Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1909-01-14 / 2. szám
2 1909. január 14. dezik, de még jövedelmet is hajtanak a városnak; a városi nagyszállóra, melynek jövedelmezőségét a kiküldött ad hoc bizottság épen Stoll Béla felebbezése folytán, a törvényhatóság utasítására igen pesszi- misztikus számítással évi 36.000 koronában állapította meg. Hát most megtudhatta a közönség, amit eddig bizonyára nem tudott, hogy ezek a százezrekre rugó jövedelmező beruházások voltaképen nem beruházások, nem vagyonszaporulat, hanem adósság- csinálás. Olyan mint az urnapi kiadások, melyek elpárolognak az urnapi tömjénfüsttel. így azután a legkönnyebb kihozni, hogy a városnak nemhogy vagyona volna, de még 89.595 korona adóssága van. Hogy pedig Stoll Béla vagyonbecslése minő reális alapokon nyugszik, azt is megvilágítjuk. Stoll Béla szerint a városnak adósságra leköthető vagyona van 3.923.160 korona. Ezt terheli régi tartozás 1.562.305 korona, vagyis adósságra leköthető vagyona marad 2.360.855 korona vagyona. S ime erre a 2.360.855 korona vagyonra a Magyar Jelzátog Hilelbank mégis 2.450.000 korona hitelt nyújt, vagyis többet, mint amennyi biztosítékul szolgálható vagyon van. Vájjon megtenné-e a Bészvénytakarékpénztár, a Kereskedelmi Bank, vagy a Városi Takarék, hogy 89 ezer s pár száz koronával több hitelt nyújtson valakinek, mint arneny- nyi fedezete van? Bizonyára nem! Legyünk nyugodtak, nem teszi ezt meg a Magyar Jelzálog Hitelbank sem. Gazdasági tanácsosa, aki itt járt, tudta és tudja, hogy a bank mire adja a pénzét, csakhogy a Jelzálog Hitelbank a városi vagyoni nem szállodaépítéssel kombinálva értékelte. Ugyanily önkényes beállításokat látunk a jövedelmek felsorolásánál is. Az erdőgazdaság jövedelmét 115.244 koronáról egyszerűen 85.244 koronára fokozza le, bizonyára azért, mert ha az iparvasutat kiépítjük s oly erdőterületeket is értékesíthetünk, melyek eddig hozzáférhetetlenek voltak — hát az erdőgazdasági jövedelem nem nőni, hanem apadni fog. A városi takarékpénztár az elmúlt évben leirt minden leirható kétes követelést s e czélra több mint 26 ézer koronát fordított; a városnak mégis 96.000 korona jövedelmet szállított be. De ez a fényes eredmény Sioll Bélát úgy látszik arra inspirálta, hogy a takarékpénztár jövő évi eredményét, amikor már nem lesznek leírandó kétes követelések, nemhogy magasabbra taksálja az ez évi jövedelemnél is, hanem 50.000 koronára redukálja, amely összegnél a legrosszabb üzletévek is sokkal magasabb hasznot hajtottak. A városi nagyszálló várható jövedelmét 26.000 koronára értékeli és pedig az üzletek jövedelmét 14.000, a szálló, vendéglő, kávéház és bérszobák jövedelmét 12,000 koronára. Tehát az uj nagyszállóért, melynek szép díszterme és szinházhelyisége, 40—45 díszes szobája, modern vendéglője és kávéháza lesz, csak ugyanannyi bért fogunk kapni, mint amennyit a régi, rozoga 12—14 szobás vendéglő épületért kaptunk s amely bér mellett is a bérlők ugyancsak szép vagyont szereztek. A 17—18 tágas üzlethelyiségért pedig nem kapunk többet 14.000 koronánál, tehát egy üzlethelyiségért átlag 800 koronát, amidőn jelenleg városunkban egy-egy valamire való üzlethelyiségért 1500—2000 NAGYBÁNYA koronát, sőt még ennél is magasabb ösz- szeget fizetnek. Stoll Béla nem akar tudomást venni arról, hogy a szálló bérlete iránt nevesebb szállodások már most is érdeklődnek és pedig nem évi 12.000 koronás bérfeltételekkel, hanem évi 25000 koronás ajánlatokkal; az üzlethelyiségeket egy konzor- czium pedig már most hajlandó volna kivenni egyenkint évi 1700—2000 korona bér mellett. E hajlandóságok pedig nem évi 26.000 koronában, hanem évi 42—44 ezer koronában csúcsosodnak ki, ami szintén számottevő különbség. De nem kevésbbé önkényes a városi nagyszálló építési költségeinek az össze- állilása is. Stoll Béla a szálló építési költségeit, 1.000.000 koronára taksálja, jóllehet az 800.000 koronára van előirányozva. A város tanácsa mindent elkövet és nem eredménytelenül, hogy még e költségeket is redukálja. így legutóbb az ad hoc bizottsággal egyetértve, kiküldte a város mérnökét, hogy tárgyaljon a főajánlattevővel, hogy némi redukcziók folytán, amelyeket a közgyűlés elrendelt, minő engedményeket hajlandó tenni. A tárgyalás eredménye az lett, hogy a pinczefalazásnál 9341 K 30 fillérrel, a tervezési dijnál 3174 K 42 fillérrel, a kőfaragó munkáknál 13.933 K 76 fillérrel, a fölösleges szinházi-székek kicserélésénél 5396 K 58 fillérrel redukálták a költséget s igy összesen 31.846 korona 06 fillérrel. De mérnökünk tovább is ment. Tárgyalt a vízvezetéki berendezésre vonatkozólag is s a 82.000 koronára előirányzott költséget sikerült 40.000 koronára redukálni s igy ezzel együtt a meglakaritott összeg összesen 73 <ízer s pár száz koronára rúg. A 800.000 koronára előirányozott ösz- szegből elesik tehát 73 ezer s pár száz korona, de ez Stoll Bélánál az ellenkező eredményt szüli. Ö nemhogy redukálná 73 ezer koronával a 800.000 korona építési költséget, hanem 200.000 koronával épen egy millióra emeli föl egészen incziden- taliter. Láthatjuk e pár tételből is, hogy minő reálisak és megbízhatóak a czikkben közölt számadatok, amelyekre építeni épenséggel lehetetlen. A legkisebb rezgés összedönti azokat az azokból megfélemlítésül levont 300%-os pótadóval együtt. Stoll Béla erősen hangsúlyozza, hogy ő a szálloda építése ellen gáncsot nem akar vetni s felhozza, hogy Bösenbach müépitészszel maga készíttetett tervet, melyben minden a »kívánalmak szerint* nyert kidolgozást. Ennek a tervnek kivitele 500.000 koronába került volna, de elszalasztalott. Szívesen elhisszük s tudjuk is, hogy ha a Bösenbach-féle tervezet került volna elfogadásra, a nagyszálló építési ügye nem bukdácsolt volna annyi Scilla és Charib- dis között, de nyomban a legvészesebb Scillák és Charibdisek közé került, mihelyt a közgyűlés a budapesti zsűri Ítélete alapján a Bálint és Jámbor műépítészek tervének nyújtotta a pályadijat. A Bálint és Jámbor-féle terv is eredetileg 500.000 koronára volt kontemp- lálva, de az épitési-ügy évekig húzódott el, amely idő alatt nagyot fordult a gazdasági helyzet. A sztrájkok, a kartelek hallatlanul felszöktelték a nyers anyag, a munkabérek árát s bizony ha a Bösenbach-féle tervezet is kerül megvalósításra, az is ma 500.000 korona helyett alighanem 800 000 koronára szökkenne fel a változott viszonyok folytán. Az az indítvány, melyet Stoll Béla és társai csak legutóbb nyújtottak be a képviselőtestülethez, melyben azt proponálják, hogy a szálló bérletére még felépítése előtt hirdessünk pályázatot s az építési költséget a beérkezett ajánlatokhoz képest redukáljuk vagy épen hagyjunk fel az egész építkezéssel az elfogadott tervek alapján; — meg a mostani hírlapi indítvány, hogy ejtsük el a nagyszálló építését s a jelenlegi városházából tákoljunk össze egy vendéglőt az »esetleges szomszédos telkek* igénybe vételével, — mindenre más egyébre vall, csak arra nem, hogy egy modern s minden igényeket kielégítő szálló felépítésének gáncsot nem akarna vetni. A jó szándékot azonban pillanatra sem vonjuk kétségbe. Eddigi haladásunkat is igen megbénította az, hogy midőn egy nagy dolgot már kellőleg elkészítettünk a megvalósításra s úgyszólván csak annak effektuálása volt hátra, a tizenkettedik órában mindig akadt valaki, aki jobb ideákat húzott ki tarsolyából s agitácziójával nemcsak a jogerős közgyűlési határozatokat, hanem magát az ideát is sikerült agyonütnie. Ez kisért most is. Pedig a kisértő idea, ha még életre való volna is, pedig nem életrevaló, mert csak ideiglenes szépítő flastroma volna egy sziberita váznak, már csak tűzbiztonsági okokból, de legfőképen azért sem volna megvalósilhatő, mert ismét évekig kellene várnunk, mig a toldozott-foltozott vendéglőhöz hozzá juthatnánk, reményünk sem lévén ahoz, hogy 4—5 év előtt az uj főgimnázium felépüljön s a jelenlegi főgimnáziumi épület a városház czéljaira átadható legyen. Kereskedő és iparos osztályunk pedig egyre türhetetlenebbül érzi a nagyszálló hiányát, melynek felépítésétől s az ennek folytán elérendő idegen forgalomtól méltán várja nyomasztó helyzetének jobbra fordulását. Irtuk pedig e sorainkat mi is azzal, hogy sajnálnánk, ha valaki mást olvasna ki azokból, mint szülővárosunk és annak polgársága iránti szeretetünket és felvirágoztatásukra irányuló törekvésünket. ... E megvilágításunk mellett a karácsonyi hangulatnak alighanem vége. A színes álmok elröppentek s a karácsonyfa aranyfürtös lombjait a bűvös gyertgyák misztikus ragyogása helyett a való élet kíméletlen, rideg napfénye világítja meg s ha akarjuk, ha nem, látnunk kell, hogy az elénk tartott csillogó szőlőgerezd, a piros cseresznye, melyek oly kívánatosán mosolyogtak ránk, üvegből valók, melyekbe beleharapni nem lehet! Égiy Mihály. Újév a vármegyén. A vármegye közigazgatási bizottsága f. hó 8-án dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alatt ülést tartott, melyen majdnem az összes bizottsági tagok jelen voltak. Ez alkalmat megragadva az újév alkalmából Ilosvay Aladár alispán üdvözölte a főispánt szívélyes szavakkal. Beszédében hangoztatta, hogy a czéltudatos, összhangzatos működés milyen nagy befolyással van a közigazgatásra. Hogy ezeknek olyan szép eredményei voltak az elmúlt évben is, az első sorban dr. Falussy Árpád érdeme. Szóló legjobban ismeri a főispán ügybuzgóságát, muukakedvét, jól tudja, hogy tudását, befolyását a vármegye érdekében továbbra is érvényesíteni fogja, igy meg vau arról győződve, ez évben még szebb eredményeket érnek el, hogy egész munkát végeznek,
