Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 1-21. szám)
1910-03-17 / 11. szám
NAGYBÁNYA 3 1910 márczius 17. nak megalakulására. Nem úgy történt. A patri- árkális viszony, mely régente a nemesi rendet és a jobbágyságot összefűzte, megszűnt és nem pótolta semmi. A jobbágyságot^ a falusi földműves népet politikailag szabaddá tettük, de műveltsége emeléséről, anyagi önállóságáról nem gondoskodtunk, vagy legalább nem eléggé; művelt és vagyonos magyar iparos- és kereskedőosztályt nem teremtettünk; a régi nemesség, mely nagylelkűen tudott lemondani ősi kiváltságairól, sajnos, idővel vagyonáról is, nem tud lemondani ősi előítéleteiről, sőt mind szivósab- ban ragaszkodik hozzájuk. Szóval magunkat áltatjuk, ha azt mondjuk, hogy az egyenlőség és testvériség 1848. óta már teljesen átment a szivekbe, az életbe, a társadalomba. Még egy kis város társadalmát is hányfelé tagolja az anyagi mód, a név, a születés, az érdek, a foglalkozás különbözősége, sőt még a tisztviselői rangosztály eggyel nagyobb vagy kisebb száma is?! Nem folytatom. Mindenki kiegészítheti e kép elnagyolt vonalait s optimista vagy pesszimista fölfogása szerint el is vehet belőle, tehet is hozzá. Még csak annyit mondok, hogy amint a politikai egyenlőség nagy vívmánya nem hozta meg a várt üdvöt, épp úgy nem fogja meghozni a szocziálizmus eszméje sem s az egyenlőség és testvériség még sokáig üres szó marad, ha politikai elvek és szocziális elméletek nem veszik lekintetbe az ember egész, testi és lelki valóját s nem lelnek meg több erkölcsi tartalommal és emberszeretettel. A Teleki-Társaság XII. felolvasó ülése. E hó 12 én tartotta meg a Teleki-Társaság szokott havi felolvasó ülését a Kaszinóban, kapcsolatban a bányászati és erdészeti tisztviselők mulatságával. A mulatság ép úgy vonzotta a közönséget, mint a felolvasó ülés érdekes programmja. Ugyanis Soltész Elemér, a nagybányai ref. egyház tudós lelkésze egy kényes kérdést tűzött ki székfoglalója tárgyául: a szekularizácziót. Mindenki feszült figyelemmel leste, hogy egy protestáns pap, kinek talpraesett nézetei, egyes dolgokban az általánosságtól elütő, de mindig kellően megokolt véleményei városunk intelligencziája előtt nem ismeretlenek, — vajon a szekularizáczió kérdésében milyen állást foglal. Valóságos láz fogta el az embereket az előzetes találgatásban, tippeltek egyikre, másikra s a végén csalódtak. kereszt után. így lön Branyiszkó neve a szabadság- harcz aranylapjára vésve kitörülhetetlenül. Kár, mondom, hogy Petőfi harczi lírája nem használja ki eléggé a vallásos elem nagy erejét. Mert hiába, az égzengés is gyönge beszéd ott, ahol Isten szól. A költő sokszor türelmetlen. Még a lázas sietség sem elégíti ki lángoló tetterejét. Egy kardvágással akarja pótolni századok lomhaságát. Minden karba és szívbe át akarja oltani a maga háborgó vérét. Föl! Elég soká voltunk fajankók, Legyünk végtére katonák! Elég volt már a furulyából, Riadjatok meg harsonák ! Elől pofoznak hátul rúgnak, Hazám, tovább is türsz-e még? Nem lobbansz fői, mig menykövével Föl nem gyújt a haragos ég? Fojtott harag, csüggedés, maró gúny és elkeseredés zavarja nem ritkán a harmóniát. Ide vonatkozó darabjai: Fekete-piros dal, Mit nem beszél a német .. . Élet vagy halál! Vesztett csaták. De a hősiesség, a vitézi teltek újból reményre hangolják. Bem halált megvető bátorsága, a széhely honvédek rajongó szabadságszeretete csakhamar feledteti a sikertelen pillanatok kínjait. Az erdélyi hadsereg czimü költeménye tele van lelkesedéssel, bizalommal. Mi ne győznénk? hisz' Bem a vezérünk A szabadság régi bajnoka Bosszúálló fénnyel jár előttünk, Osztrolenka véres csillaga. Mert Soltész felolvasásának keretében óvakodott akár pro, akár kontra valamelyik irányhoz csatlakozni, pedig nála megszoktuk, hogy érett megfontolásának eredményeit férfias nyíltsággal kimondja. De nem is azt a czélt tűzte ki maga elé. hogy a szekularizáczió kérdésében jobbra vagy balra valamelyik irány mellett lándzsát törjön, hanem történetét kívánta a hallgatósággal ismertetni. Ezért a csalódás. Soltész nem akart e darázsfészekbe belenyúlni, csak körvonalazta ezt az újabban mind jobban előtérbe nyomuló témát s a filozófus szemlélődő nyugalmával távolról nézte a két tábor forrongását. Nem elveket hirdetett tehát, hanem megismertetett a kérdés fontosabb fázisaival s végül — ez már az ő meggyőződése — azt a kon- zekvencziát vonta le, hogy hiába agyarkodnak a szekularizáczió hívei és ellenei még most egymás ellen, az egész küzdelem meddő és oknélküli, mért arról az állam jelenlegi anyagi helyzete mellett szó sem lehet, — de ha az állam oly zilált pénzügyi viszonyok közé kerül, hogy arra a hatalmas tőkére égető szükség lesz, akkor nem kérdezget senkit, ellenzés és álko- zódás daczára ráteszi a kezét. Ide konkludál Soltész felolvasása. A tartalmas és igen fejleszt stilisztára valló értekezést a hallgatóság lelkesen megtapsolta. Valóban minket is annyira foglalkoztatott, hogy Soltész felolvasása akaratlanul előtérbe került s elvé'ettük a szokásos kronológiai rendet. A felolvasás elején Révai Károly elnök visszapillantást vetett az elmúlt hó irodalmi eseményeire, majd Soltész felolvasása után újra átvette a szót s felolvasta Petőfiről szóló pompás, ódái lendületben gazdag költeményét. Végül Dankovitz Antal karmester, mint vendég adott elő vadászkürlön néhány Schubert dalt Kovács Géza zongorakiséretével. Ennek a csodás hangszernek valósággal szívhez szóló, lelket rezegtető búgó hangja megnyerte a közönség tetszését. Nem könnyű a kezelése, nagy müvésztet kíván, s el kell ismernünk, hogy Dankovitznak nemcsak teknikai készsége, hanem fejlett muzikális érzéke is van. Kovács Géza zongorakiséretéről már a múlt alkalommal megemlékeztünk, most hogy kótához kőtől t játékát hallottuk, be kell vallaAz ősz vezér szakálla úgy lengedez a csaták viharában, mint a fehér zászló, a békeség jelvénye. Benne két szabadságszerető népnek, a magyarnak és lengyelnek vére viharzik; ő elől megy, utána a magyar haza ifjúsága, mint ahogy a vén zivatart kisérik a tenger szilaj hullámai. S minő ifjúság? A székelyek. Ki merne nékik ellenállani? Ily bátorságot szivében ki hord? Mennek, repülnek, mint a szél s űzik Az ellenséget, mint a szél a port! Petőfi lantja nem ismer önfeláldozóbb katonát a székely honvédnél és eszményibb vezért Bemnél. Megható ennek a két szélsőségben találkozó léleknek egymáshoz való vonzódása. Mert mint nagy lelkek, valóban szélsőségek. Azért nevezi az életiró egyiket a csaták pacsirtájának, másikat a harczok oroszlánjának. A fiúnak és apának az a gyöngéd mély vonzalma úgy hat lelkünkre a vérmezőkön és viharos idők zavarában, mint jótékony, békítő oázis. Mily benső meghatottsággal s a csodálat minő mélységével énekli a költő Négy nap dörgött az ágyú ez. versében: Oh Bem, vitéz vezérem, Dicső tábornokom ! Lelked nagyságát könnyes Szemekkel bámulom. Nincsen szóm elbeszélni Nagy hősiségedet, Csak néma áhítattal Szemlélek tégedet . . . nunk, hogy zenei tudását, rutinos felfogását itt is kellően érvényesítette. A közönség a vendégszereplő urakat lelkes ovációban részesítette. A felolvasó ülés után a megjelentek asztalokhoz ültek s vacsora után a már hires bányász-erdész jókedvvel fogtak hozzá a tánchoz s rakták reggelig. <b. g.; HÍREK. Márczius 16. Márczius 15. Városunkban a szabadság emlékünnepét a szokott lelkesedéssel ülték meg úgy egyházi, mint társadalmi téren. Istentiszteleteket tartottak d. e. 6 órakor az izraelita zsinagógában, 8 órakor a gör. kath., 9 órakor a ref., 10 órakor pedig a róm. kath. és a minorita templomban. A hath, legényegylet márcziús 13-án, vasárnap tartotta az 1848. fénves dátumának emlékezetét. A közönség szinte megrohanta a meglehetősen szűknek bizonyult helyiségeket s úgyszólván minden talpalatnyi helyet elfoglalt. A rendkívül változatos müsoru ünnepély d. u. 5 órakor kezdődött. A zenekar játszotta el a Himnuszt tökéletes összhanggal, mély átérzéssel. Neuberger István világi elnök mondta el azután ünnepi beszédjét. A kiválóan tartalmas, nagy vervvel előadott szónoklat egyrészt vallásosságot, másrészt hazaszeretetet tanúsított. Méltó keretül szolgált hozzá az énekkar pompás, művészi éneke, mint a műsor 3. pontja. Tréger Lajos ügyes és lelkes, tapsokkal megjutalmazott szavalatát a »Vadászkürt négyes* gyönyörű akkordjai követték. A szűnni nem akaró tapsvihar után Bozán Péter áll. tanító értekezett Petőfi harczi dalairól. Költői stilus, mély tudás, az irodalom iránt érzett rajongó szeretet jellemezte a nagy tetszéssel fogadott, magas színvonalú előadást. A zenekar kiváló hatású »Népdalegyveleg«-jét megujrázták. A közönség valóban hálásan fogadta a zenekari tagok önzetlen fáradozását. Majd Fliesz Henrik olvasta fel ez alkalomra irt magasröptű ódáját, mely a közönség részéről igaz lelkesedéssel találkozott. Befejezte a nagyszabású ünnepély műsorát Busznak Márton eszményi szép tárogató-szólója, melynek nagytehetségü szerzője, a bányászzenekar népszerű karmestere, Dankovitz Antal. A Szózat eléneklósével a műsor teljes befejezést nyert. Az ünnepély utolsó volt e szezonban. Nagy érdeklődéssel várjuk a jövő cziklust. A múlt olyan szép, olyan lelkes volt, hogy a jövendő a legszehb reményekkel kecsegtet: A vezetőség: Szőke Béla egyházi, Neuberger István világi elnökök, Sepsy Márton s. lelkész, Szaucsek István Mintha himnuszba foglalása volna ez a vén lengyelnek, ki a költőt vitézi éremmel tüntette ki, őrnagyi rangra emelte s a bereczki találkozás alkalmával megcsókolta és ismételten fiának szólitá . . . Mon fils, mons fils . . . Közeledik a vég, a szörnyűség. Most már vadul zeng a lant, mint a durva kéz érintésétől megtépett czimbalom. Az indulat szaggatja fékeit, az érzés szertelenül csapong, mint viharmadár a vak éjben. Üres remény és kétségbeesés ölelkezik. Utolsó harczi dalai: Föl a szent háborúra, Négy nap dörgött az ágyú, Csatában, a legeslegutolsó: Szörnyű idő. Ezek már ítéletidőkről zengenek. Ezek már sorsfordulatok. A reményt ugyan fel nem adják, de általában leverőbb a hangja, sem mint biztató. Az orosz beavatkozásra megmozdul a föld a honvédek alatt s kiesik a kardcsapás a biztos irányból. Itt a próba az utolsó Nagy próba: Jön az orosz, jön az orosz Itt is van már valóba. Eljött tehát az utolsó ítélet . . . Föl hazámnak valamennyi Lakója, Ideje, hogy tartozását Minden ember lerója Ki a házból, ki a síkra Emberek, Most az egész Magyarország Legyen egy nagy hadsereg!
