Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1909-12-30 / 52. szám
4 Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, Felelős szerkesztő: negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. , ' Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. EGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő Üzletében is A korcsma. —A munkások bérfizetésének rendezése.— Deczember 29. Akinek nincs bekötve a szeme, sokszor láthatja, hogy szombaton este a munkásság nagy tömegekben lepi el a korcsmákat, mulatóhelyeket, pálinkás butyikokat, hogy még azon melegében elköltse keserves munkájának bérét, melyet szombaton megkapott. Látja a munkások nejeit, a mint a korcsmák ajtajában állva könyörgő szavakkal hivják haza férjeiket, figyelmeztetik őket, hogy gyermekeik éheznek, nincs betevő falatjuk. A durva káromkodások és rettenetes szitkok a munkások ajkán legtöbbször a felelet az esdeklő szavakra és sok munkásanya sírva távozik a bulyikok ajtajából. A keresztény szocziális mozgalom már régóta gondolkozik a bérfizetések idejéről és igyekszik megvalósítani azt a gondolatot, hogy ne szombat este, hanem hétköznapon — lehetőleg kedden vagy pénteken — történjék a munkások hetibérének kifizetése s akkor a munkás nem látogatja majd a csapszékeket, nem fogja elverni egész heti keresetét pár óra alatt. Ezt az okos, életrevaló gondolatot megvalósította egy győri gépgyár, mely 2500 munkást foglalkoztat s amint a példa mutatja, kitűnő eredménnyel. Győrben a munkások hétköznapon kapván meg heti keresményüket, még még ha szándékuk is volna a korcsmákat fölkeresni, nem kereshetik föl, mert nincs meg arra a kínálkozó alkalom. Az alkohol, a szesz fölemészti a munkás munkaerejét s ha hétköznapon is úgy látogatná a korcsmákat, mint szombaton, amikor a vasárnapi pihenő nap is csábítgatja, — hát bizony másnap aligha állhatna munkába, képtelen lévén kötelezettségének megfelelni. És az első tapasztalat az, hogy azt a pénzt, amit eddig a munkás a csapszékre költött, azt most elkölti családjára, táplálkozásának jobbátételére. S már maga ez a tény nagy eredmény szocziális tekintetben s figyelemre méltó azon tekintetből is, hogy az illetékes körök a heti bérfizetés idejének megváltoztatásával komolyan foglalkozzanak. Mert bizonyos az, hogy a szombat esti fizetések után a ^munkás útja legtöbbször nem haza a családhoz, hanem a csapszékbe vezetett. Szombat este, sőt egész vasárnap csenevészedelt a munkás a korcsmák borgőzös és pipafüstös helyiségeiben, tönkretette. s családját is sokszor a nyomornak dobta áldozatul. Tönkretette testét, hisz a Móriczék, Ja- kabék, Izraelék pálinkája, mint a lángfolyó marta össze torkát és tette tönkre testi egészségét. Az alkohol sorvasztotta azt az erőt, melyet a munkában kellett volna kifejteni a munkásnak. A mulatozó munkás tagjai elernyednek, szorgalma lanyhul s alig pár év leforgása alatt dologkerülő korcsmahős vagy pária lesz belőle. Tönkretette a lelkét ; a korcsmában részegeskedő munkás elégedetlenkedett, szivében fészket rakott a gyűlölet munkaadója iránt. Az erős kifakadások és át- kozódások csakhamar vágtatva rohantak ki száján s a mikorra szocziáldemok- rata agitátor felugrott a gömbölyű asztalra s a munkaadóval egyetemben leszólta a vallást, felhangzott a munkások ajkán a forradalom éneke. Lassankint átalakult, kerülte a templomot, látogatta a korcsmát s rövid idő alatt elégedetlen, vallást és hazát tagadó forradalmár szocziáldemokrata lett belőle. A munkás családja a nyomor tanyája lelt, hol az éhség sirt ki a szemekből s a szegény munkásasszony sokszor az utolsó darab ruháját vitte a zálogházba, hogy legalább kenyeret vegyen éhező gyermekeinek. Ez az átka a szombat esteli bérfizetésnek. Az a munkás nemcsak szombat este, de sokszor egész vasárnapon keresztül a csapszékben ült, nem csoda, hogy hétfőn sem Ízlik neki a munka, hanem blaumontagot tart. A szombat napi fizetés megszüntetése üdvös eredményeket hozott eddig mindenütt. A munkások kedd, vagy péntek este megkapták fizetésüket s azt mind hazavitték, mert másnap dolgozni kellett s a hazavitt bérből szombaton bevásárolt mindent a munkás felesége, ami a család fenntartására volt szükséges. Nagyon helyesen tennék az összes munkaadók, ha megvalósítanák a kedden való bérfizetést. A „Nagybánya“ tárczája. Illatos papíron .... Illatos papíron li finom vonásoki Égő csókom, k'ónnyem Hányszor hull reá tok. S ti gúnyosan néztek, Mintha mondanátok: Igazán szeretni A legnagyobb átok. Vértesy Gyula.. Diákszerelem. Bocsánat nagyságos asszonyom, hogy igy ismeretlenül beköszöntöttem házukba, de kedves férjével óhajtottam találkozni. Iskolatársak voltunk sok éven át s szinte gyermekes örömmel vágytam viszontlátására. Gyermekéveim javarészét e városban töltöttem, kedves férjével jó- czimboraságban éltünk, jóban-rosszban mindig elüljártunk a fötisztelendő piarista tanár uraknak hol örömére, de leggyakrabban bosszúságára. Szüleim később elköltöztek innét, én is velük mentem s itt hagytam kenyeres pajtásomat. De, ne vegye rossz néven, kérdeznék valamit. Úgyis szerelném bevárni urát s igy kellemesebben múlik az idő. Arcza oly ismerős előttem, mintha láttam volna, vagy talán ismertem is nagyságos asszonyomat leánykorában. Nem ott laktak-e a Váradi-utczában, egy zöld zsalus házban ? Bólint, tehát jól emlékszem. Hisz akkor még nevét is tudom. Mariskának hívták. Most már elmondhatom, legfeljebb mulatni fog rajta: nagyságos asszonyom volt az én első szerelmem. Még most is élesen elém rajzolódik az a pöszi, kékszemü kisleány, ki mindig a zöld zsalus ablakból nézegetett ki. Akkoriban a harmadik polgáriba járhatott, én meg talán az ötödik gimnáziumot láboltam. Abban a korban lehettem, mikor az effajta legények szivök körül valami meleg bizsergést kezdenek érezni, de még nem tudják, hogy mi. Inkább Jókainak, meg Mikszáthnak a diákéletből vett rajzaiból jutnak arra a gondolatra, hogy nekik ideált kell választaniok. Én is úgy tettem. Ideálom a kisleány lett, ki a zöld zsalus keretben oly jól nézett ki szőke hajával, éjszin szemével. Az ő nevének kezdőbetűjét véstem magam elé a psdba, ő hozzá intéztem első lírai megnyilatkozásaimat, csak ő róla szólt titkos könyvem, melyet valamelyik Verne-féle regényből szedett titkos írással jegyeztem. S én azt a szőke kisleányt személyesen nem ismertem, soha az életben nem váltottam vele még csak egy szót sem. Valóban mily csodálatos is a gyermekszív, mily kevéssel beéri! Látni s róla álmodozni, ez neki elég . . . Kedves férje, Miska barátom (szivem titkát hogyne közöltem volna lelkem felével.) biztatott, meg kell vele ismerkedni s mi diákészszel a leglehetetlenebb terveket eszeltük ki. Nem akarom untatni, de egyet elmondok, legalább azért, hogy kedves férjél érte, ha jó későn is, kapassa ki. Kifundáltuk, hogy mikor a lányka hazafelé jön az iskolából, szembe megyünk vele, Miska mellette elhaladva gáncsot vet neki, mire okvetlen el kell esnie. Itt következett volna az én szereplésem: hölgyemet felemelni, bemutatkozás után haza kisérni, előbb azonban lovagias mivoltomat is bebizonyítani azzal, hogy Miska barátomnak utána kiáltsam: »Károlyi ur, ezért még számolunk !« Ez ugyan az ismerkedésnek cseppet sem szokott, még kevésbé udvarias formája, de mi azt gondoltuk, hogy — hatásos lesz. Hajh, de bennem hiányzott a bátorság. Szidott is váltig Miska, hogy lehetek olyan gyáva, de bizony én a platói szerelemnél sose mertem tovább menni. Miska nagy unszolására egyszer mégis nagy elhatározásra szántam magam: köszönni fogok neki. A biztatáson kivül nagy lendületet adott tervemnek az a körülmény, hogy uj kalapot kaptam. Fekete, ragyogó posztókalapot, keményet. Vasalt nadrágomon, kétfelé fésült szénfekete hajamon kivül ez lett harmadik büszkeségem. Mosolyog, úgy látszik, derengeni kezd már emlékében a fic8ur kisdiák képe. Ismétlem, az uj kalap ösztökélt arra, hogy köszönni merjek. Természetes, önbizalmam megnőtt, hisz czilindere az egész osztályban nem volt senkinek, Két napig tanultam tükör előtt,
