth Rózsi hirtelen megbetegedett másnap délután, erősen koleragyanus tünetek között. Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz. Minden tablettán rajta van e két szó: Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak. Ki ne tudná, hogy utólérhetetlenül legjobb hashajtó a világhírű Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz. Minden tablettán rajta van e két szó: Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak.
