Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1909-09-09 / 36. szám
TTII. évfolyam. 1909. szeptem'oer lió B. 3S-I1?: szám 8 05 ív \ 9 I % *•? *■ 1. ■ ' r* f ,jj. r*-. s~> Előfizetési árak : Egész évre 8 korona, félévre -4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a É /• lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Cl L I M I H A L Y. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő Üzletében is. A kincstári bányák munkásai. Szeptember 7. E cim alatt a Pesti Hírlap egyik legutóbbi számában a nagybányai kincstári bányaigazgatóság kerületében foglalkoztatott munkások sorsáról irt, melyet utánközölt a „Nagybánya“ is, jelezve, hogy ez a czikk nem mindenben felel meg a valóságnak. Épen az okból, hogy a közölt czikk a való ténvállással ellenkezik s az téve- désen alapszik, jelen soraimmal a tiszta képet akarom feltárni. Azon nem lehet csodálkozni, ha kincstári vagy más munkások sorsuk javitása érdekében kérvénynyel fordulnak munkaadójukhoz, mert a mai nehéz megélhetési viszonyok és sociális világban sorsával senki sincs megelégedve és mindig és mindig többet akar, hogy megélhetését biztosítsa és könnyebbé tegye, mit pedig rendes utón, csak kérvénynyel érhet el. A kérvény begyújtásának ezen körülmény és nem a- jíét -év előtti ve- resvizi munkások sztrájkja az oka; de bátorságukra azonban befolyással lehetett, mert annak lezajlása anyagi helyzetüket javitotta és igy azon reményben vannak, hogy újabb kérelmük is meghallgatást nyer. De a közlemény ama része, hogy a veresvizi fogyasztási szövetkezet a munkások béréből levont fillérekből alakult volna és hogy megbukott, az tévedésen alapszik; mert a veresvizi, illetőleg a nagybányai munkások fogyasztási szövetkezete, amidőn a kedvezményes gabona kiadását szintén intrika és a munI , i kások félrevezetése folytán a 70-es években megvonták, a kincstártól visszafizetés kötelezettsége mellett nyert 7500 írt azaz 15000 korona kamatnélküli kölcsönből alakult és ezen összeghez az állandó munkások személyenkint csak 4 korona és az ideiglenes munkások pedig 2 korona felvételi díjjal járultak, melyet ha a szövetkezetből bármi okból kiléptek, visszakaptak és igy még ezen csekély összegük sem veszett el. Ezen szövetkezet a 90-es években, amidőn a kincstári magtár Nagybánya város tulajdonába ment át, három részre oszlott és a vagyont a veresvizi, a kereszthegyi és a fernezelyi munkások közt megosztották. A veresvizi munkások az alapszabály értelmében megfelelő taggal bírván, újra szövetkeztek, azaz azt továbbra is fen- tartották. Ezen szövetkezet nem hogy nem bukott meg, hanem virágzásnak örvendett, úgy, hogy minden évben tagjainak osztalékot is nyújtott és emellett vagyonát rövid 10 év; fennállás után körülbelül 14000 koronára szaporította. Tehát a megszűnésnek és a feloszlásnak nem a bukás, hanem az volt az oka, hogy Nagybányán 1905-ik évben az állami alkalmazottak az általános drágaság miatt »A nagybánya és vidéke fogyasztási szövetkezeP-ét megalkották, hova a veresvizi munkások szövetkezetének tagjai is beléptek és igy a veresvizi fogyasztási szövetkezet fenállása fölöslegessé vált. Ez a tiszta tényállás. A munkások azonban féltették az újonnan munkába álló munkásoktól a visszamaradt vagyonukat, annak elosztását az alapszabály értelmében összehívott közgyűlésen elhatározták. De az elosztás idejét bevárni nem akarták, azért egy szükebb körű bizottságot választottak, hogy a nagybányai m. kir. bányakapitányságnál, hova az ügy tartozott, a korábbi elosztást, mint azt az alapszabály előírja, kieszközöljék. A bányakapitányság a bizottságot, miután a vagyon megtartásának , üdvös voltát belátta, a nagybányai m. kir. bányaigazgatósághoz utasította és az elosztásba addig nem ment bele, mig az utóbbi hozzájárulása biztosítva nem volt. Ezen utasítás tévedésen alapult, mert a vagyon megtartása vagy elosztása, miután saját vagyonukról lévén szó, a m. kir. bányaigazgatósághoz nem tartozott és ezzel csak a munkások felháborodása idéztetett elő. Az igazgatóság, miután a vagyon megtartását tartotta helyesnek és valami más üdvös czélra való felhasználását ajánlva, a felosztásba való beleegyezését megtagadta. Ezen megtagadás foíytán 1907. év hus- vét harmadnapján, melyet az ünnepek utáni mámor is előidézett, a munkások sztrájkba mentek, illetve az nap munkába nem állottak. Ezen munkából való kimaradás a sztrájkvezérek megérkeztét vonta maga után, kik mindenféle jogtalan követelésre buzdították a munkásokat. Az igazgatóság pedig az alkudozás, illetve megegyezésre a közvetlen elöljárókat nem hatalmazta fel és igy a több napi munkaszünetelés beállolt és csak akkor ért véget, midőn a tartalékösszeg részükre mint előleg, azaz adomány kiszolgáltatott. A munkások vagyonuk felosztásán A „Nagybánya“ tárczája. Mortua est. — Eminescu. — Pislogó mécs, mely ég nyirkos kripta falán, Harangnak kongása az éjféli órán, Egy álom, mely szárnyát fájdalomba mártja, Úgy költöztél te is egy másik hazába. Elmentél amikor derűs virány az ég, Ezüst vizek felett csillag özöne ég, S a bárány felhőket, mik úsznak a légben, Az éj királynője világítja szépen. Látlak téged ! mint egy fényes ezüst árnyat Az égbe indulva felemelve szárnyad, Felhők között jársz már oly bús halaványan, Fénysugár esőben, csillag havazásban. Egy sugár, mi viszen, egy dal emel téged, Fehér márvány karod kebeledre téve; Ezt a káprázatot elbűvölve nézem, — Ezüst van a vizen és arany a légben. Hogy halad az űrben a te tiszta lelked, Nézem visszamaradt fehér hideg tested, Hosszú ruha rajtad, koporsóban vagy már, S ajkadon egy mosolyt felejtett a halál. És kérdem lelkemef, melyet mar a kétely, Te halavány angyal tőlünk mért mentél el? Nem voltál te bájos, eszményi és tiszta ? Vagy tán csillag voltál, mely égbe tér vissza ? Tán lehet, hogy ottan tündér várak vannak, Miket arany Ívvel csillagokból raknak, Tüzes patakokkal és ezüst hidakkal, Gyémántkő partjukon zengő virágokkal ! És te ottan haladsz, te isteni alak ! Napként ragyog szemet, sugárból font hajad, Aranynyal behintett kék ruha takaród, Ékköves koszorú övezi homlokod. A halál egy Cháos, csillagoknak árja, Mig élted lázadó álmoknak hazája; Egy világ a halál, napok rózsák benne, Mig élted egy üres, egy egyhangú rege. Vagy tán lehetséges? Oh! hogy higyjem én el! Hivő eszemet már megszállja a kétely !... S ha csillagok hullnak s kihűl a nap itten, Nem-e azt kell hinnem, hogy semmiség minden!?— Az ég kárpitja is tán leszakad, széjjel S alá hull a semmi kietlen éjjével, Fekete lesz ege a setét világnak, Mint múló prédája az örök halálnak. És akkor, ha igy lesz, meleg leheleted, Nem tér vissza beléd sem az örök lelked ; Akkor édes hangod néma leszen mindég, Akkor ez az angyal pornál nem volt egyéb. És mégis te halott, te szépséges agyag ! Hozzád érintem én eltörött lantomat, Nem panaszlok többé, te ott vagy már távol Oda tévedt sugár világ cháoszából! . . . S azután; ki tudja, mi volna jobb itten? Lenni vagy nem lenni? Mert azt érzi minden, Hogy az, ami nincsen, fájdalmat nem érez, S fájdalomé éltünk, nem a gyönyöré ez. Lenni ? Egy őrültség, egy sivár gondolat. Meghazudtol füled s szemeid megcsalnak, Mit egy század állít, más tagadja lenni; Egy sovány álomnál többet ér a semmi. Testet öltött álom kergeti az álmot, A sir szája pedig nyitva vár reájok, Gondolatim pedig agyammal nem bírnak. Bolondként nevessek? Átkozódjam ? Sírjak? Minek is ? Hisz minden nem őrült fogalom ? Vagy a te halálod mért történt angyalom ? Vagy van-e értelme, te mosolygó alak! Hogy csak azért éltél, hogy sírba zárjanak? Hogy ha van értelme; visszás, áteista, S halvány homlokodra nincsen Isten írva ... , Brán Lörincz. A kisasszony nincs itthon. — Irta: Peterdi Andor. — A kis legénytanyára ráborult a bánat s az örökké vidám, szerelmes levegőjű szoba olyan most, mint egy kripta, melyen Sándorfy ki és besétál, mint egy halott s nem találja meg helyét, nem lel nyugalmat. Még néhány nappal ezelőtt sorra érkeztek az illatos rózsaszínű levelek és a márienbádi látképek. Most már ezek is lassan
