Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)
1910-11-17 / 46. szám
2 NAGYBÁNYA 1910. november 17. leuma alkalmából a következőkben ismertetjük : Révész János, mint huszonkét éves fiatal ember, 1885. év november 13-én jött Nagybányára s azóta mint az ev. egyház lelkésze, állandóan Nagybányán működik. 1885. november 15-én tartotta beköszönő beszédét, mint meghívott segédlelkész, az ev. templomban. Azidő- ben boldogult Szendy Antal volt az egyház felügyelője, Homola Gyula a gondnoka s Alexy Kornél a jegyzője. Á lelkész egy elaggott, 80 éves ember: Bérczy Pál, aki 22 évet szolgált Nagybányán. Bérczy súlyos betegen feküdt már akkor s november 28-án tüdőszélhüdésben meg is halt. Deczember 1-én az egyház Révész Jánost helyettes lelkészül választotta, majd 1886. ápr. 18-án rendes lelkészül, de mivel nem volt teljes korú, csak 1887. junius hó 4-én igtatták be hivatalába. Révész, kinek atyja ügyvéd volt és Nyíregyháza városának főjegyzője, ifjúkora daczára nagy készültséggel jött a nagybányai kis egyházba s egy negyedszázad alatt eredményes működésének nem egy útjelzőjére találunk. Természetesen kitűnő támogatóra talált a lelkes felügyelőben, Szendyben, a derék gondnokban és az egész jóindulatú, egyházias presbyteriumban. Lelkészkedése óta a templomot belül kitatarozták, rendbe hozták, a szószéket, oltárt, templomi fölszereléseket megújították, uj orgonát, oltárképet, harangot szerzett az egyház a templomba s már húsz évvel ezelőtt berendezte a templom fűtését is, amit minden egyháznak nem győzünk eléggé ajánlani. A lelkészlakot 1888-ban és 1898-ban a modern kor igényeinek megfelelőleg átalakították, úgy, hogy a több mint száz éves épület ma egyike a legkényelmesebb földszinti lakásoknak. A tanitólakon és az összes egyházi épületekben tavaly berendezte az egyház a villamos világítást. Értékes ingatlant kapott a gyülekezet a Thaisz-házban, mely az egyház különben is tágas telkét kiegészíti s amelyet 6000 korona költséggel átalakitattak. Az egyház földjei mindössze egy-két holdat tesznek ki s 25 év előtt azonban csak fű termett s egy pár magoncz szilvafa, mely olt sínylődött, ahova éppen a mag véletlenül elhullott. Ma minta gyümölcsös teszi értékessé az apró ingatlanokat, melyeknek jövedelme most már szépen hozzá fog járulni a lelkészi fizetés emeléséhez. A lelkész fizetése 1885-ben 500 frt. volt, ma 1400 frt. az alap fizetés. Ugyancsak Révész lelkészkedésének idejére esik a templomi alap megteremtése, mely ma a 15000 koronát meghaladja. Huszonöt év alatt kétszer látta az egyházmegyét vendégül a nagybányai ev. gyülekezet s a szives, készséges fogadtatással emlékezetessé tette a nagybányai napokat évekre. Rendezték a vallástanitás kérdését s négy intézetbe vezették be a vallástanitást, melyet többnyire a lelkész maga teljesít. Áma fáradhatlan munka mellett, melyet az egyházi ügyek rendezése vett igénybe, Révész János időt szakított magának arra is, hogy az irodalommal foglalkozzék. A Nagybánya és Vidéke laptársunknak immár húsz éve szerkesztője s húsz éve Írja annak színes heti krónikáit. Az általa irt czikkeknek száma százakra rúg. Önálló köteteket is adott ki, melyekkel szép sikert aratott. Első kötete Ilyen az élet ez. alatt jelent meg; később kiadta az Egyház és haza ez. kötetét, melyet a sajtó is osztatlan tetszéssel fogadott; majd Böjti beszédei, A nagybányai ev. egyház története ez. kötelei láttak napvilágot. ÍJuszonötéves jubileumát ő maga pedig azzal ünnepli, hogy nyomda alá rendezte Reggeli imák ez. kötetét, mely nemsokára el is hagyja a sajtót. E müve a maga nemében úttörő munka lesz, amennyiben evangélikus szerzőtől ilynemű munka még nem jelent meg Magyarországon. Soltész Elemér ref. lelkészszel pedig már ötödik éve szerkeszti az Igehirdetö ez. homiletikai folyóiratot. Az egyház filiáinak önállósításán is sokat fáradozott Révész, volt idő, amikor másféléven át minden héten meglátogatta Szatmári. Ma úgy Szatmár, mint Mármarossziget önálló ev. lelkészszel rendelkezik, aminek kesztüivitelében oroszlán rész illeti Révészt. Részt vett az egyházi közigazgatás minden ágazatában, egyházmegyei dékán, számvevő, törvényszéki biró volt, a tiszavidéki lelkészegyesület elnöke, kerületi törvényszéki biró, a kerületi számvevőszék, sőt az országos számvevő- széknek is tagja s ma is állandóan helyet foglal az egyházi közigazgatás mindhárom fórumának gyűléseiben. Természetes, hogy az itt nagyjában fölsorolt dolgokat a lelkész, miként a vasárnapi gyűlésen őmaga is hangsúlyozta, csak a hívek s különösen az egyháztanács segítségével vihette keresztül, akik fölismerték a lelkész nemes in- tenczióit, sőt mindenben készséggel támogatták, úgy, hogy soha nézeteltérés, antagonizmus vagy éppen ellenséges viszony egy pillanatra sem fordult elő az egyházban. A mai presbyterium névsora ez: Szabó Adolf felügyelő, világi elnök, Piihradny Kálmán jegyző, Fülöp Andor gondnok, Alexy Kornél, Bernhardt Adolf, Beyer Jenő, Fischer Károly erdőmérnök, Fritsch Samu, Hudoba Gusztáv, Ocsárd Károly, Platthy Zoltán, Sesták Sándor, Szokol Pál dr. (Felsőbánya), Sroll Géza, Bra- dofka Frigyes (Felsőbánya), Hullán János (Alsófernezely), Fischer Károly kohómérnök (Alsó- fernezely). Révész János élénk részt vett és vesz a közügyekben s társadalmi életünkben is. A képviselőtestületnek egyik legrégibb tagja s magvas felszólalásaival nem egyszer irányitója a közgyűlés állásfoglalásának. Tisztviselője volt a Polgári Körnek s a nőegyesületnek, hosszabb ideig elnöke a dalegyesületnek, az iparosok önképző egyesületének. A muzeum életrehivásá- ban eredményes agitácziót fejtett ki s mint a vármegye bizottsági tagja, felszólalásaival a megyegyüléseken is nem egyszer méltó feltűnést keltett. Szegénység és gazdagság. November 16. Ahol a nép szegényedik, ott a haladás fennakad. Ott a műveltség fáklyája mindig halványabban pislog. Ott az erkölcsök is durvulnak. Ezért volna fennkölt állami feladat a szegénység kiküszöbölése. Ezért kellene beváló fegyverrel hadba szállani minden ok és okozó ellen, aki és amely a szegénység fokozására szegődik. Egyelőre azonban egyetlen oldalról sem látunk törekvést, mely a szinte már nemzedéket pusztító szegénység ellen fölvenné a harezot, sőt azt se látjuk, hogy a gondviselő földi hatalmak legalább a mesterséges drágítást ellensúlyoznák. Hogy mindazonáltal még se bukjék idő előtt sírjába a család, a nemzet, ha már senki sem siet oltalmunkra, magunknak kell a harezot állani és végigküzdeni. Mi a drága ? No, nem úgy kérdezem, hogy mi a drága? Mert erre egyetlen szó adja meg a választ: »minden.« Hanem úgy, hogy mikor állapitódik meg valamiről a drága volta. Először is drága az, ami nekem drága . . . vagyis drága minden olyan kívánt tárgy, holmi, akár fogyasztásra, akár tovább megmaradásra alkalmas az, aminek az árát nem könnyen szakíthatom ki a jövedelmemből. Minden drága nekem, amire nem telik a keresetemből. Példák helyett csak annyit mondok, hogy drága még az is, ami noha nehezen, de nélkülözhető. Ezen megállapítás szerint azzal segítek magamon, hogy nem vásárlók. Lemondást gyakorolok és lemondást gyakoroltatok enyéimmel. A lehető legmesszebb menő határig. Több ez, mint a közönséges takarékoskodás. De szükséges. Az életbölcseség, a józan ész kényszerit rá. Véteni ezen princzipium ellen különben is csak úgy lehet, hogy kitesszük magunkat a bosszú- állásnak. Tanácsos és fölötte sajnálatos, hogy szigorú határt szabjunk költekezésünknek ilyen szempontból. Ez az egyénnek egészen szoros kötede ebben a langyos, barátságos otthonban, Mária gömbölyű karjaiban és a kis Gusztáv aranyszőke fejétől, mely esténkint, mikor papa hazatér, szivéhez simult, Lindahl mindannyiszor felmelegedett. Lindahlnak nap-nap után a déli végállomásra kellett vezetnie a vonatot, hogy aztán este megint visszahozza. A legközelebbi szabadnap utáni vágytól ösztönözve aztán jókedvűen és szeretettel ült fel gőzparipájára s gyermekként örült minden indulási jelnek, mely őt közelebb hozta Máriájához és gyermekéhez. Az igazgató el is csodálkozott, mikor az állomáson, melynek egyúttal főnöke volt, sápadtan és komolyan látta felszállni Lindahlt a gépre. — Valami baja van Lindahl ur? — A mi kis Gusztávunk nagyon beteg s alighanem meg fog halni főnök ur. Evvel indult a vonat. Egész héten át száraz fagy uralkodott. Ma sürü pelyhekben hullt a hó és valóságos vihar dúlt. A vonat késve érkezett meg minden állomásra, a késés mindig nagyobb lett s mikor visszaindult, kétséges volt, hogy estig egyáltalán eléri-e a várost. A kísérlet mégis sikerült s a vonat két órai késéssel befutott az állomásra. Olyan volt, mint egy játékszer, mint valami használaton kívül helyezett régi lim-lom a mi keskenyvágányu oldalvonalainkon. Lindahl egy hangosan elsóhajtott »hála Isten«-nel gyorsan leugrott a gépről s el akart indulni hazafelé övéihez. — Lindahl ur! — Főnök ur! — Benne vagyunk a csávában. Az északnak induló déli vonat másfél mértföldnyire ide megakadt a hóban. Ötven munkás szabaddá lapátolta a pályát s most már lehetséges tovább mennie. A vonatnak most indulnia kell, de Jensen hirtelen megbetegedett tífuszban, amit ebben a kutyaidőben szerzett magának a mozdonyon. Önnek kell vezetnie a vonatot. — Hogyan . . . nekem . . . most éjjel ? ... Főnök ur magam is meghűltem és kimerültem ... Emberfeletti dologra én sem vagyok képes! — Tudom, hogy ez lelketlenség! De a szabályzatban nincs szó kimerültségről. Annyira beteg-e Ön, hogy a vonat utasainak életbiztonsága van veszélyeztetve, ha Ön vezeti a vonatot? — Annyira nem ... de főnök ... az én kis Gusztávom talán halálán van ... ha ugyan még él! — Ezt igazán sajnálom, kedves Lindahl, de beteg gyermekeket sem említ a szabályzat. Akar-e menni vagy sem ? — Mikor indul a vonat? Nyolcz óra tizenötkor. — Karlsson, fütsön! Tiz perez múlva itt leszek. Otthon szomorú látvány fogadta. A kis beteg szőke fürljei nedvesen odacsapzódtak a homlokához, torka hörgött s kicsiny kövér keze görcsösen ökölbe volt szorítva. Léiekzete nehéz volt és kínos, tekintete [félénk, mint a sebzett őzé. Az anyjának már nem volt többé könnye, holtba! ványan összeharapott ajakkal száritgatta az az izzadságot kedvencze homlokáról. Mikor az apa belépett, visszatértek könnyei s zokogva karjaiba vetvén magát, kétségbeeesve kiáltotta: — Meghal! Meghal ! De nem szabad, nem lehet meghalnia. A doktor lemondott minden reményről De a jó Isten nem lehet oly kegyetlen ! Guszti, kedvenczem, itt van a papa! Most egész éjjel itt marad drága, édes kis Gusztijával. Oak megismered a papát! A gyermek rábámult Lindahlra, torkába a hörgés pillanatra megszűnt, arczára mosoly ült és ajka dadogta: — Édes papa, Guszti ágyához ülni .. . SZERETI EGÉSZSÉGÉT? Ki ne tudná, hogy utólérhetetlenül legjobb hashajtó a világhírű Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz. Minden tablettán rajta van e két szó; Vissza a hamisitványokkal, mert kártékonyak. Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz. J Minden tablettán rajta van e két szó: Vissza a hamisitványokkal, mert kártékonyak.
