Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)
1910-08-11 / 32. szám
2 NAGYBÁNYA 1910. augusztus 11. a szigorú erkölcs jegyével kipróbált házasságot hirdessünk mindenütt: szóban és írásban. Már Pestalozzi „Lienhard und Gertrud“ ez. könyvében rendkívül fontosnak tartja, hogy idejekorán elevenen oda állítsák a fiuk és leányok elé a jó rendezett házasságnak eszményét. Ne lelkesítsük tehát az ifjúságot házassági botrányokkal, ne Írjunk neki apo- theozisokat az elvált asszonyokról, hanem a helyes nemi felvilágosításként arra kell figyelmét felhívni, hogy a házasság isteni intézmény, az emberi méltóság feltétele és micsoda jellemfejlesztő erő van benne. Az igazi házastársak élnek egymásért és nem áldozzák fel hitestársukat a saját önző érdekeiknek, hanem önmagukat hitestársukért. Mert az előbbi halál, ez pedig az élet. S ezért az életért kell az előzetes orvosi vizsgálat! Lehet-e azt ezzel reparálni, ha hiányzik az erkölcsi érzés ? Igazán, milyen tisztult erkölcsi felfogású az az ifjú vagy leány, aki tekintbe véve a házasság magasztos voltát, tartózkodik minden törvényellenes viszonytól. S ez a helyes. így kell az ifjúságot nevelni s akkor nem volna szükség előzetes orvosi vizsgálatra és ha mégis meg van, csakis igy lehet haszna. Elsősorban az erkölcsi érzést ápolni a mindkét nemű ifjúságban, csak ez lehet igazi biztosítéka a jövő egészséges generácziójának. Nem gondoljuk, hogy gyönge akaratánál fogva könnyű erkölcsű ifjú a törvényileg védett házasság előtti orvosi vizsgálattal csak vissza fog élni? Megvizsgálják. Gyógyítani fogják. Ha kigyógyul, házasodhatik. Ha nem lehet, ugv is mindegy. Élvezhet tovább. Pótolhatja-e hát a kényszerítő törvény, mint ahogy a Népszavazás gondolja az akarat gyengeségét, az erkölcsi élet hiányát1 De épen az a baj ma, hogy az ismeretmü- velés érdekében elhanyagolják az akarat és a lelkiismeret képzését, melyen a jellem felépül. A jellemes ember irtózik a törvényellenes nemi vonatkozásoktól. Amint a tengeren járó hajónak iránytűre van szüksége, épugy az emberi élet irányitója nem lehet más, mint a nagy jellemek nevelője, a szigorú erkölcs. Ha az ifjúság erkölcsösen nevelődik, akkor meg lesz benne az egyéni erőmegfeszi- tés, a fegyelmezettség és az akaratnevelésnek ezen talaján virul fel a szerelem igazi kultúrája; a kikristályosodott szeretet: a tiszta házasság! A párbaj és bűntett. — A párbajmánia ellen. — Augusztus 10. Az osztrák büntetőtörvény módosításának a tervezete az, amely komoly szigorúsággal intézi a párbaj büntetését. A tervezet a párbajt a test épsége és az élet ellen irányuló szándékos cselekedetnek minősiti és szigorúbban bünteti, másfelől azonban a becsületsértésről és a rágalmazásról szóló részben energikusabban intézkedik a becsület védelméről is. Tehát nemcsak a sértés megtorlásának lovagias módját nehezíti meg, hanem magát a sértést is, ami az előbbi intézkedésnek szükséges kiegészítése. A párbaj büntetését a föltételei szerint szabja meg a törvény. Minél súlyosabbak a föltételek, tehát minél nagyobb a testi épség és az élet koczkáztatása, annál keményebb a büntetés is. Enyhébb feltételű párbaj büntetése két héttől két évig terjedő fogság, harczképtelen- ségig vívott párbajnál négy héttől három évig terjedő fogság és ha a föltételek olyanok, hogy az egyik félnek minden valószínűség szerint el kell esnie, akkor a büntetés fél évtől öt évig terjedhető fogság Minden esetben pénzbüntetést is róhat ki a törvény s az húszezer koronáig terjedhet. A párbajra való kihívást is elég szigorúan bünteti a törvény: a szabadságvesztés egy héttől egy évig terjedhet, a pénzbüntetés pedig tízezer koronáig. A komoly és becsületes szigorúságnak, amely ennek a párbajbüntetendő tervezetnek eredendő tartalma, nyilvánvaló a tendencziája: kényszer arra, hogy egyedül az illetékes fórum, a bíróság előtt kerestessék elégtétel a becsületen esett sérelem dolgában, ne pedig technikai vagy gymnastikai ügyesség utján megavasodott Ira- dicziók szerint. Az igazságtalanságot nem is tekintve, ami fizikai ügyességtől teszi függővé az | elégtétel vevését és adását, egyszerűen hazug- | ság, hogy elégtétel vehető vagy adható fegyveres i utón. Ott van ennek a hazugságnak középpontja, hogy nem általános alkalmazás a fegyveres elégtétel vevésének és adásának a módja, hanem »társadalmi pozicziók« szabályozzák. Ha egy kereskedősegéd megsért — például — egy országgyűlési képviselő urat, a kereskedősegédet bíróság elé állítják. A kereskedősegéd sértése »nem olyan« sértés, mint például egy ügyvédé. Miért nem olyan? Erre csak szofizmávai vagy hazugsággal lehet felelni, igaz választ azonban egyáltalában nem lehet adni e kérdésre. Ebben az esetben úgy alakul a mondás, hogy si duó faciunt idem, non est idem. Tovább is e példa mellett maradva, elérhetünk a humorig is. Oda, hogy a mikor a lenézett kereskedősegédet bíróság elé állítja valamelyik nagyságos ur: akkor cselekszik a törvény szerint, tehát akkor vehet és adhat igazi elégtételt. Mi a humor, ha ez nem az? Az ausztriai büntetőtörvény tervezete annak véli a párbajt, a micsoda : az emberi test épsége és az ember élete ellen irányuló szándékos cselekedetnek. Ez a mód az egyetlen, amely beszünteti a párbajmániát és ez a mód az egyetlen, amely komoly és becsületes védelmei ad a becsületen esett sérelmen. Próbáljunk naivak lenni és igy igazat adni, hogy éppenséggel nem re- parálla meg a becsületén esett megbántást, aki végigvág az ellenfele koponyáján, ellenben nyilvános elégtételt kapott, ha a bíróság mondja ki az ítéletet. Aki nem igy gondolkozik, törvénynyel kell kényszeríteni, hogy igy gondolkodjék. A törvény használni fog, nem pedig a párbaj- ellenes liga-játékosdi. Piaczi furcsaságok. Augusztus 10. Ha úgy hetivásár alkalmával az ember végig tekint a falukból beözönlő tarka-barka tömegen, amint a piac köveire kirakodva csekély holmi- jokkal ott üldögélnek, a szemnek elég gyönyörködtető, ha pusztán a látvány esztétikai oldalát tartjuk fontosnak. Ha azonban egy-egy vidéki áruló asszonyt figyelünk meg kis tejével, túrójával, két-három tojásával, úgy az az esztétikai élvezet a legerősebb undorrá változik a szemlélődés során. Az árulni bejövök legnagyobb része nem épen tiszta ruhába van öltözve; hisz végtére nem lehet követelni tőlük ünneplő ruhát, de annyit már meg lehetne kívánni, hogy legalább kezüket mossák tisztára, mert igen sokszor a házi állatok körül való foglalkozásnak félre- ismerhetlen nyomai látszanak rajta. Ez pedig cseppet sem illik össze az élelmi szerekkeí való kereskedéssel, ahol a czikk az eladó kezéből a vevő kezébe kerül. Természetesen valami rendörhivataii rendelettel ezen a bajon segíteni nem lehet, legfeljebb komikus hatást keltene a vidéki donnák mos- datlan vagy mosdott voltának felülvizsgálata, — inkább a közönségnek kellene egyöntetűen eljárni és az ilyen mocskos árusitónő portékáját meg nem venni, természetesen szemébe vágva az okot. Ennek lenne haszna Hát még az a sok piszkos edény, amelyben a legnagyobb tisztaságot megkövetelő élelmi czik- keket hozzák a heti vásárra! Esztendős szutyok ragyog rajta s mégis akad háziasszony vagy szakácsnő, aki vesz belőle. De nem csoda, hisz a piaczra járó vásárló közönség is meglehetős fura eljárást tanúsít egyik-másik czikk beszerzésénél. A tejet pl. megkóstolják abból az edényből, amiben az el— Nincsen ize szárazon, — visította el magát a másik. — Hej! lányt ide! Kiállott az utcza közepére. Odaintett egy lányt a kapualjából. — Józsii More! Ide! Haj ide! Egymásután jöttek a többi legények is. Lassankint odagyülekeztek, a czigányok kiszálin- góztak. Ott járták az utcza közepén. Pista nekivetette hátát a korcsmaajtónak, úgy nézte. Nézte előbb a tánezot, aztán odafor- dilotta szemét az átellenben lévő ablakra. Ott maradt fogva a pillantása. Minél tovább nézte azt a virágszálat, annál jobban elöntötte szivét a keserűség. Hej! ha az a májfa beszélni tudna ott az ablak alatt. Vájjon megérezte-e ki tette oda? De mit ér Ő azzal, ha meg is érezte? Ha ő egyszer azt a gyönge, karcsú testét átölelné és odaállhatna vele a czigány elé, még olyan tánezot nem látott a világ, amilyet Ő járna. De mit ér az a sok veszett gondolat, nem lesz az meg soha I . . . Az egyik legény elkurjantja magát: — Ne aludj Pista, az angyalát 1 Járjad! Nem járod úgysem mához esztendőre ... Pistának szivét megvágta a szó! ... Mához esztendőre . .. Három esztendőre vették be . .. Kié lesz ez a virág akkor? Ki lüzi szivére? Ki tudja, ki fogja leszakajtani? Keblén hordozni? Ki fogja ölelni és ő nem lesz itt, hogy levághatná a bitangot fokosával, mert tőle elrabolja ... Tőle ? . . . Övé-e hát ? Szólt-e hozzá egyszer is világéletében ? Nem, de legalább más se ölelgesse . . . És ezek meg hogy bomlanak itt, mikor neki olyan veszett kedve van. Odavágott a czim- balomra fokosával. — Ácsi! Eb az anyád! Elég volt már ebből I Húzzad az én nótámat! A czigány elhallgatott egy pillanatra . .. A legények felhődüllek: — Húzzad tovább 1 . .. — Nem huzza . .. Elég volt! — Kinek parancsolsz te? — Neked is rongyház! — Az volt az apád!,. . Húzzad more csak, azért is!... Pista megforgatta fokosát. — Nem huzza! Haj! Akinek nem tetszik, állok elébe! ... Odanézett az ablakra. Vájjon látják-e? Vájjon tudják-e, miért történik mindez?... Ott pedig — az ablakban — nem volt már senki. Nem akarták látni .. . Pista szivéhez kapott. Jaj! még a bor is méreggé vált benne. Vérnek kell itt ma folyni, vége lesz itt ma valakinek, mert megszakad a lelke. Elorditotta magát: — Hát csupa nyulfit nevelt az anyátok? Megrohanták. A fokos perdült és a hová ért, egy-egy koponya bánta meg. Ő hozzá meg nem férhettek. Egyik legény kikapta a hegedűt a czigány kezéből. Fejéhez vágta Pistának. A muzsika szétrepedt, a fej meginogott. Az asszonyok körülfogták őket. Kinek az anyja, kinek a szeretője volt ott. Addig csillapitVissza a hamisítványokkal, ir.ert kártékonyak. Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz. Minden tablettán rajta van e két szó: SZERETI EGÉSZSÉGÉT ? Ki ne tudná, hogy utólérhetetlenül legjobb hashajtó a Világhírű Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz. Minden tablettán rajta van e két szó: Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak,
