Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1909-09-16 / 37. szám

2 NAGYBÁNYA 1909. szeptember 16. ségletnek is megfeleljen. Ez az eljárás gazda­ságosabb is. Ezen indokolással a forrás bevezető cső­vezeték utolsó szakasza, a 12. sz. aknától kezdve 175 mm. belső átmérővel van tervezve. Ezen akna a felsőbányái vasúti állomás közelében, közvetlenül a Zazar-patak alatti első átvezetés­nél, a patak balpartján épül ki. A bevezető csővezeték felső szakasza a 12. sz. aknától fel a Hármas forrásig szintén vég­leges méretekkel van tervezve és az ujonan foglalandó források befogadására, minden völgy keresztezésnél, amelyből forrásvíz gyűjthető, a csővezeték a főléje építendő csatlakozó akná­val megszakítást nyer. E csatlakozó aknák fa­lába a későbbi forrás bevezetés torkolati cső­végét már előre megépítvén, az újabb források bekapcsolása a csővezetékbe a legcsekélyebb üzemmegszakitás nélkül lesz végrehajtható. A tervezetben összesen 13 csatlakozó akna van fölvéve. A csatlakozási aknák egyszersmint arra is szolgálnak, hogy a bevezető csőben felépít­hető nagy nyomást kissebbitsék, de viszont arra is, hogy azokon át a csővezeték üzemét is meg lehessen figyelni. Az aknák a külső rongálások elkerülése végett kővel és földdel fedendők be. Megjegyzendő még, hogy minden akna túlfolyóval és lecsapolóval van fölszerelve. A lecsapoló csővezeték beton torkolati fejben vég­ződik. Az aknába a lecsapoló csővezetéken át békák vagy más egyéb apró állatok nem ke­rülhetnek, mivel a cső végén ónozott rézszita szövet nyer alkalmazást, azonfelül pedig a viz- kifogás megszűntével önmagától záródó csuk- lyós csappantyú zárja el a cső nyílását. A külső csővég épségben maradását a beton torkolati fejet lezáró kovácsolt vasrostély védelmezi. Az akna szellőztetése a csővezetéken át fog tör­ténni és ezért külön szellőztetőt nem vettünk fel. A levezető csővezeték felső szakasza nincs minden részében a máramarosszigeti állami ut padkájába fektetendőnek tervezve. A csőveze­ték felső, kezdő része az ut kanyarokat átvágva a legrövidebb utón halad az állami ut 13 -j- 9 szelvényéig. Részben a Kőrös patak, az Égett- orom patak és a Sármás patak völgyét követi, közben azonban, ahol az lehetséges, egy-egy rövidebb darabon a csővezeték az állami ut mellett lesz fektetve, megjegyezzük, hogy a cső­vezetékkel az állami utón kívül érintett terüle­tek Felsőbánya tulajdonát képezik és a város a cső fektetésére a szolgalmat Nagybányának már biztosította. Szabványtervek állanak rendelkezésre a csővezetéknek a völgyek, illetve az élő vízfo­lyások alatti átvezetésére. A csővezeték biztosí­tás czéljából betonburkolattal van ellátva, a csővezeték felett pedig a medret kövezéssel vé­dik a kimosás ellen. A csővezeték a 12. sz. csatlakozó aknától egészen a medenczéig állandó eséssel fekteten­dőnek van tervezve, hogy ezzel a külön keze- ! lést igénylő légszelep alkalmazása elkerültessék. Az 1—12. sz. aknák között az állandó esés nem szükséges, csak az aknákat kell a csővezeték legmagasabb pontjára építeni. Ama vízfolyás keresztezéseknél, amelyeknél akna építés föl­véve nincsen, a csővezetéknek az átlagos 1.50 méteres fedéssel mélyebbre való fektetéssel kell a csővezeték magas pontját kiküszöbölni. Ter­mészetesen ugyanaz vonatkozik az útvonalba eső kisebb nyergek átvágására is. A Zazar pa­takkal való csőkeresztezések megépítése való­színűleg szádfal építését teszi szükségessé. A medencze előtti, a második Zazar-keresztezés- nél a csővezeték legmélyebb pontjától kiinduló 8 mm. átméretü kiürítő vezeték van fölvéve a tervezetben, hogy azon át a 12. sz. akna és a medencze közötti csőszakaszt időnkint ki lehes­sen öblíteni. A fernezelyi völgynek a Zazar völgyébe való torkolatánál, a Fernezely-patak baloldali magaslatán, a 3498. helyrajzi számú ingatlanon van tervezve a vízvezeték szolgálati meden- czéje. A medencze rendeltetése gépüzem nél­küli, szabadesésü vízvezetéknél egyedül csak az, hogy kiegyenlítse azt az egyetlenséget, amely a forrás vezetéknek a nap minden órájában ál­landó vízhozama és a városi, óránkint változó vízhasználat között föllép. Ha a fogyasztás a városban több, mint amennyit a forrás vezeték állandóan hoz, a többletet a medencze szolgál­tatja az elosztó hálózatnak. Ha pedig a fogyasz­tás kevesebb a forrás vezeték hozamánál, úgy a felesleges viz a medenczébe távozódik. A me­dencze 500 köbméter hasznos űrtartalommal van tervezve, amely a jövendőbeli szükséglet­nek felvett 2000 köbméter vizet igényli, mert akkor is, naponkint teljesen vízfogyasztás men­tes 6 óra szükséges, hogy a forrásvezeték vize a medenczét megtöltse. A medencze két, teljesen elválasztott, egy­mástól függetleníthető részből áll, hogy az egyik rész tisztogatása esetén a másik még mindig üzemben maradhasson. A forrásvíz vezető cső a medencze tengelyében lép be a tolózár kam­rába. Itt felemelkedik a medencze felső viz- szinének magasságáig, ekkor jobbra és balra elágazik, hogy a két medencze-részbe külön- külön torkolhasson be. Ezekbe az oldal vezeté­kekbe egy tolózár van iktatva, hogy a viz tet­szés szerint legyen terelhető vagy mindkét, vagy csak az egyik-másik medenczébe. A forrás vezetőcső a két oldali elágazás fölött még tovább emelkedik, hogy abban az esetben, ha előre nem látható körülménynél fogva az oldalelágazások mindkét tolózárat le­csuknák, a forrásvíz e biztonsági csőben fel- emelkedhessék és a felemelkedő viz tetszés sze­rint vagy a városi csőhálózatba vagy pedig a túlfolyó csővezeték tölcsérébe legyen terelhető. A forrásvíz bevezető csővezetékben a viz állandó továbbfolyása eként biztosítva van és e csővezetékben a Zazar alatti legmélyebb ponton a víznek minden esetben a dynamikai nyomása érvényesülhet. A csővezeték a legmélyebb pont­jának a függője a 12. sz. aknánál -|- 344.00 méter, a medencze felső vizszinének függője pedig -j- 274.50 méter. Ezekből az adatokból számítva, a legmagasabb statikai nyomás 105 méter lenne, mig az állandó dynamikai nyomás csak 39 méter. A medenczéből a vizet 175 mm. belső átmérőjű csővezeték továbbítja a városba. E csővezeték is úgy van a két medencze rész­szel kapcsolva, hogy az mindkét részből egy­szerre, vagy pedig csak az egyik, vagy a másik­ból legyen táplálható. E csőkapcsolás különben még akként is van tervezve, hogy a vízvezeték teljes kibővítésének esetére a tervbe vett máso­dik levezető cső rövid üzemszünet mellett legyen bekapcsolható. A szolgálati medenczéből a városba vezető cső a nagybánya—mármarosszigeti állami útig ugyanazon nyomvonalon halad, mint a meden­czébe a lorrásbevezető cső. E forrásbevezető cső alatt a Zazar keresztelésnél olyan széles beton-alap van tervezve, hogy mellette nem­csak a jelenlegi városba vezető cső, hanem a jövőben építendő második bevezető csővonal is helyet találjon. Ugyanis a szolgálati medencétől a városig vezető és a jelen terv kiépítésénél fektetendő cső csak addig felel meg czéljának, mig a városi vízszükséglet a naponkinti 1300 köbmétert meg nem haladja. Ha a vízszükséglet ezt meghaladja, úgy a szolgálati medenczétől a városig az elsővel megegyező méretű második csővezetéket kell lefektetni. Ennél a csővezeték­nél ugyanis már nem lenne gazdaságos az elsőt olyan bő méretekkel fölvenni, hogy az a 2000 köbméter viz kiszolgálására is alkalmas legyen. A városba vezető cső, amint az állami utat eléri, annak padkájába fektetbe halad a Rákóczi-térig, majd ezen is tovább a Hid utczáig. A később fektetendő második csővezeték azon­ban az ut másik oldalán csak a Rákos patak után a Nagypénzverő utczáig lesz fektetendő. E pontnál kezdődik ugyanis a város tulajdonképeni elosztó hálózata, melynek körben futó 125 mm. átmérőjű vezetéke a nagypénzverő-, kigyó- és fazekas-utczán fektetve visszatér az állami úti kezdő ponthoz. E körvezetéket táplálja a beve­zető 175 mm. átmérőjű cső, a felsőbányai-ut- czán, a fő-téren, a hid-ulcza torkolatáig, majd ehez csatlakoztatva a 150 mm. átmérőjű csövek a Hid-utczában, a Kossuth Lajos- és a Vár- utczában. A város többi részében a szükséghez ké­pest 100 és 80 miliméter átmérőjű csövek van­nak tervbe véve. A csőhálózat általában körbenfutó, hogy benne a viz állandó mozgásban legyen, de há­rom holt csőág van, a melyben a viz nem keringhet. A város fejlődésével ezek is körben futóvá alakíthatók, addig pedig a csővégeknél elhelyezett tűzcsapok és körkutakon át a holt csőág vizét gyakrabban kell felfrissíteni. A „Nagybánya“ tárczája. Mese. Látod-e édes kis feleségem, mint esik oda- künn a hő? Hogy szállingózik egyik pehely a másik után ? Hallod, mint csikorog a járó-kelők lábai alatt ? Milyen hideg van ott kün s idebent, — kis fészkünkben — milyen vidáman pattog a tűz a kandallóban. Bevilágítja fénye a szobát s milyen barát­ságos ez a félhomály. Jer, édes feleségem, ülj az ölembe; fonj át két karoddal, hajtsd le drága fejecskédet vál- laimra s én azután majd mesélek neked szépet, s te hallgasd meg csendesen, türelmesen ;.. így. Látod, mily jól esik nekem ez. És most hallgasd meg az én mesémet. * * * Akkor is épen úgy esett a hó, mint most. A járó-kelő emberek, akik kénytelenek vol­tak a csikorgó hidegben járni, jól beburkolva siettek dolgaikat végezni, hogy azután az otthon barátságos, meleg szobájában keressenek maguk­nak kárpótlást. A magas paloták kivilágított ablakai csak­nem gúnyosan tekintettek az éj sötétjébe s az alant járó szegény sorsú emberek irigy pillantá­sait vonták magukra. Milyen boldogok lehetnek azok odabent, akik a vidáman pattogó tűznél nem érzik a sze­génység átkát; nem tudják, mi a nélkülözés, mi a fáradtság? Nem tudják, mint kell a szegény embernek garast-garasra rakosgatva takarékos­kodni, hogy a fényüzésiczikket, a jó meleg szobát megszerezhessék maguknak. Amott, annak a magas ház negyedik eme­letének egyik szobácskájábán halvány gyertya­fény pislogása látszik. Messziről úgy néz ki, mintha egy parányi, alig-alig látszó csillag volna az ég alján. Ha benézünk az ablakon, egy sápadt, ifjú embert látunk a halvány gyertyafény mellett ta­nulni. Olyan mélyen el van merülve tanulmá­nyaiba, hogy észre sem veszi, milyen hideg van a szobában; mint rak a külső hideg jégcsapokat az ablaküvegre, szeszélye különféle, szebbnél- szebb virágokkal díszíti fel azt. Ö csak tanul tovább, mig a mindinkább hal­ványuló gyertavilág figyelmezteti, hogy abba kell hagynia tanulását, mert mindjárt kialszik a gyertya. Nagyot sóhajt. Leteszi a könyvet és gon­dolkodva néz maga elé. Akkor jut eszébe, hogy ma mégnem is evett. Pedig a gyomor nagy ur, nem tűri, hogy meg ne kapja a magáét, mert különben meg­tagadja az engedelmességet. Igen, enni kellene, de miből? Minden zsebét kiforgatja — nincsen egy garasa sem. Végig tekint a szobácska szerény bútorzatán és szánó mosoly vonul ajkaira. Hiszen a szobácska még talán szegényebb, mint ő maga. A hideg összerázkódtatja tagjait. Talán jó lenne egy séta ? Igen jó lesz. Fel- ölti szegényes téli kabátját és elindul elűzni éh­ségét — sétával. A fényes paloták között lehajtott fővel megy tovább. Reágondol azokra, kik odabent nem tudják, mi az éhség, mit tesz az — fázni! Meg-megáll a fényes kirakatok előtt s el­nézegeti a sok fényüzési czikket. Látja, a mint egy előkelő urinő haszontalan csecsebecsékért oly összeget fizet, a melyből ő egy egész éven át gond nélkül meg tudna élni. Nem irigyli, de fáj lelkének a szegénység, a nyomor tudata. Gondolataiból az éhség érzete riasztja fel. Ma mintha kétszeres erővel éreztetné vele ha­talmát. Épen egy hentes-kirakat előtt megy el s a sok nyalánkság látása még inkább fokozza vágyát. Elnézegeti hosszan a kirakatot s úgy sze­retne onnan tovább menni — de nem tud. Egyik vevő a másiknak adja az ajtó kilin­csét s a kijövök csomaggal kezükben sietnek tova. Csak ő szegény nem mehet be oda vásá­rolni, mert nincsen pénze. Pedig ő nem tehet arról, hogy szegény, árva gyermek, kinek nincsen senkije és semmije. Szorgalmasan elvégezte tanulmányait ott lent a kis városban. Más, nagy ur gyermekeinek volt a szolgája, úgy tanult, úgy küzdött, bogy emberré lehessen. Mikor felkerült a fővárosba, alig volt pár garasa. A kisvárosi plébános csekély jövedelméből

Next

/
Thumbnails
Contents