Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1909-10-28 / 43. szám

1909. október 28.

3

teszi őket. És teszi annái is inkább, mert a legnagyobb részük hijján van a legprimitívebb mi- veltségnek, a legparányibb lelki finomságnak. Abban a pillanatban, amikor a katonatiszt a dnhajkodásban véletlenül emberére talál, aki ráveti magát és megfosztja a kardjától, a hadsereg dísze összeroppan és sírva könyörgi vissza a fegyverét A kard a tisztnek Sámson-haja; ha megfosztjuk tőle, gyönge lesz, mint a gyerek és gyáva lesz, mint a kereskedősegéd.

A polgári közvélemény évek óta hangoztatja, hogy béke idején a katonának nincs szüksége fegyverre. De ha konczedáljuk is, hogy szolgálatban ám viselje a kardját, arra semmiképpen sincsen ok, hogy privát mulatságain is állandóan rémitgesse fegyverével a békés polgárságot. Ha majd ulczahosszat nem csörömpölted végig a kardját és nem térhet be fegyveresen részeg fővel a kávéházakba, merem állítani, hogy az újságok hasábjairól végképp lekerül ez a rovat: »katonák és czivilek harcza.«

F. J.

Fűszeresek italmérési engedélye.

Újabb időben a pénzügyi kormányzat utasította a pénzügyi igazgatóságokat, hogy csök- kentség lehetőleg a korlátolt italmérési engedélyeket, illetve azok kiadását. Ez az utasítás egy kései visszhangja Wekerle két esztendő előtti rendelkezésének. A pénzügyigazgatóságok azonban félreértették a minisztérium intencióját, mert az utasítás tévesen felfogott értelmében a következők történtek :

Az a szatócs, fűszeres, aki az idén korlátolt italmérési engedélyt kérelmezett, többnyire elutasittatott, vagy pedig az ugynevezet »kismértékben való elárusitási engedéllyel« igyekeztek a száját betömni. Az illető vagy megelégedett ezzel, vagy nem. De 99 százalék inkább nem elégedett meg, mert ugyan melyik szatócs- üzlet tud abból a pálinkából megélni, amit címkézett, zárt palackokban fogyasztana a szatócs és füszerüzletek szerényebb igényű, vékony pénzű törzsközönsége, a munkásnép és a kevésbbé módos középosztály ? így aztán azok, akik a pénzügyigazgatóságtól korlátolt italmérési engedélyt kértek és kismértékbenit kaptak, többnyire vagy visszautasítják a kapott és nékik értéktelen engedélyt, vagy pedig látszólag megnyugodtak egy hétig. Egy hét múlva azonban már ismét benyújtották a kérvényüket — ez megint két korona bélyeg — s esedeztek kibővítésért, mert hát bizony a zárt palack nem fogy s ha van is valami csekély forgalom, ebből sem házbért fizetni, sem adót kiizzadni, sem leróni nem lehet.

Mit célzott a minisztérium a korlátoltak

Szemben velünk, a tanitóék házában kigyulladt a karácsonfa. Mi összedugtuk a fejünket és sirtunk.

— Megszületett a Jézus is, — kiáltott mert láttam az ajkáról, Mátyás — és elveszett az édesanyánk!

Erre a beszédre megdöbbentem.

— Csitt, intettem az öcsémet, ne káromold az Istent 1 S rámutattam az apró Mária szoborra, karján a kisded Jézussal, amely üvegbura alatt ott állott a fiókos szekrényünk tetején, és mi reánk nézett.

Ettől aztán Mátyás elcsöndesedett, és miután még rádobtam nehány hasábot a tűzre, én is bebújtam öcsém mellé a takaró alá, s nemsokára mindketten elaludtunk.

Éjfél után két órakor — jól megjegyeztem magamnak az időt — egyszerre csak arra riadok fel, hogy Mátyás, az én béna öcsém, keresztül veti magát rajtam, és az ágy szélére ül. Aztán lassan leereszti a lábát a földre, s az egészen közelben álló asztalba fogódzva, megáll a földön. Azon a lábán, amelyikre már hét hónap óta nem birt rálépni.

Világosság volt a szobában. Anyám havasan, átfázva, fagyva, a hidegtől szinte megmeredve állt kis odúnk ajtajában, és bal kezével magasra emelve az éjjeli lámpást, jobbjával izgatottan mutatott — óh, láttam, hol kivörösödött, hol elsápadt az arcza, kék szeme pedig ragyogott, mintha tüzet csiholnának belőle — Mátyásra.

Ámultán néztem az öcsémre. Erősen bele- fogódzott az asztalba, és lassan bátortalanul megindult mellette a sarka felé. Ott hevert a

számának csökkentésével? Ugyebár tán anti- alkoholisztikus szándék vezérelte ! Azonban intézkedésével visszalött, mert ha a munkásnak keze- ügyében van a félliter itala: alkalma van minden percben a zsebéből előhúzni a pálinkát, még munkaközben is. De poharazásra nem szaladhat át untalan a szatócshoz.

Ha azonban nem ezt célozták: lehet gátat | vetni a korlátoltak szaporodására, de nem olyan í tökéletesen félszeg modorban, mint ez ma gya- koroitatik. 15—20 évig fennálló szatócsüzlet ma gazdát cserél. Az öregebb kereskedő, aki megkereste az aggkorára kamatoztatandó tőkéjét, vonuljon nyugalomba és engedje át a teret a fiatal erőnek, aki szinte a két könyökével akar magának egzisztenciát biztosítani. Ez a fiatal szatócs megveszi a régi boltot s ha modern ember: kitataroztatja, feldíszíti, átalakítja. Szóval, eltekintve az érte adott összegről befekteti — ifjúkorában szájától megvont — megtakarított pénzecskéjét. Most jön a finánc s tulajdonos változás címén elvonja a korlátolt engedélyt, ami nélkül szatócsüzlet akár meg se nyíljon. Az utód kérvényez, leró bélyeget, illetéket, de engedélyt nem kap. Illetve nem olyat, aminőt kér. Erre fellebez, ismét rója a bélyeget, illetéket, de engedélyt nem kap ismét. Szóval, engedélyt nem kap oda, ahol 20 évig volt, mert a környéken lévő italmérők kielégítik a szükségletet — igy szól a végzés stereotip indokolása. A szegény ördög befektette összekuporgatott garasait, a felesége hozományát és a sógor kölcsönét ebbe az üzletbe, abba a reményben, hogy jó boltot vesz. De jön az igazgatóság és keresztet húz reális számításain.

Ez nem helyes. Ezt a szigort ujjonnan alapított üzletekkel szemben szabad csak gyakorolni és akkor érthető és megmagyarázható de a régi üzletektől az engedélyt megtagadni igazságtalanság. Tessék a Budapest belterületi kivételes, helyhez nem kötötten kért engedélyeket megcenzurálni s az újonnan létesítendő üzletektől az engedélyt meggátolni. Ez erkölcsösebb és célravezetőbb is lesz, mig a régibb üzletekben egy elvont korlátolt kimérés megvonása oly jograblás, mely jelentékenyen csökkenti az üzlet értékét, minélfogva vagy annak, ki üzletét el akarja adni, vagy annak, aki azt a korlátolt kimérés gyakorolhatása reményében magas áron megveszi, anyagi kárt okoz.

_________________NAGY BÁNYA____________

HÍ

REK.

Október 27.

Személyt hir. Dr. Lovrich Gusztáv és neje hosz- szabb tartózkodás után városunkból elutazott.

Uj pónzügyigazgató helyettes. A pénzügyminisztérium vezetésével megbízott, miniszterelnök Hegedűs Ferencz pénzügyi tanácsost a nagykárolyi pénzügyigazgatósághoz pénzügyigazgató helyettessé nevezte ki.

széken megboldogult apánknak egy vastag fur- kós botja.

Anyánk félőrült tekintete követte minden mozdulatát.

— Mama! Mama! — kiáltotta az öcsém, mert engem valami titokzatos ösztön már odaállított szemben vele a bot mellé, és igy láttam az ajkáról, hogy mit beszél — Anyám! Anyám !.

A kővetkező pillanatban én már a markába nyomtam neki a botot, ő pedig rátámaszkodva, levette a kezét az asztalról, amelyre eddig nehezedett és — én tapsolni kezdtem örömömben — kicsit biczegve, de már bátran és egészen biztos lépéssel megindult az ajtó felé.

Anyánk még mindig ott állt az éjjeli lámpával : de most hirtelen mind a két karját kitárta a szobák gerendázata felé, úgy hogy a kicsi lámpás egyszeriben fönt kalinpálódzott a levegőben, és(tátott szájjal lestem minden mozdulatát az ajkának) rajongó arccal sikoltotta:

— Tesz még Jézus csodát! Nem hiába voltam ma Besnyőn.

Többet nem hallottam, mert anyám mindkettőnket megragadott az ingünk ujjánál fogva, aztán hármasban térdepeltünk ott sokáig a fiókos szekrény előtt, amelynek tetejéről jóságosán pillantott le reánk Mária, karján a kisded Jézussal.

Mátyás tudott járni, és a következő őszön már újra beírathatták az iskolába. Én pedig mivel nem voltam iskolába való, természetesen tovább is otthon maradtam. De jól megjegyeztem magamnak, amit anyám ajkáról láttam kiáltani azon a felejthetetlen karácsony éjtszakáján:

— »Tesz még Jézus csodát«!

Kinevezés. Dr. Köhler Jánost a pénzügyminisztérium Ivapnikbányára kinevezte ideiglenes bányaműorvossá.

Áthelyezés. Nagy Tamás pénzügyigazgató helyettes a nagykárolyi pónzügyigazgatóságtól hasonló minőségben Sátoralja-Ujheiyre helyeztetett át.

Jegyzőválasztás. Szinérváralja jegyzőjéül hét pályázó közül 34 szavazattal 4 ellenében Sepsy Károly lett megválasztva.

Mikszáth Kálmán-utcza. A Teleki-Társaság elnöksége indítványt terjesztett a városi képviselőtestület elé, nevezné el a Zsellér-utczát Mikszáth negyven éves irói jubileuma alkalmából Mikszáth utczának. Remélhető, hogy az indítvány süket fülekre nem talál, a Teleki Társaság nemes inicziativáját a képviselőtestület bizonnyal magáévá íeendi.

Az ág. hitv. ev. egyház közgyűlése- A helybeli ág. h. ev. egyház f. hó 31-én d. e. 11 órakor a templomban közgyűlést tart. melynek tárgya: 1. Szavazás az egyházmegyei és főes- peresi állásra. 2. Gondnok és jegyző választás. 3. Négy helybeli és két vidéki presbyter választása. É közgyűlésre a vidéki tagokat is meghívja az elnökség.

Reformaíioi emlékünnep. A két protestáns egyház okt. 31-én d. u. 4 órakor az ág. hitv. ev. temptomban ifjúsági reformátiói emlékünnepet tart, melyen a középiskolai növendékek is szerepelni fognak.

A blidári vasút. Végre ezen annyira óhajtott vasút megépítésére olyan stádiumba jutott, hogy már árlejtést is hirdet a város a munkálatokra. Ördendenünk kell ennek a körülménynek, mert a közel jövőben nem fenyeget a fahiány, ami már egyszer előfordult a fuvarosok strájkja miatt. Ezúton is felhívjuk az érdeklőket lapunk más helyén található árlejtési hirdetményre.

Tanitógyülés. A szalmárvármegyei általános tanítóegyesület nagybányavidéki osztálya évi rendes gyűlését e hó 26-án tartotta meg Nagysomkuton Székely Árpád elnöklése mellett. Az egyesületnek mintegy 60 tagja vett részt a gyűlésen. Mivel a gyűlés a somkuti állami iskola 25 évi fennállásának megünneplésével volt egybekötve, az egyesület tagjain kívül sok érdeklődő vendég, a somkuti intelligencziának egy része, az ottani állami iskola gondnoksága Veszprémi Sándor gondnoksági elnökkel s gróf Teleki Jenővel az élén teljes számban jelen volt és jelen volt Bodnár György kir. tanfelügyelő is. A Hymnus elhangzása után Székely Árpád megnyitójában a tanító magasztos hivatását, feladata körének szélességét s az iskolának jelentőségét fejtegette. Ezt követve a somkuti iskola 25 éves múltját Veress József mutatta be. A kép, mely egyben a község múltjának is töredékes története volt, élénken volt leírva, mely után Imre Károly az elemi és

Végig olvastam a kéziratot és miközben vissza akartam adni az öregnek, kíváncsian kérdeztem tőle, minden egyes szótagot jól kibi- gyesztve az ajkammal:

— Hát az öccse, a Mátyás? Nem veszi magához magát, Hubelka bácsi f Hiszen együtt imádkoztak a Mária szobrocska előtt I Es ő most tehetné.

A kis fehér mókus, mert csakugyan olyan volt a folytonos izgésével, mozgásával, derülten rázta a fejét, és integetett melléje mindakét kezével, hogy:

— Bizony a Mátyás már hat év óta nem is ir neki. Pedig jó dolga van. Hanem az — nevetett. a szemével — hanem az nem baj.

S mialatt (talán azért, hogy átmelegedne kissé a hidegben) szinte hozzám dörgölődőtt, a markomban levő kézirata fölé hajolva, elkezdte lázasan egymásra forgatni a teleirt lapokat, mindaddig, amig csak meg nem találta az utólsó oldalt és azon rá nem .bökött erre a mondatra hogy: — Tesz még Jézus csodát!

Ezt a mondatott aztán jól megbökölte a keztyüs ujjával, mig a másik kezét ökölbe szorítva, nevetve veregete meg vele a tulajdon mellét, illetve a vékony őszi kabátját, miközben hevesen és jókedvűen rázta a kedves pofaszakállas ősz fejét, mintha csak ezt mondaná.

— Tesz még Jézus csodát, de velem nem tett! Velem nem!

És mintegy megijedve attól, hogy talán félre találom érteni ezt a néma kijelentését, hangos, rekedt kacagással rázogatta megint a fejét,