Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 1-21. szám)

1910-04-07 / 14. szám

1910. április 7. NAGY BÁ NYA 3 E rémes emlékeket talán még túlélik a katasztrófa tanulságai, melyek mérhetlen kese­rűséggel telvék, rettentetek, visszataszitóak és iszonyatosak. A helyszínén járt hirlapíudositókuak egy­hangú híradásai konstatálják, hogy a szeren­csétlenségnek kizárólagos oka az önzés, az irigy­ség volt, mely a fenyegető veszedelmen is tul- néző féltékenységgel őrködött azon, hogy a bile- tás bálra olyanok, akik biletájukat meg nem váltották, valahogy be ne juthassanak Ez a rettenetes önzés volt az oka, hogy az összes kapukat eltorlaszollák s csupán egy rendes ajlónyi nyílást hagytak ki és bejárónak a pár száz főnyi báli közönség részére. Hogy a meg­váltott bilétákra a rendezőség minő mérhetetlen súlyt helyezett, a legjellemzőbben példázza, hogy egy tanító, a saját elbeszélése szerint csak ugv menekült meg a tüzhalálíól, hogy otthon felejt­vén a pénzét, a rendezőség nem akarta a koro­nás bilétát a tanítónak másnap reggelig hitelezni s nem engedte be a bálba. Így azután a tanító kénytelen volt hazamenni a pénzéért, mire pedig visszaért, már máglya volt az egész bál­terem. És a legmegdöbbentőbb az egész dologban az, hogy amid n a rendezőség iszonyatos önzé­sében pár száz embernek készítette elő a kapuk elzárásával a halál pitvarát, nem volt egy ható­sági személy : szolgabiró, jegyző, biró, csendőr, nem volt egy intelligensebb egyén: pap, tanító, aki figyelmeztette volna a rendezőséget a kitör­hető borzasztó veszedelemre, aki betiltotta volna a rendezőség önzésben fogant eszelősségét. Azokról a jelenetekről pedig, melyek a katasztrófa alkalmával lejátszódtak s amely je­lenetek lehetetlenné tették még azoknak is a menekülést, akik megmenekülhettek volna, mert a hátulról előre rohanók czafatokká taposták az előllevőkön a húst s visszarángatták őket a halálba, — nem is beszélünk. Ezek a jelenetek józan mérlegelés alá nem tartozhatnak. Itt már az életét féltő, az életét menteni akaró tömeg küzd egymás ellen ész nélkül, kiszámitatlanul, pusztán az életösztön hatalmas s mindent le tiporni kész parancsának engedelmeskedve. Pedig, ezt is szemtanuk beszélik, ha csak egy kis fegyelmezettség lelt volna a megriadt közönségben, a bálozó közönség legnagyobb része menekülhetett volna s az áldozatok száma legalább is a minimumra csökkent volna jelen­legi irtózatos számuk mellett. Husvét első napján, zöld farsang kezdetén játszódott le az ököritói katasztrófa, mely négy­száz családnál többet döntött gyászba, sőt egyes családokat egészen kipusztitott. És a katasztrófa színhelyétől alig pár kilo­méternyire, Komlódtótfaluban, husvét másod­napján este sirt-ritt a hegedű, sikongott a klari­nét, búgott a kisbőgő s a falu fiatalsága bilétás bált tartva — hálózott. Ököritón a hullák még 1 eltemetellenüi hevertek, az égett testek undorító hullaszaga még olt szállongott Komlódtótfalu felett is, de a délezeg. ránezos csizmás legények, viganós, selyem kendős leányok járták a ropo­góst s bizonyára nem egyszer hangzott föl a | duhaj kiáltás: Sohse halunk meg! Midőn egy más nemzetnél sokkal kisebb kaliberű katasztrófa történik, gyászol az egész : nemzet s legalább egy-két napra elnémul a vigasság szava. A zajos mulatságok tartásával vagy megengedésével a nemzeti gyászt, a nem­zeti közérzületet látnák megcsufolva. Az ököritói katasztrófa alkalmával is a bor- j zalom érzése, a részvét nyitott szivekre talált idegen nemzeteknél, de nem talált nyitott szivekre Komlódtótfaluban, Tyúkodon, hol alig pár órá­val a katasztrófa után tánezra perdültek a legé­nyek s leányzók s a hullaszagos, csillagtalan éj­szaka csendjében vig muzsikaszóval fogadták azon messzeföldről jövőket, kik az irgalom ne­vében a katasztrófa színhelyére igyekeztek. Minő megdöbbentő, visszataszító dokumen­tumai ezek ama sivár érzelemvilágnak, mely a mi alsóbb néposztályunk szivét eltölti. Mintha a régi, rombadőlt országok panem et circenses-ért ordító tömege állana előttünk ... Tyúkodon a hatóság a báli engedélyt a nagy katasztrófa hatása alatt visszavonta. És mi lelt az eredménye ? Késelés, bicskázás, nagy verekedés, melynek több áldozata van. De a bált mégis megtartották. Megtartották Komlódtótfaluban is, hol az engedély visszavonását meg sem kísérelték. És egy szatmárvármegyei lapban, mely erősen megrótta Komlódtólfaiut, hogy ott nem akadt senki, aki a népet fölvilágosította volna, hogy egy két kilométernyire a katasztrófa szín­helyétől még sem illik tánczolni, »tótfalusi pap* aláírással a következő mentegelődzés jelent meg : Akadt bizony emiitett időben Tótfaluban pap, — akadt jobb érzésű ember, kiknek szivük husvét másodnapja délutánján meg­mozdult, sőt talán mélyebben gyászoltak, mint czikkiró ur, mert szobájukba elvonulva, fáj­dalmas könnyeket hullatlak, az országos vesz­tesség és gyász felett. ­De czikkiró ur, ugylátszik, nem ösmeri a magyar népet, talán nem is azok közül való, mert tudnia kellene, hogy a magyar örömé­ben, fájdalmában, születés és halálozás al­kalmával — áldomással él s igy történt aztán, hogy az ünnep másodnapja délutánján a bálba seregiéit fiatalságot, gondolatunk szerint vissza- lartóztatni nem letetett, mint ezt az ugyan­akkor Tyúkodon tartott bál bebizonyította, hol az elöljáróság a bált betiltotta. E miatt véres verekedés fejlődött ki, melynek mint halljuk több áldozata van. A bált mégis meg­tartották. A városok segítsége és a belügy­minisztérium. Április 6, Az a törvényjavaslat, amely a városok segítésére egyelőre két millió koronát adott, mostanában nagyon foglalkozialja a városokat. A két millió korona, illetőleg annak elosztási módjával igen sok helyütt elégedetlenek és ez az elégedetlenség egyre nagyobb mértékben jelentkezik. A sérelmeknek ez az egyik része, a másik az, amely a tisztviselők fizetés ren­dezésénél történt. Az érdekelt körök véle­ménye tehát már teljesen kiformálódott, aminek eredményeképpen Lukács György nagyváradi tanácsos tervezetet dolgozott ki, amelyet a belügy­minisztériumhoz nyújtott be. E tervezetekben rész­letesen felsorolja a városok segítségének hiányos végrehajtását és egyúttal megálapitja az orvos­lás módozatait is, természetes, hogy most már minden, amit a hiányok orvoslásánál várnak, azon fordul meg, hogy a belügyminisztériumban a sérelmekkel és a panaszokkal szemben milyen álláspontra helyezkednek. Ez az álláspont, ameny- nyire az lehetséges, örvendetetes a városokra, mert lapunk levelezője fönnjárt a belügyminisz­tériumban, ahol a városi ügyekben igen jártas előkelő államtisztviselő adott informácziót a kérdésben. Természetszerűleg a kérdéses dologban az első nehézség az volt, hogy a belügyminisz­térium elé hivatalos formában még nem jutot­tak el a sérelmek, ezenkívül pedig a dolog ter­mészeténél fogva a minisztériumban, ahol min­den kérdés az illetékes tényezők egész során Bizony nagyon egyenlőtlen volt a harcz. A lehetetlen csipke ruhák s csöppet sern takart asszonyosan érett bájak mintha ingadozóvá tet­ték volna Balázs ur elhatározásait. A szűzies fehér szegfűt csakhamar bársonyos szirmú hóditó illatu tüzvörös rózsák, hidegen kaczér orchideák váltották fel és Zsuzsa egyre busábban, egyre halványabban mosolygott. És megjött a mull heti jourral az az idő is, mikor Balázs már csak Martha nagyságos asszony fehér kalapjának árnyékában simogatta tömör fekete angol bajuszát és Zsuzsán ismét a sötétkék nyakigzárt ruha volt, feszesen, hűvös tartózkodással. Mártha élvezte könnyen kivívott győzel­mét. Diadalmasan jártatta szemeit az ellentábor borzas hajú, kipirult arczu harezosain, s kaczagva vette el Zsuzsa árulóan reszkető kezéből a kis japán teás csészét. Most megvan — most már megboszulta ma­gát a »bölcsész« címért, az óriás hajért és a papa milliójáért, szóval mindenért, a mi fajt önzetlen lelkének. Balázs az övé, eltántorithatatlan lovagja lett, s énnél nagyobb fájdalmat Zsuzsának senki sem szerezhetett volna. Utólag mintha egy kis lelkiismeret furda- lást érzett volna. Mintha még sem volna olyan dicsőséges ez a hódítás. Pillanatnyi felhevülésé- ben megesküdött, hogy nem folytatja tovább, mert már Balázs úgyis az övé, Zsuzsára rá sem néz, igy hát megkegyelmez ő is, nem megy oda s nem bántja már. Ámde csak maga a jó Isten mondhatná meg, hogy mily keveset ér sokszor bizonyos asszonyi eskü. A következő szerdáig Mártha asszony már olyan lelki változásokon ment keresztül, hogy égett a vágytól, hogy mielőbb Kovácshoz jusson. El fog menni s gyöngéd, de mégis fölényes mó­don fogja mutatni Balázs fölötti hatalmát, hadd pukkadjanak a többiek. Mily boldogság lesz az egész délután Balázs- zsal ülhetni a pálmák árnyékában. Nem mintha szeretné. Dehogy, ilyesmire sohasem gondolt. Ő már nem tud ilyesmit érezni, s egy kiló kuglert, egy valódi Charlotte kalapot jobban szeretne az egesz Balázsnál, de azért nem engedi el az asz- szonyok sápadozását végig nézni. És ezt csak nem veheti senki rossz néven egy asszonytól, aki már harmincz évet és három logyasztó kúrát kós­tolt meg. Kipirulva tért fel a lakásba s előre resz- j ketve az örömtől nyitott be a szalonba. Csengő női kaczaj fogadta, s egy csoport fiatal asszony, leány és pletykázó mama közé kerülve nem ért rá Zsuzsa és Balázs után nézni. Remegő orczimpákkal-hallgatta a ház legújabb botrányait, mohón szürcsölve a házasságtörések pikantériáját. Ezalatt pedig a kék szoba legnagyobb ab­lakmélyedésében Balázs már tizedszer mondta az ő piruló Zsuzsájának, hogy csak őt szereti for­rón, mindig, örökké . . . Könnyektől nehéz hosszú szempilláját fölvetve halkan kérdezte a leányt... . .. és az a másik? .. . Tudja már .... Balázs széles melléhez szorítva Zsuzsa fejét, megcsókolta selymes haját: Bolondság, fiirt s fő­leg az én kis titkolódzóm szintvallatasa volt az egész. Karonfogva jöttek ki s a szalon közepén megállva Martha asszony előtt, Balázs mosolyogva mondta : A menyasszonyom . . . Azt hitte, hogy nem jól hallott. Aztán mi­kor mégis meggyőződött a valóságról, sápadt, re­megő szájjal, szédülő fejjel nézett a férfire . . . Végre elvesztette. És most már úgy érezte, hogy szereti. Groza Mici. „BITUMINA tiszta bitumenból készített valódi aszfalt-tetőlemez, tartós, tűzbiztos, szagtalan, kátrá- nyozást vagy egyéb fp'jrhnvifí •■^UMINÁ“-val fedett tető bemeszelve szép fehér mázolást nem igéuyiő iclU'lcUuuIljíellj. mara(i És ytanfl védelmet uyujt a nap melege ellen „BITUMINA" régi zsintielyíetők átfedésére is kiválóan alkalmas. ===== Csakis védjegygyei ellátott tekercseket fogadjur.k el Gyári főraktár Nagybánya és vidéke részére: Harácsek Vilmos Utódai nagykereskedésében Nagybányán. Kénytelenek voltunk engedni az erőnek, azonban minden óvintézkedést megtettünk, le is folyt a legszebben a mulatság. Ez a mentegetődzés csak még kiélezetteb­ben mutatja be azt az eldurvulást, mely Kom- lódtótfalu fiatalságát hatalmába ejtette. Hogyan? Hát mily viszonyok és körülmények között nőtt fel az a fiatalság, hogy serdülő korában még a napjára sem hallgat. Ki volt a nevelője? Ki csepegtette szivébe a vallás —erkölcsi érzelmeket? Bizony sovány vígasztalás, hogy amidőn Komlódtólfalu négyszáz elszenesedett hulla fö­lött s hat falu siró-rivó, elárvult népének szív­facsaró jajgatása között járja az »áldomás számba« menő ropogóst, hogy akkor »le is folyt a leg­szebben a mulatság!« Nekünk úgy tetszik, hogy Komlódtólfalu és Tyúkod e megtartott mulatságukkal nem­csak heroslratesi hírhedtséget szereztek önma­guknak, de hogy e négyszáz koporsó fölött ren­dezett mulatságuk a mi iskolai és nevelési rend­szerünknek is teljes csődjét jelenti. é.

Next

/
Thumbnails
Contents