Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 1-21. szám)

1910-04-14 / 15. szám

Előfizetési árak : Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, Felelős szerkesztő:

negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. , " ,

Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. EGLY MIHÁLY.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 13. szám, hova a lapközlernények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is.

Schönherr Gyula emlékezete.

Április 13.

A Magyar Heraldikai és ' Genealógiai Társaság legutóbbi ülésén rótta le kegyeletét oly korán elhunyt nagynevű tudósának: dr. Schönherr Gyula emléke iránt.

Nagybánya kedves halottá fölött Ál- dássy Antal tartott gyönyörű emlékbeszédet, melyben avatott tollal méltatja dr. Schönherr Gyulának a tudomány s az irodalom terén szerzett kiváló és soha el nem évülő érdemeit s teszi le alig bemohosodott sírjára a tudományos társaság babérkoszorúját.

Olvasóinknak vélünk kedves szolgálatot tenni, midőn e monumentális emlékbeszédet egész terjedelmében a következőkben közöljük:

A kegyelet érzésével eltelve gyűltünk mi össze, hogy a visszaemlékezésnek egy rövid óráját szenteljük Schönherr Gyula emlékének, kit férfi korának delén ragadott el körünkből a kérlelhetetlen halál, egy csapással megsemmisítve azokat a reményeket, melyeket a magyar iudományos világ addig kitejtett munkássága alapján méltán fűzött személyéhez. Fiatal kora daczára tudományos eredményekben gazdag élet feküdt már mögötte és még többet, nagyobbakat várhattunk tőle, ki telve volt a jövőbe vetett bizalommal, reménynyel, tudományos tervekkel, midőn az isteni gondviselés kifürkészhetetlen akarata reá is kimondotta: eddig és ne tovább!

E rövid visszaemlékezésnek nem lehet feladata, hogy Schönherr Gyula tudományos egyéniségét minden oldalról megvilágítsa. Ez a magyar tudományos világnak egy másik fóruma elé tartozik. Mi csak arra szorítkozhatunk társaságunk kebelében, hogy Schönherr Gyula munkásságát a történelmi segédtudományok terén méltassuk, hogy bemutassuk őt, mint a társaságunk művelte tudományszakok munkását és megemlékezzünk arról a viszonyról, mely társaságunk és a megboldogult között fennállott.

A midőn a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Schöuherr Gyula emlékének mai nagygyűlésén áldoz, ezt nem a szokásos, mondhatni köznapias jogczimen teszi. Nemcsak azért rójuk le iránta kegyeletünk adóját, mert igazgató választmányunknak tagja, társaságunknak előhb jegyzője, majd egy évtizeden át titkára és folyóiratunk szerkesztője volt, hanem tesszük ezt azért is, mert az elhunytat társaságunkkal bensőbb összeköttetésbe, szorosabb szellemi kapcsolatba hozta az a körülmény, hogy intenzivebb tudományos munkássága társaságunk kebelében indult meg, folyóiratunk hasábjain, a magyar történelmi segédtudományok művelésének szentelve.

Schönherr Gyula historikusnak készült, a magyar politikai történet problémáinak kutatását tűzte ki élete feladatául. De tudományos munkálkodásának első időszakába azt látjuk, hogy inkább a történelmi segédtudományok terén fejt ki nagyobb irodalmi munkásságot. Foglalkozik ugyan a politikai és kultúrtörténet kérdéseivel is, de előszeretettel műveli a magyar heraldikai, pecséttani és genealógiai tudományt és e tárgyú dolgozatai gyors egymásutánban látnak napvilágot. Az évek folyamán munkálkodásában változás áll be, mindjobban előtérbe lép a politikai történet művelése, ez köti le

mindinkább figyelmét, munkaerejét, a történelmi segédtudományok művelése mindjobban háttérbe szorul, a nélkül, hogy azzal teljesen fölhagyott volna.

Abban, hogy Schönherr Gyula tudományos pályája kezdetén a történelmi segédtudományok, a heraldika, genealogia és pecséttan terén fejtett ki nagyobb munkásságot, kétségkívül nagy része volt annak a környezetnek, melyben hivatalos életpályáját leélte. Schönherr Gyula a Magyar Nemzeti Muzeum könyvtárában töltötte életét, Magyarország e legrégibb kulturális intézetében, a melynek feladata, nagynevű alapítójának intentencziói szerint, a magyar történelem és kultúra emlékeinek összegyűjtése, megőrzése s az utódokra való átszármaztatása. A könyvtár levéltári osztályának falai között folyt le Schönherr Gyula hivatalos életpályája, a magyar történelem, de különösen a magyar történelmi segédtudományok e kincsesbányájában, mely az ott letéményezett családi levéltárak hosszú sorozatával a magyar családtörténet, a heraldikai és pecséttani tudományoknak szinte kiapadhatatlan forrását képezi s a mely mindenkit, kiben csak némi fogékonyság rejlik a hazai múltnak e néma és mégis oly ékesen szóló emlékei iránt, a tudományos kutatásra ellenállhatatlanul ösztönöz. Schönherr Gyulának a amit emlék er iránt fogékony leikét is megragadták e levéltár kincsei, belemerült azok tanulmányozásába, a külső és belső körülmények egész sorának kedvező behatása mellett. Hivataloskodásának idejére esik a Magyar Nemzeti Muzeum levéltárának, főleg a letéteményezett családi levéltáraknak rohamos gyarapodása, mely e levéltárat az országos levéltár mellett az ország legjelentősebb levéltárává tette. Azok a különböző magángyűjtemények, családi levéltárak, melyek ekkor a múzeumi levéltár anyagát gyarapították, nagyreszt csak megszerzésükkel, letéteményezésükkel váltak a tudományos kutatás részére hozzáférhetővé, tartalmuk javarészt ismeretlen volt és belőlük a magyar történelemnek, a családtörténetnek, heraldikának és pecséttannak mindig újabb és újabb emlékei kerültek napvilágra. Schönherr Gyula, ki hivatalos állásából kifolyólag e levéltári kincseket rendezte s a tudományos használatra előkészítette, egyike volt azoknak, kik ehhez a jóformán teljesen érintetlen anyaghoz, mint elsők hozzájutottak és igy meg volt adva neki a lehetőség arra, hogy mindig újabb s addig ismeretlen anyagot vehessen feldolgozó tolla alá. Tudományos munkálkodása folyton újabb tápot nyert, mindig újabb és újabb kérdések tárultak fel etőtte, látóköre ismeretei folyton tágultak, gyarapodtak és egy felszínre került tudományos kérdés nem ritkán egész sorozatát a különböző kérdéseknek veietle fel. Ehhez a mondhatnék tárgyi hatáshoz járult még az a személyes impulzus is, a melv szintén hivatalos állásával függött össze. Majláth Béla, Fejérpataky László, a magyar családtörténetnek, a hazai heraldikai és pecséttani tudományoknak ez elsőrangú szaktekintélyei voltak közvetlen hivatali főnökei. A velők való mindennapi érintkezés, a közös munka a reájuk bízott levéltári és könyvtári anyagban, az ebből folyó folytonos tudományos eszmecsere mély nyomokat hagyott Schönherr Gyula tudományos fejlődésében. Tudományos egyénisége ezenkívül még más oldalról is erős behatás alatt állott. A magyar családtörténet és heraldika legjelesebb művelői, báró Radvánszky Béla, Nagy Iváu, Nagy Imre, Csergheő Géza, báró Nyáry Albert, hogy csak nehányat említsünk közütök, gyakori, ném dyikök úgyszólván mindennapos látogatói voltak a múzeumi levéltárnak,

mely igy Iassankint a tudományos heraldikai és genealógiai kutatás egyik központjává vált. A sürü érintkezés e férfiakkal nem maradt Schönherre hatás nélkül. A mig egyrészt mindig újabb tudományos kérdésekre és szempontokra hívta fel figyelmét, másrészt korán összeköttetésbe hozta őt társaságunkkal is, mely ép e férfiak fáradozásai folytán alakult meg a magyar történelmi segédtudományok művelésére. Mint társaságunknak igazgató választmányi tagja, jegyzője, majd titkára és folyóiratunk szerkesztője folyton genealógiai, heraldikai és pecséttani kérdésekkel kellett foglalkoznia és igy valóban érthetetlen lett volna, ha Schönherr Gyula ily egyéni és tárgyi hatás alatt nem adta volna magát a történelmi segédtudományok behatóbb művelésére.

Schönherr Gyula nem volt tulajdonképeni, vérbeli genealogus. A magyar családtörténet, a régi magyar nemzetségek történetének bonyodalmas kérdései nem gyakoroltak reá oly vonzóerőt, hogy kizárólag azoknak művelésére adta volna magát, jóllehet a genealógiai kutatások elől nem zárkózott el teljesen, hiszen dolgozataiban nem egyszer foglalkozott egyes családoknak középkori, sőt ujabbkori történetével. A heraldika és pecséttan voltak azok a tudomány- szakok, melyek reá nagyobb vonzóerőt gyakoroltak s a melyeknek,1 ehidóbb művelése felé fordult. Ez is összefüggött jórészt hivatalos állásával és viszonyával társaságunkhoz. A magyar heraldika, főleg a középkori heraldika emlékeinek felkutatása, nyilvántartása és szakszerű feldolgozása társaságunknak kezdettől fogva egyik főfeladatát képezte és e törekvésünkben a Magyar Nemzeti Muzeum levéltára mindenkor tevékenyen támogatott minket. A középkori czi- meres leveleknek gazdag sorozata, mely folyóiratunkban napvilágot látott, nagyrészt a Nemzeti Muzeurn levéltárából került ki, viszont az utóbbi társaságunk révén nem egy ritka heraldikai emlékkel gyarapodott. Hogy pedig a hazai sphragislika mennyit merített a múzeumi levéltár anyagából, arról mindenki, a ki folyóiratunkat végig lapozza, könnyen meggyőződhetik. Mi természetesb, minthogy Schönherr Gyula a múzeumi levéltárhoz és társaságunkhoz való viszonyánál fogva is ezek felé az emlékek felé fordult, azok munkásává szegődött.

Schönherr Gyula rajongó szeretettel viseltetett szülővárosa, Nagybánya régi múltja iránt. Nagybánya történetének megírása foglalkoztatta őt élete utolsó éveiben, ehhez gyűjtötte egész életén át az anyagot és első értekezésében, melyet folyóiratunkban közzétett, Nagybánya régi pecsétéiről értekezett. Három pecsétet mutat be e közleményében, a város legrégibb pecsétjét 1480-ból, az 1483 ból származó újabb és a XVII. század végén használatba jött pecsétet. Rövid magyarázatokat fűzött e pecsétek mindegyikéhez, az archaeologiai, pecséttani és kultúrtörténeti szempontok egész sorára hívta fel a figyelmet, becses adalékot nyújtva e közleményével középkori városi pecséteink ismeretéhez, de igazolva egyúttal az első értekezésével azt is, hogy komoly készültséggel lép a tudományos kutatások terére és rátermett e tudománynak művelésére. Még egyszer visszatért később Nagybánya legrégibb pecsétjére, hogy mily körülmények között, arról még alább lesz szó.

Ezt az első pecséttani dolgozatot csakhamar követte egy második, a mely Nagybánya régi testvérvárosának, Felsőbányának legrégibb pecsétjéről szólott, a mely a nagybányai pecséttel majdnem azonos szerkezeténél fogva érdekes összehasonlításra adott alkalmat e két város pecsétéi között. E két czikke közé esik közleménye I. Lajos király ismeretlen gyürüspecsétTARSAPAXiMI ±1» SSBÉiJPXllOPAPMX ECZOITXPAP.