Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1909-01-21 / 3. szám

6 NAGYBÁNYA 1909. január 21. fel, nagy sikert aratva. Dr. Vass Gyula r. tag ezúttal mint novellista mutatkozott be. Egy történelmi elbeszélését olvasta föl, melynek érdekes meseszövése, színes leírásai meglepett mindenkit. Úgy őt, mint az összes felolvasókat zajos óváczióban részesítette a hálás hallgató­ság. Olvasóinknak vélünk kedves szolgálatot tenni, midőn dr. Rencz János, Inoze Lajos és dr. Vass Gyula értékes munkáit mai számunk­ban bemutatjuk. Tisztújító közgyűlések. A Polgári Kör f. hó 24-én, vasárnap délután 4 órakor tartja tisztújító közgyűlését. Ugyanez alkalommal este a legnagyobb magyar, gróf Széchényi István emlékezetének társas vacsorával egybekötött ünnepséggel adóznak, melyen az ujonan be­szerzett Széchényi-serleget dr. Stoll Tibor fogja ünnepi beszéd keretében felavatni. Az ünnep­ségre, úgy a férfi, mint a női közönséget haza­fias üdvözlettel meghívja a választmány. A tár­sas vacsorán egy teríték ára 2 K 60 f. Előjegy­zések a Kör gazdájánál eszközölhetők — Az iparos ifjak önképző egyesülete február hó 7-én, vasárnap délután tartja tisztújító közgyűlését Vadászatok. Érdekes hajtóvadászat zajlott le folyó hó 16-án gróf Teleki László Gyula »Jeder« hegységi erdőségeiben. A pompásan sikerült vadászatot Syllába Ernő uradalmi főer­dész rendezte s azon több meghívott előkelő vendég is részt vett. A hajtóvadászaton hat hatalmas vaddisznó került terítékre, melyből kettőt gróf Teleki László Gyula, kettőt Schönherr Sándor m. kir. főerdész és kettőt a vadász­személyzet ejtett el. Érdekesnek tartjuk meg­említeni, hogy úgy Teleki László Gyula gróf, mint Sehönherr Sándor főerdész a két vaddisz­nót gyors duplázással ejtette el. A hegységi menháznál való gyülekezéskor gróf Teleki László Gyula három jól applikált botütéssel s a szokott jelmondattal maga avatta föl Schön­herr Sándórt vaddisznó vadásszá, ki mostejtebe el az első vadkanokat. — Nem kevésbbé érdekes va­dászat volt városunkban folyó hó 15 én. Egész hevenyészett vadászat, de zsákmánya annál ér­tékesebb. A giródtótfalusi határból ugyanis a vadőr déli egy órakor azt jelentette dr. Makray Mihálynak, a vadásztársaság elnökének, hogy két szarvastehén a bérczekről a szőlők geszte­nyéseibe jött le. Dr. Makray Mihály egy igazi Nimród szenvedélyével gyalogosan azonnal útra kelt s a két vadőrrel sikerült is a két ha­talmas szarvastehenet bekeriteniök s elejteniük. A legérdekesebb a dologban az, hogy a rend­kívüli hosszú és fárasztó utat a giródtótfalusi hegyekre a nagy hóban alig 2V2 óra alatt tet­ték meg s már délután 4 órára itthon is vol­tak az elejtett szarvasokkal. Kegyes adomány. Özv. Lábas Lajosné el­hunyt férje emlékezetére a nagybányai ref. egyháznak 100 koronát adományozott. Újságírói káté, mely mindig uj marad. Szer­kesztő: Kis városunk mijét mi tartja fogva? Tudósitó : Kis városunk intelligens közön­ségét lázas izgalom tartja fogva. Szerkesztő: Mi, mi iránt és mire nő? Tudósító: Az érdeklődés a ref. egyház febr. 6-iki batyubálja iránt egyre nő. Szerkesztő: Kik, miben és hogyan serény­kednek ? Tudósító: A legszebb asszonyok és leá­nyok a legpompásabb falatok elkészítésében serénykednek. Szerkesztő: Miben, mi és mióta fő ? Tudósító: A batyubál hagyományos sike­rének biztosításában a rendezőség feje hetek óta fő. Szerkesztő: Ki és hol nem fog tündökölni? Tudósitó: Távollétével az estélyen senki sem fog tündökölni. Megszökött fogházőr. Csodálatos is az a szerelem. Megterem az mindenütt, kunyhóban, palotában, sőt gyökeret ver még a fogház szo­morú udvarán is. Bonta Mari nagybányai cse­lédleányt, mikor a nagybányai minorita társház mümalmát felgyújtotta, a szatmári kir. törvény­szék nyolcz hónapi fogházra Ítélte gyújtogatás miatt. A szerfölött csinos, szép leány ebből őt hónapot ki is töltött s három hónap feltételes szabadságot kapott. Ez időre Márton Lázár fog­házfelügyelő magához vette az ügyes leányt, ki mindig oly szolgálatkész volt. Itt ismerkedett meg ezután közelebbről Király Lajos fogházőrrel, ki halálosan beleszeretett a ringó derekú, villogó szemű leányba. A pásztoróráknak pedig a vége az lett, hogy a szerelmes pár megszökött. A szomorú csak az a dologban, hogy Király La­jos fogházőr nemcsak az állását dobta oda a leányért, hanem feleségét s két siránkozó apró gyermekét is. A szökevény szerelmes párt körözik Dalestély. A nagybányai Dalegyesület jan. 16-án, szombaton tartotta meg ez évi első nagy­szabású dalestélyét. A Polgári Kör termei ez alkalomra ünnepi köntöst öltöttek fel. Villamos fényben tündöklött, ragyogott minden s ez in­tenzív fehér világításban a hullámzó közönség viruló asszonyaival, bájos leányseregével való­ban gyönyörű látványt nyújtott. A szerfölött változatos és tartalmas műsoron azonban az utolsó pillanatokban némi változás esett, de az elmaradt számok, bármennyire is sajnálta azo­kat a közönség, a dalestély érdekességéből nem vontak le semmit. A műsort a Jelige eléneklése vezette be, melyet Szőke Béla szerzett a tavalyi szatmári vendégszereplésre. E jeligét közönsé­günknek még nem volt alkalma hallania s most meggyőződhetett arról a frappáns sikerről, me­lyet e szerfölött ügyes és hatásos kompoziczióju darab precziz előadásával a dalegyesület Szat- máron aratott. Ezt követte gróf Ziohy Géza Kemo czimü operájából a Rákóczi kar előadása, melylyel a dalegyesület Szőke Béla biztos veze­tése alatt valósággal brillirozolt. Az elhaló pia- nok, bravúros forték, a mesteri összetanulás, melyek együttvéve nagy fegyelmezettségre val­lottak, óriási zajos tetszést váltottak ki a kö­zönségből, mely szűnni nem akaró tapsokkal fogadta a dalegyesület minden egyes szereplését. Simon Aurél mesteri tökélylyel szavalatokat adott elő. Az ő művészete nem szorul a mi di­cséretünkre, de nem hallgathatjuk el, hogy a legnagyobb sikert a lapunk tárczarovatában nem­régiben közölt Margit czimü rövid költemény­nyel aratta, melynek előadásában a lírai érzel­mek egész skáláját szólaltatta meg. Művészetét a közönség viharos tapsokkal hálálta meg. Nem csekély sikere volt Incze Lajos tanárnak is, ki a Budapesten időző Fliesz Henrik helyett tar­tott felolvasást. Egy művészi konczepczióju tör­ténelmi elbeszélését olvasta föl, mely színes me­séjével és gyönyörű nyelvezetével mély hatást tett a közönségre. Dr. Vass Gyula tilinkójátéka a közbejött akadályok miatt elmaradt. A műsor többi számait a dalegyesület töltötte ki, különö­sen fenomenális hatást Keltve a népdalegyveieg- gel, melynek szólóit dalárda kísérettel Szőke Béla énekelte igen szépen. Előadás után a dalegyesü­let egyik buzgó, oszlopos tagjától: Szabó Lajos lelkésztől, kit Királyházára neveztek ki plébános­nak, Szőke Béla búcsúzott el mélyen megható beszédben. Kiemelte azt is, hogy ő mint a róm. kath egyház h. plébánosa a távozóban minő de­rék, rokonszenves munkatársat, s minő kiváló egyházi szónokát veszti el. A dalegyesület üd­vözletét s búcsúszavait Bálint Imre tanácsos, a dalegyesület elnöke tolmácsolta magas röptű beszédben, melyre mélyen meghatva Szabó La­jos köszönte meg szívből jött beszéddel a nem várt óvácziót. A szerfölött meleg tónusok­ban lefolyt ünnepi jelenetnek tanúja volt a nagy közönség is s az óváczió gyakorta meg-meg- ujult a távozó Szabó Lajos iránt. Ezután kezde­tét vette a táncz s a legvidámabb hangulatban kivilágos kivirradtig tartott. Jóleső érzéssel kon­statáljuk, hogy nemcsak polgári társadalmunk, de előkelőségeink is igen szép számmal voltak képviselve a dalestélyen. A dalestély anyagilag is fényesen sikerült; a bevétel fölülhaladta a háromszáz koronát. Felülfizettek: Gólya János 3 K, Ketney Mihály, Szentkirályi József, Szőke Béla, Gyöngyössy Gyula 2—2 K, dr. Nagy Gábor, Virágh István, Dénes Józsefné, Mészáros István, Máté Kosztán, N. N., Galiisz István, Rácz József, Reményi Aladár, Incze József, Csordás József, ifj. Burián Sándor, Bérczy Lajos, Gyalay Gyula, Kazay Kálmán, Szentmihályi N, Szabó Sándor, Friedmann N 1—1 K, Szlupár Károly 70 f, N. N. 30 fillért. Jegyeiket megváltották: Madán Ferencz 5 K, Orosz Lajos, Kis Lajos 2 -2 K, Ujházy József, Nagy Dezső, Pajtás László 1—1 koronával, ügy a felülfizetésekért, mint a jegy- megváltásokért lapunk utján mond köszönetét az elnökség. Huszíhy Mátyás fényképei (Műterem: Hid- utcza, a ref. templommal szemben) általános köz­kedveltségnek örvendenek. Felvételek egész nap eszközöltetnek. Az ipartestület bálja. A nagybányai ipar­testület január hó 30-án, a Polgári Kör összes termeiben felerészben az elhagyott szegény ipa­rosok felsegélyezésére, felerészben pedig a testü­leti ház vételárának törlesztésére bált rendez. Belépö-dij személyenként 2 K, család-jegy 5 K Felülfizetések köszönettel fogadtatnak. Kik téve­désből meghívót nem kaptak, de arra igényt tar­tanak, forduljanak az ipartestület jegyzőjéhez. Jegyek előre válthatók Gyöngyössy Gyula és Jancsovits József üzleteiben. A városi nagyszálló. A városi nagyszálló ügyében végre valahára végleges döntés tör­tént a folyó hó 16-án tartott közgyűlésen. A döntést még egy ütközet előzte meg, melyben Stoll Béla, Szerenosy József, Révész János és Égly Mihály vettek részt. Stoll Béla nem járult a tanács javaslatához, hogy az építési ajánlat­tevőkkel köttessék meg a szerződés, mert a nagyszálló helyét jobban értékesíthetőnek tartja. Psihologice kizárva találja az érdekeket, de meggyőződését a város eddigi és jövőbeli jö­vedelme és kiadásaiból vonja le. De alakilag is eltért a pályázat a közgyűlés határozatától s igy nem tudni, hogy az ajánlatokból utólag engedett 30 000 koronánál más nem engedett-e volna többet ? Bírálja ezután a tervbe vett épü­letet, mely sok technikai hibával bir s fél at­tól, hogy trójai fa-lóként csak költség és teher fog annak felépítéséből a városra származni. A javaslat megszavazását csak pyrrhusi győ­zelemnek tartja. Frappáns hatású beszéddel vett részt a vitában Révész János, aki eddig a nagy­szálló építése ellen volt, de most, midőn az már annyira előre van készítve, már csak a polgármester iránti bizalma jeléül is megsza­vazza. Ő nem fél attól, hogy a szálló ki nem fizetné magát, de ha évenkint valamit rá is fi­zetne a város, fel kellene azt építeni kulturá­lis, társadalmi és közgazdasági szempontokból. Révész beszédét nagy óvácziókkal fogadták. A névszerinti szavazás eredménye az lett, hogy 65 szavazat közül 55 képviselő elfogadta, 10 képviselő pedig nem fogadta el az adhoc bi­zottság javaslatát. A javaslat ellen szavaztak : Stoll Béla, Szabó Adolf, Hanzulovits Kristóf, Soltész Ele/uér, Leroh Ignácz, Rozsos István, Székely Árpád, Brogyányi Kázmér, Morvay Gyula és Was Lajos. Ez utolsó véghatározat folytán, miután a szükséges építési tőke is ren­delkezésre áll, most már semmi sem akadá­lyozza, hogy tavasszal a nagyszálló építését meg ne kezdjék. — A közgyűlés Moldován László indítványára Széli Kálmánnak, Földes Bélának és dr. Makray Mihálynak a kölcsön gyors eszközléséért jegyzőkönyvi köszönetét és elismerést szavazott. Búcsú. Mindazon jóbarátaim és jóismerő­seim, kiktől az idő rövidsége miatt személye­sen el nem búcsúzhattam, fogadják ezúton szí­vélyes Isten hozzád-omat s kérem, tartsanak meg szives emlékezetökben és barátságukban, valamint én is a legszebb emlékekkel fogok mindig visszagondolni a Nagybányán eltöltött feledhetetlen szép napokra. Szabó Lajos király­házai plébános. Csak egy virágszálat! A József kir. herczeg szanatórium egyesület részére a halottak napja alkalmából megindított gyűjtés vármegyénkben is igen szép eredménynyel járt. A gyűjtésért Auguszta főherczegnő, az egyesület védnöke most levélben mondott köszönetét a vármegye alispánjának: llosvay Aladárnak. Megmentett öngyilkosjelölt. Tegnapelőtt egy előkelőén öltözött fiatalember szállott meg Rumpold Gyula központi szállójában. Szobát bérelt s az egész napot elzárkózva, levelek írá­sával töltötte. A szálló személyzetének szer­fölött gyanús volt a fiatalember viselkedése, ki még az ebéd idejére sem hagyta el szobá­ját s a titokzatos idegen viselkedéséről jelen­tést tettek a tulajdonosnak, hogy az illető alig­hanem öngyilkossági szándékot forgat a fejé­ben. — Vigyenek csak fel neki egy üveg tályait I találta fel magát az ötletes gazda. S hogy igaza volt, be is bizonyult, mert a szó ■ moru fiatalember csakhamar a legvigabb han­gulatban tért be az étterembe s nemsokára egy egész sereg üres üveg hirdette a tályai bor diadalát. Másnap a fiatal ember elutazott, de egy levelet hagyott hátra Kampóidnak, mely igy szól: »Uram, ne kérdezze, hogy ki vagyok, de fogadja örök hálámat. Öngyilkos akartam lenni, de az ön kitűnő tályai bora vissza adott az életnek. Amig ilyen bort ihatom, mentve vagyok.« •— Olvasóinknak eláruljuk, hogy en­nek az életmentő tályai bornak literje házhoz hordva 52 kr. Nagybani vételnél árengedmény. Halálozás. Lapunk zártakor vesszük a gyász - hirt, hogy Komonkai Korponay Ferencz földbir­tokos, nyug. m. kir. gép és építészeti felügyelő f. hó 19-én, életének 89. évében rövid szenvedés

Next

/
Thumbnails
Contents