Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 1-21. szám)
1910-02-24 / 8. szám
2 NAGYBÁNYA 1910. február 24. lenvoltak“ névjegyzéke tényleg megvolna, vajon mit adnának most annak elkobzásáért ! Szabad-e annyira megfeledkezni bárkinek is magáról, hogy olyat tegyen, amivel nyugodt állapotában, a felindulások elütésével erkölcsi érzéke megbarátkozni nem tud. Hisz épen az etikai érzésnek, mely a nőkben szervezetük és nevelésüknél fogva szubtilisabb és finomabb distink- cziókra alkalmasabb, nem szabad lett volna ilyet botlania. A nők sokkal kis- sebb hibáért épen morális felháborodásukban vagy érintetlen erkölcsi hírnevük védelmére sokszor nagyon is súlyos Ítéletet hoznak. S itt ép az ellenkezőjét tették. Ha a modern embernek elcsigázott vagy tönkretett idegei a megszokott, a normálistól eltérő módon működnek valamely meghatározott irányban, akkor az orvosi tudomány azt mondja arról, hogy perverz. Gyakori jelenség ez a betegség századunkban, minden emberi funkcziónál előfordul, testinél és lelkinél egyaránt. Erkölcsi tekintetben is létezik, csakhogy akkor nagytudósul más nevet adnak neki, t i. moral insanity. Lehetne e például másnak nevezni azt, hogy Kolompár Balog Tutának szerelmes leveleket irkáltak a börtönbe, állítólag urinők. Micsoda meghibbant erkölcsi érzékük lehetett azoknak a nőknek! Nem merjük a szegedi tüntető nők tettét ennek nevezni, hisz ez óriás erkölcsi hanyatlásnak bélyegezné, de a jelenséget magát — igazán szerényen — lehet egy kis morális szépséghibának keresztelni. A szépséghibával, az igaz, nagyon sokáig és nagyon jól el lehet éldegélni, de azért ha nem volna, örülne tulajdonosa. így van ez a szegedi nők szépséghibájával is. Amint az újság mellől elnézte, hogy a pincér és a kasszírnő hogyan falatoznak, észrevette, hogy ő sem evett még ma. Gyomra, ez az éhes farkas jogait kezdte követelni. Elővett zsebéből egy darab száraz kenyeret és elkezdte az újság mellett mohón rágicsálni, szeme azonban mind ott csüngött a párolgó ételen, majd kivette kezükből szemével a falatot. A kasszírnő felnézett a tányérjáról és megpillantotta a vendéget, figyelmes lett. Sose látta még itt. Elnézte őszbevegyülő, gondozatlan haját, magas homlokát, deres bajszát, pirosba játszó barna arczát, melyen az idő vont barázdákat úgy egymás mellé, mint az őszi szántás. Kész volt ítéletével. Valami letört ur lehet, ki jobb időket látott, most lerongyolódott. Csak mélyen fekvő szemgödréből kivillogó szemével nem volt tisztában. Valami bánatos fásultságot kölcsönzött a férfi arczának. A kasszírnők általában hajlanak a romantikára. Érdekelte ezt is a különös arckifejezésü ember. Figyelte. Amint egy-egy falatot szájába tett, oda-odanézett, látta, hogy lesi az ételt, hogy morzsolja száraz kenyerét. Sajnálta. Rászólt a pinczérre, hogy vendég van. Az meg hirtelen bekapkodva utolsó falatA Kereskedelmi Bank közgyűlése. Február 23. A Nagybányai Kereskedelmi Bank Részvény- társaság f. hó 20-án, vasárnap délelőtt 11 órakor tartotta meg intézeti helyiségében XX. évi rendes közgyűlését. A közgyűlésen Fábián Lajos elnökölt s a részvényesek igen szép számban jelentek meg. Elnök a megjelent részvényesek üdvözlése után a közgyűlést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére Steinfeld Bélát és Harácsek Károlyt kérte föl. A közgyűlés az igazgatóság, a felügyelőbizottság jelentéseit tudomásul vette. Az igazgatóság jelentéséből kiemeljük a következőket: Intézetünk vezetésében az 1909. évben is a megelőző óvatosság, előre látás, a tisztességes és kuláns üzleti elvek alkalmazásának politikáját követtük, illetve folytattuk. Egyrészt a részvényesek és betéteseink reánk bízott vagyonát a legnagyobb óvatossággal és körültekintéssel igyekeztünk gyümölcsöz- tetni, másrészről és ezzel párhuzamosan üzletfeleink hiteligényeit törekedtünk méltányos kamatláb mellett" kielégíteni; mindenkor szem előtt tartottuk azonban, hogy ezen két ellentétesnek látszó érdek egymás rovására és hátrányára ne diadalmaskodjék, nehogy rideg, önző érdekek szolgálatába szegődjünk. Üzleti elvünk helyességét igazolja jelen évi mérlegünk is, mert hiszen üzletkörünk minden ágában emelkedést mutat, — zárszámadási adatainkból kitűnik továbbá, hogy a közgazdaság terén uralkodó általános pangás és az 1909. évi abnormálisán rossz termés daczára intézetünk a lefolyt üzleti évben is kielégítő és az előző üzleti évhez képest fokozottabb eredményt ért el. A redelkezésünkre álló tőke legnagyobb részét teljes biztosítékot nyújtó ingatlanokra bekebelezett jelzálog- és óvadék okmány alapján bekebelezett váltó kölcsönökbe helyeztük el. A beterjesztett mérleg szerint mutatkozó és 1084 korona leírása után 21469 K 41 fillér összeget kitevő nyereség felosztására javasolja az igazgatóság, hogy fizettessék a) Igazgatóság és felügyelőbizottság fizetése és tisztviselő fizetési pótlékra 4079 K 19 f., b) tartalék alapra .... 9700 K — f., c) osztalékra 1500 drb részvény után á 5 K . . . 7500 K — fi, d) jótékony czélra .... 190 K 22 fi, összesen 21469 K 41 fi jait, meg se törülte száját, úgy közeledett a vendég felé. Hja az udvariasságra itt nem sokat adnak. Emberünk megijedt. Most jön már. Most utasítja ki, hisz olyan rongyos. Sietve nagy ügyetlenül dugta zsebre kenyerét s elszántan várta a borzasztó kövelkezendőket. A pincsér odatalpalt (ez talán a legtalálóbb kifejezés, mert majd minden pinezér a talpán jár), körülnézett az asztalnál szótlanul, tovább ment, valami lekicsinylő krimászt vágott a kasz- szirnő felé jelentőségteljesen és emberünk elé tálcán két pohár vizet tett. Azzal czigarettára gyújtott, a terem egyik sarkában végigfeküdt a díványon, nagy füstfelhőket eregetve átadta magát az emésztésnek. A vendég szinte fellélekzett, mikor a mumus odébb állott, mikor a veszély eltűnt feje felöl. Szegény nem tudta, hogy ide bizony szoktak olyan gentlemanok is járni, akik legkevésbé sem a legújabb divat szerint vaunak öltözve. A pinezér ezt megszokta s azért nem csodálkozott rajta sem. Emberünk megint jól érezte magát. De ismét veszedelem fenyegette. A kasszírnő lekelt trónusáról. Tányérral kezében feléje közeledett. — Nézze csak, bácsikám, mondá az asztal mellett megállva, úgy látszik, még ma nem evett, Az osztalék szelvények beváltásának határidejét 1910. márczius 1-től hozzuk javaslatba. Az őszinte részvét érzetével emlékezünk meg jelentésünkben az 1909. junius 8-án elhunyt Nagy János városi alorvos úrról, kiben intézetünk egyik lelkes alapitóját és fennállása óta fáradhatatlan, ügybuzgó egyik igazgatósági tagját vesztettük el. Végül kötelességszerüen jelentjük a t. Közgyűlésnek, hogy az alapszabályok 70. §-a értelmében Harácsek Károly, Pokol Elek és Steinfeld Béla igazgatósági tag urak mandátuma kisorsolás folytán megszűnt; az igy megüresedett 3 és néhai Nagy János elhalálozásával betöltetlen maradt 1, összesen tehát 4 igazgatósági és esetleg 1 felügyelő-bizottsági tag állásának választás utján való betöltése jelen közgyűlésnek képezi tárgyát és javasoljuk a választás megejtését. Steinfeld Andor részvényes midőn teljes elismerését fejezi ki az igazgatóság sikeres és eredményes működése felett, felhívja a figyelmet arra, hogy újabban a tartalékalap fokozottabban megvan adóztatva s fölveti a kérdést, nem volna-e helyesebb, ha nem a tartalékalapot, hanem az alaptőkét növelnék ? Almer Károly igazgató válaszol a fölvetett kérdésre. Az igazgatóság — úgymond — részletesen foglalkozott azzal, hogy épen a fokozottabb megadóztatás folytán nem volna-e czélsze- rübb az alaptőke növelése ? De ez az adott helyzetben lehetetlen. Tartalékalapra szükség van, mert ez az intézet főerössége; másrészt pedig nem szabad feledni, hogy a tartalékalaphoz hozzányúlhatunk bármikor, ha arra szükség volna, mig az alaptőkéhez nem. Egyébként is a főczél az alaptőke növelése s ha a tartalékalap az 50 vagy 100 ezer koronát eléri, az úgyis az alaptőkéhez fog csatoltatni. Moldován László, a városi takarékpénztár igazgatója szintén ilyen értelemben szólal föl s a zárószámadást, melynek szép eredménye a szakszerű vezetést, az odaadó, buzgó és becsületes munkásságot dokumentálja, változatlanul elfogadásra ajánlja. Indítványozza, hogy a közgyűlés az igazgatónak, igazgatósági és felügyelő- bizottsági tagoknak, nemkülömben a tisztikarnak az elért szép eredményért jegyzőkönyvi elismerést és köszönetét szavazzon. (Általános helyeslés.) Steinfeld Andor a vett felvilágosításokat megnyugvással és köszönettel fogadja. bábián Lajos elnök a zármérlegel s Moldován László indítványát elfogadottnak jelenti ki. Almer Károly igazgató jelenti, hogy az igazgatóságból Harácsek Károly, Pokol Elek és Steinfeld Béla sorsollattak ki. Ajánlja újbóli megválasztatásukat, valamint a Nagy János elhoztam egy kis levest, fogadja el, jó szívvel adom, megeheti, nem latja senki. A vendég megütődött. Arcza eltorzult arra a gondolatra, hogy őt mint valami koldust étellel kínálják. De a párolgó leves annak a szelíd tekintetű leányasszonynak a kezében lassan elsimította dúlt arcát. Szeme majd kidülledt, hisz már szagát is érezte az ételnek. — Hisz nem akartam megsérteni, jót gondoltam cselekedni, ne utasítsa vissza, átérzem én a szerencsétlenek baját. No, ne szégyenkezzék, csak egye, kerítek még egy kis húsfélét is. Letette eléje. Az ember nekifogott. Hiába, az éhség csak erősebb, mint a büszkeség. Régóta nem juthatott meleg ételhez. Szaporán kanalazta a levest, arczára valami kéjes érzés ült ki, az asztal alatt két térde idegesen össze-össze remegett, mig evett, A kasszírnő újabb tányérral közeledett. Húst hozott, eléje tette. Az ember azt is megette, lassabban ugyan, talán bántotta, hogy a kasszírnő is asztalához telepedett. — Ne haragudjék, hogy úgy érdeklődöm, de valami sejtelem súgja, hogy nem volt mindig ilyen sorsban. Ne is vegye tolakodásnak, ha arra kérem, mondja el élete történetét. Ezzel levette a szegről a férfi felöltőjét, tüt húzott ki keble mellől s öltögetni kezdte a feslést fifi tiszta bitumonból készített valódi aszfalt-tetőlemez, tartós, tűzbiztos, szagtalan, kátrá- nyozást vagy egyéb tpfn^fprlnanV/in >.BITUMINÁ“-val fedett tető bemeszelve szép fehér mázolást nem igénylő iBlU~lcllUallJ űy. marad és kitllnd védelmet nyújt a nap melege ellen. WW „BITUMINA“ régi zsindelytetök átfedésére is kiválóan alkalmas. ____r : Csakis védjegygyei ellátott tekercseket fogadjunk el. Gy ári főraktár Nagybánya és vidéke részére: Harácsek Vilmos Utódai nagykereskedésében nagybányám „BITUMUVA
