Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)

1910-06-02 / 22. szám

2 1910. junius 2. NAGYBÁNYA Papolczy Béla választási elnök értekezletre hívta össze a jelölteket, azoknak bizalmi embe­reit, valamint a hatóságok képviseló'it. Arról volt szó, hogy a választást a régi, megszokott helyen tartsák-e meg, vagy pedig a külső baromvásár­térre helyezzék-e ki ? Dr. Makray polgármester, Smaregla rendőrkapitány, kikhez Farkas Jenő polgármester is csatlakozott, valamint dr. Földes és az ő bizalmi férfiai a Rákóczi-tér mellett fog­laltak állást, mig Damokos Ferencz főszolgabíró, B. Kovdts Géza, valamint a nagybányai csendőr­ség parancsnoka a külső baromvásárteret tartot­ták alkalmasabbnak a választás megejtésére. Hosszas s izgatott vita után végül Papolczy Béla választási elnök a külső baromvásártér mel­lett döntött, mire a Földes-párt azonnal elvonult az értekezletről. A Földes-párt ez ügyben távirati panasz- szal fordult a belügyminiszterhez, ki a panaszt megvizsgálás végett a vármegye központi választ­mányához tette át. A központi választmány hét­főn ülést is tartott, de a határozathozatalra magát a választási hely kijelölése ügyében illetéktelen­nek jelentette ki. Ez ügyben ugyancsak hétfőn délelőtt a város képviselőtestülete is ülésezett s dr. Fass Gyula, Stoll Béla, Moldován László, Révész János, Sólyom Ferencz és dr. Weisz Ignácz felszólalásai után a közgyűlés véghatározatilag kimondta, hogy a külső baromvásárteret, tekintettel arra, hogy ott a baromvásárt épen most hétfőn tartották meg s igy az egészen bűzös és szennyes, dr. Eerczinger Ferencz v. főorvos véleménye alapján is főleg közegészségügyi, de közbiztonsági tekin- tekintetekből és azon okból, hogy a külső barom­vásártéren a választók nem élelmezhetők s az idő viszontagságainak minden védelem nélkül ki vannak téve, — a választás czéljaira nem engedi át s dr. Makray Mihály polgármestert a fegyelmi eljárás megindításának terhe alatt el­tiltja attól, hogy a baromvásárteret rendelkezésre bocsássa, vagy ott választási bódékat készíttessen s egyben felkéri Papolczy Béla választási elnököt, hogy a szavazási hely kijelölése czéljából sür­gősen hívjon össze újabb értekezletet. A közgyűlés határozatának Papolczy Béla elnököt sürgős távirattal értesítették s délután két órakor az átiratot s a közgyűlési határozatot express levélben is megküldték. Papolczy Béla ma kedden délelőtt érkezett városunkba s itt azonnal tárgyalásba bocsátko­zott dr. Makray Mihály polgármesterrel, Damokos Ferencz főszolgabíróval. A tárgyalások eredmé­nye az lett, hogy Papolczy Béla elnök megma­radt elhatározása mellett s igy a képviselővá­lasztást a külső baromvásártéren fogják meg­tartani. Dr. Makray Mihály a képviselőtestület ha­tározata folytán átiratban értesítette a választási elnököt, hogy a külső baromvásárteret a válasz­tás czéljaira át nem engedheti s a választási bó­dékat azon a helyen föl nem építtetheti. A kép­viselőtestület tiltakozása azonban meg nem aka­dályozhatja azt, hogy az elnök döntésének ha kell, karhatalommal is érvényt ne szerezzen s igy a polgármester a következő hirdetményt bo­csátotta ki: Közhírré tétetik, hogy az országgyűlési képviselőválasztásra kiküldött elnök a f. évi junius hó 2-án megtartandó országgyűlési képviselőválasztás szinteréül a város és Zazar község között, közvetlen a város mellett fekvő külső vásárteret jelölte ki. A vásártér észak­dél irányban középen két részre választatván annak a Nagybánya város felől eső része, a dr. Földes Béla országgyűlési képviselő-jelölt pártja, a Zazar, illetőleg a Szinérváralja község felől eső része pedig a dr. Papp Béla ország­gyűlési képviselőjelölt pártja gyülhelye, illetve összpontosító helyéül jelöltetett ki. Miről a választók miheztartás végett azzal értesittet- nek, hogy személyazonosságukat igazoló je­gyeiket a városháza iktató-kiadó hivatalában a hivatalos órák alatt személyesen átvehetik. Nagybánya, 1910. május 31. A városi hatóság. Dr. Smaregla Mihály rendőrkapitány szin­tén hirdetményben hívja föl a választóközönsé­get a rend és nyugalom megóvására. A rend föntartására a választási elnök in­tézkedésére három század gyalogos s megfelelő számú gyalog és lovascsendőr fog asszisztálni a választáson. Lembergből már megérkezett egy század vadászkatona Stekl József kapitány parancsnok­sága alatt. A katonákat a gazdasági iskolában helyezték el. ! Mikszáth Kálmán. I 1849—1910. riBwaauannraannu Dicsőségének teljességében, megdöbbentő várai lansággal és gyorsasággal, férfi kora delén hunyt el a magyar irodalom kiválósága, büszke­sége: Mikszáth Kálmán. Mint ahogyan a tün­döklőén ragyogó meteor szokott kihunyni. Tegnap még ünneplésére, dicsőítésére sietett az egész magyar nemzet s a müveit külföld egyaránt, ma siralóra konganak a harangok. A fényből, a ragyogásból úgyszólván min­den átmenet nélkül sodort bennünket a végzet a legkiellenebb éjjelbe s a »boldog ember«, mint a meghatottságtól könyfátyolozott szemek­kel önmagát nevezte az Akadémia feledhetet­lenül szép jubileumi ünnepén, immár ott fekszik a ravatalon, mely körül egy nemzet gyújtotta meg a gyász-szövétneket. Nagy a mi gyászunk, kimondhatatlanul óriási a vesztességünk. S e vesztességet, e gyászt még súlyosabbá teszi annak szörnyű váratlansága. Szinte el sem tudjuk hinni, hogy az örökké mosolygó Mikszáth, a hamisítatlan, jóizü magyar humornak legnagyobb képviselője nincs többé! Hogy örökre eltávozott volna! Hogy az a toll, mely színes, káprázatos játékával egy világnak szerzett soha meg nem hálálható gyönyörűséget, örökre kihullott volna kezéből. A pütskösdi pirosló rózsák, miket gyöngéd leánykezek fontak koszorúba, gyorsan elhervad­tak s e jubileumi rózsák hervadásával lobbant utolsót a költő-király életének lángja is. Fölemelően szép, gyönyörű halál, melynek tragikumában megrázó fenség van, minőt csak a boldogult tudott volna megírni úgy, ahogyan ővele történt. A nemzet dicsősége Volt éleiében, a nemzet halottjává vált halálában! És sírja fölött időtlen-időkig olt fog őrködni a magyar géniusz s ott fog virrasztani a magyar nemzet kegyelete s büszkeséggel, csodálattal párosult rajongó szeretete az ő édes szavú, kedves írója iránt. Életrajzi adatait nagy vonásokban a követ­kezőkben ismertetjük: Mikszáth Kálmán 1849. január 16-án szü­letett a nógrádmegyei Szklabonyán, amelyet most irói pályája negyven éves fordulóján Mikszáthfalvának neveztek el belügyminiszteri engedelemmel. Atyja jómódú középbirtokos volt, régi nemesi családból. A fiút tiz éves korában Rimaszombatba küldte gimnáziumba. A felső két osztályt Mikszáth Selmeczbányán végezte. Az érettségi után Pestre került a jogegyetemre. Csakhamar azonban elhagyta a fővárost és vár- megyéjénél vállalt szolgálatot. A vármegye saját- szerű életét, ósdi alakjait, kis potentátjait és eredeti észjárású közigazgatását és igazságszol­gáltatását itt tanulmányozta először. Márt ekkor kísérletet tett az irodalommal, de pályakezdése nem biztatta jelentékeny sikerrel. Első nyomta­tásban megjelent müvei Vadnai Károly lapjá­ban, a Fővárosi Lapokban láttak világot. Szülei 1873-ban elhaltak és az elárvult Mikszáth ekkor elhagyta szülőföldjét és ismét Pestre költözött. Az volt a szándéka, hogy teljesen az irodalmi tevékenységnek szenteli magát, de első foga­dása nem sok reménységgel töltötte el. Kétségek­től gyötörve, saját talentumában és a kritika Ítéletében egyaránt bizalmatlanul elhagyta a fő­— De édesem, az Istenért, mi lelt, mi bajod ! — Oh, én szerencsétlen asszony ! Mindent tudok ... Te hizol, és . . . oh, jaj, még kimondani is borzasztó . . . — Mit édesem ? — Ne tagadd, engem nem lehet félre ve­zetni ... Ne félj, nőd hősiesen fogadja a csapást, bármi szörnyű is lesz. Csak ne titkolj el előttem semmit! Te hizol . .. — ?? — És . . . és . . . téged meg fog ütni a guta . . . Sándor, ugy-e, téged meg fog ütni a guta ? S én itt maradok egyedül . . . egymagám . . . Téged pedig elvisznek messze . . . messze . . . örökre . . . Heves zokogásba tört ki, a konyhából pedig a Marcsa siránkozása hallatszott. Eszembe jutott a jó barátom megjegyzése s a rejtély meg volt oldva. A Marcsa elárult . . . Nemsokára s több izbeni becsületszavamra való hivatkozással tett határozott állításom után, hogy egyelőre nem fog megütni a guta, a fele­ségem egy kissé lecsillapodott s azonnal meg­kezdeni kivánta a családi tanácskozást, hogy a katasztrófa elkerültessék. Oda konkludált, hogy az ő nézete szerint, de meg a házi orvosunk véleménye szerint is (ő már megkérdezte) a legbiztosabb hatást a karls- badi fürdőn lehetne elérni, de mivel tudja az ilyen dolgok iránti ellenszenvemet s mivel az ily eset­ben a beteget az izgalomtól is kímélni kell, tehát nem proponálja az oda való utazást, nehogy fel­izgasson vele, hanem a saját és az én jól felfogott érdekemben határozottan megköveteli, hogy karls- badi kúrát tartsak itthon és pedig rögtön, hol­naptól kezdve, Szerettem volna megcsókolni azt az aranyos kis szájacskáját, de nem tartottam megengedhe­tőnek ez ünnepélyes pillanatban, hiszen a köny még ott ragyogott kék szemében s szivecskéje hevesen dobogott a kiállott félelemtől. — Igen, úgy lesz édes Sándorom, holnaptól kezdve reggel korán fog felkelni, kigyalogol a városligetbe, ott iszik karlsbadi vizet, alkonyat felé szintén hosszabb sétát fog tenni, kedvenc eledeleitől pedig tartózkodnia kell mindaddig, mig teljes eredmény nem mutatkozik. A kora reggeli szó, meg a kedvenc eledelek belevonása a kúrába meglehetősen elvették a kedvemet, de nem mertem ellenkezni, mert hisz a feleségem szavai szerint az én életem s igy az övé is a koczkán forgott. Megadtam magam sorsomnak. Másnap hajnalban még alig pittymallott, fel- költtettem s a kellő jó tanácsokkal ellátva útnak indíttattam a városliget felé. Rengeteg ásitgatá- sok között eljutottam az Erzsébet-térig. Itt gondoltam merészet és nagyot, befordul­tam a néptelen parkba s helyet foglaltam jgy Buchvald-féle karosszéken. Az üde hajnali szellő, a madarak vidám csiripelése oly jótékonyan hatottak reám, hogy csakhamar elaludtam. A korai órák ellenszerére tehát elég ideje­korán rábukkantam, csak az bántott szörnyen, hogy a feleségem a kedvencz eledeleimtől való tartózkodást oly szigorúan vette, hogy ebéd után többnyire el kellett szaladnom valahová egy-egy kis pörköltre. Az alkonyat felé való hosszabb séták szin­tén pompásan sikerültek, amennyiben kötött marsruta s a feleségem előtt való utólagos iga­zolás kötelezettsége nélkül felkereshettem régi czimboráimat. akikkel valami árnyas, enyhetadó helyen, édes pipaszó s behüiött savanyu vizes bor mellett tartottam meg a »hosszabb sétákat«. A karlsbadi kúra tehát várakozásomon felül ütött volna be, ha feleségem szilárdul nem hatá­rozza el vala magát arra, hogy kedvenc ételeim­től mindaddig visszatart, mig eredményt nem lát „BITUMINA* , BITUMINA1 tiszta bitumonból készített valódi aszfalt-tetőlemez, tartós, tűzbiztos, szagtalan, kátrá­nyozást vagy egyéb fpffLfprjnamfan ..BITOMINÄ“-vaI fedett tetői bemeszelve szép fehér mázolást nem igénylő lGlU~lcllUílllj ülj. marad és kitűnő védelmet nyújt a nap melege ellen régi zsindelytetők átfedésére is kiválóan alkalmas. ===== Csakis védjegygyei ellátott tekercseket fogadjunk el Gyári főraktár Nagybánya és vidéke részére: Harácsek Vimos Utódai nagykereskedésében Nagybányán.

Next

/
Thumbnails
Contents