Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)
1910-07-07 / 27. szám
1910. julius 7. NAGYBÁNYA 5 legetle a peticziót s csak akkor nyugodott meg. midőn Tordaij küldöltségi elnök megígérte neki, hogy az ő számára másnapra, péntekre külön választást fog kitűzni. De a külön választás, hogy-hogy nem elmaradt s most Blazsek Tóni örökös fő- és alispán, nemkülömben állandó képviselőjelölt fenyegető szavát beváltotta s meg- peticziónálta nemcsak dr. Földes Béla, hanem dr. Kelemen Samu szatmári mandátumát is. A rövid, de velős peticzió igy hangzik : Nagyméltóságu m. kir. Kúria ! Alulírott ezennel megpeticziónálom dr. Kelemen Samu szatmári és dr. Földes Béla nagybányai képviselők mandátumát és kérem: méltóztassék Nagybánya képviselőjévé engem, Szatmár város képviselőjévé pedig Kávássy Sándor barátomat kinevezni. Tisztelettel DI , . . , Blazsek Antal családi majorátus és képviselőjelölt. Hát a peticzió mégis csak beadatott, csupán annyi szépséghibája van, hogy Blazsek Tóni a a peticzióhoz szükséges 3000 koronát elfelejtette deponálni. A jéggyár megkezdte üzemét. A városi jéggyár f. hó 3-án kezdte meg üzemét Az első gyártmányt azonnal széjjelhordták, úgy, hogy, akik az előjegyzést elmulasztották, már csak üres szekérrel távoztak el. A müjég igen szép, tömör táblákban készül és teljesen tiszta, amennyiben a villanytelep 40 méter mély kutjából szivattyúzott kitűnő vízből készül. A jéggyár naponta 50—70 métermázsa műjeget gyárt, melynek nagyrészét már három évre előre biztosították maguknak, főleg nagybányaiak és a város környékéről, sőt Zsibóról is. Kicsinybeni eladásnál naponta 40—50 táblát visznek el a Gyöngyössy- féle czukrászdából, hol a müjég naponta reggel 7 ólától 9 óráig kapható. Égly Sándor legújabb könyve. Égly Sándor premontrei kanonok, a kassai főgimnázium tanára vaskos könyvet irt a kassai légszeszgyár és villanytelepről, melyben a nagyszabású gyárat és villanytelepet részletesen s tudományos alapon ismerteti. A könyvet igen szép képek illusztrálják, melyek a telepet s az óriási gépeket mutatják be. Égly újonnan megjelent könyve különösen szakembereknek nyújt értékes áttekintést egy nagy telep mechanikai berende zéséről s üzeméről. Uj idők. Az egyhangú hoszu nyári napokban a legkellemesebb szórakozást nyújtja Herezeg Ferencz kitűnő lapja az Uj Idők, amely a legkisebb és a legnagyobb fürdő és üdülőhelyekre is elkísér bennünket, hogy szövegével és illusz- tráczióival elevenséget, frisseséget vigyen minden családba. Ami jelentős esemény a hét folyamán történik, arról mindről beszámol az Uj Idők képben és írásban. Szövegrészét a szerkesztő Herczeg Ferenczen kívül a legjava magyar irók írják. Regény, elbeszélés, ösmeretterjesztés és társadalmi czikkek, versek, váltakoznak az Uj Idők szövegrészében. Az idegen irók rovatában ott találjuk a külföldi irodalom legjelesebbjeinek kis remekműveit és igy az egész világirodalommal lépést tarthatunk. Horkayné az Uj Idők hasábjain szól hozzá, a maga elmés modorában, az aktuális eseményekhez és ugyancsak ott találjuk meg az »Önkéntes naplója« immár .általános népszerüségü humoros rovatát is. Az uj évnegyed julius 1-én kezdődik. Előfizetési ára negyedévre 4 korona. Előfizetni lehet a kiadóhivatalban (Budapest, Andrássy-ut 10.) vagy bármely más könyvkereskedés utján. Ezerkétszáz kiránduló Nagybányán. Mint már előre jeleztük, a debi’eczeni államvasuli javítóműhely mérnöki, tisztikara és munkásai családjaikkal együtt, mintegy ezerkétszázan szombaton délben érkeztek meg városunkba, hogy itt, e hegykoszoruzta nyájas vidéken egy kellemes délutánt töltsenek. A kirándulókat Rother Ernő gépészmérnök, Máv. felügyelő vezette, kinek sok karszallagos rendező segédkezett. A kirándulók, kik elhozták magukkal saját zenekarukat és dalárdájukat, hajnali 5 óra 15 percz- kor indultak el Debreczenbői egy két gőzmoz- donynyal vont hatalmas különvouaton s déli 11 óra 25 perczkor érkeztek meg városunkba. A pályaudvaron a város nevében Torday Imre h polgármester várt a kirándulókra nagy közönség élén s midőn a különvonat berobogott, a bányász- zenekar rázendített a Rákóczi-iudulóra. Hatalmas éljenzés hangzott fel az érkezők s várakozók részéről is s a szívélyes üdvözlések után a nagy karaván a bányász- és vasúti zenekar váltogatott zenéje mellett gyalogosan vonult be a városba, majd mindjárt ki a Széchenyi-ligetbe, hol hamarosan tábort ütöttek. A kirándulók alig ! győztek betelni vidékünk szépségével s a Szé- ! chenyi-liget természetes pompája pedig valósággal elragadta őket. Két órára volt kitűzve az ebéd s mintegy háromszázan—négyszázan ültek a dúsan terített asztalokhoz. Rumpold konyhája ! úgy minőség, mint olcsóság tekintetében exczel- j Iáit s a nagy közönség daczára a kiszolgálás is j teljesen kifogástalan volt. A kirándulóknak egy , nagy része pedig a liget más helyein ütött ta- i nyát s csakhamar előkerült a tarisznyás a ro- J pogós, pirosra sütött kappanokkal, debreczeni pörczökkel, no meg a tepertyüs és másfajta po- ronyós tésztákkal, miken még odahaza az Örzse, Rózsi, meg a Panna leányzók lelkeim serénykedtek, hogy teljék azokból bőségesen a nagybányai kiránduláson. És előkerültek a csutorák is jófajta debreczeni vinkóval, erős konkurren- cziát csinálva a táljainak. De végre is csak Rmn- pold maradi a győztes, mert a csutorák csakhamar kiürültek, a Rumpold pinczéje pedig bírta bőven. És a jó ebéd után, amint az a debre- j czeni cziviseknél illik is, csakhamar megeredt a jókedv. Volt tréfás futás asszonyok részére, i síkfutás gyermekek részére, síkfutás felnőttek részére, mind dijakkal, továbbá kiílievés ugyancsak díjjal, labdadobás, késredobás, kakas-ütés s a jó Isten tudja még mi, de akármerre nézett az ember, mindenütt volt látnivaló s az egész liget csak úgy hangzott a jóizü kaczagástól. A jó debreczeniek egyszerre úgy átvarázsolták a ligetünket, mintha csak a pesti liget vurstprate- rében volna az ember. Délután 5 órakor pedig kezdetét vette a hangverseny, melyben a zenekar és a dalárda vett váltakozva részt. Kitűnő preczizitással működött a zenekar, amit pedig a dalárda produkált, az valóban meglepő volt. A vasutasok dalárdája különben egyike az ország leghíresebb dalárdáinak s csak nem régiben résztvett Budapesten a királynak rendezett szerenádon is s nagy dicsőséget aratott. A hangverseny a késő esti órákig szakadatlanul tartott s az óriási közönség, mely a liget utaiu hullámzott, kifogyhatatlan volt tetszésnyilatkozataiban. A dalárda minden egyes száma után felhangzott a taps, az éljenzés. Szinte rosszul esett, mikor úgy kilencz óra tájban felharsant a figyelmeztető kürtjei az indulásra; A különvonal 10 órakor indult el a legnagyobb rendben s hajnali négy órakor érkezett meg Debreczenbe. Kirándulóktól maguktól hallottuk, hogy feledhetetlen emlékekkel távoznak el városunkból. Nem mulaszthatjuk el, hogy köszönetünket ne fejezzük ki Gyenes Kálmán mérnöknek, aki az egész kirándulás tervezője, rendezője volt, hiszen városunkra nézve, mely idegenforgalmat akar teremteni, nem lehet közömbös, hogy ősrégi falait, természeti szépségeit egyszerre ezerkétszáz ember ismeri meg s viszi jó hírét messzeföldre, — Még csak egy-két szavunk volna ama tanul- J Ságokról, amik a debreczeniek rövid itt tartóz- : kodásából leszürődnek. A mi szépséges ligetünk hétről-hétre üresen áll. Nem túlozunk, ha forgalmát az igen kevés városi s tenniszt látogató kö- I zönség leszámításával csupán a közöttünk meg- i forduló idegenek forgalmára korlátozzuk. Hát jól van ez így ? Nem lehetne nekünk is egy kevés ötletességgel a liget forgalmát meghatványozni? Mi akadályozza azt, hogy például a gyertyán-sor részén egy kisebb vurstpratert létesítsünk, mely a maga játékaival, bohóságaival mindenkor szórakozást nyújtana s közönséget is vonzana. A debreczeniek megmutatták, hogy egy két négyedóra alatt is meg lehet teremteni ; azt s nem is nagy áldozatkészséggel. Épen kapóra jő a dalegyesület által rendezendő dalestély. A dalegyesület nagyon helyesen tenné, ha a dalestélyt ilyenfajta népünnepélylyel kötné össze s a mulatság már délután kezdetét venné. Bizonyára oly közönsége volna, a minő még nem volt. Az óvódák megnyitása. A kanyarójárvány megszűntével Szatmárvármegye alispánja a nagybányai óvódák megnyitását elrendelte. Jubileum. Sax Béla, a bányaigazgatósági számvevőség számvizsgálója a napokban ünnepelte hivataloskodásának harminczadik évfordulóját. Ez alkalomból tisztviselőtársai a szeretetre méltó kollegát nagy óváczióban részesítették. A vízvezeték berendezése. Értesítem a n. é. közönséget, hogy a vízvezeték berendezési munkálatokat már megkezdtem. Akik házaikban a vízvezetéket használni óhajtják, ajánlom, hogy ezt már most eszközöljék, mivel az utcai vezetékkel — mihelyt elkészül — azonnal össze lesz kötve s igy a viz élvezhető lesz. A vízvezeték szivattyúval ki lesz próbálva, mivel a szabályrendelet értelmében máskép a vezeték össze nem köthető. Költségvetéssel szívesen szolgálok. Tisztelettel Gólya János főszerelő. Az első jég. A Ganz-társuiat üzemében levő városi jéggyár f. hó harmadikén kezdte meg üzemét s a jéggyárlás a legpompásabban és a legkifogástalanabbul sikerült. Ennek a műjégnek meg van még az a kiváló jótulajdonsága is, hogy teljesen tiszta, a gyártelep negyven méteres kutjából szivattyúzott baktériummentes vízből készül. A jéggyár üzemének megindításakor Reményi Aladár üzemvezető mérnöknek az az ötlete támadt, hogy az első tizenkét kilós kristály- tiszta, csillogó jégtáblát bemutatóképen elküldi a város fejének, dr. Makray Mihály polgármesternek, akinek első sorban köszönhető, hogy a jéggyár felállítása sikerült. Az ötletet mindjárt követte a kivitel. De hogy a dekórum nagyobb legyen, a jégtáblába egy pompás szegfücsokrot fagyasztatott be s a jégtáblát nemzetiszinü szalagokkal öveztette. Az imigyen feldíszített jégtábla egy markos legény vállán hétfőn reggel indult et útjára. Pokolian meleg reggel virradt fel aznap városunkra. A hőmérő már reggel 8 órakor R 20 fokot mutatott, de a markos legény a jégtáblával elindult. Útjában természetesen a feldíszített jégtáblának, az első jégnek, sok bá- mulója akadt s a folytonos megcsodálások és felvilágosítások természetesen nagyban akadályozták a legény útját. A nap pedig perzselően sütött, aminek természetszerű következménye az volt, hogy a hosszú útban izzadni kezdének a jégtábla pórusai, már midőn a városházára érkeztek, az izzadásból erős verejtékhullás lett, amit a legény nyaka, tekintettel a R. 20 fokra, üdítően tűrt. A városházán is sok csodálója akadt az első jégnek, csupán egj’-két roszszáju hivatalnok azt a megjegyzést koczkáztatta meg, hogy a jégbe pezsgőt és nem virágot szokás hűteni. És ebben pedig igazuk is volt s ez igazságot az esetleg második jéggyár felállítása alkalmára (mert kérem, az első jéggyárból úgy elkapkodják a jeget, hogy csuda!) ajánljuk Reményi főmérnök megszivlelésébe. Am a polgármester nem volt a városházán, hanem a takarékpénztárban. Nosza hamarosan megindult a jégtábla vándorlása a városházáról a takarékpénztárba. Am az igazgatósági ülésnek ott is vége szakadt s a polgármester a bolygó zsidó rohanásával már onnan is »elsétált«. A vándorlás tehát ismét megkezdődött vissza a városházára, de már ezt a jégtábla is megsokalta. Ugv öntötte a verejtékét, akár csak Krassószőrényben volnánk. Végre! Az első jeget meglátta a polgármester is és most már a jég is megkezdette volna áldásos működését, hej! de a veresvizi polgár- mesteri villáig még messze, nagyon messze az ut. Pláne jégtáblával, gyalogosan, pláne immár 22 fokos melegben. S utóvégre is az a bizonyos jégtürelem is elfogy. El is fogyott. S igy történt, hogy a polgármesteri villában a legnagyobb csodálkozással fogadták a jéggyár átázott emberét, aki igen zavart arcczai, vizes nemzeti szinü szaliagot és egy agyonfagyasztott szekfü- csokrot szorongatott a markában . . . Elszabadult teherkocsi. Könnyen végzetessé válható szerencsétlenség történt, tegnap, hétfőn Felsőbányán. A nagybányai vízvezetéki műhöz rendelt vízvezetéki csővek próbáját ugyanis a felsőbányái vasúti állomás közelében tartják meg. A tegnapi próba alkalmával az egyik teherkocsi, melyen tizenöt tonna súlyú vízvezetéki cső volt, megcsúszott s a lejtős pályán lefelé nagy sebességgel rohanni kezdett. Az elszabadult kocsi megfékezésére még csak gondolni sem lehetett, oly nagy erővel rohant Nagybánya felé. Szerencse a szerencsétlenségben azonban, hogy a kocsi neki ment egy korlátnak s azt keresztül törve, a korlát darabjai a kocsit kizökkentették a sínekről. Ha ez nem történik, kiszámíthatatlan szerencsétlenség okozója lehetett volna az elszabadult teherkocsi, mert vad száguldozásában mindent keresztül gázolt volna, ami csak elébe kerül. ' , Nincs többé holtidény. Soha több igazsággal nem lehetett azt mondani, mint az idén, mikor nálunk az uj parlamenttel uj politikai harczok veszik kezdetüket éppen júliusban. Nincs tehát intelligens ember, aki az újságolvasást mjllőz-
