Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 1-21. szám)
1910-01-06 / 1. szám
Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, I Felelős szerkesztő: negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. i , ’ , Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. EGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-ulcza 13. szám, hova a lapközleinények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula kflnyvfcerestiadí üzletében is Államsegély és fizetésrendezés. Január 5. Amily örömet keltett a városoknál az államsegély kiutalása, épen olyan elkeseredettséget okozott a tisztviselőknél az államsegélyt kisérő törvényjavaslat. a tisztviselőknek a fizetési osztályokba való beosztásánál nagy aránytalanságok, hogy ne mondjuk, szembeötlő igazságtalanságok vannak, melyek úgyszólván lehetetlenné teszik, hogy e törvényjavaslat keretében, ha az nem módosíttatnék, a tisztviselői fizetések véglegesen és mél- tánvosan rendeztessenek. Ezek a nagy igazságtalanságok már is arra birták a polgármesterek orsz. egyesületét, hogy a fizetésrendezésnél mutatkozó sérelmeket már egyik legközelebbi ülésükön megvitassák s azok ellen állást foglaljanak. Mi hisszük is, hogy a sérelmek or- vosoltatni is fognak, mert föltesszük az illetékes tényezőkről, hogy egy mértékkel akarnak mérni úgy a törvényhatósági, mint a városi tisztviselőknek s a városi tisztviselők nehéz, felelőségteljes munkáját, mely a köz javára irányul, semmivel sem becsülik kevesebbre, mint a törvényhatósági tisztviselők hivatalos működését. Lesz alkalmunk e kérdéshez még részletesen is hozzászólani, de mivel úgy az államsegély, mint a fízelésrende- zés iránt szélesebb körökben is nagy érdeklődés mutatkozik, ezúttal tájékoztatóul közöljük Várhidy Lajos tollából a Városok Lapjá-ban Államsegély és fizetésrendezés cziin alatt megjelent czikket, melylyel javarészében egyetértünk s amelynek iránvelveit alkalmasaknak tart- juk a fizetésrendezés kérdésének végleges megoldására. A czikk igy hangzik: a) Az államsegély. Több mint egy év múlt el azóta, hogy a folyó évi állami költségvetésbe 2 millió korona a városok részére felvétetett. Egész irodalma keletkezett azóta e 2 millió felosztásának, mig végre a m. hó 21-én körrendeletben közölte a felosztást a városokkal a belügyminiszter. Aki ismeri a városok rendkívül eltérő viszonyait, azt a nagy aránytalanságot, ami különösen a r. t. városok vagyoni, népességi viszonyai, tisztviselőinek fizetései stb. között előfordul, az tisztában van a felől, hogy a 2 milliónak közmegelégedésre való felosztása egyike a legnehezebb kérdéseknek. A legfontosabb, amit a 2 millió felosztásának kapcsán megtudtunk, az, hogy a kormány a városokat a rendőri, adókezelési, közegészség- ügyi és katonaügyi személyi kiadásaiknak az összegével akarja államsegélyben részesíteni. Ha fontolóra vesszük, hogy ez az összeg évenként 8 millióra rúg és végösszegként ennyi fog a városok között szétosztatni, akkor a legteljesebb elismeréssel kell adóznunk a pénzügy, de különösen a belügyminiszter iránt, hogy ilyen tekintélyes összeg előirányzásával törekszik a városokon segíteni. Minthogy a felosztás több körülménynek a figyelembe vételével történt, az erre vonatkozó adatok azonban ez ideig nem publikál- taltaltak, ennélfogva neu vagyunk abban a helyzetben, hogy az egyes városok szempontjából kellően megítélhessük, hogv a 2 millió felosztása igazságosan tör’ént-e Mindössze annak a megállapítására szorítkozunk, hogy a belügyminisztériumban nagy jóakarattal és pártatlansággal s minden egyes város viszonyainak gondos mérlegelésével igyekeztek megoldani a kényes kérdést. A miniszteri rendelet nem jelöli meg azokat az elveket, amikét a felosztásnál követlek, de úgy értesülünk^ hogy az egyes ösz- szegek megállapításánál fi a város vagyonát, adósságát, a lakosság acfízóképességét (állami adóösszege), a városi pójfcdó nagyságát vették figyelembe, továbbá azoa körülményt, hogy a fontosabb közművek, vÉvezeték, csatornázás, közvilágítás létesitettek-e »ár, vagy sem, végül, hogy a tisztviselők fizetéaiiegészitésére szükség van-e még. vagy sem. ll E tekintetben, hoá| tisztán láthassunk, szükséges volna ezeknek j^z adatoknak a városok szerint csoportosít« összeállítása és nyilvánosságra hozatala. ^ A fentiekből kitür'A rogy a minisztérium a 2 millió felosztásánál sem a rekompensatió, sem a szükségesség elvét nem fogadta el, hanem a kettőnek a kombinátiójából alkotta meg magának azt a kulcsot, amit a felosztásnál alkalmazott s ennyiben a r. t. városok polgármesterei orsz. egyesületének álláspontjához közeledett. Annyiban tehát rekompensa- tiónak tekinthető a 2 millió, amennyiben abból minden várost részesített a miniszter, annyiban pedig segélynek, amennyiben az összegek megszabásánál a mutatkozó szükséghez igazodott. Minimumként art. városoknál 8000 koronát, a törvényhatóságiaknál 20.000 koronát, maximumként a r. t. városoknál 25,000 koronát, a törvényhatóságiaknál 75 000 koronái állapított meg. Minthogy a szétosztás a parlamenti viszonyok miatt törvényhozás ulján nem történhetett meg, ennélfogva a segély felhasználása nagyon ügyesen oly módon rendeltetett el, hogy a városok a rendelethez csatolt törvény- javaslat intentiói szerint tartoznak eljárni, mert ellenkező esetben határozataik miniszteri jóváhagyását nem várhatják. Nagyon fontos tehát most már, hogy miféle rendelkezéseket vett fel a minister a törvényjavaslatban. Teljes mértékben helyeseljük a törvény- javaslat azon intézkedését, hogy ha valamely város községgé alakult át, az államsegélyhez való igényét elveszti, viszont ha valamely község r. t. várossá alakul át, az állami segélyre igénye támad. A törvényjavaslat ez a rendelkezése arra fogja ösztönözni a városias fejlődési'i nagyközségeket. hogy várossá alakuljanak át. Ezzel a törvényjavaslat mintegy prémiumot nyújt, hogy minél több város keletkezzék, ami a városok erejét növeli. A törvényjavaslat nagyon fontos és nagyon helyes rendelkezése az, hogy az államsegélyt elsősorban a tisztviselők illetményeinek a rendezésére tartoznak a városok fordítani, ennek megtörténte után pedig a rendőrség fejlesztésére, majd közegészségügyi intézmények létesítésére, végül városrendezési és fejlesztési czélokra. Ezen rendelkezéssel a városi közigazgatás javítását, megfelelő munkaerők alkalmazását czélozza a javaslat, amit mi is, unos-unlalan hangoztattunk s ezt látjuk a r. t. városi tisztviselők minősítésének a megszabásánál is, midőn kimondja, hogy a r. t. városi tisztviselőknek is csak oly egyének választhatók meg vagy nevezhetők ki, akik ugyanolyan képzetséggel bírnak, mint amilyen a törvényhatósági tisztviselőkre nézve meg van állapítva. Régi bajokat és panaszokat orvosol akkor, amikor a r. t. városokat is nyugdíjintézet létesítésére kötelezi. A határidőt azonban (1915. év végéig) hosszúnak találjuk. Egyáltalán indokolatlan ennek ilyen hosszú időre való kitolása. A nyugdíjintézet létesítéséhez pénz nem okvetlenül kell, csak a városnak az a kötelező kijelentése, hogy addig is, mig a szükséges alap összegyűl, a nyugellátások stb.-ről költségvetése terhére gondoskodik, addig pedig az alap gyarapítására bizonyos összeget a költség - vetésbe beállít. Ezt' a szükséges szabályrendelettel együtt néhány hónap alatt is nyélbe üthetik az illető városok, csak erre a törvény kötelezze őket. Sokkal fontosabb azonban, hogy a városok, (esetleg az összes közalkalmazottak) országos nyugdíjintézménye megteremtessék, hogy igy a viszonosság teljes mérvben biztosítható legyen. A nyugdíjügy rendezésének sürgősségét az a körülménv is iridokolia. hogy n.rendezett fi-, zetések alapján a kiérdemlik tisztviselőknek módot nyújtsanak, hogy fiatalabb erőknek adjanak helyet s igy a tisztikarokba egészséges megújhodás vitessék keresztül. Ugyancsak nagyon helyes intézkedés az 1886: XXII. t.-cz. 75. § a a) pontjának a hatályon kívül helyezése. A törvényjavaslat törvényre emelése után tehát megválasztható az is, aki nem tartozik az illető város választói közé. Ezzel talán mondanunk is felesleges, hogy a választás szabadabban történik, nagyobb lesz a kinálkozás az állásokra és a nepotizmus is vissza- szorittalik. b) A fizetésrendezés. És most jutunk oda, ahol tulajdonképen kezdeni kellett volna — a fizetésrendezéshez. Ha van szépséghibája a törvényjavaslatnak, ugv az itt mutatkozik leginkább. A fizetésrendezés, illetve a tisztviselőknek a fizetési |osztályokba való beosztásánál olyan hibák vannak, amelyek meg nem állhatnak. Ezeken okvetlenül változtatni kell. A legfontosabb a fizetésrendezésnél az egyes állásoknak a fizetési osztásokba való beosztása és éppen itt történt a legnagyobb hiba. Az egész beosztás aszerint igazodik, úgy a törvényhatósági, mint a r. t. városi tisztviselőkre nézve is, hogy a r. t. városok polgármestereit melyik fizetési osztályba sorozzák. Ha a r. t. városok polgármestereit a Vili. osztályba sorozzák, akkor következéskép a többi r. t. városi tisztviselők is egy osztálylval alacsonyabba soroztainak, mint ahová a vármegyei és törvény- hatósági városok tisztviselőivel szemben őket igazságosan sorozni kellene. De akkor a törvényhatósági városok tisztviselői is egy osztály- lyal alacsonyabba soroztainak, mert a r. t. városok polgármestereivel azonos elbírálás alá eső törvényhatósági városi tisztviselők hasouléképen a VIII. osztályba kerülnek, úgy, miként ez jelenleg is történt. Ez az oka, hogy a beosztás a városi lisztviselők körében nem tudott megelégedést kelteni s hogy nagy az elkeseredés e miatt az egész vonalon, mert ily beosztás mellett a r. t. városi tisztviselők 2 osz- tálylyal kerülnek hátrább a vármegyék megfelelő tisztviselőinél. Ez pedig ellenkezik a törNAGYBÁNYA ■plwaA-nat.ujt Ais S5HA!T>rwr>T»atmmct itííi'MTj.a.i».
