Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1909-08-19 / 33. szám
1909. augusztus 19. 3 gos dolog az a kísérlet, amely az egész cam- pagnet a várható termésinséggel szeretné igazolni. Ugyan hol van a termésinség, ha a búzatermésünk 39 2 millió métermázsára becsülhető ? Azután hiszik-e azon a tőzsdén a termésinséget, ahol a búza és a rozs métermázsája között kerek 12 korona az árdifferenczia! Spekuláczió van itt, csupán csak rosszhiszemű, vakmerő, hazárd spekuláczió, amely megérett a bukásra. És ennek a könyörtelen, börzei zsebrák- politikának gyilkos, pusztító hatását nyögi ma az egész ország. Hihetetlen drágaság van már esztendők óta s evvel a börzei manőverrel elértük azt, hogy még a hihetetlennél is hihetetlenebb a drágaság. Búzalisztet, kenyeret maholnap már szinte csemege gyanánt vásárolhatunk. Mindezt pedig csupán azért, mert néhány vakmerő gabonaspekuláns nyerészkedni óhajt. Szent István napja. Augusztus 18. Az első magyar király emlékünnepét kegyelettel és buzgósággal üljük országszerte. A törvényhozás elénk szabta, de minden jobb érzésünk úgy kívánja, hogy az államalkotó fejedelem emléke szent legyen előttünk. Nem is csak a magunk felbuzdulása ez. Kilenczszázados tradiczió erős szálai fűznek az ő nagy alakjához. Kilencz évszázadon át annyi megpróbáltatáson ment át ez a nemzet, hogy megérteni könnyű volna, tán menteni se nehéz, ha sok bajában megfeledkezik első jóltevőjéről és tudatában lassan-lassan elmosódik annak a képe, akinek első európai szervezetét köszöni. Nem igy történt. Sok ideál szerte foszlott, sok eszme, ami ideig-óráig ur volt a nemzet erején és munkáján, megmosolyogni való ócskaság lett. Emberek, akiket helyzetük, vagy tehetségük oda vitt, hogy a magyarság nagynak, minden jóra vezérének tekintette őket, idők múltán eloszlott nimbusokkal közönyös alakjai lettek a történelemnek. István király emlékét szeretettel és hálával, attól a naptól pedig, hogy jobbja a hétzáras koporsóból épen került ki, rajongó áhítattal tiszteli a magyar nép. Hogy török, német volt-e ur felettünk, vagy a magunk erejére támaszkodva diktáltunk törvényt meghódolt népeknek; hogy csöndes béke, biztos fejlődés idejét éltük-e, vagy zavaros háborúét, feltartózhatatlan pusztulásét: az megannyi jelentős momentum egy nép hangulatváltozásánál, — Szent István tiszteletére azonban hatás nélkül maradt. Csodálatos legendája egy régi korszaknak, mely még bennünk, modern emberekben naiv hívőkre talál. csinál a szép kajári lányka ? . . . Én úgy képzelem őt, de haragszom rá, mert képzeletem igen hasonlítja az én boldogtalanságomhoz . . . add át neki mégis legforróbb üdvözletemet. A Kisfaludyéknak mond meg, hogy igen büszkévé tett, s jól esik alig érdemelt elismerésük, s ha csak lehetséges, mire nézve mindent elkövetek, személyesen is fogom nehány hét alatt látni a lelkes honleányokat, s tisztelni. Ha tudsz francziául, tedd félre Féval-nak fordítását, inkább tiz sort eredetit adj, mint ezer fordítást, külömben ha nyelvtanulást gyakorlatból teszed, az már más, akkor helyeslem, ámbár akkor is jobb lenne La Fontainet vagy Michel Cervantes átfordított könnyű franczia stylü műveit olvasnod. Ez, kivált az utóbbi meg- becsülhetlenül alkalmas erre, külömben sokkal jobban teszed, ha a német nyelvben perficziálod magadat, ennek az életben is hasznát veszed s két irodalmat ismersz meg általa a németet, és francziát is, mert minden franczia beszélyek németre is átforditvák, sőt az angol remekek is, ezek közt az Isten után legtöbbet teremtő Schakespeare szin- s egyéb müvei, miket fájdalom! hazánk nyelvén nem bírunk. Elégedjél meg édes Pistám jelenleg ezen szétkuszált soraimmal is, hidd meg, nem képzelheted mibe kerül nekem most egy levélírás, midőn gondolkozni rendszeresen nem tudok, Endre levele is itt van öt napja már és — — válasz- talanul 1 — — — Szeretteidet üdvözöld, csókold, öleld, kinek mi kell. Húgaim, Szüleim sokszorosan küldik legforróbb köszöntésüket-----én pedig lelkemből ölellek. Isten, és nyugodalom lelkeddel 1 írj lelkem mielőbb ! Tóth Kálmán. NAGYBÁNYA Ki tudja, hogy Bastille bevétele, közelmúlt időknek olyan eseménye, aminek eszmei tartatma is friss és divatos, soká megmarad-e a a francziák nemzeti ünnepének? És biztosra kimondhatjuk, hogy szent István alakját, akinek működése mai aspiráczióink- tól és eszmekörünktől pedig oly távolra esik, mindig ugyanaz a kegyelet veszi körül nálunk, mint eddig és ma. Volt idő rá, hogy a nemzet vérébe átmenjen az a kegyelet; nem jő olyan idő, ami onnan kiirthatja. Körülveszik a szent jobbot Budavárában ünnepi körmenettel. Es ezer meg ezer ember tódul oda, hogy részt vegyen a szertartásban. Azelőtt tán tengelyen, vagy épen gyalogszerrel jöttek: ma a vonalok ontják száz-számra a vidékről összesereglő népet. Nem a látványosságot mennek bámulni; hiszen némelyik kétszer, háromszor, a másik tán minden évben látta ismétlődni az ünnepi szer.artás megszokott pompáját. Nem a látványosságért: hanem hogy részt vegyen újra meg újra a nemzet ünnepében, lerójja a kegyeletet a többiekkel s kalaplevéve áhilatosan énekli a régi éneket István királyról, amelyik ott született valahol a táborban, hazájuk sorsán busuló, István király segedelmét kérő magyarok ajakán. S az államalkotó fejedelem ünnepén ime kész örömmel vonhatjuk le a tanulságot, hogy a legnagyobb alakját tiszteli ma is a magyar. És mai jelenrősége aligha ebben nem áll szent István emléke megünneplésének. Az ő nagysága el nem törpülne, ha nevét el is felejtik, a kegyelethez hűtlenek is lesznek; de a mi nemzeti karakterünk épségének nagy hasznára válik ez az évről-évre megújuló ünnep a maga kegyeletes tüntetésével, hazafias áhítatával. Szent István alakja nem lesz nagyobb, ha az ünnep régi fényét és pompáját esztendőről- esztendőre megtartja; de a mi önérzetünknek kellene összezsugorodnia, elvesznie, ha csak egyszer is elfelejtenék ünneplésünkkel tisztelni legendáink legnagyobb alakját, államunk szervezőjét, az első magyar királyt. Maradjon is mindig szent István emlékezete hazánk boldogulásának éltető reménysége és a magyarság fényes őrcsillaga! Színház. Ismét egy hét, amely talán, egy előadás kivételével, meglehetősen sikerült. Lassan-lassan, az igaz, a társulat képe tagjainak változásával egész más lett, a régieket sajnáljuk, de az újak feledtetik őket. Hogy időrendet tartsak, Lengyel Irén helyét Dobos Margit, Vidorét Hidvéghy, mig Jakabjfyét Hegyi Lili foglalta el. Az ujonan jöttek oszlopos tagjai lesznek Krémer szadadkai társulatának, természetes is, hisz a naiva, a drámai hős, meg a primadonna fontos helyet foglalnak el egy színtársulat kebelében. Tudomásunk szerint Kozmát nem szerződtette a direktor a következő idényre, állítólag mert a hangja gyenge. Hogy erősebb hangú tenoristát kap, azt hisszük, de aki oly pontosan s szinte kristálytisztán énekel, azt kétlük, hozzá téve még azt, hogy szorgalma, ambíciója Kozmának bámulatos. De azután valóban olyan gyenge hangja volna Kozmának, hogy Szabadkán nem felelne meg ?! Mi ebben is tamáskodunk. Ha a nagybányai arénában, melyről mindenki észrevette már, hogy akusztikája egyáltalában nincs, ép oly erősen hangzik Kozma éneke, mint másoké (legalább nekünk ez a benyomásunk), akkor ha olyan színházba kerül, amelynek van reszonancziája, mindenesetre az ő hangja is kellőkép érvényesül. Szerdán este Szép Helénát adták. Nem voltunk jelen ennek a darabnak az előadásán, de hallottuk, meg olvastuk is, hogy nem valami túlságosan magas nívón állott. Természetes, bár igen jó értesülésünk van, nem akarjuk megírni az igazat, mert esetleg azt mondhatnák, akiket egy kissé megkritizálnánk: ha kritikát akar írni, legalább nézze meg az előadást, vagy pedig — Írjon jót. Egyet azonban nem hallgathatunk el. A társulat némely tagja, előszeretetből, a szerep nem tudásának palástolására, vagy talán mert annyi szellemesség (a kakasülő számára) szorult bele, hogy akaratlan kitör: nem állhatja meg angolosan sült vicczek csinálása nélkül. Mi a szellemet s annak megnyilatkozását versben, prózában, egy röpke speacheben mindenek felett uagyrabecsüljük, de engedjék meg a vicczfaragó urak, hogy a kín-kellemesség ellen proteslál- junk, de meg ne is rontsák meg a jó szöveget rósz elménczségekkel, ami egyébiránt a fekete táblára való kerülés terhe mellett tilos. Igazgató ur, elkopott az a tábla, hogy nem lehet rá Írni?! Szép Heléna előadásán ez volt a legnagyobb hiba, pedig a darab nem szorul szellemi meg- talpalásra, elég szellemes az már úgy, ahogy megvan irva, hisz képzelhetni nagyobb ellentétet, mint mikor kifigurázva látjuk azt a rettenetes fontosnak tartott tudományi, melylyel a magunk- fajtáju embert 8 éven át kínozzák a gimnáziumban: az antik mythologiát. Páratlan elmeéllel megirt paródia ez, mely örökre uj marad, ameddig latin iskolába járnak az emberek s még az is, aki nem érti teljesen meg, szépnek találja, fülbemászó muzsikája elbájolja. Csütörtökön Ungvári jutalomjátékául Molnár Ferencz vígjátékét, az Ördögöt láttuk. Molnárnak kétségkívül ez a legjobb darabja, mutatja az is, hogy német és olasz színpadon is adták. Az »Ördög« nem egyéb, mint a minden emberben lakó, a kellemesre, az élvezetre csábiió, késztető erő megszemélyesítése. Mielőtt valami rosszat, de kellemeset tennénk, fontolgatunk, sok gondolat lebeszél róla, de egy ellenállhatatlan erő csalogat, szédít, búj tógát a bűnös kellemesre, érveket kovácsol a józan ész ellenére elfogadható formában; s ha csak egy kis igazsága van, belekapaszkodik, többi biztatását ehez fűzi s magával ragadja az ingatag embert a bűnbe, gyönyörbe. Szóval, amint mondani szokás, az ember rósz ördögét lépteti Molnár a színpadra. Gondolatnak is elmés, hát még a kidolgozás. Állítani merjük, hogy ilyen szellemes ördög nincs az irodalmakban, egyikben sem. Egy asszony szeret egy festőt, de küzd bűnös érzelme ellen, mig végre karjába veti magát. Itt az ördög feladata megmagyarázni a lelki változást, melyen a nő keresztül ment, migbecsüle- tesből becstelenné sülyedt. Amit az ördög mond, az mind az asszony titkos gondolata, lelkének vágya, az a csodás erő, mely viszi a fertőbe ellenállhatatlanul. Egy ügyes, a nőkre ugyan nem hízelgő fordulat is van a darabban, t. i. a báli belépővel még az ördögöt is megcsalja az asszony. Az előadás nem vaLmi tu'ságosan jó volt. Ungvárinak a szerep nem való (az ördög), iparkodott, erőlködött, de nem tudott hozzánk férkőzni. Benes kifogástalanul alakította szerepét, nemkülönben Hidvéghy és Báródi. De az egész előadáson hűtölte lelkesedésünket a szerep nem tudása, csetlettek-botlottak, ötöltek-hatoltak, bizony-bizony sok kínos jelenet volt. Pénteken Bisson kaczagtató régi bohózata, Az államtitkár ur ment Stella Gyula vendégés bucsufelléptével. A darabról nem szólunk, mert franczia, s ezzel mindent megmondtunk. Inkább az előadással foglalkozunk. Stella kirítt a miljőből, nem közibök való. Kimondjuk leplezetlenül, mert igaz. Felettük áll a szerep át- értése, játék és előadás dolgában. A múltkoriban Biberachban drámai készültségéről tett remek bizonyságot, most szalonszinésznek mutatkozott be, de a legjavából. Mellette Hidvéghyt kell kiemelnünk, mint mindig, most is kifogástalan alakítást nyújtott. Báródi megint remekelt, általában igy van ez vele, ha szubtilis egyéniségének megfelelő szerepet kap. Még Ungvári Bouquetjéről kell megemlékeznünk, ismét olyannak láttuk, hogy csak a legnagyobb elismeréssel adózhatunk neki. Szombaton K. Hegyi Lili, a szegedi színház primadonnájának vendégfelléptével Lili került színre. Ez az operette minálunk a Lili- keringő révén lett közismertté, pedig azt nem Hervé komponálta, hanem egy magyar zeneszerző Hegyi Aranka számára. Kedves a librettója, a zenéje sem marad mögötte. Az előadás a jobbak közül való. Hegyi Lili szupret szerepkört tölt be, bár hangjával s előadásáról ítélve inkább koloratur énekesnő volna. Tömör, kellemes hangja erőteljes, biztosan uralkodik rajta s Lilinek édes dalait remekül tolmácsolta, rutinos játékával megnyerte a közönséget. Partnere volt Halmos, ki különösen az első felvonásban játékával is megnyerte tetszésünket, énekszámai pedig mind szépen sikerültek. Deák neki való szerepet kapott (Saint Hypothése) s azért alakítása a legszigorúbb kritikát is kiállotta. Vasárnap délután zónában a Szulamith volt műsoron ez idényben másodszor, mig este Strausz csodaszép operetteje, a Varázskeringő Hegyi Lili vendégfeiléptével. Olyan előadás volt, amilyent keveset láttunk. A főérdem mindenesetre Hegyi Lilié, ki temperamentumos játékával, kedves énekével teljesen meghódította a
