Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)
1910-09-15 / 37. szám
Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, Felelős szerkesztő: negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. ^ , Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. EGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 13. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula kSnyvkereskedó Üzletében is. Munkások rokkant- és nyugdíj- egylete. — A fiókpénztár városunkban is megalakult. — Szeptember 14 Városunkban is megalakult immár a magyarországi munkások rokkant- és nyugdijegyesületének fiókpénztára s ez alkotással a nagybányai munkások is beléptek ama hatalmas szocziális szervezetbe, mely behálózva az egész országot, 95,603 rendes fizető taggal, 350 fiókpénztárral s mintegy 5.104,351 korona egyleti vagyonnal rendelkezik. A nagybányai fiókpénztár megalakulása elég horderővel bir arra, hogy e ténynyel lapunk e helyén foglalkozzunk s különösen, hogy felhiva az összes munkásság figyelmét ez áldásos intézményre, sarkaljuk őket a belépésre, hogy ezzel rokkantságuk esetére, vagy öreg, munka- képtelen korukra, ha nem is fényes, de gondtalan megélhetést biztosítsanak maguknak. Szomorú valóság, hogy csak a közel múltig is, a munkásoknak és iparosoknak, ha már többé dolgozni nem bírtak, ha a kenyérkereső szerszám kihullott kezükből, a legnagyobb nyomorúság jutott osztályrészül; egy munkában eltöltött élet után "az éhség és koldusbot, vagy a legjobb és legszerencsésebb esetben a szegényház vagy valamelyik menház. S ha elgondoljuk, hogy e rettentő sorsban hány hűséges élettársnak, hány gyermeknek kellett osztozkodnia, valóban össze kell hogy szoruljon az ember szive. E lehetetlen állapotokon igyekszik segíteni a magyarországi munkások rokkant- és nyugdijegylete, midőn még a legszegényebb munkásnak is alkalmat nyújt arra, hogy csekély áldozattal önmaga és családja jövőjéről gondoskod- hassék. Az egyesület tagja lehet Magyarországon mindenki, legyen bármiféle munkás, iparos, kereskedő, tisztviselő vagy házi teendőkkel foglalatoskodó férjes nő, vagy bármely rendes foglalkozással biró férfi és nő egyaránt, ha 14. életévöket betöltötték. Gyermekek, iskolai tanulók, csupán házi teendőket végző hajadon leányok tagokul föl nem vehetők. A tagok 20, 24 vagy 30 fillér heti illetéket fizetnek. A tagsági dijak pontos fizetése fejében a tagok azon kedvezményben részesülnek, hogy ha már tiz évi tagsági idő betöltése után a saját keresetforrásul szolgáló foglalkozásukban valamely baleset, tesu vagy szellemi el- gyöngülés, aggkori gyöngeség, vagy gyógyíthatatlan betegség miatt munkaképtelenekké, rokkantakká lesznek: az egylettől életfogytiglan megfelelő heti rokkantsegélyt kapnak. Annál kedvezőbb a tagokra, minél tovább fizethetik az illetéket, mert a tagsági idő arányában a segély is évről- évre emelkedik. A nyugdíj negyven évi tagság után jár, tekintet nélkül a tagok munkaképességére. Ha egy segélyre jogosult tag elhalálozása után árvák maradnak hátra, ezek neveltetésére az özvegy az elhalt tagot megillető segély egyhatodát kapja minden árva után, mig a hátramaradt árvák a 14. évet betöltik. Ha pedig árvák nem maradnak hátra, akkor a segélyre jogosult tag özvegye az elhalt tag által befizetett összeg 30%-át kapja végkielégítésül. Mindenki csak egy tagsági könyvvel bírhat, a tagság másra át nem ruházható. Az egylet 1903. évben kezdte el a tényleges segélyezést s jelenleg több mint 500 rokkant és elaggott férfi és női tagot és száznál több árvát segélyez és segítésre eddig 450.000 koronát jóval meghaladó összeget fizetett ki. A rokkantak életkora 26 és 83 év között váltakozik, mely intő például szolgálhat úgy a korosabb, mint a fiatalabb munkásoknak az egyletbe való belépésre. Hogy a fiókpénztár városunkban megalakult, azzal nagy szolgálatot tett vidékünk munkásainak. Mert az egyletbe a vidéki munkások is beiratkozhatnak s a belépést egy postautalványon eszközölhetik, melylyel beküldik az 1 K 50 fillér belépő-dijat. Ez egyesületnek nagy szocziális jelentőségét belátta nemcsak a kormány, hanem a társadalom is. Erre vall, hogy az állandó államsegélyen kívül az egyesület az ország majdnem minden nagyobb városának és számottevő egyesületének erkölcsi és anyagi támogatását élvezi. Valóban nagy elismerés kell hogy A „Nagybánya“ tárczája. Jörgné Draskóczy Ilma verseiből. Szerelmes leány dala. Mikor kezem kezedbe csúsztatom Tudod mit érzek? Hogy rám fonódó meleg tenyered Egy puha fészek. S benne remegő szerelmes kezem Fiók madár, Mely becézésre vár. Mikor karodba belesimulok, Tudod mit hallok ? Egy félrevert, tűzvészre konduló Kiosiny harangot, Amelyre ép oly lázas ütemben Felel egy hang: Egy másik kis harang. Mikor a számra szorítod a szád, Mi jut eszembe ? Két lángvörös granátvirág kehely A kis kertembe, Mely szomju vágyban égve sóv ár an. Összeborul Mámoros szótlanul . . . Meddő nyár. — Részlet egy lírai regényből. — Vajjonvajjon a nyár is ügy lobban el felettem, Mint lebágyadt a tavasz Nyomtalanul, vetetlen. Mások kikelt búzája Kalózba súlyosait már És boldogterhü érést Őrizget a nyugodt nyár. A dió tejesedik Áldott ölü burokban És féltve rejti titkát, Mig éretten kikoppan. Boskadó almafákon A teli holdak nőnek 8 örül a körte ága A sok aranycsengőnek. Tüzerű szőlőhegynek Bogyósodik a fürtje 8 a korai mézringló Hasadva hull a fűre. A fészek pihés alja Csipogva nyüzsög, mozdul, És soha ki nem fogynak A legédesebb gondbul Etető apa-madár, Csititó anya-madár. — Csak én nem érlelek — hajh — Az érlelő melegben! MaghintŐ tavaszomban Nem okosan vetettem. Csak erőtelen hagytam, Félénken, megriadtan, Tétlenül, hogy a sorsom Minden áldást kifosszon Nyílt puha tenyeremből, Kincses, meleg szivemből! — — Aztán, azóta nyárban Egy nagy osodára vártam. ... De jaj — hiába vártam . . ! A föld. A sarló nagy iveket vágott a harmatos, gyenge fűben. Dől egyik rend a másik után. A hamvas ám jó nagy, négy nyüstös volt. Abba sok belefér. A nap már jól fölhágott az égre, pedig még csak akkor kezdett fölszállani a lilás párázat, mikor Pétörke, meg az anyja kijöttek. A kis Pétörke már unta magát. A papsajt
