Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 1-21. szám)

1910-01-27 / 4. szám

2 1910. január 27. tatkozzunk mi azon, hogy a hagyaték katholikus jellegű, vagy nem katholikus jellegü-e, hanem oldjuk meg a kérdést a dr. Vass Gyula indítványa értelmében. A városnak szüksége van egy pol­gármesteri lakásra s e czélra a Léding- ház alkalmas. Legyen hát a Léding-ház állandó polgármesteri lak, viszont a vá­ros se nullázza ki az egyházat, hanem rekompenzálja azzal, hogy szervezi a r. kath. egyház kántori állását, annak évi méltó s a mai kor igényeinek meg­felelő és nyugdijáról állandóan gondos­kodik. Valóban ennél szerencsésebb meg­oldást elképzelni sem tudnánk. Nagyra becsüljük a r. kath. egyház tanácsának azon állás f oglalását, hogy a Léding-házat egy felsőbb leányiskola czéljaira óhajtaná lefoglalni, de ennek ki­vitele oly óriási nehézségekbe ütközik, hogy annak létesítését méltán nevezhet­nék a jövő század zenéjének. Dr. Vass Gyula indítványát azonban nagyon, de nagyon ajánljuk megszivlelésre és elfo­gadásra. A Kaszinó-egyesület közgyűlése. Január 26. A nagybányai Kaszinó-egyesület, mely egyike az ország legrégibb kultur-egyesületeinek, folyó hó 23-án, vasárnap délulán 6 órakor tar­totta meg tisztújító közgyűlését. A közgyűlést, melyen a tagok igen szép számban jelentek meg, Stoll Béla elnök nyi­totta meg. Megnyitó beszédében, jelezte, hogy a Kaszinó rendes jegyzője: dr. Öiömössy Zoltán akadályozva van a megjelenésben s hogy he­lyetteséül dr. Stoll Tibort kérte föl. Azután részletesen beszámolt a múlt év eredményeiről s nagy részvéttel emlékezett meg a Kaszinó múlt évi halottairól. Négy tagot ra­gadt el a halál: Nagy Jánost, Schönherr Sándort, Sziklaváry Adolfot és Szellemy Geyzát, kiknek mindenike oszlopos tagja volt a Kaszinónak. Fölemlítette, hogy a Kaszinó nagynevű Írónk: Mikszáth Kálmán jubileumából is kivette a maga részét, amennyiben összes műveit disz- kiadásban megrendelte. fordult, aki nem átallotta volna barátja nagylelkű­ségét egy rozsdás karabély golyóval honorálni, ha puskapora lett volna. — Sohse kell félni, mákot hord az a tarso­lyában, fecsegett az öreg János béres, ki végig- küzdötte a nagy taliánországi harczokat; már mint az ő ura merne a puskaporhoz szagolni, aki a múltkor is elájult, mikor egy csirkét vágtak le a szemeláttára ? S úgy látszik, Bedő uram oroszlánbátorsá­gát teljesen ismerte az egykori jóbarát, aki leg­nagyobb lelki nyugalommal hörpintgetett csikó­bőrös kulacsából birtokának határmesgyéjén he- verészve, még akkor is, ha mindjárt arrafelé is ődöngölt a szomszéd Bedő az ő rozsdás kara­bélyával. Ismerték egymást ez oldalról teljesen, tudták, hogy nincs mitől tartaniok egymástól. Hanem a nemes verseny terén, hogy ki pi­pálja le jobban a másikat, ott fáradhatlan volt mindenikök. Ha gazdasági kiállítás volt a megyében, a kiállítás tartamára a jury összes tagjai megszök­tek, nem győzvén kibírni a két szomszéd kapaci- tálásait, könyörgéseit, nehogy a másik javára döntsön az Ítélet. Sőt mesélik, hogy egy időben a versengés mániája mindkét oldalról oly magas fokra hágott, hogy mindkettőjüknek pár ropogós százasába került az a salamoni ítélet, melyet a furfangos megyei aljegyző eszelt ki, hogy a mindkettőjük által bemutatott kajszinbaraczk förtelmesen silány, fabatkát sem ér. —De mégis csak silányabb az övé! kon­trázott ez is, az is s egyikök sem hagyta volna a jussát vagy az igazságát, mint ők szokták mon­dogatni, még az ég összes csillagmilliárdjaiért sem. NAGYBÁNYA Lendületes szavakban emlékezett meg az 1834. évben alakult Kaszinónak műit évben megtartott jubileumáról s méltó büszkeséggel említette föl, hogy a nagybányai Kaszinó-egye­sület csak hét évvel fiatalabb a nagy Széchényi által alapított kaszinónál. A közgyűlés Stoll Béla lendületes beszédét megéljenezte. Azutáu a közgyűlés jóváhagyta az 1909. évi zárószámadásokat s Szűcs Károly és Bom- mersbach Péter számvizsgálóknak jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. Az 1910. évi költségvetési előirányzatot változatlanul elfogadták. A közgyűlés utasitotta a választmányt, hogy a Kaszinó helyiségeknek diszbutorzattal való el­látására, nemkülönben uj billiárd beszerzésére tegyen javaslatot egy összehívandó rendkívüli közgyűlésnek. Az uj választások megejtésére egy bizott­ságot küldtek ki Dergáts Sándor elnöklete alatt, melynek tagjai voltak Hoffmann Árpád és dr. Sloll Tibor. A szavazás idejére a közgyűlést fölfüggesztették. A megejtett választások eredménye a kö­vetkező: Elnök lett:_Stoll Béla; igazgató: Virág Lajos; jegyző: dr. Öiömössy Zoltán; pénztáros: Malachovszky Imre ; ellenőr: Harácsek Vilmos; ügyész: dr. Weisz Ignácz. Választmányi tagok: L. Berks Leó, Csü- dör Lajos, Brogyányi Kázmér, Dergáts Sándor, Gellért Béla, dr. Kádár Antal, Kiss Béla, Hubay Zsigmond, Madán Ferencz, Martiuy István, Mol- csány Gábor, Moldováu László, dr. Makray Mi­hály, Neubauer Ferencz, dr. Bencz János, Ré­vész János, Oblatek Béla, Ocsárd Károly, Szabó Adolf, Szentmiklóssy József, Szűcs Károly, Szőke Béla, Weisz György. A választási elnök meleg szavakban üd­vözölte az uj tisztikart, mire Sloll Béla elnök mondott köszönetét a bizalomért, nemkülönben Virág Lajos, kit igazgatónak és Hubay Zsig­mond, kit rövid itt tartózkodása daczára is vá lasztmányi tagnak választottak meg. A régi tiszti­karban változás úgyszólván alig történt. Mol- clován László ezúttal nagy elfoglaltságára való tekintettel nem akarta az igazgatói tisztet el­fogadni, helyébe választották meg Virág Lajost, ki egy időben volt már a Kaszinónak igazga­tója s akkor nagy agilitásával s rendszereteté- vel tűnt ki. A közgyűlést barátságos lakoma követte, melyen mintegy harminczöten vettek részt. Vacsora után egy kis rögtönzött hangver­seny volt. Szentmiklóssy József pompás zongora­Az ellenségeskedés azonban csak akkor tört ki közöttük teljes erővel, amidőn hire járt, hogy tudósok, még pedig külföldi tudósok jönnek a vidékre a hegyek füveit, köveit tanulmányozni. Hát hova szállásolják el őket, ki légyen az érde­mes férfiú, kit az illusztris társaság megtisztel látogatásával. Talán felesleges is mondanom, hogy úgy Dahonyi Gáspár uram, mint Bedő Albert talpon volt kora reggeltől késő estig. Az alispán ajtó­kilincsét, ki a vendégfogadó bizottság elnöke volt, egymás kezébe adták, hogy az ő portájukat valahogy el ne kerülje a díszes vendégsereg, mit különben sem tehetnének meg anélkül, hogy meg ne sértenék a szives magyar vendégszeretetet. Nem volt mit tenni, az alispán engedett, megígérvén, hogy mindegyikök vendégszeretetét igénybe fogja venni, egyik nap egyikét, másik nap másikét. A sors úgy hozta, hogy az első nap Daho­nyi Gáspáré lett, akinek szép lapályos birtokai ék alakjában furakodtak be a sürü rengetegekkel boritott magas hegységbe, melynek aljait buján hajló rétek, gyümölcsösök foglalták el, derekát pedig a jóféle, illatos muskotályt termő szőlővenyi­gék, mig koronáját százados tölgyek, melyeket alig ért még a fejszecsapás; itt-ott meg magasra nyúló sziklacsucsok, melyekre az ég felhői ültek e! vándorutjaikban megpihenni. Gyönyörű jószág volt, mely csak a Bedő Adalbert szemüvegén keresztül nézve redukáló­dott a minimum legcsekélyebb fokára, akit viszont az aranykalászos róna uralt, melynek közepén, a nap sugaraitól beragyogva széles ezüst szalag­ként hömpölygött a Lápos átlátszó, kristálytiszta vize. Csak egy volt a bibe, melyiyel Bedő Albert játéka, Szőke Béla remek éneke, dr. Vass Gyula virtuóz tilinkójátéka, nemkülönben Bajnóezy Sándornak zongorakiséret mellett előadott fütty szólói általános nagy tetszést arattak. A barátságos lakoma éjféltájban ért véget. Mulatságok. Piknik. A kurta farsangon egymást éri a bál, piknik, hangverseny s más mulatság. Kevés a nap, az emberek iparkodnak kivenni részüket a jókedvből s igv esik meg, hogy egy-egy szombatra két bál is kerül. így a múlt szombaton a bányászok és erdészek piknikje a münzben, a vasutasok bálja pedig a Polgári Olvasókörben konkurráltak egy­másnak. S daczára e körülménynek, mindkettő fényesen sikerült. A bányászok és erdészek nevezetesek összetartásukról, melyet tán még a selmeczi akadémiáról hoztak magukkal. Nem csoda tehát, ha vállvetett erővel a jókedv jegyében össze­hozott piknikjük sikeréről szinte meséket mon­danak. Az ósdi münz szinte elképedt, mikor ráncos képét zöld ágakkal kezdték kendőzni. Mi lesz itt, ha még őt is ennyire szépitgetik?! Hát mikor az elegánsabbnál elegánsabb ruhá­ban megjelenő hölgyeket, vidámságtól ragyogó arczu leányokat meglátta, csóválgatta tisztes ősz fejét, — ide ilyenek de ritkán járnak, de ritkán. Csak később jött rá, hogy komor falai között a komoly munka helyett a kaczagó vidámság üt ez este tanyát. A vendégsereg nyolcz óra felé kezdett gyülekezni, úgy, hogy nyolcz után nem sokkal megkezdődött a vacsora. Hogy mennyi temérdek ételt hordtak össze, el lehet képzelni abból, hogy a megjelentek egy hétig sem tudták volna elfogyasztani. Vacsora után megkezdődött a táncz s tartott másnap kora reggel 7 óráig. A mulatságot azonban vasárnap morzsa-est czimen folytatták a legnagyobb jókedv közepeit. Az óriási sikerért mindeneseire azon csalá­dokat illeti az érdem, melyeknél a piknik esz­méje fogant s amelyek annak sikerén leginkább fáradoztak. Sikerülnie kellett, hisz e két rokon- ágazatu tisztviselői karban a széthúzás és vissza­vonás ismeretlen; a környékről is sokan jöttek; itthon pedig mozgósították a tánczosokat, igy ért­hető a megjelentek nagy száma, mit körül-belül százharminczra lehet tenni. Jelen voltak: Asszonyok: Allnéder Fe- renczné, Berks Leóné, Bertalan Miklósné, özv. Delhányi Ernőné, Fischer Károlyné, Gábor Sáu­uram nem tudott sehogy sem kibékülni s mely- lyel Dahonyi tagadhatlan és utolérhetlen előny­ben volt: a visszhang. A zugó rengetegek oly pompásan, érthető- leg visszakiáltozák a tiz-tizenöt szótagos mon­datokat, hogy az idegen csodájára járt. Ezt nem lehet az ő síkságán utána produ­kálni. De hátha mégis! A pokoli gondolat akkor fogamzott meg agyában, midőn másnap alkonyattájt hason csúszva leselkedett a Dahonyi uram birtokain, fájdalom­mal nézve az idegeneket, hogy mily pompásan érzik magokat az ő esküdt ellenségének földjén. Vígan, magas lánggal égett, pattogott a tűz s Totyogott a föléje tűzött üstben a bográcsos gulyás, melyet az alföldről került lobogós ing- ujju juhász-legények főztek az Isten szabad ege alatt. A tudósok pedig, kik a természet titkainak vizsgálására, kutatására keltek tanulmányútra, a fűbe heveredve, kezeikben a csillogó, villogó nedűvel telt kupakkal, elálmélkodának a tejjel- mézzel folyó Kánaán csodás természeti áldásai fölött. És az ég alján bíboros tűzben égve kigyult az esti csillag, Venus ragyogó, mély tüzü csillaga és felhangzott a távolban a munkából hazatérő lányok dalos ajkán az elhaló ének mélabús ak­kordja : Cserebogár , . . sárga cserebogár Nem kérdem én tőled mikor lesz nyár, Azt sem kérdem sokáig élek-e, Csak azt mond meg rózsámé leszek-e ? Hallga! Mintha megelevenedne, megszólalna a távol, összefolyva, zugó, érthetetlen hangokban visszacsendül a dal, de az utolsó akkordok tisz­tán, érthetően: . . . Csak azt mond meg rózsámé leszek-e ? . . .

Next

/
Thumbnails
Contents