Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1909-12-16 / 50. szám
NAGY BANYA 3 1909. deczember 16. csak azokat kívánjuk regisztrálni, kik a legszebbeket vagy a legértékesebbeket adták. így ajándékaikkal a vásár értékét emelték Kiss Béláné, Hoffmann Árpádné, Balezer Györgyné, Stoll Tiborné, Weisz Lajosáé, a polgári leányiskola növendékei, a központi el | iskola IV. osztálya, Ferenczy Valér, Reguliné. Martiny Margit, Martiny Ilonka, a szombathelyi árvaház, a márraarosszigeti szövőtanfolyam, Kupás Erzsiké, Szabó Irén, Virág Ilonka, Alföldy Zoltánná, Boromissza Tiborné, Gábor Sándorné. Folytathatnék a névsort tovább, nem egykönynyen fogynánk ki belőle. Még Nagy Emilnéről kell említést tennünk, ki Budapestről szegfűt küldött, mely miniegy a látogatóknak jelvényül szolgált. A kirakatok mellett bájos asszonyok, szép leányok kinálgatták a vevőket, a szabott árakat egy szóval sem próbálták feljebbemelni, hacsak egyik-másik leányszem nem igézte meg a vásárló gavallért annyira, hogy a szabott árt lulfizette. A vásár mind a három napján thea- zsurok voltak, ezzel is iparkodtak a vendégeket oda édesgetni. % Harmadik nap este a vásár bezárásául hangverseny volt a Kaszinó termeiben, utána láncz. A hangverseny előtt Szőke Béla fejtegette a nőegyesület nemes intenczióit, meleg hangon emlékezve meg az egyesület alapítójáról, majd szavait az elnöknő éltetésével végezte. Stoll Béla mint a Kaszinó elnöke üdvözölte a nőegyesületet a Kaszinó vendégszerető falai között s sikert kívánt áldásos működéséhez, mire dr. Kádár Antalné, az egyesület elnöke köszönte meg a tagoknak a jótékonyság nevében tett fáradozását A művészi nívón álló hangverseny keretében első számul Berks Emmy és Gurszky Lujza adták elő zongorán négykézre Beethowen Egmond nyitóját. Ügyes összjátékuk és figyelemre méltó teknikai tudásuk elég szépen érvényre juttatta a dallamos nyitány szépségeit. Majd Vásárhelyi Erzsi lépett a dobogóra s a Modern leány ez. szatirikus monológot mondotta el oly értelmes és kifejező hangsúlyozással, amilyent ritkán szoktunk hallani; ezenkívül kellemes előadása, bátor fellépése méltán rászolgált a kitörő tapsra. Azután Gurszky Lujza adott elő Mihályitól egy magyar ábrándot zongorán. A mélabus ábránd szépségeit teljesen éreztette; magasabb képzettségéről, fejlett zenei Ízléséről, gyakorlati ügyességéről fényes bizonyságot tett. A hangverseny clouja mindenesetre Alföldy Zoltán csellójátéka volt. A nőegyesület vezetőségének sikerült megnyerni a kiváló művészt. Nem nagyobb hangverseny darabbal, hanem három kisebb dologgal mulatta be bámulatos művészi tudását. Az intonáczió biztossága, a dinamikai árnyalatok remek kifejezése, talos személyre való tekintettel azonban csak annyit mertek fönnhangon megkoczkáztatni: — Persze a kicsike . . . mondtuk . . . III. Fölhördült a redőny. Az emberek úgy érezték, mintha az üvegajtó nyitásánál egy kis harez keletkezett volna a kiáramló tegnapi levegő nyirkos fekete hullámzása és a friss tavaszi napsugaras ragyogása között. A legkiváncsibb asszony sem lehetett olyan türelmetlen, mint ez a ra- konczátlan, neveletlen, gyerekes napsugár. Végigsurrant a kiaggatott képeslapokon, befutotta a szivaros dobozokat, benézett a pult alá s föl - csigázolt kíváncsisággal berontott az alkóvba. Ott feküdt az asszony átlőtt mellel. Szép volt, nem szenvedett sokat. Mintha egy szerelmes májusi éjszaka után találkoztak volna egymással : szépség és napsugár. Mintha első násza után hevert volna mély, fáradt, bágyadt álomba. A napsugár rajongón hajolt föléje, mintha párzó társa lett volna a szerelmes május éjjelen. Vigyázva hajolt föléje, hogy föl ne ébressze, de nem tudta megállani, hogy egy csókot ne leheljen homlokára, amely oly szép volt, amilyen szép, amilyen fehér, amilyen kívánatos nem lehet más, csak egy menyasszony homloka. A rendőr komoly munkához látott. Kiszorította a betolakodókat, mindössze a borbélynét és tejesnél engedte be, mint »fénytanukat.« Leeresztette a redőnyt és hivatalos hangon megszólalt : — Most pedig kérem a törvény nevében lefoglalom emez életet kioltó lőfegyvert. széles és erőteljes vonóhuzása, virtuozitásig fejlesztett kézügyessége mind hozzájárultak ahhoz, hogy játéka igazán a szívnek szólott. Végül Gretzmacher Gyula a közönség nagy tetszése és kaczagása közepetl adta elő humoros monológját: a cseh karmestert. Üg yes alakítása, tréfás előadása derült hangulatra keltetle hallgatóit. A hangverseny után a megmaradt tárgyak árverezése következett, végül pedig tánezra kelt a fiatalság s a jókedv reggelig tartott. A vásár jövedelme az elárverezett portékákból befolyt összegen kívül jóval meghaladja az 1500 korouát, az egyesület tehát nemes ezéi- jaira tetemes összeggel növelte vagyonát. HÍREK. Deczember lo. Karácsony és a magyar ipar. Deczember közepe felé járunk s úgy el- kaczérkodik velünk az idő. Mosolyog is, haragszik is, hunyorog is, sirdogál is. És meztelen fővel csoszog itt köröttünk, nem hogy fejébe vágná már fehér-prémes hó-kucsmáját. Az öreg föld reggelenként úgy bújik ki a köd nyoszolyájából, ahogy este eifeküdt. Nyirkosán, nyálkásan, hidegen. így várja a föld a karácsonyt. Mi sem vagyunk valami nagy virágos kedvben. Eszünkbe jut, hogy a karácsonyi időben tapossa a legtöbb magyar a bécsi utat. Ezt a széles csapást manap milliónyi magyar járja, hogy az ünnepekre övéinek örömet szerezzen. A mi iparosaink és kereskedőink alig tudnak megélni a mostani szűkös viszonyok között, amikor a megdrágult élet minden súlyát nekik kell először megérezniök. Milyen szép elhatározás volna, ha egyszer és mindenkorra megfogadnánk, hogy nem veszünk többé bécsi holmit. Annyira gyűlölnek bennünket odaát, hogy még akkor is örülnek a mi bajainkon, mikor abból egy fillérnyi hasznuk sincs. Az osztrákok legérzékenyebb pontja a zseb. Amely pillanatban észreveszik, hogy a magyar vásárló közönség kezd elmaradozni, majd észbe kapnak és nem áskálódnak ellenünk, mert hiszen kikből éljenek, ha nem belőlünk? Milyen alacsony lehet rólunk a véleményük, mikor mi ennyi feneketlen rosszakarat után is rabszolgái vagyunk az osztrák termelésnek, az osztrák művészetnek, a magunkét pedig a Hamupipőke szerepére kárhoztatjuk. Ismételten azzal a kéréssel fordulunk a közönséghez, ne vásároljon a karácsonyi ünnepekre, de azontúl se bécsi portékát. Van nekünk mindenünk, vannak jóravaló iparosaink és kereskedőink, akik megérdemlik, hogy támogassuk őket. A gyűlölködő szomszéd boldoguljon nélkülünk úgy, ahogy tud. Nem kell ehhez tulipán, csak erős férfias elhatározás és egy szemernyi A borbélyné és tejesné rettenetes percze- bet éltek á'. Nem erre számítottak. Üres fészket, felbontatlan ágyat reméltek, hogy elmondják: •—• No lám a kicsike .. . Hát érdemes tisztességes asszonynak lenni? Nekem otthon négy gyerekem szaladgál mezítláb, a kicsike meg éli világát és öleléssel szedi össze a nyakbavető aranylánczra valót. Könnyű neki. Mindjárt mondtuk mi, hogy ez a trafik csak ürügy . . . A halott asszony jóságos arcza azonban rájuk mosolygott, csöndesen, szemrehányás nélkül: — Itt vagyok, nem voltam sehol. Akartok aranylánczot, nyakbavetőt ? Vigyétek! Rendőr ur, jó lenne talán egy szivar? Igen? Tessék. Itt vannak ezek a szép száraz, ropogós, világos trabukkók. Parancsoljon. Ez úri szivar. Ilyen derék urnák, mint maga, ilyen való. A rendőr megértette a biztatást, belemarkolt a szép ropogós, világos trabukkókba és zsebre vágta. Az asszonyok is sietve körülnéztek, hol lehet a nevezetes aranyláncz, de nem látták sehol: — Szegényke — mondták akkor megtisztult lélekkel — mit nem gondoltunk róla? — Bizony, bizony — integetett a tejesné — pedig mindjárt gondolhattam volna, hogy tisztességes nő. Igen, most már tudom, hogy az. Azt is tudom, hogy valaha jobb napokat látott. — Oh hogyne! Ez meglátszik az arczán is — erősifgette a borbély felesége. IV. magyar érzés, magyar büszkeség. Sokkal szebb lesz a mi karácsonyi ünnepünk, ha alkalmi ajándékait a magyar föld, a magyar kézműves, a magyar zseni művészete termelte. Kinevezés. A pénzügyminiszter Jeney Gyula kincstári számellenőrt az állami szénbányák mellé rendelt műszaki könyvelőségekhez számvevőnek nevezte ki s szolgálattételre Bozovicsra rendelte. Jeney előléptetésének amilyen őszintén örvendünk, ép úgy sajnáljuk városunkból való eltávozását. Jeney már el is utazott hivatalának elfoglalására. Tiszttársai és barátai f. hó 11-én nagyszabású búcsuestély rendeztek tiszteletére I a Finum Csárda külön nagytermében. Segédorvosi megbízás. A pénzügyminiszter j dr. Lakatos Mihály városi orvost a kincstári ! segédorvosi teendők ellátásával megbízta. Eljegyzés. Dr. Steinfeld Géza szatmári gyakorló orvos vasárnap tartotta eljegyzését Stein- féld Samu nagykereskedő nevelt leányával : Nelükével. Az eljegyzést fényes lakoma követte, melyen mintegy negyvenen vettek részt. Esküvő. Tarcsinszky Kázmér, a nagykárolyi pénzügvigazgatóság számlisztje e hó 8-án tartotta esküvőjét Tóth Ilonka tanítónővel Nagykárolyban. Kitüntető választás. A szatmárvármegyei vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és fogadósok ipartársulata Rumpold Gyula nagybányai vendéglőst alelnökké választotta. Az ügyvédi kamarából. Harausz Gyula ügyvédjelölt dr. Stoll Tibor ügyvéd irodájában, hriedmann Lajos ügyvédjelölt pedig dr. Papp Viktor ügyvéd irodájában folytatja ügyvédjelölti gyakorlatát. Klapka tábornok pipája. Gyönyörű, történelmi nevezetességű tárgygyal szaporodott a nagybányai muzeum. Fábián Lajos m. kir. főmérnök ugyanis a muzeum-egyesületnek ajándékozta Klapkának, a hős tábornoknak pipáját, ki Komárom sánczait rettenlhetetlen hősiességgel még akkor is védelmezte csapataival, mikor már az orosz invázió az egész országban úgyszólván vérbe fulasztotta a szabadságharczot. Ennek a pipának, mely egyébként is remeke a magyar iparművészeinek, érdekes története van. Csomós Aáron, volt mátészalkai gyógyszerész, a Csomós- és Almer-családok néhai nesztora, a szabadságharczban mint hadnagy vett részt s Klapka tábornok hadosztályához volt beosztva. Midőn Klapka átvette Komárom védelmét. Csomós hadnagy is Komáromba vonult. A fiatal, bátor hadnagyot a tábornok igen kedvelte s midőn egy Ízben valamelyik megbízásból Csomós hadnagy meglepő vitézi eredménynyel tért meg csapatával, melyben személyes bátorságáról is A tejesné hazament főzni s elmesélni, mit látott. Ketten voltak, a rendőr és a borbélyné. Előbb sikertelenül kutattak valami levélféle után. Nem találtak semmit. Aztán újra az elhunyt erényéről indult meg a szó az ajkakon. A napsugár pedig odatévedt most az ő fejére. Csinos, vékonyka szőke haja volt, derült, piros arcza s a rendőr észrevette ezt. A halott ott feküdt némán, most már teljes homályban. Csönd volt. És szólt a rendőr : — Nagysád, ma szép az idő. — Nagyon szép. — Jó ilyenkor sétálni. — Igen. Tavasz van. — Nagyon tavasz van, én érzem. És tessék elhinni, jobb ketten sétálni, mint egyedül. — Jobb. A rendőr megfogta az asszony kezét : — Eljön? — El. — Szép ám élni. Ez pedig itt nem volt okos .. . Most megint visszaszállt a napsugár a halott asszony arczára. Az még szelidebb, még boldogabb volt. Búcsúzott: — Isten veletek. Higyjétek meg, nagyon szép élni és még szebb sétálni. Ketten sétálni... Isten veletek. A rendőr leharapta egy britanikának a ropogós végét, kifújta, visszafordította, meggyuj- totta és sürü kék füstöt fújt a nevető napsugárba. Még egyszer megfogta az asszony kezét s azt mondta: — De nagysád, aztán el ne felejtse . .. Pogány Béla.
