Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)
1910-08-18 / 33. szám
2 1910. augusztus 18. gazdának fáradsága kárba vész. Birtoka egyáltalán mit sem jövedelmez. Engedje tehát meg tekintetes Szerkesztő ur, hogy becses lapjában e kérdést megvilágítsam, a gazdáknak pedig megszivlelésre méltó szerény útbaigazítással szolgáljak. Nemcsak én, hanem több tekintélyes gazda már több Ízben ama nézetünknek adtunk kifejezést, hogy Nagybányán egyáltalán nem érdemes szőllőtelepitéssel és miveléssel foglalkozni. A hosszú éveken keresztül a szőllőbe fektetett munkabér sem térülvén meg, nagyon természetes, ily mivelési ágat minden sikerre való kilátás nélkül továbbra is fenntartani nagy megkárosításunkkal jár. Az ollványszőllő évről-évre pusztul. Teljes helyrehozatala bármily nagy költség mellett is majdnem a lehetetlenségek köze tartozik, mert az egyszer kipusztult szőlló'tőkét ritkán lehet sikerrel pótolni. Az utánpótolt tőke lassan nő; szőllőnk tehát nem lesz egyenletes, hanem kezdve a termő vén szőllőtőkétől, a nagy lombozat miatt fejlődésében gátolt egy éves uj ültetésig, mindenféle nagyságban van benne képviselve, így nem kapunk soha egyenletes és állandó termést. Azonban valljuk meg őszintén azt is, hogy a mi éghajlatunk már nem alkalmas szőllő- termelésre. Legfeljebb a kényesebb természetű, de korai érésű csemegeszőllővel tehetnénk kísérletet. E téren is van szomorú tapasztalatom, mert az általam ültetett korai csemegeszőllő sem érik be minden évben. Termesztése nemcsak jövedelmet nem ad, hanem a mivelésre fordított költség is alig térül meg, úgy, hogy néha egy koronába is belekerül egy liter bor. Kérdés tehát: vájjon érdemes-e ilyen körülmények között a szőtlőtermelést erőszakolni s ha a szőllő- termelés felhagyására határozzuk el magunkat, mi módon értékesíthetjük a drága területet? Magam részéről a szőllőterületet apasztani igyekszem. A szőllőaljtól kezdve felfelé fokozatosan vágatom ki az árnyék miatt amúgy is terméketlen tőkéket s oda gyümölcsfát ültetek. A napos területen a tőkéket egyelőre nem bántom, hanem minden 5—6 m. távolságra két szőllő- tőke közé ültetek egy-egy baraczkfát, amelyet lehetőleg törpére nevelek s nyári — most folyó — metszéssel a fa kopaszodását meggátolni igyekszem. Az igy nevelt fáról a gyümölcsöt könnyebben lehet leszedni s a fa ápolása is könnyebben megy. A baraczkfaülteléstől számítva 2—3 év múlva minden 4 drb oltvány közepére azután ültetek egy éves csemetét, vagy elvetek 2-3 drb magot sott helyben alsó szem- zéssei beoltom. Ez eljárást 3 —4 évben ismétlem addig, mig területem 2VS—3 m. távolságra be vau ültetve, azért, mert a baraczkfa rövidéletü. A fajtákat úgy választom meg, hogy ezek érésben egymást kövessék és pedig Amsden, korai Alexander, Rivers koraija, Vezerle duránczi, La France, Ballet, Nagybánya diadala, Gyümölc-,- kertek királynéja, Elberta, Lord Palmerston. ; Ezeken kívül vannak még más értékes ujdonsá- I gok is, melyek kísérletezésre érdemeseknek lát- j szanak és pedig Vainqueur, ez állítólag legkorábbi, Sneed az Amsdennél 8 nappal korábban ; érik, Osceola julius vége felé, augusztus elején érik; Fleitas, Foster; a három utolsó amerikai eredetű, sárga husu, magvaváló. Az igy fokozatosan beültetett szőllőterületet rendes mivelésben tartom. Ennek következtében őszi baraczkfáim gyorsan megerősödnek s különösen a helyben szemzettek 2—3 év múlva már teremnek. A szőllő évről-évre jobban pusztul s mind nagyobb üres helyek maradnak, e hiányt nem pótolom, hanem szaporítom baraczkfáimat annyira, hogy mire a szőllő teljesen kipusztul, egész területem termő fákkal lesz beültetve, mely eljárással azután semmi veszlességem nincs. Sajnos, a nagybányai gazdák nem foglalkoznak eléggé baraczktermesztéssel s ha lehet is itt-ott több fát találni, vajmi ritka esetben van minőség és fajtára súly fektetve, már pedig kellő nagyságú, jóságu és minőségű baraczkot igen szép áron lehet állandóan értékesíteni, ha a kereskedőt gyümölcscsel folytonosan képesek leszünk ellátni. Egyenlő nagyságú gyümölcsöt megfelelő ritkítással, tetszetős külsejűt pedig gondozással — az okvetlen szükséges permetezéssel — lehet előállítani A baraczkfát gombák ellen rézgáliczoldattal, élősdiek ellen Thanaton v. Quassia oldattal permetezzük. Apró, gombáktól megtámadott fekete baraczkot alig lehet elhelyezni, mig a szép gyümölcsért néha horribilis árakat adnak. Ezért pedig érdemes fáradni. Baraczkfaülíetésre legalkalmasabb az ősz. üreg fákat soha ne ültessünk. A legmegfelelőbb alany maga az őszi baraczk, de kissé nyirkosabb talajba gömbölyű szilvacsemelére is szemezhetünk. Az általam megnevezett baraczkfajták oltványokban az állami és részben Szász János faiskolájában kaphatók, ahol szemző hajtások is beszerezhetők Ha azonban némely megnevezett faj ottan nem volna kapható, szemző galvakkal — mig készletem tart — készséggel szolgálok, lévén már itt a szemzés ideje. * Az általam megnevezett baraczkfajtákon kívül vannak még számtalan változatok finomabbnál finomabb zamattal, tetszetős kinézéssel, ezekből is lehet szaporítani; a tő azonban az, hogy a termesztés egyöntetű legyen, mert csak igy kaphatunk tömeget és hogy érésben egymást követő fajtákat és magvaválókat szaporítsunk, mert ezek nyersen való élvezésre keresettebbek, ennélfogva értékesebbek. Az emlilelt ba- raczkok közül Lord Palmerston befőzési czé- lokra szolgál, mert szép nagy-, fehér husu ;és a duránczi. Ezekben volt szerencsém kipusztult, vagy pusztulófélben levő szőllőink jövedelmezővé tételéről egyet-mást elmondani, vajha gazdáink szerény tapasztalataimon okulva, tanácsomat kö______________NAGYBÁNYA __ ve tnék, mely esetben Nagybánya nemcsak természeti szépsége, jó, tiszta levegője, világszerte ismert gyümölcsöséről, hanem páratlan ősziba- raczkterméséről is híressé válnék, amit szőllőnkre reáfogni bizony nem lehet, mert hogy is mondja a példabeszéd: »A bányai bor helybe jó«, tehát másfelé szállítani nem lehet. b. «. Németh Gyula hangversenye. Augusztus 17. Ha a holtidényben akad néha-néha egy kis szenzáczió, mely a lethargikus unalomból csak egy kevés időre felrázza a közönséget, kapva-kapnak rajta. Hátha még a szenzáczió művészi esemény számba megy, úgy előre lehet következtetni, hogy közönség is nagy számban lesz jelen. Németh Gyula hangversenye már éveken át olyan eseménye a nyári hónapoknak, melyre készül is, de szinte várja a közönség. Érthető is, hisz Némethnek haladását már évek óla figyelemmel kiséri s tanulásának eredményéről szívesen vesz tudomást. De a nagyszámú látogatottságnak nem pusztán ez az oka, hanem az is, hogy városunkból a muzsikusok legjobbjai fogtak kezet részint a hangverseny műsorának változatosabbá léteiére, részint Németh énekének zenekari kíséretére. S konstatálnunk kell, hogy ezt a nagyszabású vállalkozást teljes siker koronázta. A műsor pontjai mind igen szépen sikerültek, s igy a közönségnek magas szivóju művészi élvezetben volt része. Úgy nyolcz óra után kezdett gyülekezni a fényes közönség, mely a Kaszinó termeit szi- nültig megtöltötte. A podium a nagy tükör alatt volt, rajta a zongora, előtte a zenekar. Ez az elrendezés ügyességre vall, mert igy Németh hangja jobban érvényesülhetett; nem kellett a saroknak énekelnie, amint az eddigelé rendesen szokásban volt. A műsor első pontja, Bizet Carmen-jéből a Toreador-induló a műkedvelő zenekar kisé- relében fényesen sikerült. Németh maga nemcsak remek” hangjának minden szépségét érvényesíthette, hanem a világhírűvé vált indulót pompás előadással mutatta be a közönségnek. A zenekar pedig precziz játékkal, a dalhoz simulva kisérte, ami nagy érdeme a dirigensnek, Németh Bélának, ki szakavatott kézzel kezelte a karmesteri pálczát. Nem lesz érdektelen elsorolni a műkedvelő zenekar tagjait, már csak azért is, hogy a templomi zenekaron kívül ennyi muzikális ember még nem próbálkozott nyilvános szerepléssel. I hegedű: Erdödy Sibyke. Homola László, Szabó István; 11. hegedű: Mis- kolczy Erzsiké, Bernhardt István, Sváb Károly; III hegedű: Fiktusz Gábor, Kapás Gyula, Kasza- niczky Géza; cello: Alföldy Zoltán, Szabó Kálmán ; nagybőgő: Dankovitz Antal; harmonium: nagybányai bányakerület történetét, mely a nagybányai bányakincstár levéltárának gazdag adatait alapos tudományossággal és kellemes formában formában földolgozza. Kisebb specialitások csakis utszéli állomások. Ezeken kívül Schönherr egyedül saját kutatásaira volt utalva. A szerződés értelmében a műnek az 1900. évre kellett volna elkészülnie. Ebben az évben azonban Schönherrnek haladékra volt szüksége, mert egyrészt más irányú elfoglaltsága, másrészt a monográfiához szükséges anyag még nem volt kielégítő ahhoz a monumentális alkotáshoz, amelyet ő tervezett. A tőle a »Nagybánya és Környéke« turista-műben, az »Osztrákmagyar, Monarchia Írásban és képben«, »Magyar Társadalom« c. képes lap nagybányai számában és a »Nagybánya és Vidéke Emlékkönyvben« és már előbb fölsorolt czikkekben közölt városi történetek és adalékok elenyésző kis bázis ahhoz az óriási munkához, mely iassankint fölgyülemlett saját kéziratai és kutatásaiban. Az egész anyag, mely a város megírásához szükséges, még ma sincs teljesen öszehordva, de a 16 tartalmas faszcikulus, melybe az előmunkásság szorul, tárháza a jövendő monografusnak. Schönherr, aki mint történetiró, ebbe a munkába helyezte élete legbecsesebb ambitióját, a rendelkezésére adott rövid idő alatt nem is Írhatta meg méltóképen a monográfiát. A város 1902. évtől fogva sokszor sürgette a monográfia ügyét. És ezt a sürgetést ő erősen és fájdalmasan érezte is. Levelezésben már ekkor gyakran fölmerül az a szándéka, hogy az ügy állásáról jelentést fog tenni. A jelentést 1903. januárban óhajtotta közzétenni, de c.sak 1905 augusztusban érkezett reá Ebben röviden beszámol levéltári buvárlatairól, az 1896—1898. évekre kutatási czélokra felvett 1000 kor. nevetségesen csekély előleg hováforditásáról. 1902. évben fogott hozzá a város középkori történetének megírásához, amely körül négy kidolgozott, fölötte értékes fejezet található irodalmi hagyatékában. Az első fejezetet, mint posthumus munkát a »Nagybánya« hetilap közölte és e sorok Írója, mint Schönherr Gyula emlékezetét fölolvasta a Történelmi Társulat 1909. febr. ülésén. Ez az egy fejezet maga arról tanúskodik, hogy Nagybánya város monográfiája az ország városi monográfiák között a legjobbak között foglalt volna helyet s méltán sorakozott volna oly műhöz, mint Salamon Ferencz »Budapest története«. Ilyennek látták ezt segítő munkatársai, akik közül csak az egy dr. Teleki Pál grófot említem, akitől nemcsak levéltári adatokat kapott, hanem vele végezte azt a XIII. századbeli határjárást is, melynek leírása Rivoli Dominarum akkori képét és területét oly elevenen és világosan rajzolja elénk. A gróftól kapta ennek a határnak és vidékének egyedüli és pontos térképét is. Ilyennek látták a Történelmi Társulat tudós tagjai, akik ezt a monográfiát Schönherr legjobb művének mondották. Hasonló jellegűek a Nagybánya nevéről és pecsétjéről szóló fejezetek is. 4 A nagybányai pecséttel több munkájában foglalkozott. 1904-ben Vigh Dezső borpataki szőlőjében egy kisebb domb planirozásának földmunkálatai közben egy ezüst pecsétnyomó nehány éremmel került fölszinre. A város a talált pecsétnyomót Budapestre küldi, hol a Múzeumok és Könyvtárak Orsz. Bizottsága 200 koronáért megMinden valódi doboz 25 drbot tartalmaz. Minden tablettán rajta van e két szó: Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak. SZERETI EGÉSZSÉGÉT? * Ki ue tudná, hogy uiólérlietetíenül legjobb hashajtó a világhírű Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz. Minden tablettán rajta van e két szó: Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak.
