Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1909-07-15 / 28. szám
4 NAGYBÁNYA 1909. julius 15. komoly alaptéma keretében, tele van szőve a sok fából faragott sváb paraszt mulatságosan primitiv humorával, bohózatba illő furábbnál- furább helyzetekkel s végül csinos operette-zene csendül fel benne hol itt, hol ott. Az előadás minden tekintetben sikerült. Mintha a ballábas előadások után jobb napra virradtak volna a színészek, még az apróbb szereplők is kitettek magukért. Az est sikere mindenesetre Szabadkaié és Sziklaié, kik a két sváb parasztot adták tőlük megszokott jóizü humorral. Ők képviselték egyébként a darabban a bohózali elemet. Jakabffy és Kozma, az operette rész képviselői, megnyerő énekükkel hódították meg a közönséget. Báródi és Halmos, a komolyabb színműi rész képviselői, finom játékukkal iparkodtak a sok bohóság közepeit is a darab erkölcsi tendencziáját érvényre juttatni. Ügyes alakítást nyújtott Deák, a kisbiró szerepében s nem mellőzhetjük Ungvárit, Tihanyit és Csányil, kik szintén hozzájárultak az előadás sikeréhez. Vasárnap két előadás volt. Délután zónában a Dollárkirálynő operette, este pedig Gül Baba. Azt hisszük, hogy talán nincs olyan ember a városban, aki Gül Babát ne látta volna már s mégis akkora vonzóereje volt, hogy táblás házat csinált. Az előadás elég jó volt. Bár Jakabifynak az énekszámok mintha magasak lettek volna, Kozmának határozottan mély volt. Jakabffy egyébként magyaros tűzzel adta Gábor diákot, Galgőczi Leilája kivált a többiek közül, tisztán és bámulatos preczizitással énekelt. Ungvári a czimszerepben jól átgondolt és át is érzett alakítást adott. Sziklai Mujkó czigányt személyesítette s — improvizálásaitól eltekintve — azt mondhatnók, hogy ilyen jó Mujkó eddig nem volt Bányán. Tihanyi (biró) és Radó (eunukh) ügyesen forogtak a deszkákon. Hétfőn a legsötétebb sötétség országából rémdráma, A két árván kaczaglunk, — igen kaczaglunk, mert valóban vígjátéki hatást keltett ez a Montepin Xaver aranytollához méltó, hogy is mondjam csak micsoda. Csecsemő kitétel, nőrablás, párbaj, vakleánynak gonosz koldus kezére kerülése, testvérgyilkosság, férhez- menetel előtt született gyermek, végén mégis boldog házasság, — ez az a recept, melyből kisebb-nagyobb adagok szerint össze van lá- kolva a »színmű*. Még meri vitatni valaki annak igazságát, hogy a darab hatást gyakorol a néző lelkére, hogy hasonló érzelmek támadnak a közönség szivében! A darab végén annyira átalakultunk, hogy szinte kívántuk, húzzák fel még a függönyt és üssenek még valakit agyon. Hajói tudjuk, Budapesten betiltották a Molnár és gyermeke ez. darab előadását, pedig ez ehhez képest irodalmi műremek, miért rontják hát a jóizlést ilyen fércz élmény nyel. Vagy vígjátéknak szánták tapasztalatból, hogy az ilyesmin a kakasülő kivételével a közönség javarésze vagy kaczagni, vagy bosszankodni szokott. De még igy sem hagyhatjuk szó nélkül, hogy Báródi Kató és Lengyel Irén a két árvát jobb ügyhöz méltó érzéssel játszották, s ha érkeznénk, — amint simára beretvált inasok a tágas hall ajtajait kinyitják. Az asztalokon az újonnan érkezett angol és francsia újságok hevernek, a falakon ismerős képek, itt egy szobor, amott egy csomó kedves emlék, apró csecse-becse azzal a leleményes változatossággal összehányva, ami egy házat olyan lakályossá tud tenni és hozzá olyan jól tudja velünk felejtetni, hogy hazulról távol vagyunk. A legtöbb tárgyhoz történelmi emlék is fűződik, a levéltárban páratlan régi olasz, görög és latin kéziratokat őriznek. Ott van Nelson végrendelete is, minden egyes lap végén világosan mutatva a balkézzel irt aláírást. Szépek a római és görög leletek is, jobbára az uradalom területén ásták, végre a velenczei üvegek, keleti bronzok és XIV. századbeli fegyverek egészítik ki a gyönyörű berendezést. És amint a sárga ernyőkön átszürődő gyertyafény megtörik az ebédlő régi kordovai bőr aranyozásain, mi terített asztal mellett elbeszélgetünk Balfour utolsó politikai sikereiről, Sargeut bizarr githanájáról és hogy kinek van chance-a der- byre, vagy a Reszké testvérek vissza jönnek-e a jövő covent-gardeni szezonra, néha-néha majd azt hinném, hogy a Parkiane, vagy Piccadilly valamelyik pompás palotájában vagyok, ha nyitott ablakomnál nem látnám az öreg Etna hótakart kráterét, amint hamarosan fújja a holdas éjbe kékes kénes füstjét és csak jobban meggyőződöm, hogy »távolság* hova tovább »elavuló* f°8“l0m ' • • Gróf V.y Péter. valami kevés ebből a darabból lelkűnkhöz férkőzött, azt az ő nemes és egyszerű előadásuknak lehet köszönni. Kedden Rákosi Jenőnek mese-operettejét, a Bolond ot adták. Talán nem is annyira mese akar ez lenni, mint tendencziózus mű, melyben a vallásnak nemesitő és a lélekre gyakorolt megnyugtató hatását akarta az iró illusztrálni. A darab alapeszméje nagyon emlékeztet Heine Die Wahlfart nach Kevlar és Kiss Józsefnek épen ezen költemény után Írott versére, a Celli búcsúra. A bolond, a világ táncos bolondja felszed valahol uton-ulfélen egy gyermekleányt, felneveli tudatlannak, csak táncolni, dalolni s mókázni tanítja. A czitri kislányból szemrevaló hajadon fejlődik s a bolond belészeret. Retteg az órától, hogy nem jő-e valaki, egy deli ifjú, ki az ő mindenét elrabolja. Az ifjú eljön. A leány megszereti s szerelmében vergődő lelke nem talál nyugtot. A radnai búcsún találkozik kedvesével, megtanul tőle valamit, amire a bolond nem tanította, megtanul imádkozni. Tudományával vértezve bemegy a radnai Szűzhöz, imádkozik s lelke megnyugvást, erőt, bátorságot nyer. Az ifjú csalja magával, feleségül kéri. Az ő tudatlan szivecskéje ugyan nem tudja, mi az, feleségül menni, de megy az ifjúval, megy, megy... Ez talán a legpoelikusabb gondolat az egész darabban. De mielőtt elhagyná bolondját, búcsút akar mondani neki. Az szerelmében szinte megőrül, meg akarja ölni az iíjut, ki mindenéből, mindenéből kifosztotta, de nem sikerül, gyengébb s a leányt elragadja az erős ifjú. A bolond örjöng, egyszerre eszébe jut, hogy a leányt is a radnai Szűz segítette meg, hátha ő is megpróbálná. Betámolyog a templomba, gyógyitóirt kér a Szűztől sajgó szivére. Az imádság csodálatos ereje az ő háborgó lelkének is nyugalmat ád. Végtelen poetikus és amellett nemes az egész darab elejétől végig. Talán azt akarta megmutatni Rákosi Jenő, hogy lehet opei eltet írni léhaság nélkül is. Zenéje bájos, Szabados Bélától nem is várhatunk egyebet. Az előadás elsőrangú volt. Szabadk&y a bolond szerepében meglepett; láttuk őt már jónak, de ilyennek nem. Jól átértve, bámulatos drámai erővel játszotta meg szerepét s különösen a harmadik felvonásban nőtt szemünkben olyan nagyra, hogy csak a legnagyobbre!ismeréssel szólhatunk róla. Jakabffy a tudatlan kisleányt adta végtelen bájosan, Halmos az ifjút játszotta tűzzel, mig Deák a sekrestyés szerepét szőtte át kedves humorával. Az énekszámok szépen sikerültek, valóban elmondhatjuk, hogy egyike volt a leg jobb előadásoknak. Hallottuk, hogy Németh Gyula, városunk szülötte a hó végével haza jön s a Kaszinóban önálló hangversenyt szándékszik adni. Mily szép volna, ha lvrémer direktor felléptetné valamely darabban, hogy rég nem hallott remek hangjában többször is gyönyörködhetnénk. A társulat úgyis elő akarja adni a Parasztbecsüietet; ép jó lenne vele Turridut énekeltetni, amely- lyel a múltkoriban Budapesten is a legnagyobb elismerést aratta. Heti műsor: szerdán Végrehajtó vígjáték; csütörtökön Bajusz énekes vigjáték; pénteken Egy katona története színmű; szombaton Resti nők operette; vasárnap délután János Vitéz, este Sárga csikó népsziumű. A Teleki-Társaság Felsőbányán. Julius 14. Folyó hó Il ikén tartotta meg a Teleki- Társaság Felsőbányán felolvasó estélyét. A nagyszámú hallgatóság között ott láttuk Felső és Nagybánya előkelőségének számos tagját. Az estély megnyitása után Farkas Jenő Felsőbánya polgármestere üdvözölte a Társaság elnökét és tagjait; lendületes szavakkal köszönte meg a disztaggá való megválasztását, ígérve, hogy a Társaságot mindenkor lélekkel, szívvel támogatni fogja hazafias és kulturális működésében, mert úgymond: »Nyelvében él a nemzet!* Révai Károly magas szárnyalásu elnöki beszédében válaszol az uj disztag szavaira és üdvözli a közönséget, majd felhívja Fliesz Henrik titkárt jelentésének megtételére. Fliesz Henrik felolvassa gróf Teleki Bándorné (Szikra) levelét, melyben megköszöni a szives meghívást, de körülményei miatt, sajnos, személyesen meg nem jelenhet és igy a messze távolból (Magas- tátra) üdvözli a Társaságot és megígéri, hogy legközelebb személyesen is meg fog jelenni. Majd felolvassa a titkár Farkas Jenőlevelét, melyben a disztagságot írásban is megköszöni. Ezután a gazdag és változatos művészi programmot Tomasovszky Imréné úrnő bravúros technikával és művészi érzéssel előadott zongora- játéka nyitotta meg, mely zajos sikert aratott. Simon Aurél nagy művészi kvalitásokról tanúskodó lendülettel olvasta fel Révai Károly elnök »A szláv apostol« czimü remek költeményét. ügy a költemény, mint annak előadása igaz gyönyörűséget szerzett a hallgatóságnak. llykovies László czimbalom-játéka is emelte az est fényét s bár művészete a czigányoktól kölcsönkért czimbalmon nem tudott teljesen érvényesülni, mégis mesteri játéka nagy tetszést aratott. Fliesz Henrik olvasott fel ezután saját költeményeiből egynéhány humoros verset, valamennyivel, de különösen a »Bor« czimüvel nagy derültséget keltett. Révai Károly elnök záró szavai után társasvacsora következett számos pohárköszöntővel. Elsőnek Farkas Jenő szólalt fel, majd dr. ajtai Nagy Gábor válaszolt, a szives szavakra szellemesen. Csausz István versben köszönti a jelenlevő hölgyeket. A veterán szónok tréfás szavai hangos derültséget keltettek. Adám Józsi bandájának játéka mellett jó sokáig eltartott a társas vacsora, mely után a legvidámabb hangulatban táncz következett. A négyest 30 pár tánczolta. A közönség nagyrésze hajnalig kitartott, mikor is a társaság az 5 órás vonattal visszajött Nagybányára. Örömmel látjuk a Teleki-Társaság ez újabb sikerét de nem hallgathatjuk el a feletti rossza- lásunkat, hogy a Társaság tagjai nem látogatják elég szép számmal a saját testületük által rendezett felolvasó üléseket. Ez alkalommal is, a tagok sorában Révai Károly, Fliesz Henrik, dr. ajtai Nagy Gábor, Torma János és Stella Sándoron kívül, alig láttunk ott mást. Nem jól van ez igy! Nyaralás. Ilyenkor, elején a nyárnak, Az emberek nyaraim járnak ; Személyi hírek rovatában Látod leginkább: ime, nyár van. X. — mond a hir, — a nyárra Elutazott a birtokára. És Y. — szól a rovat — Marienbádba látogat, Z. ur — és ilyen van nem egy — Nyaralni Illavára megy. Ki most szállók vonatra, rólam, Nem szól hasonló röpke szólam. A holmimat szép csendesen, Hogy meg ne tudja senkisem, Bőröndbe fűzöm s lassan, szépen, Egy vén hordár kíséretében, Bakon gunnyasztó konflis átkoz! Kiballagok a pályaházhoz. Füityent a gőzös s az utam Napsütte táj felé suhan. Merre kígyóznak a sínek, Nincs köze hozzá senkinek, Hogy hol fogok pihenni, Ne is kérdezze senki. Járatlan rengetegben, Hová utatlan ut vezet, A halálnál is csöndesebben, Pihenni nékem élvezet. Magamban járni, kelni, És senkire se lelni, Embert se látni, hirt se kapni, Egész világtól elszakadni, Csak csüggni édes álmon : Ez az én nyaralásom ! HÍREK. Julius 14. Hogyan nyaralhatunk pénz nélkül? — Családapák figyelmébe. — Eddig minden nyár elején a lapok arra vonatkozólag adtak tanácsot, hogy a közönség hol nyaraljon s hogyan készülődjön az útra ? Tekintettel arra a szomorú körülményre, hogy a mindennapi megélhetéssel járó kiadások egvre nőnek, mig ezzel szemben a társadalmi kötele- zeltségek, helyesebben a velünk érintkező emberek mindig jobban és jobban megkövetelik, hogy nyaralni menjünk, igy a régi szokástól ellérőieg a következőkben tanácsokkal szolgálunk azoknak, akik eleget akarnak tenni a nyaralási kötelezettségnek, de ahhoz pénzük nincsen :
