Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1909-08-26 / 34. szám

1909. augusztus 26.

NAGYBÁNYA

3

egy kis bohózat, Süketnek kell lenni került színre. Szabadkairól eddig is mindig az elismerés hangján szóltunk, most csak okát adjuk ennek s ez lesz talán a legnagyobb dicséret rá nézve. Szabadkait azért tartjuk kiváló színésznek, mert minden darabban más és más. Leg- többnyire komikus szerepben lépett fel, de ha komoly szerepet kapott, ott látszott meg tehetsége és komolyan fejlesztett tudása. Ez este is remekelt alakításával s a közönség zajos tapssal jutalmazta.

Ez este még nagy kabaré előadás is volt. Az igaz, nem lehet távolról sem elmondani, hogy »szigorúan családi jellegű* lett volna, de hisz a kabaré nem is fiatal lányok erkölcsi nevelésére feltalált intézmény. Egyébként még igy sem akadt a számok között valami annyira frivol, hogy a franczia bohózatokból hozzá ne lettünk volna szokva. A sok előadott számot mind fel sem említhetjük, csak a legérdekesebbeket akarjuk kiemelni. Hegyi Lili serieuse dalait és kupiéit kellemes hangjának egész melegével tolmácsolta, az előbbiek szentimentális tartalmukkal, az utóbbiak kissé sikamlós fordulataikkal keltettek hatást. Szabadkainak mindkét számát ismerjük már régen, ez volt az egyetlen hibája. Manap annyi meg annyi uj kabarédal van, abból lehetett volna választani. Az előadás maga azonban kifogástalanul sikerült. Deák Kornél kaczagtató magánjelenete, a Sándor Ferencztől énekelt rekviem komikus voltuknál fogva igen tetszettek. Még Orbán Mariska klasszikus szép tánczárói kell említést tennünk, j hol Radó, hol Sziklai kíséretében; a Hegyi Lili j és Radó által lejtett néger táncz is hatásos volt; ellenben Sziklai és Radó tréfás kettősét egyszerűen ízléstelennek mondjuk. Mindennek van határa; ezt a nótáts tánczot, ugylátszik, az évekkel ezelőtt létezett budapesti dohány-utczai kávéház számára írták s most, hogy azt a díszes kis helyet a rendőrség alkalmazottjaival, sőt látogatóval együtt becsukta, a naiv vidéket szórakoztatják ezzel az arcátlanul frivol nótás táncz- czal. Halmos magyar dalai cigány kísérettel valóban szívhez szólották. Lehetne még vitatkozni Hidvéghi Ernővel, a conferencierrel. Ady Endréről, — igaza van, — nagyon különbözőkép ítélnek az emberek; mindenesetre annyira, mint Hidvéghi, isteníteni Adyt még nem lehet. Petőfivel és Aranynyal egy sorba állítani, kissé vakmerő vállalkozás. Az azonban igaz, hogy a modernek közül ő a legtehetségesebb, ezt elismerjük, pedig a perverzitásig menő modernségnek nem valami nagy barátai vagyunk.

Csütörtökön az annyi port felvert Tánczos regimentet láttuk, mely még a német császár legmagasabb felháborodását is magára tudta zúdítani. Érdeklődéssel vártuk a darabot s érdeklődésünk meglehetősen lehűlt. Hát ez a darab csinált oly nagy zenebonát! Egy kicsit a német katonatisztek vannak benne kifigurázva, ez olyan nagy szentségtörés. Igaz, »a mi hadhogy a biró urnák jó szive van. Egy pár jó szavából hiszem. Hát azért kérem, tegyen valamit az én itt maradottjaimért. Az asszonyért, meg a gyerekekért. Szegény nyomorult porontyok! Földhöz kellett volna őket vagdosni, mikor megszülettek, de most már késő. Az ember buta és szereti a kölykeit, mint az állat.

Pedig az állatnak könnyebb a fiait megtartani, meg aztán azok hamarébb is szereznek maguknak is . . .

Igaza volt annak a fekete kabátos urnák, hogy sok az ember, kevés a munka. És az is igaz, hogy a szegény koldusnak nem szabad növelni a koldusok számát, de hát mikor szereti az ember a feleségét, meg a porontyokat is.

De azért mégis igaza volt annak a fekete kabátos urnák, ebben a dologban is, meg abban is, hogy csúnyaság ellopni a másét. Hát bizony csúnyaság, ha nincs az embernek szüksége a máséra. Ha nekem is tellett volna akkorra lánczra, a minő neki fityegett a mellén, hát bizony én sem loptam volna. Tehát adott volna az igazgató kenyeret, nem kellett volna a láncz, de igy kellett!

Hej, tekintetes uram, nagy nyomorúság volt ez az én nyomorúságom. Munka nélkül, kenyér nélkül voltam, és a doktor azt mondta, hogy a feleségem belehal a gyerek ágyba, ha nem táplálkozik jól és én kenyeret sem tudtam neki szerezni. S megéreztem, hogy félre kell állni az útból. Már akkor megakartam magam ölni, de még egy próbát próbáltam. Nem sikerült, nem születtem tolvajnak, most hát meghalok értük. A halálom után bizonyára jók lesznek hozzájuk

seregünk* oly sérthetlen, hogy arról gúnyosan ne merjen senki fia sem írni, sem beszélni, de ez a kipellengérezése a tiszti karnak a Tánczos regimentben olyan ártatlan, hogy valóban bámulatos, miért tiltotta be Vilmos császár. Az előadás nem valami elsőrendű volt, humor se sok van a darabban, ami legalább némikép feledtette volna az előadás gyengéit. Leginkább megnyerték tetszésünket Hidvéghg, Szabadkai és Dobos Margit.

Pénteken, Szent István napján két előadás volt; d. u. zónában Lili este A kis trafikos leány. Ügyes kis bohózat, mely mindvégig derült hangulatban tartotta a közönséget. A sikerült előadás keretében Dobos Margit vált ki leginkább kedves, megnyerő játékával, továbbá Csányi kifogástalan alakításával. Ungvári ismét oly szerephez jutott, melyet nagyszerűen ki tudott aknázni.

Szombaton Strausz operetteje, a Tavasz volt műsoron. A szöveg eszméje egy kissé sikamlós, de azért semmi obszcén dolog nem történik benne. A férjem-uram, mikor tavaszszal a virágok nyílnak, a fák rügyeznek, csodálatos gyöngéd érzelmeket táplál szive környékén, de nem ám a felesége iránt. Félre akar lépni, rajtacsipik, szánva-bánva bűnét, jobb útra tér. A libretto szellemes, a zene bájos, — természetes, hogy a darabnak sikert kellett aratnia. Hegyi Lili, Kozma jeleskedtek leginkább az előadás folyamán s kedves énekükkel iparkodtak kellemes estét szerezni a hallgatóságnak.

Vasárnap ismét két darab ment, délután Nebántsvirág operelte, este a Falu rossza. Már egyszer mondottuk, hogy ügyes dolog a direktortól, amikor oly kevés népszínművet ad, de amit színre hoz, az a magyar népszínmű-irodalom gyöngye. Lám Tóth Éde régi szép parasztdrámája milyen táblás házat csinált. A főszerepet (Göndör S.) Halmos játszotta nagy rutinnal, énekével pedig többször zajos tapsra ragadta a közönséget. Báródi Kató Boriskát gondosan átképzelt alakításban személyesítette, Deák Gonosz Pistája talán legsikerültebb mindazon szerepek közül, melyeket tőle láttunk. Hegyi Lili (Finum Rózsi) helyre egy menyecske volt s dalaival ismét elbájolta a nézőket, Csányi, Kozma, Benes., Dobos s a többiek egytől egyig mind nagyon jók voltak ez este, ennek tulajdonítható, hogy az előadás a legszigorúbb kritikát is kiállotta.

Hétfőn egy régi jó bóhozatot, a Sabin nők elrablását nézte végig a valóban igen kis számú közönség. A szerző Schőnthan Ferencz osztrák származású vigjátékiró, kinek igen sok darabja nagy sikert aratott s mint már a német irók sajátsága, sokkal szigorúbb erkölcsi szellem van bohózataiban, mint a francziákban. Ebben sincs egy szemérnyi kétértelműség sem s mégis ügyes fordulataival, kaczagtató jeleneteivel folyton derült hangulatban tartja a nézőt. A szereplők, közül Ungvári ismét remek alakítást adott, de

az emberek. Ne hagyja el őket tekintetes uram, tegyen értük valamit, ha tehet. Én nem tehetek értük mást mint amit teszek . . .

Szó nélkül ültünk a levél felolvasása után. Mintha azok közül a rossz ortográfiával megirt sorok közül a nyomorúság és az igazság szomorú hangulata szállt volna ki és ülepedett volna le a leikeinken.

Végre is a katona szólalt meg először:

— Gyáva volt! Nem tudott tovább har- czolni.

— Harczolni könnyű, de megszégyenítve tovább nyomorogni nehéz.

— Az ember a családja iránt való kötelességeit nem hanyagolja el. Élni kellett volna neki azoknak a kedvéért.

— Frázis! Annak a szegény ördögnek igaza volt. Ha kiszabadult volna, újra csak lopnia kellett volna. Addig pedig a feleségét s a gyermekeit elvitte volna a nyomorúság. így még azoknak legalább jó dolguk van. Az asszonyt a kórházban ápolják és a gyermekek számára könyörületes emberek egész csomó pénzt raktak össze. Az esetet szépen megírták az újságok és mindenkit meghatott a tragédia.

Balázs János megtalálta az ő nyomorúságos életének a legjobb megoldását, magán is segített, meg az övéin is. És a szegény embereknek nem áll más eszköz rendelkezésére, mint a halál. Megszületik akarata ellenére, de legalább meghalhat, amikor akarhat. Ez az egy szabadsága van, egyéb úgy sincs. Szabadság a halálra. S az a gyáva, aki nem él ezzel a szabadsággal.

Vértesy Gyula.

a többiek is': Dobos. Kozma, Deák derekasan megállották helyüket.

Kedden Deák Kornél jutalomjátékául Fol- linusz népszínművét, JVánit adták. A nézőközönség jó részének kedvencze Deák, kit ez este ünnepeltek bámulói. A sváb parasztot nagyszerű megfigyeléssel adta s alakítása minden tekintetben kifogástalan volt Hegyi Lili a czimsze- repben jeleskedett; magyar dalai, ép úgy mint Halmosé igen tetszettek. A többi szereplők közül felemlítjük Dobost, Ungvárit, Sziklait és Csányit.

„Mily jó színben van, hogy lesült“...

— Szezon vers. —

Minden szezonnak más a rendje,

Szokása, szólásmódja más,

Télen azt mondják: „ Oly hideg van,

E rettentő fagy szinte ráz;"

Ószszel azt mondják: „Hol nyaralt Ön?l‘ Tavaszszal: „Az idő derült/“

Ilyenkor azt mondják egymásnak:

„Mily jó sziliben van! Hogy lesült!"

Az ember nyáron tudniillik Elruczczan ha egy hétre csak,

Tengerhez, vagy a Balatonhoz,

Hói tűznek a napsugarak;

Beggeltől estig a napon van,

Mely égeti kegyetlenül,

Hogy hazajövet hallja menten :

„Mily jó színben van! Hogy lesült/“

Ki kell használni ezt a röpke,

Gyorsan iramló egy hetet,

Ha a kegyetlen sors ókából Továbbra távol nem lehet.

Az embernek az arcza lángol,

Ilyesmit otíhcm sohse tűrt, —

Hadd mondják majd, a kutyafáját:

„Mily jó színben van! Hogy lesült /“

Az ipse már hajnali órán Sietve a fürdőbe mén,

És mig csak onnan ki nem dobják,

Sütkérezik a nap tüzén.

És szidja, ha a nap egy perezre A fellegek mögé kerül, —

Hemeg, hogy majd nem mondja senki :

„Mily jó színben van! Hogy lesült V'

S ha haza robog a vasúton,

Fejét kidugja azalatt,

Hogy piros barna jó színéből Ne vesszen el egy árnyalat.

Mert olyan édes dal a fülnek,

Mint egy operaházi kürt,

Ha szüntelen azt duruzsolják :

„Mily jó színben van ! Hogy lesült!"

HÍREK.

Augusztus 25.

Földes Béla Nagybányán.

Nagynevű országgyűlési képviselőnk, Földes Béla egyetemi tanár, udvari tanácsos f. hó 28-án, a szombaton délutáni vonattal városunkba érkezik, hogy beszámolót tartson.

Földes Béla jelenleg egészségének helyreállítása végett Tátralomniczon üdül s onnan utazik városunkba. Fogadására úgy a városi magistratus, mint a függetlenségi párt már is megtette az előkészületeket. A pályaudvaron dr. Makray Mihály polgármester a város nevében, Farkas Sándor nyug. ezredes pedig a függetlenségi 48-as párt nevében fogja üdvözölni.

Földes Bélát mindenesetre a politikai életben bekövetkezhető jelentős fordulatok indítják arra, hogy nyári üdülését megszakítva, beszámoló beszédet mondjon s tőle ez alkalommal bizonyára sulv- lyal biró enuncziácziók várhatók.

Az eddigi diszpozíciók szerint Földes Béla vasárnap délelőtt 11 órakor a Rákóczi-téren fogja megtartani beszámoló beszédét. Délben valószínűleg közebéd lesz a Széchenyi-ligetben.

Felsőbányán hétfőn, Szinérváralján peddig kedden lesz a beszámoló beszéd.