Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1909-05-20 / 20. szám

1909. május 20. 3 NAGYBÁNYA metési szertartást Széke Béla h. plébános vé­gezte káplánjai segédletével. A szertartás vé­geztével a főerdőhivatal tisztikara vitte a koporsót a négyes fogatú gyászkocsira, mely előtt egy koszorús kocsi haladt, a zsúfolásig megrakva koszorúkkal. A gyászkocsi oldalán a városi hajdúk, Mla- deiovszky disztestőrei haladtak kivont karddal, mig az erdővédek égő fáklyákkal vették körül a gyászkocsit. A gyászmenet élén Adávn Józsi ban dája haladt az elhunyt legkedvesebb nótáit huzva. A sírnál a Teleki-Társaság nevében dr. Fass Gyula tartott magasan szárnyaló, költői szépségekben gazdag beszédet, melyet egész terjedelmében itt közlünk: Tisztelt gyászoló közönség ! A férfiú, kinek koporsója mellett állunk, nekem jó barátom, Teleki-Társaságunknak pedig lelkes tagja volt, röviddel azelőtt még élő, ma már halott! A tegnap még működésben találta egész gondolat- világát, a mának már csak hullája maradt, ez a koporsó magába zár minden földit, emberi vágyat és törekvést, magával viszi a család rajongását a fiú. a társadalom szeretetét az egyén iránt s csak Schönherr Sándor emlékezetét hagyta itt drága kincsül. Óh, ha a sírok beszélni tudnának, mi mindent mondanának el arról az uj hazáról, hová most te költözöl, mennyire enyhítené fájdalmunkat sorsod iránt s mennyire csök­kenné félelmünket a sir ridegségétől, melyről Jézusunk az tanitá, hogy egy napon testünket is föltámasztja belőle az Ur, miként tavasszal a füvet a földből s akkor majd a tökéletes test teljes boldogságban egyesül a tökéletes lélekkel. Hiszen nem is az fáj nekünk, hogy földünket itt hagytad, mert porból lettél s porrá kell lenned neked is, de az fáj nagyon, hogy földi léted oly rövidre szabódott és sorainkból egy javakor- beli tölgyfa dűlt ki. Dehát ki bizonyos csak egy órára is sorsa felől, ki az, ki a holnapi napra biztosat tervezhetne? íme, elhagyta ez ifjút is életereje s kihullott az a hegedű vonó a művész kezéből, mely híven tükrözte vissza nemes lelki világát s melyre Teleki-Társaságunk, de sőt minden ösmer’őse az elismerés pálmáját helyezte. ! — Azt mondja a görög bölcs, hogy a halál édesebb üdülést hoz, mint az álom, mert az álom csak pillanatnyi pihenő a tegnapi robotoló testnek, mig a halál törli a múltat s elölről kezd egy uj életet. Úgy érzem, hogy e bölcs tanítása nem különbözik Jézus jóslatától s mert van okunk e hitben bízni, van okunk vigasztalni is a hátramaradottakat, szülőt, testvéreket, roko­nokat és barátokat, ne ejtse őket kétségbe el­halt barátom sorsa, ő csak fáradtnak érzé lel­két s új életre vágyott hitével, szellemével és művész leikével, sőt úgy lehet, hogy a végzet egy magányos perczet nyújtott neki, melyben tündöklő fényt s benne a túlvilág sok-sok mil­liárdnyi lakóját, a régmúlt idők megdicsőültjét látta, talán az ott megpillantott dicsfény és föl- séges égi nyugalom, talán valamely kimagyaráz- hatatlan hivó szózat volt az, mely ez ifjút oly korán hívta sírjába s ki tudja, nem volt-é a földön szenvedett fájdalom nagysága két Schön­herr Sándornak is sok ? Tisztelt gyászoló közönség! Ha a harangok halottat búcsúztatnak, ha az ének temetésre szól, nincs köztünk csak egy is, kiben egy-egy gyászérzés meg nem ujulna, kinek egy-egy kedves halott emlékezetébe ne jutna! És talán semmi sem igazolja jobban az Ur bölcseségét és igazságát, mint az a közös sors, mely halot- tainknak s utánuk gyászolóiknak egyformán kijutott. Ez a tény mig egyrészt gyászesetet jelent mindnyájunk előtt minden halottnál, más­részt oly vigasztalás, aminél tökéletesebbet senki és semmi sem nyújthatna. S csak az rejtély előttünk, miért ragadja ki sokszor a halál az élet legjobb munkásait, miért kurtítja meg sok­szór azok életét, kikre még nagy és szép fel- i adatok várnak, kikben egy egész család büsz- j kesége összpontosul, miért nem nyújt a sors j már itt e földön is legalább egy kis boldog- ; ságot, egy kevés megkönnyebbülést azoknak, j kiknek hosszú időkön át csapást, betegséget, j lelki bánatot jutatott osztályrészül? Épen ez a ! körülmény az, mely megerősíti bennünk a tul- világi élet hitét, mert lehetetlen, hogy a halál után egy uj életben ne nyerjen tökéletes ki­egyenlítődést a földön elszenvedett sok-sok nyomor és keresüség. Ez kell, hogy megírva legyen a te köny­vedben is, óh isteni sors, bizton tudom, hogy szent törvényeid csak a legtökéletesebb igaz­ságon alapulnak, hogy az gondoskodott nem­csak az élők, hanem a holtak további sorsáról is s már látom a nagy kiegyenlítődést is, mely- lyel a természet és hit törvényei a sors mostoha- ságait enyhítik. Óh hát tárd ki, tárd ki te vég­telen nagy Eg, rejtélyes és szent könyved előt­tem, törvényeidet már-már ellesém, felejtem a kort s mindent körültem, te örökös vagy, mig az mind múlandó, te íelmagasztalsz, mig amaz lesújt. Ez a hitem követ téged is sírodba, tá­vozó tagtársunk, nyugodj hát békében, pihenj ama nagy napig csendes álomban, kedves barátom, Isten veled! A gyászbeszéd után, ,mely mély hatást tett a gyászoló közönségre, Adám József zenekara húzta el a boldogult egyik kedves dalát s e megindító melódia mellett dobbant meg a le­hulló göröngy a koporsó falain. Ez egy-két napnak eseménye, mintha lázas, rémes álom lett volna s felébredve látjuk, hogy mégis való, igaz. Az irgalmas Isten a földig sújtott édes anyának adjon elég erőt kimondhatatlan fáj­dalmának elviselésére. HÍREK. Május 19, Személyi hírek. Dr. Mdkray Mihály polgármes­ter és Torday Imre tanácsos a városok országos kongresz- szusára Budapestre utaztak. — Ember Elek, a Gyógysze­részeti Közlöny társszerkesztője pár napig városunkban időzött. Áthelyezések. Dr. Falussy Árpád főispán Jeszenszky Béla tb. főszolgabírót Nagysomkutra, Madarassy László szolgabirót pedig Nagybányára helyezte át. Uj közigazgatási gyakornok. Dr. Falussy Árpád főispán Szabó Tibor végzett jogászt díjas közigazgatási gyakornoknak nevezte ki s szol­gálat tételre a központba osztotta be Helyettesítés. A vallás és közoktatásügyi miniszter az áthelyezett Kiss Gáborné polg. isko­lai tanítónő helyettesítésével Pathy Mária polg. iskolai tanítónőt bízta meg, ki állását már el is foglalta. Esküvő. Petrovszky János aradi légszesz­gyári tisztviselő f. hó 15-én vezette oltárhoz Papfy Dénes kedves leányát: Amáliát. Az eskü­vőn mint tanuk Halmay Imre és Nógrády Mi­hály szerepeltek. A Teleki-Társaság tiszteletbeli tagjai. Em­lítettük, hogy a Teleki-társaság legutóbb tartott válaszló közgyűlésén Neubauer Ferenc/, minisz­teri tanácsost, dr. Makray Mihály, Farkas Jenő polgármestereket, Zempléni Árpádot és gróf Te­leki Sándornét tiszteletbeli tagjaiul választotta meg. Neubauer Ferenczet és dr. Makray Mihályt küldöttség értesítette a választásról, melynek tagjai voltak: Bévay Károly elnök, Szellemy Geyza és Fliesz Henrik. A megválasztottak kö­szönettel vették tudomásul a választást s biz­tosították a küldöttséget arról, hogy a Társaság ügyeit mindég szivükön fogják viselni. Gróf Te­leki Sándornénak, Farkas Jenőnek és Zempléni Árpádnak levélben küldték el a választásról szóló értesítést. Nyugalomba vonuló bányafömérnök. Fábián Lajos m. kir. bányafőmérnököt, kapnikbányai fő­nököt, saját kérelmére nyugdíjazták. Fábián La­jos f. hó 13-án adta át Herezeg Imre bányamér­nök, h. főnöknek a vezetése alatt álló hivatalt, mely alkalommal a távozó főnököt úgy Kapnik- bánya társadalma, mint tiszttársai, a bányaaltisz­tek s a bányamunkások nagy óvácziókban része­sítették. Az egyház nevében Petri Sz. József plébános búcsúzott el igen szép beszédben Fábián Lajos főmérnöktől; a tantestület érzelmeit Papp Sándor igazgató tolmácsolta; az altisztek nevé­ben Treitl József mondott beszédet. Este a tisz­tikar s a bányamunkások fáklyás zenével tisztelték meg a távozó főnököt, amikor is Kautz bányamunkás mondott egyszerű, de annál meg- hatóbb beszédet. A fáklyás zenét a főnöki lak­ban nagy bankett követte, melynek folyamán meg-megujultak az óvácziók, melyek mind arról a nagy szeretetről és rokonszenvről tanúskodtak, melylyel Kapnikbánya társadalma, a tiszftársak és bányamunkasok Fábián Lajos iránt viseltetnek. »Többsincs királyfi.« Az állami elemi nép­iskola növendékei a jövő hó folyamán a szat­mári tanítói internátus és a szegény gyermekek játszani a várat az angol kezére. Az angol fő­vezér, Clinton generális egy Andrée nevű fiatal őrnagyot bízott meg az árulás lebonyolításával. Ez bejutott a várba, megkapta a rajzokat, a ter­veket és a mezítelen lába és a harisnyája közé rejtve indult gyalogosan, amerikai uniformisban vissza az angol táborba. A történelem azt bizonyítja, hogyha ez az árulás sikerült volna, Amerika ma alighanem angol gyarmat volna. De nem sikerült. Ahogy Andréé ballagott csendesen vissza­felé, három amerikai megállította, gyanús volt. Kikutatták, megtalálták az iratokat és bár igért nekik ezreket, mégis bevitték a főhadiszállásra Washington elé. Ez az Andréé daliás, szép, huszonnégy esz­tendős franczia ember volt, akit a kaland vágya vitt az angol hadseregbe, az amerikai forradalom színhelyére. Nagyon müveit, igen tehetséges ka­tona volt, őrnagyi rangot viselt a hadseregben és a jelen megbízatása is amellett bizonyított, hogy Clinton tábornok nagyrabecsülle. Benedikt Arnold, az áruló generális neszét vette az elfoga- tásnak és átszökött az angolokhoz, mielőtt elfog­hatták volna, de West Point vára meg volt mentve. Andrée a hadi törvényszék elé került és mint közönséges kémet kötél általi halálra Ítél­ték. Az ítélet és a kivégeztetés közti idő alatt azonban Andréet az amerikai tisztek nagyon megszerették. Az a nyugodt hősiesség, amivel a sorsát fogadta és az a csendes halalraszántság, amiben a fogság napjait töltötte, az amerikai tisztek szivét annyira meglágyította, hogy meleg rokonszenvvel kezdtek viseltetni az ellenséges kémmel szemben és voltak köztük olyanok is, akik nagyon összebarátkoztak a fogolylyal. Tu­dása és katonai erélyei elragadták az amerikaiakat, és a kivégeztetés előtt néhányan kérvényben folyamodtak Washingtonhoz, az amerikai főve­zérhez, hogy kegyelmezzen meg Andréenek. Washington azonban a kegyelmet megta­gadta, annyit engedett, hogy ne kötél, hanem katonához méltó golyó általi halál legyen a fo­goly osztályrésze és hogy bebizonyítsa, hogy nem a szive sugallatát, hanem a hadi szokásokhoz való kénytelen ragaszkodás készteti a szigorú­ságra, az ilyen formán való kegyelem megadást maga vitte hírül a fogoly Andréenak. — Andrée őrnagy! — mondta neki Wa­shington, mivel önt hős katonának és derék, kö­telességtudó embernek ismertem meg, golyó ál­tali halálra változtattam a hadbíróság ítéletét. Ezzel kezet fogott Andréeval, megcsókolta homlokát, mire Andrée átadott neki egy kis czeruzarajzot, amelyet maga készített magáról egy nappal a kivégeztetése előtt és amelyen ezek a szavak állottak: — Washington tábornoknak hódoló tisz­telettel, Andrée. Washington könybe lábadt szemekkel indult kifelé. Andréet másnap agyonlőtték. Mikor a háború véget ért és Washington elnöke lett az egyesült államoknak, egy év múlva 'TjTmTT]| /ÍTAT k tiszta bitumonból készített valódi aszfalt-tetőlemez, tartós, tüz­KI I I I VII Ml A biztos, szagtalan, kátrányozást vagy egyéb mázolást nem igénylő ^1 Á U 111111/1. „Bituminá^-vaí fedett telő bemeszelve szép fehér marad és kitűnő védelmet nyújt a nap melege ellen. = Csakis védjeggyel ellátott tekercseket fogadjunk el. [Ill ZSI I! IS Gyári főraktár Nagybánya és vidéke részére: Harácsek Vilmos Utódai nagykereskedésében Nagybányán.

Next

/
Thumbnails
Contents