Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1909-03-04 / 9. szám

2 N AGYBÁNYA 1909. márczius 4. kai szempontból is lehetetlen ez ! Az a 40—50 fürdőszoba pedig, mely jelenleg városunkban van, ugyan mivel fogja csökkenteni a kádfür­dők látogatottságát ? Az uj fürdő elkészültével is bizony ott leszünk, ahol ma vagyunk, hogy néha egy-két óráig is kell várakoznunk, mig egy kádfürdőhöz hozzájuthatunk. Aki higgadtan s szenvedélyesség nélkül mérlegeli az elmondottakat s a fürdőtervezetek méreteit, annak be kell látnia, hogy a városi nagyszálló lokalitásai egy modern, kényelmes közfürdő elhelyezésére nem elegendők, Oly ha­talmas érv ez, melyet a helynek centrális fek­vése sem ellensúlyoz, pedig a közelség motí­vuma volt az, mely e kérdésnél leginkább meg­ejtette a sziveket. A közelség s a meghűlés ve­szedelme ! Hát van Nagybányán valami távol ? Vagy valaki úgy képzelheti el egy külön álló, modern fürdő berendezését, hogy annak ne legyenek kényelmes várószobái, hol min­denki kényére, kedvére lehűtheti magát ? Vagy egy közfürdőnél a legfontosabb szerepet ját- sza az étterem, melyért még a fürdő nagy­fokú kényelmetlenségei fölött is okvetlen sze­met kell hunyni ? * De lássuk a pénzügyi tekinteteket. Hogy mibe kerül a városi nagyszállóban elhelyezendő fürdő berendezése, arról csak hal­vány sejtésünk lehet, de pozitív tudásunk nincs. A tervező műépítészek azt mondják, hogy a fürdőelhelyezés építési szempontokból alig okoz számbavehető differencziát, de a falak vizmen- tesitése, a vízvezeték, csatornázás s a berende­zés »tetemes« költséget igényel. De hogy mily összegre rúg ez a tetemes költség, azt nem tud­juk, mert a tervezők az idő rövidsége miatt a költségvetést nem készíthették el. Tehát a sötétben tapogatódzunk akkor, amidőn akár a szállóban elhelyezett közfürdő, akár pedig egy uj, külön felállítandó közfürdő költségeiről beszélünk. Számadatokkal pénzügyi tekintetekből most még nem érvelhetünk. Minden oda dobott számösszeg önkényes, elasztikus, mely a tenden- cziák szerint emelhető vagy zsugorítható. Most csak azt állapíthatjuk meg, hogy az elvett 7 vagy 8 bolthelyiség várható bérjöve­delme minő értéket képvisel. Mi a nyolcz bolt értékét hozzávetőlegesen, minimális számítással, 800 koronában állapítva meg egy bolt évi bé­rét, 6400 koronára becsüljük. E 6400 koroná­nak 8u/o-kal véve 80.000 korona tőkének felel meg. Áz a vitatni való kérdés tehát és pusztán csak az, hogy e 80.000 korona tőkéhez, ha hoz­závesszük még a városi szállóban elhelyezendő működése megszűnik a test működésével együtt, a lélek is eltűnik az örök semmiségbe. El kell tűnnie, mert a lélek tovább élésé­ről nincs bizonyiték! Ha a lélek tovább élne, mint a test, lehetetlen, hogy a szerető anya, férj, vagy gyermek lelke el ne jönne az itt maradot­takhoz! Nem, a léleknek is vége a testtel együtt. A lélek csak az agy működése, s ha az agy nem működik tovább, lélek sincs. Irtózatos gondolat ez az örök, végleges megsemmisülés! Meglássa, beleőrülök ebbe a gondolatba. S nem őrült bele! Elmenekült a kisértetek elől. S mivel máshová nem menekülhetett, elme­nekült a sirba. Ott legalább nem félhet tőle, hogy megőrül . . . A szegény asszony temetéséről együtt jöt­tünk haza egy páran, régi cimborák. Sajátságos kompánia volt ez. Barátkozásunk gyökerei vissza­nyúltak a boldog ifjúság bohém világába. Volt ebben a kompániában mindenféle zsánerű ember; iró, színész, festő, még egy milliomos is, akinek bohém társaságunk megbocsátotta azt a nagy bűnét, hogy pénze volt, cserébe azért, hogy esze is volt. — Bemegyünk még egy kicsit a városba- mondta cinikusan az iró. Még egy-két napig vagy óráig mulatunk, mig a guta meg nem lapit s a földről el nem küld a föld alá. — Megyünk vissza játszani, szellemeskedett a színész. — S eszünk tovább étvágy nélkül — je­gyezte meg a milliomos. — Hja, ez az igazság! Akinek pénze van, annak ne legyen étvágya; lám nekem, szegény piktornak van étvágyam. Ezennel indítványozom is, hogy vonuljunk valami kávéházba, mert ádáz vágy fogott el egy sonkás zsemlye után! fürdő tetemes berendezési költségét, oly összeg fog-e kikerülni, hogy abból egy külön álló. modern, kényelmes fürdő felépithető-e? Vagy pedig a két fürdő építési költségei között oly számottevőek-e a külömbségek, hogy ez árkü- lömbségért érdemes lemondanunk egy minden igényeket kielégítő kényelmes fürdőépületről s megelégednünk egy liliputi fürdővel? Ez a kérdés akkor fog eldőlni, mikor előttünk lesz a költségvetés. De már most a kevésbbé beavatottak ked­véért ki kell jelentenünk, hogy a külön álló fürdőnek a veresvizen leendő elhelyezéséről senki sem beszélt, hanem igen is szó esett an­nak a jelenlegi fürdő helyén való felépítéséről. De előttünk nem annyira a hely a fődo­log, mert a fürdő elhelyezésére minden könnyen megközelíthető helyet alkalmasnak tartunk, de igen is fődolog a fürdő kényelmes és tágas volta, már tisztaság szempontjából is. De vájjon a jelenlegi fürdő azért, hogy pár száz méternyire van a főtér központjától, nem könnyen megközelíthető? A vita során annyit hallottuk emlegetni a tél-viz idején való távolságot, hogy szinte azt képzeltük, hogy amidőn a jelenlegi fürdő helyen a tél viz ideje dühöng, ugyanakkor a Szent-Mik- lós-téren a czitrom és narancsfák virulnak. * Egyik főérv gyanánt hangzott^^ hogy a városi nagyszállóban a gőzfürdőt s^kádfürdő­ket a központi gőzfütővel íűthetjük, amelylyel a többi helyiséget is fütik, tehát hogy ez minő nagy megtakarítással jár. Az érv tetszetős, csak az a szépséghibája van, hogy az év tizenkét hónapjából 6—7 hónap­ban nincs szükség a központi gőzfülőre s ha a közfürdőt a nagyszállóban helyezik el, úgy a központi gőzfütőt egész évben szakadatlanul működtetni fog kelleni a közfürdő kedvéért. Ez a körülmény pedig nemcsak hogy nem emeli a szálloda bérleti értékét, hanem holt­bizonyosságnak vehetjük, hogy a közfürdővel való bibelődés, személyzet tartása, a gőzfűtés egy-két évi keserű tapasztalat utján arra fogja a bérlőt sarkalni, hogy a közfürdő tartása és ellátása czimén bérelengedésért forduljon a vá­roshoz. Hiú reménykedés azzal áltatni magun­kat, hogy az értékes boltok feláldozásával egy szűkös és költséges fürdőhelyiség fogja emelni a szálloda bérleti értékét! * Nem mi, hanem műszaki emberek vitat­ják, hogy az olyan anyag, mely tartósan ellen­áll a gőz, a meleg és viz hatásának, ez idő szerint még nincs fölfedezve. Ez a körülmény pedig nemcsak megduplázza, de megnégyszerezi a szálló íentartási költségeit. Bevonultunk és kellő számú sonkás zsemlyék és sörök elköltése után miről is beszélhettünk volna másról nagy bölcsen, mint az öngyilkos­ságról, a helyett, hogy efféle témák helyett más okosabb dolgokról elmélkedtünk volna. Csodálatosképen mind megegyeztünk abban az egyben, hogy az asszonykának igaza volt, mikor öngyilkos lett. — Irigyelem, hogy olyan bátor tudott lenni! Ha én nem lennék gyáva, én is rég itt hagytalak volna benneteket. De gyáva vagyok s bevárom, mig megőrülök, ahelyett, hogy elpusztulnék innen, ahol nincs semmi keresni valóm. Vagy mond­játok meg őszintén, miért élek én ? — fakadt ki az iró. Azért, hogy nap-nap ulán aprópénzre válto­gassam a tehetségemet s firkáljak rongyos tárczá- kat, szellemes csevegéseket, kritikákat s úgy­nevezett »nagy újdonságokat«, hogy megkeressem velők a betevő falatomat? Hogy végezetül azután elpusztuljak innen anélkül, hogy csak egy valamire való dolgot is írtam volna? S én nem fogok írni. Mert már is kiírtam magam. Oh, a kenyér drága s minden falatért Írni keil! Szétosztogattam már agyam minden terme­lését. Az agybérlők kiszipolyoztak teljesen! S milyen iszonyú az, mikor az ember érzi, hogy a lelke teljesen üres. Kiírtam belőle mindent, a kenyérért, a ruháért, a lakásért, a szeretőkért! Ma már semmi tartalma nincs a lelkemnek. Jogász voltam, ügyvédnek készültem s el­dobtam magamtól a praktikus, okos életpályát, hogy magasabb, eszményibb czéloknak élhessek s kisült, itt is csak a kenyérért kell kínlódni; még hozzá itt több munkával szerez az ember kevesebb kenyeret. S emellett érezni napról-napra, hogy tehetetlenkedik az ember! És nincs segítség! pihenés, nyugalom kel­Történtek hivatkozások egy-két oly szállóra is, melyeknél a fürdőhelyiség nagyszerűen be­vált. Ezt mi szívesen elhisszük. De azok a szálló­beli fürdőhelyiségek, melyekre hivatkozás tör­tént, nem szűkös, hanem’kényelmes helyiségek, másodszor pedig nem az épület frontján, hanem az épület belső tömbjében vannak elhelyezve. Mi sem hadakoznánk az ellen, hogyha egy ké­nyelmes fürdőhelyiséget a szálló udvarában lehetne elhelyezni, de hogy az frontot éktelenitse el, czélját se szolgálja derekasan s a mellett nagy pénzáldozatokba kerüljön, ezt az állás­pontot erős meggyőződésünkkel nem tudjuk összeegyeztetni. A fürdőnek a fronton való elhelyezése ellen már az épület külső kiképzése s esztétikai szempontokból is tiltakozni kellene. » A közgyűlés 30 szavazattal 25 szavazat ellenében úgy döndött, hogy a közfürdőt a szállóban helyezi el. Ez bizonyára elvi határo­zat, mert a költségvetés felelt, nem lévén az elkészítve, nem is lehetett dönteni, annál ke­vésbbé a fürdővel felmerülő uj költségek fede­zetéről. A közgyűlésnek lesz még alkalma tehát e kérdéssel foglalkozni s talán akkor, a szenve­délyesség lehiggadtával e tárgyilagosan megirt soraink nagyobb megszivlelésre fognak találni. é. m. Városunk villamos világítása. Márczius 3. A villamos lángok február 27-én gyuládtak ki először városunkban s az idő óta a világí­tási mű a legnagyobb megelégedésre látja el városunk közvilágítását s a magánvilágitást. Ez ünnepi alkalomból talán nem lesz érdek­telen, ha a nagy művet vázlatosan ismertetjük. A Ganz-féle Villamos R. T. építésvezető­sége 1908. évi junius hó első napjaiban kezdte meg működését s a kitűzések és előmunkálatok elvégzése után rohamosan foglak hozzá a vilá­gítási mű létesítéséhez. Valóban törhetlen buzgalommal oldották meg nagy feladatukat; a tél tavaly korán lesza­kadt s a dermesztő hidegben is fáradhatatlanul folyt a munka, mígnem most, február 27 én a gyönyörűen sikerült próbavilágitást megtart­hatták. Gyönyörű, lélekemelő látványosság tárul elénk, midőn az emberi előretörésnek ezen nagy alkotását nézzük. Aprólékos részletezésre nincs szükség, hiszen ismert dolog, hogy a mai kor­ban az emberi ész az elektromos energiában keresi és találja meg a haladás leghatalmasabb tényezőjét. lene, csakhogy egy falat kenyeret sem ad ingven senki. S ha még egyedül lennék! De a család, a szegénység lehúz a földre, ha lenne is még erőm repülni. Ostoba fővel megházasodtam. Elővett egy hülye szerelmi hangulat és elvesztem. Egyedül talán mégis mentem volna valamire, nyomorog­tam, éheztem volna, de talán mégis megtudtam volna írni az én nagy regényeimet, melyek az agyamban, a leikéiben éltek, csak fizikai időm és erőm nem volt a kidolgozásukhoz. Én magam még csak éheztem volna, de őket csak nem en­gedhetem nyomorogni. Pedig nem a szerelem, se nem a szeretet kötött, csak a kötelesség. Sze­relem? hová lett az már akkor! Mi lett abból a csodás, rajongó érzésből, mely összefűzött min­ket az ideális vágyak első, tiszta idejében s mi lett abból a mámoros, vad. szilaj érzékiségből, mely a mézes hetek alatt vérvörös izzással pat­tant elő vérünk minden csöppjéből. Mi lett? Unalmas együttélés, melyet a közös szegénység érzése szinte gyűlöletessé tett. S mi lesz még ezután ? Ha nem tudok dolgozni, ha nem lessz mit ennünk, ha kimerült agyam teljesen fel­mondja a szolgálatot? Nincs nap, hogy eszembe ne jutna az Angyalföld, vagy a Lipótmező! . .. Hát mondjátok meg őszintén, nem gyávaság er­re várni? — Még te panaszkodol, aki mégis csak élsz ; ha szegény koldus valóságban is, de mégis a valóságban. Én meg örökösen a hazugságon ! Egy életet végig élni, hazugságban, komédiázásban! Mióta színész vagyok, egy őszinte, igaz szót nem hallottam, nem mondtam a környezetemben. Csupa áltatás, csupa hazugság, csupa festék itt minden! S ami kis tartalma van a lelkűnknek, napról-napra kidobjuk a közönségnek, kiki enni akar a lelkűnkből a maga színházi jegye árának

Next

/
Thumbnails
Contents