Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1909-07-22 / 29. szám

4 NAGYBÁNYA 1909. julius 22. megvédi« s azzal együtt a császár hadseregét is. — Szilassy kapitány — az ő szempontjából — helyesen telt, teljesítette, a mire esküje köte­lezi vakon, megfontolás nélkül, nem gondolva meg, hogy az a röpirat nem oly nagy bűn, hogy érte egv embernek meg kelljen halnia; mert mit is tehetett volna a lefokozással fenyegetett tiszt, mint golyót röpítsen fejébe. Természetesen az öngyilkosságnak óriási következménye van, a katonaság és polgárság, sőt a tisztikar keblében magában a békés egyetértés izzó gyűlöletté fajul, demonstráczió, sorlüz és emberhalál az eredménye. Szilassy megrendül ugyan, de tettét nem sajnálja, mert azt hiszi, hogy helyesen cse­lekedett. S mikor a következmények iszonyú súlya alatt összeroppan, hisz még a mennyasz- szonya is elhagyja, mikor látja, hogy túlbuzgó eljárásával másokat, végre önmagát is veszélybe döntötte, felemelt és büszke fővel veszi kezébe a fegyvert, hogy pontot tegyen szomorú sorsa végére. A becsületszónak megalkuvást nem is­merő teljesítése vitte Szilassyt a romlásba, fér­fiasán élt és halt. Ép ezért sajnáljuk is sorsát, bármennyire ellenszenvessé is akarja őt lenni az iró a többi szereplők ítéletével. Nem szeret­jük, az igaz, de bámuljuk, mert a lelki nagyság, mégha tévedésen alapul is, elismerést parancsol. Az előadás szépen sikerült, lihanyi (Szilassy) kiváló jellemszinésznek bizonyult, átértette sze­repét s nemes egyszerűséggel érvényre is jut­tatta; Vidor egy savanyodott, önmagával s a világgal meghasonlott tisztet adott nagy tudás­sal; Radó a tiszthelyettes szerepében sikerült alakítást mutatott. Kedden Offenbach operája. Hoffmann meséi volt soron. Nagy vállalkozás zongora- kísérettel operát adni, de a társulat megbirkó­zott vele. De a szereplők közül Galgóczi, Kozma és Tihanyi érdemelnek dicséretet szép pontos énekükért. Különösen a harmadik fel­vonás duettje (Galgóczi, Kozma) és triója (Kozma, Tihanyi, Halmos) volt az est legsikerültebb énekszáma. Még a kar is elég elfogadhatóan énekelt. A heti műsor: Szerdán Doktor ur bohózat; csütörtökön Drólostőt operelte; pénteken Cy­rano de Bergerac színmű; szombaton Dolovai nábob leánya színmű (Révész Imre ur vendég­fellépése); vasárnap d. u. Bajusz, este Tatárjá­rás (Révész Imre ur vendégfellépése.) tam a söntésen, az utczára nyíló ajtó mellett szemembe ötlött az italmérési engedély. Hiszen ezért jöttem, jutott az eszembe és hirtelen oda­fordultam, hogy jól megnézzem. Elolvastam, a férj nevén volt, tehát lehet árvereltetni .. . E pillanatban forró vérhullám tolult az agyam felé. Éreztem, hogy valaki néz Visszafordultam. A leány ott állt a hátam mögött . . . A pillantása nem volt ijedt, hanem mély­séges bánattal teli és szemrehányó. Hát azért jöttél te is, hát azért a tettetés, azért mutattad a szemed nézésével a részvétet, hogy belophasd magad bizalmunkba, hogy ... Nem folytathatta az a gyönyörű két szem, amit mondani akart, mert a fiúcska megjelent a vendégszoba ajtajá­ban és panaszos hangon szólt: — Margit, apuska megint sir. Kibuktam az ajtón, mint egy részeg és mentem, utczán le, utczán fel, keresztül- kasul, egészen reggelig. Lássa Spitz ur, ha árve­reltetni akarok, mindig eszembe jut az az este, a zokogás az ajtón túl, az a kis csöndes fiúcska és az az öreg, szótalan csapos legény. — És a leány,a leány ? kérdezte Spitz önkén­telenül is gúnyos mosolyra torzítva el arczát. — A históriát, azt hiszem, szólt Leitner, igen sokszor elmondtam már, de a végét még sohasem. A leány, Spitz ur, az én feleségem. kig, amikor az asszonyka erősen gyanakodni kezdett, hogy az ura szivét elrabolták tőle. A csábiló szirén állítólag egy színésznő volt, aki valamikor hatodrangú szerepekben mű­ködött. Amióta pedig szerződés nélkül volt, úgy beszélte a fáma. a barátok barátságából élt. Ezek közé tartozott az asszonyka szerint hitvese is Féltékenységében a nő egy szép napon, amikor az ura a külső birtokokat járta napokig, egy apró hirdetést adott közé egy budapesti napilapban, ezzel a szöveggel: Detektiv kerestetik családi ügy sürgős nyomozására. Aki nyolcz napon belül ered­ményt ér el, 3o0 korona jutalomban része­sül. Ajánlatokat »Scherlock Holmes« néven a kiadóhivatal továbbit. Sokan jelentkeztek, közöttük olyanok is, akik nem voltak hivatásos detektívek, de nagy szimatoló képességet éreztek magukban. Az asszony minden ajánlatra felelt, magához ren­delte a vállalkozó detektiveket és meghallgatta az előterjesztéseket. Egyik sem felelt meg. Jött azonban egy szúrós szemű, alacsony, szerfölött policzáj kinézésű ur, aki szabad óráiban könyv ügynök és ezeket mondta az asszonynak, mi­közben egy finom szerkezetű óraformáju al­kotmányt mutatott. — Nézze, nagyságos asszonyom, ugy-e. első pillanatra azt gondolná, hogy ez itt egy óra. De ha közelebb nézi, látja, hogy ez egy precziz folografáló masina. Az ember úgy tesz, mintha az óráját nézné, egyet nyom ezen a piczike gombon és már lerajzolódik egy el fö­dött lemezre azoknak a képe. akik szemben állottak a gépecskével. Nohát én bevárom, mig a férjét azzal a nevezetes hölgygyei az utczán nem látom. — Jól van, — mondta a féltékeny asz- szony. Maga az én emberem, ahogy elhozza a képet, megkapja a honoráriumot. — Igen, — felelte a detektív, — de ké­rem az ura fényképét, nehogy esetleg másvala­kivel tévesszem őt össze. Az asszony nagyon szívesen adta oda a férje arczképét és türelmetlenül várt az ered­ményre. A férj hazajött és dolga után látott. Csak hébe-hóba ment el hazulról a kávéházba. Az asszony gyanút fogott és fohászkodott az is­tenhez : — Jaj, ha a detektív elcsípné őket épen olyankor, amikor karonfogvást sétálnak a lombok hűs árnyékában! Nemsokára azután jelentkezett a detektív. Hozott egy fotográfiát. Rajta a nevezett hölgy és a férj kart a karba öltve. A kép megdöbbentette az asszonyt. Hama­rosan kifizette a honoráriumot és fejvesztetten rohant a riválisnak képzelt nő lakására. Ezúttal csak a színésznő volt a lakásban. Az ingerült asszony minden átmenet nélkül kérdőre vonta: — Hogy meri ön a férjemet elcsábítani ; nincs elég fiatal ember a városban, éppen nős emberekre veti ki a hálóját ? A szegény leány az első megdöbbenésből még felocsúdni sem tudott, amikor jött a má­sodik: — Ide nézzen, látja ezt a fotográfiát ? No hát, mondja meg, nem maga-e ez és nem a férjem a másik. És mondja meg, nem-e sze­relmi együttesről jöttek épen ? A színésznő sírásra fakadt és olyan őszinte könnyeket hullatott, hogy most már nyilvánvaló volt, hogy itt vagy tévedés vagy gonosz csalás forog fönn. A két hölgy sietett egy fotográfus­hoz, aki mindjárt, amint ránézett a képre, kije­lentette, hogy ez nem természet utáu való fel­vétel, hanem egy képnek a fotográfiája. A csa­lafinta ember a férj képe mellé megszerezte a nő arczképét is, egy rajzol csináltatott olyan poziiurában, amely megfelel a czélnak, hogy az asszony azonnal kifizesse a tiszteletdijat. Persze, ezek után szent lelt a béke. A csa­lót pedig feljelentették. HÍREK. Julius 21. Nyári szenzácziók. (A politika szünetel — a képviselőház bezárult) A kétfejű csirke: Így ni! Hála Istennek, most már nincs politika, végre a lapok velünk is foglalkoznak. A háromlábú gyerek (kibújik a spiritusz­ból): Hát már itt volt az ideje! Agyonuntam magam! Sohasem olvastam magamról az újsá­gokban. A* amerikai nagybácsi (kikel a sírjából): Minden évben feltámadok, — az idén már azt hittem, hogy nem kerül rám a sor. A fiumei czápa : Rettenetes az, mikor senki sem törődik velünk. De most már reánk szo­rulnak az újságíró urak. A tengeri kígyó: Eddig észre se vettek. Bezzeg ezentúl ugyancsak fog keresni a hírrovat vezetője. A milliomos koldus: A riporter pedig en­gem fog megtalálni még ott is, ahol nem vagyok. A montekarlói nyerő: Legalább elvben minden kánikulában robbantom a bankot; uz idén majd lemaradtam. No de most már rám kerül a sor. Az uborka (vidáman begurul): Itt vagyok! Most már biztos, hogy jön a kánikula . . . Az összes nagyszakállu, tisztességben meg­őszült, örökéletü hírek tánezra perdülnek és úgy éneklik: Funikuli, funikula, Megjött már a kánikula . . . Petit, borgisz, garmond hasáb, Mienk most már a világ! Éljen! éljen! hoch! vivát! (Görögtüz; a hírek tánczolnak, a levegőben hízott kacsák röpködnek.) Az uj évnegyed alkalmából ismétel­ten kérjük hátralékos előfizetőinket hát­ralékaik szives megküldésére, hogy ter­hes kötelezettségeinknek mi is eleget tehessünk. Személyi hírek. B. Kováts Sándor erdődi főszolga­bíró a napokban véglegesen eltávozott városunkból uj székhelyére, Erdődre. — Bernhadt Arnold marosujvárosi számtanácsos rokonai látogatására városunkba érkezett. — Gróf Pongrácz Jenő szabolcsmegyei földbirtokos váro­sunkba érkezett. Itt léte alatt dr, Erdódy Ignácz honvéd- főtörzsorvos vendége. Áthelyezés. Várady Ilonka beregszászi ál­lami polgári leányiskolái rendes tanítónőt a tn. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter saját kérelmére jelenlegi minőségében Zilahra he- j lyezte át. Kinevezés. Ráth Ferencz bányaesküdtet, ki városunkban több évig volt a bányakapitányság tisztviselője, bányabiztossá nevezték ki. Uj üzemvezető. Nagy Dezsőt, a Ganz-féle villamossági részvénytársaság nagybányai kiren­deltségének tisztviselőjét a gödöllői villamos müvekhez üzemvezetőnek nevezték ki. Táblabirói kinevezés. Ö felsége a király Szoboszlay Sándor debreczeni kir. törvényszéki bírót a debreczeni kir. ítélő táblához bíróvá ne­vezte ki. Az uj táblai biró több éven át a szat- márnémetii kir. törvényszéknek volt nagyra- becsült tagja s innen helyezték át a debreczeni kir. törvényszékhez. Eljegyzés. Dr. Kálmán Henrik, a nagybá­nyai főgimnázium volt jeles növendéke elje­gyezte Simon Éva kisasszonyt Nagysomkutról. Uj iskolai gondnokságok. Dr. Falussy Árpád főispán, az alsófernezelyi uj állami elemi isko­lai gondnokság elnökévé Hullán János kohó­főnököt, rendes tagjaivá : Allnéder Ferencz kir. mérnököt, Valter Ferencz kohó-intézőt és Horzsa Pál kohóalliszlet; a herendi uj állami iskola gondnokság elnökévé Bikfaluy Albert földbir­tokost, rendes tagjaivá Megy esi András és Pándi Géza herendi lakosokat nevezte ki. Hangverseny. Jeleztük, hogy Németh Gyula operaénekes a nyár folyamán hangversenyt tart városunkban. Most már a hangverseny idejét is véglegesen megállapították. A hangversenyt augusztus 1-én tartják meg a Kaszinó nagyter­mében. Műsora szerfölött érdekes lesz, mert a kiváló énekesen kívül több jeles erő is közre fog működni. Számozott jegyek már most kap­hatók Kovács Gyula könyvkereskedésében. A nőegylet újabb kitüntetése. A nagybányai jótékony nőegyesüiet házi-ipar osztályát újabb kitüntetés érte. A debreceni keresk. és iparka­mara tegnap küldötte el Kádár Antalné drné elnöknőnek elismerő sorok kíséretében a mű­vészi kivitelű bronzplakettet, melylyel a tavasz- szal megtartott debreceni iparkiállitás zsűrije a nagybányai nőegyesület sásfonásu kézimunkáit megjutalmazta. A szép kitüntetést az egyesü­let lelkes vezetősége méltán megérdemelte s reméljük, hogy az némikép kárpótolja azt a fáradságot, melyet a vezetőség a nagybányai házi-ipar megteremtésének úttörő és fárasztó munkájában önzetlenül kifejtett. Szatmárvármegye szenzácziója. — Ha a vége jó, minden jó. — Julius 21. Vármegyénkben esett meg a kővetkező szenzácziós história, melyen most vármegye- szerte igen jól mulatnak s a melynek főszerep­lőit s a történet helyét az ügy diskrét volta miatt elhallgatjuk. X. Y. tekintélyes földbirtokos nemrégen, alig egy éve nősült s a legboldogabb házaséle­tet élte. Azaz, hogy csak élte a legutóbbi hete-

Next

/
Thumbnails
Contents