Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)
1910-09-15 / 37. szám
NAGYBÁNYA 3 Sokkal könnyebb az annyira megkívánt holmit más utón megszerezni, amelyet még a törvény sem büntet és sokszor a társadalom sem vesz észre, vagy igen gyakran szemel huny fölötte, igy legalább a nő erkölcsi presztízsét megőrzi a gyakran legridegebb biró: a nagyképü társadalom előtt De lopni, azt ne merjen, mert rögtön kimondja rá halálos ítéletét: tolvaj. S ez az Ítélet valóban halálos. Egy tanítónő tolvaj. Becsukják, állását veszti s a társadalom száműzi, az ilyenekre még az elzüllött nőket megmenteni igyekvő egyesületeknek sem terjed ki figyelmük, ők csak a hibájukon kivül elcsábítottak után vetik ki mentőbálójukat, az erkölcsileg botlottakat akarják visszaadni a társadalom éltető, de enni nem adó melegének, az olyantól azonban, aki bűnt követett el, elfordulnak. Pedig talán e szerencsétlen tévedt nő sem olyan nagyon hibás. Kis fizetés, nagy igény, — ez minden bajnak az oka. S ez a nőknél még tűrhetetlenebb helyzetet teremt, mint a férfiaknál. A nő már természeténél fogva több igényt támaszt a világ iránt, mint a férfi. Szeret tetszeni s ennek igen sok módja van, de eszköze mind pénzbe kerül, még azoknál is, akiket a természet különös kegyelme szépséggel tüntetett ki. És ezeknek az eszközöknek megszerzése nem telik a kis fizetésből; havi 80Kjövedelem csak tengődésre elég, de nem szép ruhára, meg egyéb sok-sok másra. A nő mégis megkívánja, ritka, akiben az akaraterő teljesen legyőzi a természetükben rejlő követeléseket. Végre is beleunnak az örökös nélkülözésbe és lemondásba, különösen azok, akiknek jelleme akár férj, akár más hozzátartozó részéről támogatásban nem részesül, vágyaiknak, kívánságaiknak, álmaiknak rabjául esnek és megtévednek. Legtöbbjük azonban nem lop S igy micsoda őrületes vágy szállhatta meg ezt a szerencsétlen nőt, mikor egy látcső, egy ötven koronás látcső eltulajdonítására vetemedett. Talán egy gyengébb pillanatában meglopta akaraterejét az olthatatlan kívánság. Talán nem volt betévő falatja? A mai drága világban éhezett? Vagy jobb módhoz szokott szervezete igy remélt egy kis jobb falathoz jutni ? Talán beteges hajlamai vannak, ami ebben a túlságosan idegéletet élő társadalomban gyakori eset? Mit kérdezzük, mit kutatjuk a rugókat. Szomorúan csak azt konstatálhatjuk, hogy az ilyen különös dolgoknak a mi hibás társadalmunkban vannak gyökerei s hovatovább ennek a társadalmi dekadencziának még gyakoribb és megdöbbentőbb jelenségeit is tapasztalni fogjuk, mert a megélhetés küzdelmében egymás szájából ragadjuk már ki a kenyeret s nincs kilátás, hogy e bajnak rövidesen orvosságára találnának. Az élet drága; a földművelő nép Amerikába vándorol az adó nyomasztó terhei elől, a tisztviselő adósságtól mozogni nem bir, 1910. szeptember 15. a vagyona jövedelméből élő zsentri eltékozolta birtokát, vagy már nem is maradt rá, dologhoz nincs szokva, derogál is neki, a tőkepénzesek és nagybirtokosok ráülnek a vagyonra, iparunk, kereskedelmünk úgyszólván semmi. És az élet drága, sőt napról-napra drágul, segíteni nem tudnak rajta. Az ember pedig követeli a magáét s nem kanja meg. Ne csodálkozzunk hát, ha egyik-másik megfeledkezik magáról és a társadalomtól erőszakkal akarja megszerezni azt. amihez szépszerével hozzá nem juthat. b. a. HÍREK. Szeptember íi. Személyi hírek. Dr. Zolnai Gyula kolozsvári egyetemi tanár városunkba érkezett. — Simkó Géza pénzügyi titkár, az ismert nevű iró hivatalos ügyekben városunkba érkezett. — Angyal Dezső kir. tanácsos, országos gyümölcsészeti főfelügyelő és Jablonovszky József kir. tanácsos, a rovartani intézet igazgatója az állami gyümölcsészeti telep és kísérleti állomás megszemlélésére városunkba érkeztek. — L. Berks Lajos debreczsfií« járásbirósági jegyző szabadságidejére házi érkezett. Eljegyzések. lengyel Miklós, a Szatmári Kereskedelmi s Iparbank főkönyvelője tegnapelőtt tartotta eljegyzését Steinfeld Móricz terménykereskedő leányával: Ilonkával. — Fényes József eljegyezte Kupsán János polgártársunk leányát: Annuskát. Uj ügyvéd. Dr. Sziklay Dezső, a Teleki- Társaság tagja, a múlt hét folyamán kitűnő sikerrel letette az ügyvédi vizsgát. Ügyvédi irodáját városunkban fogja megnyitni. Kinevezés. Dr. Berényi István orvost, a debreczeni kir. bábaképző gyakornokát ugyanoda tanársegéddé nevezték ki. Örömmel adjuk közre e hirt annál is inkább, mert a fiatal orvos városunk szülötte. Felmentés a katonai szolgálat alól- Őfelsége E. Bajnóczy Sándor és dr. Vass Gyula tartalékos tiszteket saját kérelmükre a további szolgálati kötelezettség alól felmentette és a koronás érdemkereszt viselését nekik legkegyelme- I sebben megengedte. I Református papválasztás Szatmáron Már egyszer hirt adtunk a halálozás folytán megürült szatmári ref. papi állásról Régen volt már az, de a szatmáriaknak még most sincs papjuk, mert nagyon lassan, megfontolva választanak, igen okosan, hogy később meg ne kelljen bán- niok. E hó 7-én is értekezletet tarlottak, amelyen főkép azon vitatkoztak, hogy Kovács István budapesti hitoktatót és segédlelkészt hívják e meg, vagy az állást nyílt pályázattal töltsék be. Az értekezlet azonban a pályázat mellett foglalt állást, igy valószínűleg a szatmári ref. papi állást nyílt pályázattal fogják eldönteni. A nyílt pályázat határidejének utolsó terminusáig, e hó 11-ig huszonhármán adták be kérvényüket. Dr. Kádár Antalné lemondása. Dr. Kádár Antalué, a nagybányai nőegyesület nagyérdemű elnöke, megrongált egészségére való hivatkozással elnöki tisztéről lemondott, Mi, akik ismerjük dr. Kádár Antalnénak az egyesület körül szerzett kiváló érdemeit, nagy sajnálattal látnok az elnöki székből való távozását s hisszük is, hogy az egyesület tagjai sorában megindult mozgalomnak meg lesz az óhajtott eredménye és sikerülni fog az elnököt állásában való megmaradásra birui. A képviselőválasztás utóhangjai. Szatmárvármegye közigazgatási bizottságának legutóbb tartott ülésén ismét szóba került a nagybányai képviselőválasztás is. Dr. Schönpflug Richárd vármegyei tiszti főügyész Domokos Ferencz nagybányai főszolgabíró ellen a képviselőválasztásból kifolyólag elrendelt vizsgálat beszüntetését javasolja, miután a panasz időközben visszavonatott. E javaslatot azonban a bizottság nem fogadhatta lel, mert Csaba Adorján főispán előlerjesztette Wamokos Ferencz főszolgabiió azon kérelmét, melyben saját maga ellen a vizsgálat elrendelését és a felhozott vádak megvizsgálását kéri. Domokos kérelméhez Csaba főispán is hozzájárult s a közigazgatási bizottság is ily értelemben határozott. Szatmárvármegye felirata, llosvay Aladár, Szatmárvármegye alispánja a közigazgatási bizottság legutóbb tartott ülésén mutatta be azon hódoló feliratot, melyet Szatmárvármegye őfelségéhez nyolczvanadik születésnapja alkalmából intézett. A hódoló felirat igy hangzik: Császári és Királyi Apostoli Felség! Legkegyelmesebb Urunk! Szatmárvármegye törvényhatóságának közgyűlése határozatából kifolyólag tolmácsolom vármegyénk közönsége hódolatát Felséged előtt, születése 80-ik évfordulója alkalmából. Szatmárvármegye, mint szervezeténél fogva ezer éves alkotmányunk egyik utolsó rangú biztosítéka, szivét teszi le Apostoli királya több nemzettől támogatott trónja, mint ősi alkotmányunk legelső és legfőbb védbástyája elé, hogy ebből is sugározzák leié az ország egy része bizalmának és szeretetének melege, megerősítendő Királya szeretetét és bizalmát is magyar nemzetében, mely ezer éven át hű oltalmazója volt a Királyi Trónnak, melyet szabad akaratból, közjogi érzületének természetes fo. . . Eljött az aratás. Megállt Péter a teü- kalászu keresztek közt. Nem sajnálta az Úristen az áldást: az elvetett mag százszorosán fizetett Péter serény keze munkájáért. Péter olvassa a kereszteket. Aztán szép rendre eszébe jut, hogy mi mindent kell majd a gabona arából kifizetnie. A dús aratásnak bizony más látja majd a hasznát. A föld az ő verejtékétől termékenyült meg és mégis neki jut a legkevesebb az áldásból. * Péter ott állt a hajó födélzetén. Mellette kis batyun, amely négy nyüstös vászonba volt kötve, ült a felesége, annak ölében pedig kis fia, aki már mászni is tudott. Péter állt, állt és nézett vissza. Lassan veszett előtte ködbe minden. Érezte a nagy tragédiát, érezte, hogy temet. Temeti a földet, amelyen bölcsője ringott s amely mikor mászni kezdett, puha vánkosa volt néki. A földet, amely beheggesztette véres sebét, amelyre vére, verejtéke hullott és megtermékenyítette azt. Temeti a földet, amely mégsem tudott neki annyi magot adni, hogy egész esztendőn át lett volna mit őrletni. Pedig a föld nem lett kisebb, mint mikor az apjáé volt. A föld most is a régi, most is jó. most is hűséges. Az elvetett mag még talán szaporább, mint azelőtt volt. Csak a világ lett más. Amiért a nagyapa még krajczárt adott, azért ma az unoka már pengő forintot fizet. Meginog a hajó. Elszorul a Péter szive. Mert el kell mennie idegenbe, az ismeretlenségbe. De érezte Péter, hogy mindennek ellenére, hozzá van nőve, a leikébe átszakadva az a rög, az a mesgye, az a patak ott a domb oldalában, amiket most elhagyni készül. S hogy fájt neki kimondhatatlanul, hogy itt kellett hagynia őket. Két könnycsepp pergett le az arczán. Két nagy, ragyogó, tiszta könnycsepp, amelyben elbúcsúzott a múlttól, a hazai földtől. Aztán keményen megfogadta Péter, hogy nem tér addig haza, amig az élére vert dollárokból tízszer annyi földet nem hódíthat vissza magának, mint amennyi az apai jussa volt. * Penszilvániában beszakadt egy tárna. Jó kétszázötven embert temetett maga alá. Nem egy magyar ember akadt köztük. Az elhagyott hazából útnak indítottak nekik fekete ládában fekete földet, puha vánkosul. Odakint pedig ásnak, egyre ásnak, keresik a kétszázötven embert. Küzködnek a bosszúálló szénnel, gázzal, tűzzel, vízzel; küzködnek heteken át. Napvilágra kaparják azokat holtan, akik élő, reménykedő szívvel bújtak a föld alá. Péter felesége haját tépve várja holt urát. Fölhoztak már százat, kétszázat is talán, de azt csak nem hozzák. Százszor is megnézi a sok csonka testet, de egyikben sem ismer rá. Pedig már csak az ő ura hiányzik. Meghozta a hajó, a száguldó vonat a fekete ládában a fekete földet. A föld alól is kihozták szomorú, sápadt emberek az utolsó halottat. Az asszony sikoltozva borul rá. Mintha Péter csak azért rejtőzött volna a fekete tárna kőszénrétegei közé, mert nem akart idegen földben pihenni és megvárta, hogy a hazai rögökön találja meg örök nyugalmát. Koporsóba helyezik a föld megátalkodott szerelmesét, aki a halálba ment miatta. Feje alá teszik a jó hazai földet, az utolsó otthoni üdvözletét. A lenyugvó nap arany sugarai szelíden játszadoznak a halott ajkai körül, amelyek mintha mosolyognának. Péter messze idegenben is a hazai földön pihent meg végre. Szombatos Elemér. ANATÓMIAI cipőgyár % ^ főraktára Feltűnő szép újdonságok!
