Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)
1910-06-02 / 22. szám
■VIII. évfolyam. 1910. junius Ixó 2. 2 2-ilc szám. Előfizetési árak : Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: j Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-ufcza 13. szám, hova a ^ , j lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők, hr G L Y MI HAL Y. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében Is. e fegyverekkel a társadalmi életen ne üssenek sajgó sebet s hogy a mérkőzés, a tusa hevében az elvek harczi porondjáról a személyes küzdelmek terére ne sodortassanak. Tagadhatatlan, hogy képviselőválasztás, de még kisebb, lokális jelentőségű választás sem képzelhető el korteskedések, kapaczitálások nélkül. A választók tömegét mozgósítani vajmi nehéz dolog s nemcsak jelszavakra van szükség, hogy a tömeget galvanizálni lehessen. S épen az eszközök megválasztása teszi legnagyobb próbára azokat, kiknek a választásnál vezető szerep jut, kik a sorok élén har- czolnak. Semmi sem könnyebb, mint a lappangó szenvedélyek lángragyujtásával sebeket ejteni, de viszont semmi sem nehezebb, mint e sebeket orvosolni. E sebek még évek múltán is sajognak s be nem heggedésü- ket épen a társadalmi élet siratja. A választás higgadt, nyugodt lefolyása, a küzdelemnek tisztességes fegyverekkel való megvívása kgí-, bb bizonyítéka lesz politikai érettségünknek! Vajha úgy is volna! A választási híreket a következőkben csoportosítjuk: A legutóbbi napokig a kerületnek csak egyetlen jelöltje volt: a független 48-as párti Földes Béla, egyetemi tanár, udvari tanácsos, aki kerületünket a legutóbbi országgyűlési czik- lus alatt is képviselte. Már úgy látszott, nem is lesz ellenjelöltje, midőn választókerületünkben megjelent dr. Papp Béla fiatal fővárosi ügyvéd s fellépett munkapárti programmal. Az agitáczió nyomban a leghevesebb mederbe csapott át s a holnapi nap fogja eldönteni, hogy az urnából kinek a neve fog győztesen kikerülni. Dr. Földesnek főleg a kerület városaiban van nagy pártja, mig dr. Papp Béla inkább a vidéki szavazók meghódítására vetette magát. Szatmárvármegye központi választmánya, mint azt már jeleztük, a nagybányai választókerületbe választási elnökül Papolczy Bélaszinér- váraljai ügyvédet küldte ki; jegyzőnek dr. Weis» Ignácz nagybányai ügyvédet. Küldöttségi elnök: Torday Imre v. tanácsos, jegyző: Kiss Miklós körjegyző. Helyettes elnökök : Farkas Jenő felsőbányái polgármester és Bárány Béla. Helyettes jegyzők: Smaregla János v. aljegyző és Imre Károly állami tanító. A központi választmány által kibocsátott hirdetmény a szavazás sorrendjét a következőleg álapitotta meg: A nagybányai választókerület I-ső szakasza : 1. Nagybánya. 2. Felsőbánya. 3. Alsófernezely. 4. Felsőfernezely. 5. Giródtótfalu. 6. Felsőujfalu. 7. Kisbánya. 8. Buság. 9. Láposbánya. 10. Miszt- bánya. 11. Misztmogyorós. 12. Miszlótfalu. 13. Zazar. Il-ik szakasza : 1. Szinérváralja. 2. Sebespatak. 3. Iloba, 4. Alsóujfalu. 5. Feketefalu. 6. Láposbidegkut, 7. Lénárdfalu. 8. Tőkés. 9. Kissi- kárló. 10. Nagysikárló. 11. Monostor. 12. Lacfalu. 13. Magyarkékes. Az első szakasz Papolczy Béla elnöklete alatt működő bizottságnál, a második szakasz pedig Torday Imre küldöttségi elnök vezetése alatt álló bizottságnál szavaz. A szavazás nyilvánosan, élőszóval történik s a szavazó helyiségbe fegyvert vagy botot vinni tilos. A város tanácsa Nagybánya város bizalmi férfiaiul a választásra Bálint Imre tanácsost és Marosfi Dezső számvevőt küldte ki. A pártok vezető emberei között az első összeütközés a szavazás helyének megállapítása alkalmával történt. Képviselőválasztás. Junius 1. Az utolsó képviselőválasztás 1906. évben zajlott le városunkban s holnap, csütörtökön kerületünk választói ismét az urna köré gyülekeznek, hogy legszebb polgári jogaikat gyakorolják. A képviselőválasztások a kisebb városok társadalmi életében rendszerint mélyebb nyomokat szoktak hátrahagyni maguk után s különösen hevesebb küzdelemre van kilátás most, midőn rendkívül súlyos, válságos időket élünk. Mi politikai kérdésekkel nem foglalkozhatunk, de nem is akarunk. Hisszük, hogy a választóközönség hazafias meggyőződése s legjobb lelkiismerete szerint lép majd az urna elé s jogával úgy fog élni, mint éltek az ősök, midőn viharfelhők gyülekeztek a szemhatáron. S hogy mi mégis a választásról írunk, tesszük ezt főleg társadalmi szempontból, hiszen az egészséges társadalmi élet kérdése a legfontosabb összeköttetésben van városunk fejlődésének s boldogulásának legvitálisabb kérdéseivel s a társadalmi élet megromlása következésszerüleg sújtja városunkat is. E néhány sorban foglalt igazságot ne feledjék el egy pillanatra sem azok, kik a pártok életében vezetőszerepet töltenek be, kik a legexponáltabb helyeken küzdenek. Ám használjanak fel minden megengedett fegyvert politikai hitvallásuk mellett, de a fegyverhasználat mellett vigyázzanak, hogy A „Nagybánya“ tárczája. Temetőben... Temetőben kivirult a rózsafa, Szivemben is virág nyílott valaha ; Csalfa kis lány letépte e virágot, Megátkozom ón azóta Százszor e rongy világot l. . . Temetőben szomorúan sir a szél, Hull a rózsa, szállong róla a levél; Jó lesz nekem sírkeresztnek az ága. Jó lesz nekem szemfedőnek A lehulló virága /. . . Ballá Miklós. Fürdőre kell menni. A fák ágai még alig kezdenek rügyezni, az első nefelejts még alig üti föl égszínkék fejecskéjét, a mikor egy vágy, egy leküzdhetlen érzelem tölti el a fővárosi asszonyka szivét: csak ki a zöldbe! Zöld ugyan még nincs sehol sem, sőt a nap sugarai sem tüzelnek oly erősen, hogy az emberről lekivánkoznék a felöltő, már is folytonos jeremiadokként cseng az ember fülébe: a kiáll- hatatlan hőség, a fülledt, miazmákkal telt levegő s az az életsorvasztó, gyilkos behatás, melylyel ezek az ember életére vannak. Én egy pompásan sikerült falusi nyaralás után, a mikor is épen tiz kilót fogytam a boszu- ságnak miatta, egyszer s mindenkorra kijelentet- tettem, hogy teljesen kétségbe vonom a fülledt, miazmákkal telt fővárosi levegő életsorvasztó hatását s felségesen érzem magam itt a nyári évad alatt is s megkértem az asszonykámat, hogy szíveskedjék e kijelentésemből levonni a konzek- vencziákat is. Egy kissé halványuló arccal, egy kissé duzzogó, felbiggyesztett ajkkal vette tudomásul e kijelentésemet, de a konzekvencziát levonta. Sőt mi több, jóllehet, hogy az inczidens pár évvel ezelőtt történt, csöndes rezignáczióval ugyan, de élénk emlékezetében tartotta e kijelentésemet. Most azonban, hogy az udvarunkon már két hét óta egyébről se beszélnek mint arról, hogy a telekkönyvvezetőek Erzsébetfalvára mennek nyaralni, a feleségemen mindinkább látható szomorúság, lehangoltság kezdett erőt venni, a szuny- nyadó vágy, melyet a levont konzekvenczia folytán szive mélyére temetett, kezdett ébredezni. El voltam készülve a legrosszabbra, hogy a titokban senyvedő tűz egyszerre teljes erővel fog lángra kapni s ha a telekkönyvvezetőék Erzsébet- falván nyaralnak, mi, illetve az ő vágya meg sem áll a tengeri fürdőig, azonban kellemesen csalatkoztam. A telekkönnyvezetőék elutazta után a felhők a legkisebb vihar nélkül elvonultak, ismét mosolygós lett picinyke egünk ábrándos, tiszta kékje s feleségem a legszeretetreméltóbb asszonyka vidámságával járt, kelt, dolgozott, csattogott egész nap, mint a kinek minden vágya teljesülve van, mint a kinek a boldogságából nem hiányzik semmi. Édes megelégedéssel tekintettem ez eredményre s büszkén vertem a mellemet: Jha, az asszonyt nevelni kell tudni! Én pedig tudom! Egy alkalommal egy rég nem látott, meghitt jó barátom érkezett fel a vidékről hozzánk. ' — Jésszus, de meghíztál! alig ismer rád az ember, kiáltott fel meglepetve, midőn először meglátott. Vigyázz, vigyázz, még a guta fog megütni, jegyzé meg tréfásan. A Marcsa szolgáló, aki barátom bőröndjét hozta utánunk, olyan félve nézett erre a megjegyzésre hol én reám, hol a barátomra, mintha csak a saját halálos ítéletét hallotta volna. Este, midőn hazakerültem, a feleségemet sírva találtam. Halovány arczát bánatosan apró fehér kezeire hajtva ott ült Íróasztalom előtt, nagy kabinet arczképem oda volt elébe állítva, nefelejts szemei nedvesek voltak a könytől s ajkairól hosszú, szaggatott sóhajok törtek elő. Amint észrevett, ijedten felrezzent. — Sándor, édes Sándorom, zokogott töredezetten, ne titkolj előttem semmit, valid be nyíltan, ugy-e te hízol ? A kérdés, mondhatom, szörnyen meglepett. — Hála legyen Istennek, jól érzem magamat! — Oh te titkolódzói, te félre akarsz engem vezetni, pedig én látok, tisztán látok . . . mondá töredezetten.
