Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1909-06-10 / 23. szám
ISOS- junius lió IO. TÁRSADALMI S5aÉJI=»IBLOr>AIjMI IIETIXiAi». 23-ilc szám Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre -í korona, Felelős szerkesztő: negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. , , Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. EGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula kSnyvkereskedd üzletében Is. Még egyszer a nyaralók. Junius 9. Rövid időközben már másodszor Írunk a nyaralók érdekében. Sokan talán unalmasnak tartják már ezt a themát, főleg azok, kik kevésbbé vannak tisztában azon óriási gazdasági és kulturális előnyökkel, melyek a nyaralóközönség révén városunkra háramlanak. Városunk nyaralóközönsége évenkint egyre gyarapodik. Mind többen és többen keresik fel vidékünket, festői tájaiért, szép kiránduló helyeiért és egészséges levegőjéért. És mindezek daczára, ha vizsgálni kívánjuk azt, vájjon mit tett városunk a számban egyre szaporodó nyaralóközönség érdekében, rövidesen megállapíthatjuk, hogy fölötte keveset, sőt majdnem semmit. Nyaralóink nincsenek. Az üdülő közönség kénytelen dohos levegőjű, faházas házakban tölteni éjszakáit. Nyári szállodánk építésének terve és megvalósítása még mindig nyílt kérdést képez. Heti piaczunk szervezetlensége az élelmezést nehezíti meg. Nagyszabású várospolitikai berendezkedéseinknek ügye egyre vajúdik. A csatornázás és vízvezeték, a fürdő megvalósítása ugyan közeledik végső stádiumába, azonban mégis messze vagyunk tőlük. Tisztában vagyunk teljesen azzal, hogy ezeknek megalkotása, illetve a megalkotás időpontjának megválasztása nem az illetékes körökön múlik, kik fáradtságot nem ismerő agilitással ütik a vasat s igyekeznek minden követ megmozgatni, hogy a dolgokat végre nyélbe üssék. De reá kell mutatnunk e dolgokra is, hogy tisztán lássuk azt, mi a teendőnk a jövőre nézve, ha nyaralóinkat nem akarjuk elveszíteni s városunk nyaraló hírét fentartani óhajtjuk. Az említetteken kívül még foglalkoznunk kell sétahelyeinkkel, nyilvános parkjainkkal s végül kies fekvésű, természeti szépségekben gazdag kiránduló helveinkkel is. Sétatereink s nyilvános parkjaink általában gondozatlanok, elhagyottak, sehol sem látni egy hozzáértő kéz jóakaró gondoskodását. Csak vegyünk magunknak pár órai időt s meggyőződhetünk mindezekről saját szemeinkkel is. Kiránduló helyeink pedig épen sajnálatosan elhanyagolt állapotban vannak. Pár évvel ezelőtt egy lelkes turista tanár, azóta már az ország másik szélére került Bencsik János volt az egyetlen ember, ki felismerte azt, hogy a nyaraló közönség s az idegenek figyelmét legjobban kiránduló helyeinkkel nyerhetjük meg magunknak. Ó önzetlenül s fáradtságot nem ismerve h [gozott azon, hogy a vidék érdekes s turisták számára alkalmas kiránduló helyeit az érdeklődő idegeneknek minél könnyebben megközelíthetővé tegye. Maga mellé vette lelkes, odaadó kis diákcsapatát s néhol még ma is látható útjelző táblácskáit sűrűn helyezte el mindenütt. Azóta kiránduló helyeinkkel senki sem foglalkozott. S hogy pedig az öreg, de lélekben és tettekben egyaránt fiatal professornak mennyire igaza volt, azt legjobban példázza testvérvárosunk Felsőbánva. Itt mindenhol, az összes kirándulóhelyekre vezető utón feltalálni a Kárpátegyesület jelzőtábláit. A nagy egyesületnek Guttini osztálya itt alakult meg s páratlan agilitással dolgozik a kiránduló helyek szervezése, az idegenforgalom növelésének érdekében. Nem régen is felolvasó estélvt ren- deztek. Minden alkalmat és módot igyekeznek felhasználni arra, hogy a turistakedvelők figyelmét felkeltsék a város természeti szépségei iránt. A Kölcsey- egyesület kirándulása, illetve annak megvalósítása is elsősorban e czélt szolgálta. Fáradtságos munkájuknak eredményes gyümölcse meg van abban, hogy Felsőbánya ma már számottevő nyaralóteleppé igyekszik kialakulni. Ezzel szemben városunk tétlenül, egykedvűen áll. Tudtunkkal nálunk semmiféle turisztikai egyesülés nincsen. A vidékünket felkereső idegen egyszerű emberek felvilágosító szavaira, kérde- zősködésekre s más effélékre van utalva, ha egyik-másik festőibb helyünket óhajtja felkeresni. Szükséges, hogy addig is, mig a nagy átalakulások, korszakot jelző alkotások megvalósulnak, apróbb, könnyen, minden nagyobb arányú munkát igénylő s megvalósítható eszközöket szerezzünk idegen- forgalmunk emelése s városunk nyaraló vidékké fejlesztése érdekében. Ilyen alakulás lenne véleményünk szerint egy turista egyesületnek létrehozása. Nem valami nagyszabású dologra gondolunk, hol sok beszéd, csomó tisztség, még több bankettezés, de annál kevesebb munka legyen. Nem, hanem valami egyszerű, barátságos társadalmi tömörítésére mindazokA „Nagybánya“ tárczája. Csaljuk a világot. Rám se mosolyg csókos ajkad Szivem drága kincse, Mit se szól, csak egyre hallgat, — Biztató szód sincs-e? Gőgicsélö nevetésed Semmiért sem adnám l Jól tudod, hogy érted élek . . . És hogy minaen szívverésed Az enyém, ne tudnám? — Lásd! mi balga vagy! A szived Osák a vágyra hallgat; A kaján világ, — nem érzed, Bánk les\ S nincs hatalmad Megfékezni: szúr a nyelve, Ha örülni látott ... Hogy szeretlek, rejtsd szivedbe, Me csókolj meg! Kérlek esdve! Csaljuk a világot / Elröppent a régi álom, Vágy nincs már szivedben, Karjaim bár feléd tárom : Mem szeretsz te engem l És — ha látnak — csókos ajkad Búm nevet epedve. . . Irigykedve pihen rajtad Száz szem és boldognak tártnak: Csókra hívsz öledbe. — Lásd! Mi balga vagy l Szerelmünk Elmúlt, kikiáltsam ? Hogy szebb jövőt nem remélünk, Ezt hirdesse ajkam ? Csókod, karod ölelése Fáj, jól tudod, látod . . . Kaján világ miért sejtse Tán hogy örömét tetézze ? Csaljuk a világot l Inczg Lajos. A titok. i. A férj már néhány nap óla lázas izgatottsággal nézte, fürkészte fiatal feleségét. Az öldöklő gyanú mind erősebben markolt a szivébe, többé nem használt a józan Ítélet, mely néha még tiltakozott az ellen, hogy Ida hűtlen tudna lenni. Szántó Andor másodszor is megházasodott. Kis árvája, a beteges Klárika annyiszor emlegette előtte Idát, annyira ragaszkodott a jószivü. nemeslelkü nénihez, hogy az apa utóbb már el sem képzelhette gyermekéta második anya nélkül. ... Az elhalt feleségem legjobb barátnéja voltál, édes Ida! Tudom, szeretett téged, tán jobban, mint engem , . . — Ugyan Andor, ne vétkezz a halott ellen, tiltakozott Ida. — Nem vétkezem, hisz az igazságot mondom. Szerelemből vettem el Geczilt, rajongó áhítattal csüngtem rajta, az életemet édesítette meg, amíg mellettem volt. De éreztem mindig, hogy szerelmem nem lesz elég erős, amikor szembe kell szállni a halállal, mely elragadja tőlem az imádott asszonyt. — Most is csak neki élsz, Andor? A férj nem rezzent meg, hidegen felelt. — Csak barátságomat adhatom neked Ida. Inkább az árvám anyja légy, mint hitvesem. Akarsz-e igy hozzám jönni? — Akarok! Nem habozott egy perczig sem Ida. Hisz ott ült mellettük Klárika a díványon és Ida éppen a gyermek szép szőke fejére tette a kezét. De ráemelte szemét Andorra s hosszan rajta nyugtatta tekintetét. Es mintha magában rebegte volna: Ah, te szegény ember, ha tudnád mint szeretlek, ha tudnád mennyire a szivemen hordom a te sorsodat! És titokban hálát ad az Istennek, hogy felesége lehet annak, akit már akkor imádott, amikor Czeczil még élt . . . így szövődött, igy kötődött meg az uj frigy. Akkor nem hitte Szántó Andor, hogy pokollá változik rá nézve ez a második házasság. Az első esztendőben az uj asszony uj rendel hozott a házba. Gondos hitves, gondos anya, senki sem tagadhatja. Szántó Andornak soha jobb
