Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 1-21. szám)

1910-05-12 / 19. szám

1910, május 12.

NAGYBÁNYA

3

gyermeke megrontója, mikor a leginkább javát akarta. A meleghangú rajzot a közönség nagy tetszéssel fogadta.

Ezután Révai Károly olvasta fel Első párbaj ez. versét. Révai az első emberpárnak, Káinnak és Ábelnek összeveszését nővel motiválja. Mindketten szerelmesek tesvérükbe, Zizibe s hajba kapnak rajta, a páros viaskodásban leüti Kain Ábelt. Nem is csoda, Zizi szépsége Ady- féle, kissé realisztikus leírásban tán még minket is párbajra késztetne. A költeményt a közönség zajos tapssal fogadta.

Öt perczni szünet után dr. Vass Gyula olvasta fel az éleiből merített novelláját. Témája rendkívül ügyes. Egy férfi, aki csak vagyont akar, házasságközvetitő utján nősül, később beleszeret a feleségébe s kétségbeesve rohan a házasságközvetitőhöz (?), hogy mondja meg, mikép szerezhetné meg felesége szerelmét. A közvetítő lesújtó válaszszal szolgál: házasságot közvetítünk, de szerelmet nem. Az ügyesen megstilizált novella nagy tetszésben részesült.

Végül b. Kovács Géza vendég játszott magyar darabokat. Játékában a teknikai készségen, a dalok ügyes összefonásában való csodás inventióján kívül leginkább feltűntek remek modulacziói. Ebben igazán művész. Mig másoknál találunk egy-egy szebb modulacziót vagy átmenetet, nála az egyiken rá sem érünk gyönyörködni, már jő a másik szebb s egymásután folyton-folyton. A vendég művészt a hallgatóság lelkesen tapsolta, mire még ujrát játszott.

Az ülés után a közönség asztalokhoz telepedett s még jó ideig együtt maradt vidám kedvben. Révész János énekelt kuruez-nótákat Kovács Géza kíséretében, majd Kovács Adrienne atyja kíséretében énekelt magyar dalokat.

Az est méltó befejezése volt a Teleki- Társaság ez évi működésének.

HÍREK.

Május 11.

Személyi liirek. Vajay Károly szatmári polgár- mester veje: Madarassy László szolgabiró látogatására városunkban időzött. — Domáhidy István, a vármegyei munkapárt elnöke rövid ideig városunkban időzött. — Péchy Imre, Szilágyvármegye főispánja rövid ideig városunkban időzött. — Lovricli Gusztávné két heti tartózkodásra városunkba érkezett. — Barácsek László miniszteri tanácsos pár napi tartózkodásra holnap városunkba érkezik.

Áthelyezés. Csaba Adorján főispán Schön- pflug László közigazgatási gyakornokot szolgálattételre a központból a nagysomkuti főszolgabírói hivatalhoz helyezte át.

Esküvők. Csiszár József okleveles kőműves- mester áldozócsütörtökön tartotta esküvőjét özv. Kiss Józsefné leányával: Rőzsikával. Az esküvőn mint tanuk Glaviczky Károly és Jancsovils József szerepeltek. — Téglás Lajos lakatosmester ugyancsak áldozócsütörtökön esküdött örök hűséget Jég János leányának: Ilonának. Tanuk Jég Károly és Szász János voltak.

Áldozócsütörtök. A magasztos egyházi ünnepnek a legszebb tavaszi nap kedvezett. A templomokat a hivők nagy számban keresték föl, hogy a megható ünnepélynek, a gyermekek első áldozásának tanúi legyenek. A r. kath. templomban délelőtt kilencz órakor volt az ünnepi isten- tisztelet, melynek végeztével Szőke Béla plébános reggelire látta a gyermeksereget, kik az első áldozáshoz járultak. A ref. templomban délelőtt tiz órakor tartották meg igen nagy közönség jelenlétében a konfirmáló növendékek vizsgáját. Moldován Lászlóné ez alkalomból,annak emlékére, hogy Mariska leánya most konfirmált, az egyháznak egy igen értékes, gyönyörű urasztali serleget ajándékozott.

Pünköst. Lombsátoros, rózsakoszorus, illa* tos tavasznak ragyogó ünnepe, piros pünköst napja légy üdvözölve! A hit szányán égbe szálló lelkeknek, az álhatatos, örök életű reménységnek, a mindenről lemondó, örökké élő szeretetnek, a lángoló ideálizmusnak őrömteljes ünnepnapja vagy te! Vigasztalásnak magasztos ünnepe, üdvözlégy! Oh ti, kik az anyagnak béklyóin csüngtök, ti láuczra vert köznapi szolgalelkek, ti nem tudjátok a piros pünköstnek fenséges mély értelmét. Ti, akik a gonosz hatalomnak megalázott rabszolgái vagytok, akik meddő földi életének az alapja: fenhéjázó gőg, durva érzékiség; akiknek lelki törvénye a véges, haszontalan anyag, tartalom nélkül szűkölködő hiúság; akinek a végczélja: a minden nemeset, nagyot, szentet letaposó önzés, ti nem vagytok képesek felemelkedni az egész világot átölelő égi szellem világosságához, az igazság leikéhez. Nem a ti fejetekre szállanak a lángoló nyelvek! Ti csak zsarnokoskodni, uralkodni a világ felett és minden áron élvezni akartok. Azok lelki világát töltik be a tüzes nyelvek, azoknak értelme előtt nyílik meg az a rejtélyes, kifürkészhetetlenül mélységes titka a Vigasztaló győzelmes ünnepének, kik szenvedni, szomorkodni tudnak, akik könnyezni tudnak embertársaik szenvedésein; akik éhezni tudnak hogy kielégítsék felebarátjuA ház előtt már javában állott a téesői vásár; ezt tudnom kellett volna. Kinyitottam az ablakot, hogy élvezzem az életnek ezt a legklasszikusabb zaját, a legszebb színeket, amelyek magyar szemnek csak lehetnek a földön. Itt vannak a kis falvak, a hegy, a tanya, mindenféle faj és vidék. Magyar, oláh, német, tót, orosz, még rácz is, mind a jellegzetes, évezredes arczukkal, ősi ruhájukban, a jellemző állatjaikkal és a saját nemzeti izraelitáikkal, akik a meleg napon is olyan erősen föl vannak öltözve, mintha a hüs bibliából most léptek volna ki. Csupa festmény mind, de nagy lármával illusztrálja magát. Irányítja földijét a sokadalomban és közülök egy ime, az egyszerű nép naivságát nyilván kihasználva, megfeji az eladó teheneket; úgyis elapad a tejük, amikorra az uj gazdához hazakerülnek. A zsidó arcza ragyog a boldogságtól, amint a teli zsétárt nézi, de abban a pillanatban, amikor dicsekedve örül, egy kis növéstehén kirúgja kezéből a zsétárt és nagy nevetség közepette a tejet megissza az ember kaftánja és a föld. Ez az!. ..

A nagy szarvasjószág rohanása beáll; a vásár elhelyezkedett. Csodálatos, ezt még sohasem láttam: csupa hősnő tartja az eladó marha kötőfékjét. Valami román falu külön vásárja lehet itt elől, öles asszonyok, erős mellű leányok, kámeákról ismerem az arczélüket. Szégyenük a beszédet, de a szoknyájuk oldalt meghasitva, ha a szél meglebbenti, a húsok látszik; meleg lázi márványból való, fehér és rózsaszín. Vad nők, elpirulnak, amint a kupec megkérdi a tehén árát.

Nem volna-e jó egy ilyen nőt megvenni az anyjától, kinevelni és elvenni feleségnek?

Egyelőre, úgy gondoltam, jobb lesz felöltözni, azután ki a vásárba. Kikiabáltam, hogy az amerikai asszony hozzon mosdóvizet. Nem felelt senki, alkalmasint kint voltak a vásáron. A szopó beszélgetett a macskával és amikor kimentem hozzájuk, tudtomra akartak valamit hozni, nem ők tehettek róla, ha én nem értettem meg, mit. Az asztalon kenyér volt és tej, kínálás nélkül ettem belőle, amibe a gyerek is, macska is belenyugodtak, természetes, részt kértek maguknak is. Azután tudtokra adtam, hogy én megint elmegyek aludni, ügy éreztem, most egyben kipótolom az utolsó évek álmatlan éjjeleit. Befordultam a meszelt fal felé és megint aludtam hajnalig. Nagy éhségre és arra ébredtem föl, hogy a másik szobában beszélgetnek.

— Hát kend hazajött, hazajött kend ? Nagy hajóval jött? — szólott egy asszonyhang.

— Azzal, azzal.

— Mért nem irt kend hogy gyön?

— Alkalmasint az a hajó hozza, amivel gyöttem.

— A gyerekekre nem kérdez kend. Engem meg nem csókol kend?

— Látom, hogy alszanak. Nappal csak nem akarsz . . . vásárkor .. .

— Ez a nagy lány ... Nem szép lány. Ezt már beküldhetted volna Szigetre, pesztrának.

— Beküldőm, be én!

— Hát ez a szopós ... Mit ez néz engem a szemivei, hogy ón ki vagyok? Te ki vagy?

kát; akik levetik ruhájukat, hogy betakarják a mezítelent; akik tehetségüket, tudásukat arra használják, hogy segítsék vele a gyámoltalant; akik egy magasztos eszméért szembeszállnak, harczolnak, küzdenek és végül elesnek, elvéreznek és meghalnak érte; akik Istennek leikével szivökben minden embert egyformán szeretnek vallás és fajkülönbség nélkül, nem tekintve; tudós vagy tudatlan, ur vagy szolga. Akik szeretik és lélekben és imádságbau imádják az Istent! Ezek megértik a Vigasztalónak mély titku ünnepét. Ilyeneké az égből odaszállott tüzes nyelvek ünnepe! Ezeké a balzsamos tavasznak örömteljes piros pünköst napja! . . .

Bányanóvnap. A kereszthegyi bányamű vasárnap tartotta meg névünnepéi. Az ünnepély már szombat este kezdetét vette, amidőn a bányateret s a bánya bejáratát gyönyörűen kivilágították s a bányász-zenekar is szerenádot adott. Vasárnap az összes templomokban hálaadó istentisztelet volt. A főistentiszteletet a róm. kath plébániatemplomban tartották meg, melyre a kereszthegyi s veresvizi bányamunkások zenekarral, zászló alatt vonultak ki. Mise alatt a bányász-zenekar szép egyházi énekeket adott elő. A bányaműnél azután villásreggeli volt, melyen részt vett társadalmunk szine-java. Neubauer Ferencz miniszteri tanácsos Bertalan Miklós főmérnököt, a bányamű főnökét s a bányamunkásokat, Stoll Béla Neubauer miniszteri tanácsost, Soltész Elemér pedig a szives háziasszonyt éltette. Még több felköszöntőt is mondottak. A reggelin, mely alatt a bányászzenekar játszott, a legvidámabb hangulat uraíkodolt.

Hivatalvizsgálat. Dr. Róth Ferencz, a szatmári törvényszék elnöke és dr. Fabó Zoltán kir. ügyész a nagybányai járásbíróság ügykezelésének megvizsgálására városunkba érkeztek. Több napi vizsgálat után a törvényszéki elnök a tapasztalt példás rend fölött teljes megelégedésének adott kifejezést. Dr. Róth elnök tiszteletére hétfőn este a Kaszinóban a bírói és ügyvédi kar lakomát rendezett. Róth elnök a kir. ügyész kíséretében tegnap, kedden délben utazott el városunkból.

Életre való idea. Laptársunk, a Nagybánya és Vidéke legutóbbi számában a város uj díszes színházának megnyitásával foglalkozván, azon életrevaló ideát veti föl, nem volna-e helyes, ha a város, mely oly nagy összeget áldozott a színházat magában foglaló szállóépületre, — pályázatot hirdetne egy, a megnyitáson elszavalandó prológusra. Az a pár száz koronás pályadij a várost bizonyára nem tenné szegényebbé. Hát mi ezt az ideát a legmelegebben pártoljuk és helyeseljük, csupán az ellen volna kifogásunk, ha a pályamunkák megbirálását a Teleki Társaságra bíznák. Hiszen a pályázók jobbára a Teleki Társaság tagjaiból kerülnének

— Ez az, akiről kiírtam. Akivel az a szerencsétlenség történt, hogy a Rózái húgomnak lett. Aj, aj, lányfejjel. (A fejét már bekötötte.)

— Jó, jó Juli. Csakhogy ezt a poczkot vigyék, vigyétek ahhoz, akié. Nekem ne irkáljanak levelet, ne beszéljenek a fülembe, hogy igy, hogy úgy. Tudod te, hogy én nem szeretem az ilyent.

— De én rám csak nem pletykálhatnak!

— No rád nem!

Elhallgattak. A nappal dacára talán mégis ezuppantottak egy csókot az egymás ajkára. Azután pénzt olvastak: két év alatt, azonfölül, amit hazaküldött, annyi pénzt keresett az ember, hogy tehenet, lovat, két disznót és talán még két rossz tinót is vehetnek, ügy számitgatták az iskolás lány-tábláján. A gyerekek is fölébredtek, volt nagy ijedelem és öröm, hogy megjött az ember. Én is szépen felöltöztem és ebből az alkalomból megismerkedtem az egész családdal. Az asszony büszkén mutatta az urát:

— Ilyen favágót tessen látni, aki annyi pénzt. ..

Csakugyan gyönyörű szál férfi volt, maga is mint egy kemény, daliás cser. A két nagy gyerek félelemmel nézte, de a sürühaju, úri arcú szopós vidáman, elfogulatlanul kaczagott az ar- czába. Azután együtt kimentünk a vásárra, erre a mindennél szebb, mindennél tarkább, hason- lithatatlan magyar vásárba!

$