Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 1-21. szám)
1910-02-17 / 7. szám
1910. február 17. NAGYBÁNYA 3 Nagybányán és pedig díjtalanul válthatják be. E nagyjelentőségű vívmányért az igazgatóság Rédl Károlynak, a szatmári Osztrák-magyar bank főnökének leghálásabb köszönetét és elismerését fejezi ki. Az igazgatósági jelentés beszámol arról is, hogy az év folyamán az intézetnek értékpapírokból 10.782 K 93 f nyereménye volt, ez ösz- szeg azonban nem számoltatott el üzleti haszonképen, hanem abból árfolyamkülönbözeti tar- tatékot létesítettek. Az 1909. évi forgalom 27,957.943 K 44 fdlérre rúgott s az az előző évi eredményhez képest 9,093.495 K 36 fillérrel emelkedett. A számlák záregyeulege, mint nyereség 112.122 K 27 fillér. Ebből a tartalékalap növelésére fordítottak 10.000 koronát; jutalékokra 18.016 K 26 fillért; jutalmakra 661 K 50 fillért; tiszti nyugdíj-alapra 3444 K 51 fillért; a városi házi pénztárnak 80000 koronát. Megjegyezzük még, hogy a takarék- pénztár igen szép üzleti eredményt ért el a Fried-féle telek parczellázásával is, de ez eredmény sincs a nyereségben elszámolva; továbbá hogy a takarékpénztár az általa megvett Apor- féle telket a városnak adta szabályozási czé- lokra. Az igazgatósági jelentés s az üzleti eredményhez Moklován László igazgató szólalt föl először. A becsületes munka és a siker megelégedett érzetével terjesztjük elé — úgymond — a tekintetes választmány elé jelentésünket és mérlegünket. A mérleget úgy állítottuk össze, hogy az az intézet helyzetéről teljesen világos képet nyújtson. A nyeremény 112122 K 27 fillérre rúg, daczára, hogy az előre vett kamatokat az előző évhez mérten, több mint 15.000 koronával irányoztuk elé. Ezt a szép eredményt az biztosította, hogy pénzeink jól vannak el helyezve s mérlegünkben leírni valót még nagyitó üveggel sem tudnánk felfedezni. A mérlegben 1500 korona leírás látható. De ezen összeghői megvettük az Apor-féle telket, melyet szabályozási czélokra a városnak adtunk s igy a leírás csak könnyebb elszámolási szempontokból szerepel mérlegünkben. (Helyeslés.) A Fried-féle telek parczellázásából is szép anyagi eredményt értünk el, de ez anyagi eredményt, mint nyereményt nem számoltuk el, hanem az igy elért nyereségből utczaszabályo zási czélokra egy külön alapot létesítünk. (Élénk helyeslés.) Az előre vett kamatok 30.000 koronában vannak elszámolva, de előre jelzem, hogy jövőre ez összeget még mintegy 5—10.000 koronával szándékozik az igazgatóság gyarapítani. Ajánlja a közgyűlésnek az igazgatósági jelentés és mérleg elfogadását s a felelős számadóknak a felmentvény megadását. (Élénk éljenzés és helyeslés.) Szerencsy József örömmel üdvözölte a szép eredmény elérését s csupán azt kifogásolja, hogy a 112.122 K 27 fillér tiszta nyereményből csak 80.000 koronát szolgáltatnak be a város házi pénztárába, jóllehet, hogy a városnak arra szüksége volna. Moldován László igazgató felel Szerencsy József felszólalására. Neki, mint igazgatónak kötelessége a számadásokat a legjobb tudása szerint összeállitani. Ő legelső sorban felelős azért, hogy a takarékpénztár a megizmosodás utján haladjon, s a jövedelemben visszaesést ne mutasson. Ő elégnek tartja a 80.000 korona beszolgáltatását s ez összegen felül a nyugdíjalapnak is szép összeget adnak. A tartalékalap növelése is épen az intézet érdekében kötelessége s épen ezen okból 5000 koronával adtak többet a tartalékalapnak, mint amily összeget az alapszabályok szerint adniok kellett volna. (Helyeslés.) Fábián Lajos szintén örül a szép eredménynek, de abban egyetért Szerencsy í Józseffel, hogy 80.000 koronánál többet kellett volna juttatni a városnak, hiszen a város a nagy alkotások révén nehéz helyzetben van. Ez okból kifogásolja az előre vett kamatok nagy összegét is. Moldován László igazgató jelzi, hogy ő semmiféle visszaeséstől nem tart. Azzal, hogy az Osztrák-magyar bank mellékhelyévé lett az intézet, azzal nagy forgalomra tett szert. A városi folyószámlák, igaz, nagy összegekre rúgnak, de ő maga szeretné legjobban, ha a folyószámlákat a város mihamarább visszafizetné, mert hiszen az intézet a visszafizetett pénzt sokkal jobban tudná kamatoztatni másutt. (Helyeslés,) Sioll Béla: A legnagyobb örömmel olvastam a zárómérleget s hálás köszönetét mondok az elnökségnek az igazgatónak, az igazgatósági tagoknak s a tisztviselői karnak a valóban szép eredmény eléréséért. Sajnálja, hogy mintegy megtámadottnak kell a mérleget látnia azzal a kifogással, hogy a városnak nagyobb jövedelmet nem ad. Ő maga is egyetért Moldován László igazgatóval, hogy a tartalékalapot a lehetőségig növelni kell épen az intézet érdekében. A tartalékalap fokozatos növelésével érhetjük már el azt is, hogy az alaptőkét felemelhetjük. (Helyeslés.) Hálával veszi, hogy a takarékpénztárt az Osztrák-magyar bank mellékhelyévé tették. És ezt nem csak a jövedelmezőség, hanem a forgalom szempontjából veszi hálával. Főbenjáró kérdés az. hogy a kereskedelem itt bonyolíthatja le ügyeit. Ennek egyik nagy eredménye az, hogy mindig nagyobb összegek vannak városunkban, van tehát miből meríteni. Szeretné, de ezt csak óhaj kép említi, ha a város folyó számlája egészen külön tételben volna kitüntetve az áttekinthetőség szempontjából. Volna azonban egy dolog, amit nagyon szívesen látna s amit inditványképen is fölvett. Helyes volna, ha a takarékpénztár nem a naptári év végével, hanem a városi költség- vetés tárgyalásának idején, például minden év október elsején zárna, hogy a jövedelem precziz módon volna beállítható a költségvetésbe. Ezt elérhetnénk az által is, hogy a takarékpénztár évi nyereségét egy fix összegben állapítanánk meg több évre vonatkozólag s ha a takarék- pénztár az egyik évben a megállapított nyereségnél nagyobb nyereséget érne el, akkor a több nyereségből egy jövedelempótló alapot létesítenének, amelyből a jövedelem azon években pótoltatnék, amidőn az előirányzott nyereség nem lett elérve. (Élénk helyeslés.) Szerencsy József e külön alap létesítésével csak a kezelést látná komplikáltabbnak, úgyszintén dr. Vass Gyula is, kiknek érveléséhez még Révész János is csatlakozott. Moldován László igazgató osztja Sioll Béla felfogását. A városnak precziz kell tudnia, hogy mily összeget illeszthet be költségvetésébe s ennek elérésére a legajánlatosabb azon mód, melyet Stoll Béla ajánlott. Az előre vett kamatoknak megvan a maga rendeltetése s ő nem járulna ahoz, hogy ezen összegek más czélokra használtassanak föl. Kéri Sioll Béla indítványának elfogadását azzal, hogy az 1909. évi mérleg azonban, változatlanul fogadtassák el. A közgyűlés az igazgatóság jelentését tu- tudomásul veszi s a mérleget változatlanul elfogadja s az elnökségnek, igazgatónak igazgatósági tagoknak és a tisztikarnak buzgó működésükért köszönetét szavaz. _ A közgyűlés elhatározta nagy többséggel azt is, Logy indítványt tesz a városi képviselő- testületnek arra nézve, hogy az évi 80.000 koronán felüli nyereségből egy jövedelempótló külön alap, létesittessék. A váiasztmányi közgyűlés felhatalmazta az igazgatóságot, hogy a városi közgyűlés jóváhagyó véghatározatának meghozatala után az utalványozást eszközölhesse. A választmányi tagok Moldován László igazgatót a közgyűlés végén lelkes óváczióban részesitelték. ________ s l , ) ! H ÍREK. Február 16. Személyi hireb. Bevesz János ev. lelkész egyházi ügyekben Nyireg yházára utazH1- — Hollós Oszkár, a felsőbányái vasú t igazgatója rövid ideig városunkban időzött. — Leitnter Emil szatmári kir. ügyész pár napot városunkban töhtött. Kinevezés és helyettesítés. Vármegyénk főispánja dr. Koviács Mór r.agysomkuti körorvost tiszeletbeli járásorvossá, N. Szabó István és Galgóczy István szolgabitákat tiszteletbeli főszol- gabirákká és dr. Gyene Pál vármegyei aljegyzőt tiszteletbeli árvaszéki ülnökké kinevezte ; a fehér- gyarmati közkórhüznál elhalálozás folytán megüresedett közkórházi igazgató-főorvosi állásra dr. Kis Antal kórházi másödorvost, a fehérgyarmati járási orvosi állásra dé- Ascher Kálmán körorvost helyettesítette. Körorvosi hslyeíttesités. Dr. Weisz Emil lemondása folytán megürülvén az erdőszádai körorvosi állás, a köíiga zgatósági bizottság a helyettesítéssel dr. Goncbs Mór nagybányai járásorvost bizta meg. Eljegyzések. Pr- Varsa Ernő gyógyszerész eljegyezte Szolnck'bn özv. Fodor Dánielné leányát: Ilonkát. -- Benkő Sándor szatmári jónevü kávé- és fűszer-kereskedő eljegyezte Galló Antal polgár iasunk leányát: Margitot. Ki lesz Szatrui,'.rvár.negye főispánja. Szat- márvármegye főispáni állásának betöltésére vonatkozólag már ezideig is számos név került forgalomba; e nevek legnagyobb része csak kombinácziókon alapulnak. A legilletékesebb forrásból vesszük a hirt, hogy Khuen-Béderváry miniszterelnök a főispáni állást L. Bay Lajosnak ajánlotta föl, azonban azt L. Bay Lajos nem fogadta el. A főispáni székre most az egyedüli komoly jelölt Csaba Adorján szatmári főszolgabíró, akinek Szatmárvármegye s Szatmár sz. kir. város főispánjává való kinevezése már a legközelebbi napokban várható. Csaba Adorjánban a vármegye egy kitünően képzett, a köz- igazgatás minden csinját-binját ismerő s egy szerfölött rokonszenves, lekötelező modorú tisztviselőt nyer főispánul. (Telefon-jelentés.) A Teleki Társaság XI. felolvasó ülése. A Teleki Társaság szakított régi matiné-rendszerével s felolvasó üléseit ezentúl nem délelőtt, a városház tanácstermében, hanem az esti órákban s a Kaszinó termeiben tartja. Legközelebbi felolvasó ülése folyó hó 19-én, este 8 órakor lesz a Kaszinóban a következő tárgysorozattal: 1. Elnöki megnyitó. 2. Csevegés. Felolvassa Borbás Géza r. tag. 3. Költemények. Felolvassa Révai Károly r. tag. 4. Ének zongorakisérettel. Előadják: Szőke Béla és B. Kováts Géza vendégek. Vendégeket szívesen látnak. — A Teleki Társaság felolvasó ülését a Kaszinó thcaestélye követi, mely thea- estélyeket Virág Lajos igazgató a nagyböjt ideje alatt minden héten egyszer állandósítani akar. A thea-estélveket höl- gyek részvételével tartják. Az uj főgimnázium felépítésének ügye. A vallás- és közoktatásügyi miniszter az uj főgimnázium felépítési ügyében Kertész Róbert — Nem nem! Én voltam a goromba Bálint. Tandari szólni akart, de az asszony rányomta a kezeit a szájára. — Csitt. Egy szót se! Az ember körülölelte az asszonyt és ösz- szecsókólta kezét, mindenét, ügy magához szorította, mintha sohse akarná elbocsájtani. Az asz- szony lehunyta a szemeit és boldogan tűrte a csókot, ölelést. A csók tüze égette. — Jaj, Bálint elég volt! — Drágám. — Véresre haraptál. Nem sajnálsz? — De. Csak még egyszer . . . — Jaj Istenem! — Csak még egyszer . .. tízszer . . . ezerszer . . . — Jaj . . . No . . megfojtasz. — Együtt halunk meg. — Még nem akarok meghalni. — Hát nem szeretsz? — Nem. No erre aztán mind a ketten édes hamiskásan hosszan kaczagtak. Odakünn elállt a termékenyítő eső. A nap bukkant a felhők mögül s kékes párába csókolta föl az ég könnyét, aztán lassan lehanyatlott a nyugati határon. Tandariék kipirult, nevetős arczczal indultak hazafelé. Az utczán apró gyerekek zsivajoztak. Egy szőke nagykékszemü apróság penderült Tandariné elé. Lehajolt és megcsókolta a gyermeket, aztán az urára nézett és pajkosan összenevettek. Tuba Károly.
