Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)
1910-07-28 / 30. szám
1910. julius 28. NAGYBÁNYA 3 tetett, üres modern irka-firka irodalmunk, kivált üli leírásaink. De hadd beszéljen már maga a jeles világutazó.-------— »Kővár alól elindulván, három óra alatt a Lápos folyó partjához értünk; e folyó a Halmás hegységből ered s e helyen a Szamos folyóba ömlik. Közel ide csodálatos meleg források és fürdők vannak, hová nyári évszakban húszezer ember is jön ide össze és sátorok alatt mulatnak, szórakoznak. Onnan három órán keresztül városformáju falvakat gyujtogatva-rombolva mentünk tovább. Tővárfalu (Kővár-Remete) meghódolt, hát nem lett fölégetve s egy janicsár oda (század) helyeztetett el benne. De hogy hire legyen, 1000 juhot foglaltak le s 16 akcsén adták el darabját (= 1 filléren). Onnan öt órán át menve, az 1071. évi Zilhidse hónap Arefé napján (1661. aug. 4-én) »Állahom lebejk« kiáltással (ha Isten akarja) fegyveresen Nikbán-ezsder (Sárkányvár-Nagy- bánya) várához érkeztünk. Ez az erdélyi királyok egyik székhelye. Az Ilidse folyó partján fekszik, négy oldalról magas hegyek által kör- nyülvett völgyben. Negyvenezer szőiőkertje van. Lakosainak foglalkozása és kenyérkeresete a borkészítés és boreladás. Vára az említett völgyben négyszögalaku, magas kőkeritésü, nagyvár. Kerülete teljes ötezer lépés. Nyugati oldala mesterségesen készült mocsáros hely, mely a városbeliek menedékhelye. A várárok széles, de nem mély és tele van vízzel. Déli oldalán van a város kapuja. Három kapuja — három különböző irányba néző erős kapu. A vár nem igen erős; lakossága pedig hires kereskedő nép, azért félelemből meghódolt és Szidi-Achmed pasa, záde Mehetned bég egy oda (század) janicsárral jászákcsi (helyőrség) lett benne s igy a vár nem gyujtatott föl. Kél napig üdőztünk ott s ment az adás-vevés. Én szegény is lópatkók és szegek vásárlására bémentem a várba s megnéztem azt. Ezer katona van benne. Tizenegy tornyos monostora van. Főiskolája, papi házai, csársi-ja (áruháza) és bazárja jól rendezettek és szépek. Az élelmiszereket itt is asszonyok árulják. E vár tisztjei is ajándékokkal jöttek Ali pasához és Melek Achmed pasához s valamennyien megíiszlelésben részesültek. Azután pedig, midőn a szerdár (fővezér) és Melek pasa a várhoz jöttek, »Isten hozott« gyanánt ezer ágyúval diszlövést tettek, vigasság volt és azonnal 5 erszény riáltálért hoztak nekik. E városban ezüstbánya van s megjegyzésre méltó, hogy egy ország ezüstbányájához sem hasonlít ez; három helyen olyan vastag drágakövet vettek ki, mint az ember dereka, de lassan is vették ki. Bányáját nem láthattam, de a vár közepén, a városház közelében levő pénzverő épület érdekes látnivaló; Erdélyország minden aranyát és gurusát (rézpénzét) itt verik. A városon kívül írem kertjéhez (Paradicsomhoz) hasonló külvárosa van, mely a folyó két partján elterülő díszes város, gyönyörű rácsos keritésü szőlőkkel és kertekkel. A folyón magyar szerkezetű, mesterséges vízimalmok vannak, melyek különféle finom lisztet szolgáltatnak; még a lisztet is megszitálják s a korpát külön választják, úgy, hogy az embernek hozzá sem kell nyúlnia, csak a búzát kell fölöntenie. Ez a Bánezder folyó a Szamosba ömlik. Mivel a Bányafolyó hévviz, azért nem elég hűvös és kellemes, de hasznos. Ez a viz az ezüstérczes bányahegyekből jön s mivel a város népe azt használja, aprajának-nagvjának torkán golyva, vagyis daganatfele kinövés keletkezik. A város völgyben fekszik, azért levegője nehéz; lakossága azonban jókedvű és mulató emberekből áll (nem úgy, mint napjainkban). Mindegyiknek a szőllejében egy-egy kastélya van. A tudós emberek, orvosok s e hitetlen országnak összes gazdag emberei őszi időben ebbe a városba jönnek s eme hévvizeknél sátorokban laknak. Egy hónapig e hévvizeknél mulatnak és szórakoznak.« Tetszik érteni?... tisztelt nyaralók,kirándulók s természetbarátok. Hát nem igaz-e, hogy Nagybányát a jóságos Alláh csakugyan a nyaralók Irem-kerljéül teremtette, rendelte és ékesítette, — hogy a jó Evlia Cselebi szavával végezzem szerény korrajzomat. Bencsik János. A nagybányai dalegyesület mulatsága. Július 25. E hó 23-án zajlott le páratlan, gyönyörű időben a dalárda hangversenye és mulatsága; persze, azt hinné az ember, kint a szabadban, a ligeti vendéglő tágas terraszán, árnyékos fái alatt, mikor az üde est virágillattal telitett, ózondús levegője még vidámabbá tette a jókedvű embereket. Az enyhe esti szél szárnyára kapta a dalárda szépen csendülő akkordjait és lágvan vitte, vitte tova; lampionok csillogtak a fák között, mintha szentjánosbogarak százai vetélkedtek volna a csillagok ragyogásán tultenui. De szép lett volna, ha igy lett volna. De mindennek az az átkozott aneroid az oka. Hónapok óta nem volt oly szép idő, mint ép szombaton. Igazi júliusi verőfény, nagy meleg, az égen még csak szelíd bárányfelhő sem úszkált s az aneroid elkezdett baljóslatuan mutatni. De nem is tréfált egy-két fokkkal, hanem vagy tizenhárommal, ijjesztőleg figyelmeztetve az óriási légnyomásra. Biztosan következtették a hozzáértő tudós emberek, hogy jégeső, égszakadás, földindulás lesz, »szaladj tehát pajtás« mondták és megtartották a mulatságot a Polgári Körben. És a csodaszép idő megmaradt, este felé a nap fenséges ragyogással nyugodott le, mintha bosszantani akarta volna a rendezőket: ugye, nem biztatok bennem, ime lássatok. A miijó, meg miijó csillogó csillag bekukucskált a Polgári Kör ablakain s mulatott azon, hogy mennyire becsapta az aneroid a dalárdistákat. Bizony felültette őket (szokása szerint) most is; igaz, lett eső, de csak vasárnap délben; no de aki akkor akart volna hazajönni a ligetből, az — azt hiszem — megérdemelt volna egy kis tust a nagy természettől. A rendezőségnek természetesen végleg előre el kellett döntenie, hol lesz hát az estély s a fenyegető veszedelemre tekintettel a Körben állapodtak meg. Főttek is a nagy melegben, azt nem lehet elvitatni, de azért a jókedvben nem volt hiány. S dacára, hogy a Körben folyt le a dal- estélv, igen szépen sikerült, elég nagy számban vett azon részt a közönség. A dalárda újra rászolgált régi, jó hírére precziz énekével, rutinos előadásával. A szólókat Sipos Lajos (bariton) és Szenípéteri Sándor (tenor) énekelték. Ezenkívül Sipos Lajos kuplékat adott elő, amit a közönség zajos tapssal honorált. A programm keretén belül dr. Ajtai Nagy Gábor tartott érdekes felolvasást, a nála szokott alapossággal fejtegetve a kérdést, melyet»Demokratikus intézmények« czimen maga elé tűzött. Nagy érdeme a dalegyesületnek, hogy a tűzoltóknak annyira mostohán kezelt ügyét felkarolta. Becsületükre szolgál, hogy átlátták e testület fontos misszióját, de azt is észrevették, hogy anyagi támogatás nélkül még az olyan nemes intézmény sem tud virágozni Erejükhöz mérten segíteni akartak tehát a tűzoltó-egyleten s eszükbe jutott — nekik egyedül — az az egylet, amelyről meg nem feledkezni sok másnak — kötelessége. Hogy a jótékonyczélra mennyi jutott, nem tudjuk, de reméljük, hogy a dalegyesületnek nemcsak erkölcsi sikere volt szép, hanem az anyagi is megfelel a várakozásnak. * * * * Jegyeiket megváltották: Korcsog Mihály 5 K, Bányai József, Tréger Lajos, Kovács János, M. Gvirászin János, Mursitz Viktor, Boczor Kálmán, Hollop Ferencz, Wonge Jakab, Müller Sándor 2—2 K, Szentiványi Sándor 1 K Felülfizettek: Rónai Géza 5 K, Vass Gyula 340 K, Gólya János 2 80 K, Gyalay Gyula, Torday Imre, Plathy Zoltán, Szabó Sándor, Sipos Lajos, Kuchen Ottó 2—2 K, Incze Árpád, Szűcs Jenő, 180—P80 K, Égly János 160 K, Gyirászin Sándor, Valmiág János, Fülep Gyula 140—140 K, Kovács Ferencz 116 K, Farkas Endre, Nyisztor László, Kovács Béla, Zemkó Károlyné, Borsay Károly, Kupsán János, Ott Oszvald 1— 1 K, Kiss Géza 50 fillér, Frits Samu, Lázár Bertalan, Hütter Gáspár, Hütter József, Petky Ferencz, Brebán Sándor, Suba János 40—40 fillér és Jég János 20 fillér. hogy kisebzett talpából az ut fövényére csurog a vér. Futott lélekszakadva . . . Leszállt a homályos éj, mikorra az igazlelkü házához ért. Sötét volt az egész ház, csak két ablak világított. Az egyiken keresztül zsolozsmák hangzanak ki. Az igazlelkü imádkozik. Az angyal megrendülve, megbénulva állt meg. Óriási világossággal látta, mit akar ő most tenni. Egész meztelenségében állt előtte az eredendő bűn. Fölfogott egyszerre mindent. A sok-sok bűnt, mit a földi férgek elkövetnek öntudatlanul, most ő egész tisztán megértette. Látta. Sodorna fortéimé megnyílt előtte. Kifödte arczát. A szemei megteltek könnyel. És ekkor megnyílt a másik ablak. Világos keretében megjelent az asszony. Selyem lepel volt rádobva testére. Szinte világított alóla rózsaszínű bőre. Bársonyfekete haja körülfogta s minden szálából villamosság áradt. Az angyal megérezte. A könny fölszáradt szeméből, megrázkódott és rohant az ablakhoz. Átvetette magát rajta. — Te, te kellesz nekem. Pedig tudom, hogy te vagy az átok, te vagy a bűn, zihálta az angyal és úgy szorította magához az asszonyt, hogy az fölsikoltott fájdalmában .. . — Jer, jer, hívta az és az angyal ment vele. A másik szobából á! hallatszott: — Ó te hatalmas Ur, a te angyalod tisztasága ragyogjon az én házam fölött . . . * Az angyal halványan, fáradtan vonszolta magát. Eljött ime a nap, mikor meg kell jelennie az ő Ura előtt. Meg kell jelennie és megmondania, hogy megtalálta az igaz embert, kinek lelke megváltja Sodomát, hol szégyen és gyalázattal vannak kikövezve az utak. És az angyalnak lelkét iszonyatos kínok szántják végig. Ha megmenti Sodomát, akkor elveszti az asszonyt. Az ő bűnét. De mikor ez a bűn, ah, ez neki édes. Neki ez az elkárhozás üdvözülés. Nem, nem megy vissza Urához. Hadd vesszen Sodorna és vele együtt pusztuljon ő is. És pusztuljon az igazlelkü is, kinek joga van az asz- szonyhoz. Az ő asszonyához, kinek teste és lelke immár az övé! ... Az a részegítő buja test. Nem I Nem fog az elveszni. * Az angyal megállt az Ur trónja előtt. Leborult a sáraranyból készült trón előtt. Palástjával födte el arczát, tekintetét. — Nos megtaláltad az igazi embert ? kérdő az Ur és tekintetével nem nézett leikébe angyalának, mert bízott vala benne. Meg, akarta mondani az angyal. Már kinyíltak az ajkai. De ebben a szempillanatban szellemtestét édes bűvölet rengette meg. Fölragyogott előtte az asszony képe. — Nem találtam meg hatalmas Ur, Sodornának veszni kell! csengett az angyali szó az egész mennyen át . . . Sodomára lezuhant az Ur rettenetes haragja. Tüzláng emésztett meg minden élő és élettelent. És a rettenetes rombolásból jajveszékelve menekült az igazlelkü és futva vitte az angyal is palástjába burkolt asszonyát. . . Vitte magával az Ur kárhozatával és átkával együtt . .. H. Szederkényi Anna. Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz. Minden tablettán rajta van e két szó: Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak. SZERETI EGÉSZSÉGÉT? Ki ne tudná, hogy utólérhetetlenül legjobb hashajtő a világhírű Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz. Minden tablettán rajta van e két szó: Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak.
