Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1909-09-23 / 38. szám

VII. éTrfolyam. ISO©, szeptember lió 23. 3Q-ils: szám Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre i korona, | Felelős szerkesztő: negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. , Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő Üzletében is. Az ipari biráskodás. Szeptember 23. Az ipartörvény uj tervezete az ipa­ros és alkalmazottja közötti munkaviszony­nak bírói védelmét is reformtárgyává teszi. A legutóbbi két évtized alaít az iparos és munkás közötti viszonyban lé­nyeges változás állott be, amely a bírói védelemnek újabb szabályozását teszi elkerülhetetlenné. Erre való tekintettel a külföldi törvényhozások is sokat foglal­koznak ennek a védelemnek reformjával, de kevés törvényhozás van, amely annak oly kimerítő, az egész anyagot felölelő szabályozását tartalmazná, mint az uj ipartörvény tervezete. Az ipari munka ma két irányban igényel védelmet: egyénileg és tömege­sen. Ennek az utóbbinak utján a mun­kásosztály a saját gazdasági helyzetének javitását akarja kivivni. Ez a tömeges védelem azonban ma még csak kialaku­lóban van, a törvényhozások a munka­adó és munkásosztály közötti nagy küz­delemnek behatása alatt csak most tesz­nek kísérleteket szabályozása iránt. Az most a kérdés, hogy e két irányú véde­lem czéljából minő legyen a bírósági szer­vezet és eljárás? A kérdés megoldásánál abból kell kiindulnunk, hogy a mai bírói védelem, a múlt időkhöz viszonyítva, a tökély igen magas fokán áll s igy az a kérdés, hogy az igazi munka bírói védelmére miért van szükség különös bírósági szervezetre és eljárásra? Ennek okai a következők: Az iparos és alkalmazottja közti mun­kaviszonyból eredő perben az ipari vi­szonyoknak oly nagy fokú ismerete szü- séges, aminővel a jogász szakbírók ren­desen nem bírnak. Továbbá ezek az ügyek olyan gyors elbírálást igényelnek, aminőt a rendes bíróságok alig képesek nyújtani. Ez teszi szükségessé, hogy el­bírálásuk az ipari osztályból vett bírákra bizassék. Minthogy azonban a munkadó és munkásosztály közötti nagy gazdasági ellentétnél fogva elbírálásuk csupán az előbbinek vagy csupán az utóbbinak köré­ből vett bírákra nem bizható, mert ez a pártatlanságot nagy mértékben veszélyez­tetné, az újabb törvények elbírálásukra oly bíróságokat szerveznek, amelyekben ez a két osztály egyenlő képviseletet nyer. Sőt most éppen arra fektetik a fősulyt, hogy ez az egyenlő érdekkép­viselet az ipari bíróság szervezetében minél teljesebben legyen biztosítva. Erre törekszik a tervezet ís. A most fennálló iparbiróságaink szervezetében ezek a szempontok még nincsenek teljesen keresztülvive. Ma két­féle ipari bíróságunk van: az elsőfokú iparhatóság és az ipartestületek békél­tető bizottságai. Az iparos és munkás­elem csak az utóbbiakban nyer képvi­seletet. Ezek a bíróságok, de különösen a kezdetleges eljárás, amely szerint az ügyeket elintézik, már nem kielégítők, ennélfogva a tervezet az ipari bíróságokat egészen uj alapon szervezi. E szerint minden törvényszék mellett és ezenfelül belátás szerint nagyobb forgalmú járás- bíróságok mellett is, lesznek ipari bíró­ságok. Ezek a bíróságok a törvényszék, illetve a járásbíróság egyik birájának el­nöklete alatt két iparos és két munkás­ból álló tanácsban fognak eljárni. Fölöt­tük másod és utolsó fokon a törvény­szék, minden laikus elem kizárásával, fogja a joghatóságot gyakorolni. Az alapgondolat, a melyen ez a sza­bályozás nyugszik, hogy t. i. az ipari bí­róság vezetése szak-jogász kezébe legyen letéve, kétségkívül tökéletesebb bírósági szervezet, de nem fogja kielégíteni az ipari biráskodás legelemibb követelményeit: az olcsóságot és gyorsaságot. Ennek elé­résére különösen arra lesz szükség, hogy az ipari bíróság tagjainak számát leszál­lítsuk és sokkal több ipari bíróságot szervezzünk, mint amennyit a tervezet hoz kilátásba. Sőt arra is kell módot nyújtani, hogy bizonyos esetekben az ipari bíróság vezetője a pert egyedül el­bírálhassa. Az ipari munka egyéni bírói jogvé­delmét nagy mértékben befolyásolják a munkásmozgalmak. A munkásosztály ma már nem fektet oly nagy súlyt arra, hogy a munkás megkapja azt, ami őt az izoláltan kötött szerződése alapján a a munkaadóval szemben megilleti. Ami az ő lelki világát betölti, ez az, hogy a munkásosztály minden tagjának gaz­dasági helyzete minél kedvezőbbé váljék. Ez pedig csak tömeges fellépéssel ér­hető el, amelynek legerősebb megnyi­latkozása a sztrájk. Ez a tömeges fellé­pés előidézte az ellenhatást, a munkaadók szervezkedését, amelynek szintén igen erős megnyilatkozása a munkások kizá­rása. Ezek a jelenségek, az egyik ép úgy, mint a másik, gazgaságilag rendkívül ká­rosak, amelyek megelőzése, illetve elhá­A „Nagybánya“ tárczája. Akkordok. i. Gondolsz e, gondolsz-e Régi kedvesedre, Jutok e, jutok-e Néha az eszedbe? Gyülösz e, siratsz-e, Vagy csak nevetsz rajtam ? Vagy pedig átkozol Egyre, szakadatlan? Kívánom, hogy gyűlölj, Utálj, átkozz egyre — Csak könny ne ragyogjon Miattam szemedbe’ . . . II. Ragyogjon büszke diadaltól Bűbájos, szép, sötét szemed — 8 emeld csak fel átokra bátran Kicsiny, puha, fehér kezed. Légy büszke, hogy sziveden győztél És engem átkozz szüntelen, — Ha sokszor mondod elhiszik majd, Hogy én voltam a hütelen. III. Hát én vagyok. Mindenki higyje I Tartson aljasnak a világ, Tapadjon rám a bűn emléke, S te maradj hófehér virág. Csupán magadnak valid be mégis, Hogy te öltél meg angyalom, Megteheted, hisz bilincs érte Sose lesz fehér karodon . . . Vérteay Gyula. A titkos fiók. — Irta: Gömbüsné Galamb Margit. — A régi családi bútorok között legszebb darab az a XVI. Lajos korabeli íróasztal volt, amely a Katolnayak között élő szokás szerint, mindig a legidősebb leányt illette meg. A fiuk sohasem tarthattak igényt erre a remek dologra, amelyért azonban — ezt csak értékének emelésére hangoz­tatta a familia — csakhogy nem apróbb kis ura­dalmakat ígértek . .. Ez mindenesetre túlzás volt. A Katolnayak már évszázadok óta nem voltak abban a hely­zetben, hogy módjukban lett volna uradalmakat ajándékozgatni. Sőt az utóbbi időben ugyancsak i okosan kellett ólniök, hogy ősi birtokuk teher nélkül állja ki a világlörvényt: a vagyon hul­lámzását. Az azonban kétségtelen, hogy az az Író­asztal remekmű számba ment. Tulajdonképen az a Boulle készítette, aki 1675-ben a Versaillesi palo­tában a dauphin számára tervezte a bútorokat. Ez a darab, amelyhez nagy áldozatok árán jutott egyik ritkasággyüjtő Katolnay, Boullenel Domenico Cucci tervére készült remeke volt. Amit a fiuk sohasem tudtak — s ez a család leányainak nagy lelki erejére vall — két titkos fiók rejtőzött az asztal faragványai között. Hogy az a két fiók mi mindent rejtett évszázadok óta, azt nem jegyezte fel a krónika. De hogy ki­váló és becses szolgálatokat tett a két rejtek a Katolnay leányoknak, azt elképzelheti mindenki, aki csak egyszer is végig tekinthetett az ősanyák fiatalkori arczképein. Olyan szépek voltak vala­mennyien, bogy megkisértés nélkül egyik sem élhetett. Hogy mikép állták ki a kisértést, arról tanulságos példa nem maradt az utódokra, ha csak az a néhány megsárgult franczia levél nem, amelynek egészen elhalványult írása olyan lán­goló érzésekről beszélt, hogy az egyik unoka egy­szer odament vele annak a szép anyjának a ké­péhez, akihez a levél szólt, és a fejét [csóválva gondolta el: — Már énnekem mindegy, nagymama, de én nem hiszek a te őzszemed szelídségében. Ha te elolvastad és megőrizted ezeket a leveleket, akkor bele is égett a lelkedbe minden betű. Az a te két szelíd szemed — én nem tudom most már — sirt és ragyogott a titkos, bűnös boldog-

Next

/
Thumbnails
Contents